LFG.HU

Hanna
VegyesCimkek
A geek szakácskönyv bővülésének gyakoriságát figyelembe véve a comebackhez egy olyan lekvárt választottam, ami garantáltan sokáig eláll, és kitart addig, amíg a következő cikket meg nem írom. Nyár van, a piacot ellepik az idénygyümölcsök, a cseresznye, az eper, a barack – egyáltalán nem igazodva a kínálathoz én most a narancslekvár elkészítésének mikéntjét szeretném megosztani veletek, ami valamennyi általam elkészített lekvár közül a legbonyolultabb. Bebizonyítom azonban, hogy még egy kezdő is meg tud birkózni a narancslekvár készítésével (igaz, legalább három óráját el fogja vinni). Íme:
 
A szükséges eszközök
 
1 db minimum 8 literes lábos, hogy véletlenül se forrjon ki
2 db 3-4 literes lábos
fakanál
kis lyukú szűrő
értelemszerűen min. 6 liter, max. 8 liter össz-űrtartalmú befőttesüvegek
 
Hozzávalók
 
20 narancs
5 citrom
2 liter 100%os narancslé
1,5 kg 3:1 arányú befőzőcukor
2 db 2:1 arányú dzsemfix
(Opcionális: egy citrom kiváltható két lime-mal, és nagyon szépen néz ki a lekvárban a felkarikázott kumquat, de ez már igazán csak nagyra törő gourmandoknak való. Egyes lázadók szegfűszeget meg fahéjat is tesznek a narancslekvárba, de ezt a szentségtelen gyakorlatot a magam részéről elutasítom)
 
A befőttesüvegek előkészítése
 
Akármilyen tisztának tűnik a befőttesüveg, ne bízzunk csíramentességében. Először mossuk ki alaposan mosogatószerrel, majd bő vízben az üvegeket és a tetejüket is, aztán forraljunk sok vizet, a befőttesüvegeket állítsuk a bedugaszolt mosogatóba, tegyük melléjük a tetejüket, és amikor a víz már lobog, öntsük rájuk, úgy, hogy lehetőleg mind megteljenek forró vízzel. Utána hagyjuk is így őket egy darabig, majd, amikor a víz már hűlőben van, borítsuk őket szájukkal lefelé a szárítóra vagy egy tiszta konyharuhára. (Vigyázat! A forró víz veszélyes, és utána az üvegekhez is csak óvatosan nyúljunk, mert átveszik a hőt!)
 
A gyümölcsök előkészítése
 
Mossuk meg alaposan a gyümölcsöket folyó víz alatt. Mivel a héjukra is szükségünk lesz, ezért ezt semmiképpen ne spóroljuk el! A narancsot, citromot és lime-ot a következőképpen készítjük elő:
 
 
Félbevágjuk a gyümölcsöket, és egy kiskanállal kitessékeljük a gyümölcshúst. Ha ügyesek vagyunk, és a héj fehér részénél nyomjuk be a kanál peremét, majd körbehaladunk, ez viszonylag egyszerű. A gyümölcs belsejét, és a trancsírozás közben kifolyó levet az egyik kisebb lábosba fogjuk fel. Ezután fogjuk a héjakat, és mintegy kétharmadukat vágjuk fel vékony (!), 2-3 cm hosszú csíkokra. Ha nem szeretjük a narancslekvárban a kesernyésebb héjat (bár ez a lényege ugyebár), akkor kevesebb héjat használjunk. A héjakat tegyük egy másik lábosba.
 
Ha teszünk bele kumquatot, ez az az alkalom, amikor felkarikázzuk és kimagozzuk.
 
Főzés
 
Tegyük fel a két lábost főni. A gyümölcshúst öntsük fel annyi narancslével, hogy bőven ellepje, és takarjuk le. A másik lábost a héjakkal szintén tegyük fel annyi vízzel, ami épp ellepi a héjakat, majd öntsünk rá még fél liter narancslevet, és forraljuk fel. Amikor a két lábosban már forr a cucc, akkor vegyük kisebbre a lángot, hogy csak finoman rotyogjon, és néha keverjük meg. Kb. 45 perc, míg szépen összerottyan mindkét lábos tartalma – elvégre a héjnak puhának kell lennie. (A kumquatot elég 20 perc múlva beleszórni a héjas lábosba.)
 
Addig vegyük elő a cukrot, és álljunk készenlétben a szűrővel. Amikor a gyümölcshús 45 perce letelt, vegyük le a tűzről, és most jön a trükkös rész: a szűrőt az óriáslábos fölé állítjuk (vagy fogjuk), és belemerünk valamennyit a gyümölcshús pépjéből. Egy fakanállal kevergetve átpasszírozzuk, amíg már nem csöpög alul narancssárga lé, és a szűrőben már csak a halvány narancssárga hártyák és héjmaradványok maradnak. Azokat ki lehet dobni. (Az eredeti recept szerint gézben kell fellógatni a gyümölcshúst és 24 órán át csepegtetni, de ezt csinálja az, aki nem tud jó dolgában kitalálni mást, amivel elütheti az időt.) Miután ezzel végeztünk, szomorúan nyugtázzuk, hogy a gyümölcshúsos lábos hasznos tartalma mintegy felére csökkent. Ne csüggedjünk, öntsük rá a maradék narancslevet, majd a közben megfőtt héjakat is, és az egészet tegyük vissza a tűzre.
 
Most már bele lehet zúdítani a cukrot és a dzsemfixet. Kavargassuk sűrűn a lekvárt, mert most már hajlamos odakapni, egészen addig, amíg már bugyog. Kóstoljuk meg (óvatosan!), és ha nem elég édes, akkor szórjunk bele még egy kis cukrot. Ha túl sűrű lenne, kis vízzel felhígítható. Még egy kicsit kevergessük, a rend kedvéért, aztán kapcsoljuk ki a tűzhelyet, vegyünk elő egy merőkanalat, és elkezdhetjük megtölteni a befőttesüvegeket.
 
A befőttesüvegek töltése
 
Muszáj kihangsúlyoznom, hogy a lekvár – mivel most főztük – tűzforró. Sajnos nem várhatjuk meg, amíg kihűl és kevésbé lesz balesetveszélye,s mert a lényeg, hogy még tűzforrón öntsük az üvegekbe, így a forró lekvár maga is fertőtlenít. Ne fogjuk kézbe az üveget és ne úgy merjük bele a lekvárt, mert csak leforrázzuk magunkat – inkább állítsuk valami vájdlingba a befőttesüveget (hogy ha a lekvár félrefolyik, ne a földre vagy a konyhapultra csorogjon), és úgy meregessük bele a lábosból a forró lekvárt, míg meg nem telik. Utána tegyük rá a tetejét (rászorítani csak konyharuhával tudjuk, az üveg ugyanis – mint említettem – forró) azonnal.
 
Miután kihűlt, fogyasztható – pirítóssal, süteménybe, magában, kacsasülttel.
(Javaslat: sokat csináljunk, mert az embertől elkunyerálják a kollégái.)


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához