LFG.HU

Aserminio_de_Mueria
RPG mesélőknekCimkek

M.A.G.U.S. kaland / 6 – 10 szintű csapatnak

A Gályák-tengerének partvidéke: Napsütés, fövenyt nyaldosó tajték, sós halszag a levegőben. A habokat szelő hasas kereskedőhajókat a kidobott ételmaradékért követő hófehér albatroszok. Hűs szellő korbácsolta tarajos hullámok, kietlen partok, gyorsan gazdagodó kereskedővárosok.
Gijerna kereskedőhercegség a szegfűbors, a szerecsendió, s az ámbra gyakorlatilag versenytárs nélküli szállítója egész Yneven. Sen-Gijerna város, a hercegség székesfővárosa, Albert herceg örökös birtoka, akinek palotájának ormán minden reggel díszőrség vonja fel a hercegi család zászlaját, melynek rajza kék háttéren vörös sziklazátonyon ülő, aranyhaját fésülgető sellőt ábrázol. Csillogó paloták, végeláthatatlan árbocerdők a kikötőkben, boldog pásztorok a domboldalakban, elégedett földművesek, akik hihetetlen terméseket takarítanak be évről évre, az alig évtizede elkészült, termőfölddel töltött sziklateraszokon. Elégedett polgárok, jóltáplált gyerekek, boldog öregek… és a Járvány.

Új betegség tizedeli a szegénynegyedek (Bár itt a szegények nem is annyira nyomorultak, mint Ynev más városaiban.) lakosait. Még soha senki sem találkozott ilyesmivel, a papok értetlenül állnak előtte, a betegség gyógyítására elmondott varázslatok eddig nem működtek (Bár nem törték magukat annyira a kór felderítésére, ugyanis eddig kizárólag szegényebbek betegedtek meg, így fizetőképes kereslet sem mutatkozott még a gyógyírra.) Különböző kuruzslók válogatott főzetekkel itatják a szerencsétlen betegeket, de eddig még egyik sem használt, annál többet ártott viszont egy-egy különlegesebb keverék. Albert herceg megbízta a helyi Dreina szentély papjait, hogy mindenképpen találjanak valami megoldást a kérdésre, de eddig nem jártak sok sikerrel. A betegeket, és egész családjukat kitelepítik a városfalakon kívülre, a Békevölgynek nevezett temetővölgybe, ahol a kietlen sziklafalakba vágott sírok között hevenyészett sátrakban laknak. A Békevölgyet a városi katonaság vigyázza, nehogy megszökjenek az ide utaltak, ám ez a jelek szerint egyáltalán nem állította meg a járvány terjedését. Különös járvány ez: Nincsenek gócpontjai, nem követhető a fertőzés, egyáltalán, semmilyen ismert mintát nem követ. Például a kitelepítettek között eddig még egyetlen új megbetegedés sem fordult elő, pedig az egészségesek éjjel-nappal a betegekkel összezártan élnek.

Még a kór tünetei is teljesen egyediek: Aki elkapja, az gyakorlatilag minden előjel nélkül kómába esik, egyszerűen nem ébred fel egy reggel álmából. Az áldozatok közül még egyetlen egy sem ébredt föl, teljesen öntudatlanok, magatehetetlenek. Magukra hagyatva hetek alatt meghalnának, ám érdekes módon a legtöbbjük családos ember, rokonai etetik-itatják, pelenkázzák az alélt áldozatot, egyszóval gondoskodnak róluk. Mondjuk kitelepítve, a város kegyelemkenyerén tengődve nincs is nagyon más dolguk egész nap.  Soha senki sem látott még ilyen járványt, mivel általában családonként csak egy embert fertőz meg, és nem csak embereket: Elfek, törpök, és orkok is épp úgy fertőződnek, bár kétségtelen, hogy az orkok hamarabb meghalnak, mint más fajú betegtársaik.

Ezen az égövön a fertőző betegségek fokozott veszélyt jelentenek minden egyes emberi közösségre, így a járványellenes intézkedéseket tényleg komolyan veszik, és vaskézzel betartatják: A herceg vesztegzárat vonatott a város köré, ami elképzelhető, hogy mit jelent: Mivel egyetlen induló hajó sem futhat ki, az áru a kikötő raktáraiban, vagy a veszteglő hajók gyomrában rohad, a hajókon, és a kikötőkben dologtalan matrózok lebzselnek, a kereskedőházak bevételei máris apadni kezdtek, és ha ez így megy tovább, az éves szerződések betartása is veszélybe kerülhet. A városban mindenki kétségbeesetten keresi a járvány forrását, valamilyen gócpontot, vagy egy Tífusz Maryt, aki a tisztes polgárok megbetegedéseiért felelős. Felforgatják a gyanúsabb, elhagyott házakat, bejárják a csatornarendszert, agyonverik a kóbor kutyákat-macskákat. Sőt, egy elmélet szerint a betegséget tulajdonképpen a verebek terjesztik, így a városi gyerekek már jó egy hete parittyával és kövekkel vadásznak a városi verebekre, amelyek nem igazán tudják mire vélni ezt a hirtelen támadt érdeklődést.  

Azonban a lakosok egyenlőre fegyelmezettek, a betegség nem öltött járványos méreteket, a rettegés még nem vette be magát a lakosok csontjaiba, így viszonylagos nyugalomban telnek a napok a vesztegzáron belül. A benn rekedtek szinte élvezik a hirtelen jött nyugalmat, amit az Albert herceg által felajánlott élelmiszersegély tesz egész kellemessé. A herceg nyugodt szívvel adakozhat, az utóbbi pár évben igen előnyös adóbevételek nyomán a kincstár csurig telt, és a hercegség Sen-Gijernán kívül lakó parasztjai könnyedén ellátják a város népét gabonával és zöldségekkel. A herceg öt arany jutalmat ajánlott fel annak, aki képes gyógyítani a járványt, de eddig még senki sem jelentkezett a pénzért. Ebbe a kissé zilált városba csöppennek a csapat tagjai, ahonnan is a vesztegzár feloldásáig nem is juthatnak ki.

Írta: Aserminio de Mueria (Zsámboki János)
Lektorálta: Németh Erika


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://rpg.hu/download/moduls/alomjarvany.zip]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához