LFG.HU

HammerTimeCafe
Népszabadság
ismertetőCimkek
írta: Papp Sándor Zsigmond
beküldte: Balthus

Milyen könyveket írna Jókai, ha élne? Nem kizárt, hogy fantasyt – véli Gáspár András, alias Wayne Chapman. Ő csak tudja, hiszen immár húsz éve dolgozik képzelt világa, Ynev megalkotásán. Az összes létező kellékkel: térképekkel, önálló társadalommal, vallással és majd 20 ezer éves történelemmel.

 
Gáspár András, akárcsak kortársai, saját nevén kezdte a regényírást még a nyolcvanas évek végén, és főként a sci-fi műfajában utazott messzi, képzelt világokba. De csakhamar legyőzte őt Wayne Chapman és egy társszerző, Novák Csanád segítségével kitárulkozó világ: a fantasy. Talán az angolszász név, talán az új műfaj tehetett róla, de az eladási példányszámok megsokszorozódtak, és elindult egy, ma már több kötetre rúgó regényciklus, amihez később szerepjáték, nem csökkenő kultusz és pereskedés társult.
 
- A kis kiadók a színesfémtolvajok módján viselkednek, és az erkölcsi érzékük is megragadt ezen a szinten – villantja fel a “magas” irodalomban elképzelhetetlennek hitt állapotokat. Cseh, lengyel és orosz kalózkiadványok, a felfokozott érdeklődés miatt elorzott térképek és hősök, akiknek az életútját gyakorta avatatlan kezek egyengették tovább. Ennek egy kevésbé olvasott kortárs író talán még örülne, ám a fantasy világa nem csupán az ábrándok birodalma, hanem kemény üzlet is, és így a felsorolt “fogások” nem akármilyen veszteséggel járnak. A presztízsről már nem is szólva. A kilencvenes évek elején még harmincezer, ma már 5-7 ezer példányban kelnek el a könyvei, de olvasótábora masszív és kikezdhetetlen. Az eddigi kiadások példányszáma – durva becslés szerint – a negyedmilliót is meghaladja.
 
Gáspár András üzlet helyett szívesebben beszél arról, hogy sosem a műfaj határozza meg az írót, hiszen a jó író mesterségbeli tudása bármilyen műfajon képes átsugározni az olvasóra. A fantasy voltaképpen csak ürügy a megszólalásra. Ráadásul a viszonylag fiatal sci-fihez képest, amelynek mélyén többnyire a technokrácia önigazolása rejlik, a fantasy az ókori irodalmi gyökerekig visszanyúló színtiszta mese. A magyar és az európai hagyományokra alapozó historizálás már csak olyan írói fogás, ha úgy tetszik: máz, amivel Gárdonyi vagy Sienkiewicz is élt. De leginkább Jókai, akinek jól formált alakjait, mesés fordulatait bármelyik fantasyíró megirigyelhetné. Egy baj van vele: a mai olvasó számára a regények nyelvezete már nehezen emészthető. De Gáspár nem is annyira a könyvek nyelvi megformáltságának tudja be a sikereket, hanem annak, hogy tudatosan, a magyar regényhagyománnyal és a benne kódolt önsajnálattal szembemenve egy igazi pozitív hőst kreált. Tier Nan Gorduint. Akit nem négyelnek fel a végkifejletben, és a nálunk honos ármánykodás is lepattan róla, és így talán azt a burkolt üzenetet is jobban közvetítheti, hogy magyarnak lenni nem ciki. Vagy legalábbis nem annyira. És még valami: senkit ne tévesszenek meg a felnagyított kulisszák, a barokkos külsőség és a varázslat. Mert ezek a hősök hiába utaznak sokkal többet, hiába szelnek át világokat, a saját árnyékukat ők sem képesek átlépni. Sőt nagyon is ismerős gondokkal szembesülnek: acsarkodással, az összefogásra való képtelenséggel, önmagát gerjesztő széthúzással. A jellemzően kelet-európai világunkból szalasztott problémákkal. Az igényes fantasy így a közvélekedés ellenére nem zsákutca, hanem egy lehetséges belépő az irodalom világába. Hősökkel vagy anélkül.
 


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához