LFG.HU

Rorimack
ismertetőCimkek

Végre itt van Raana Raas, vagyis Görgey Etelka sorozatának második regénye. Ráadásul úgy néz ki, az Animus észbe kapott, és egyrészt mindkét rész kapott egy tisztességes borítót, másrészt egyre több helyen tűnik fel az írónő neve és a regény. És ez így van jól. Ugyanis a Csodaidők, ez már a második kötet után is látszik, a legjobb hazai scifi-sorozat.
 
Ami nem jelenti azt, hogy hibátlan lenne. Hiába volt a hosszabb szünet, néhol becsúszik egy se füle se farka mondat (én egy ilyenre emlékszem), és volt olyan jelenet, amikor többedszeri olvasásra sem értettem, hogy akkor most ki, kivel, és micsoda egyáltalán?
 
Ez az érzés azokon is eluralkodhat, akik botor módon a második kötettel próbálják kezdeni az ismerkedést (vagy előtte nem olvassák újra az első részt). Ugyanis amíg az első kötet tipikus ifjúsági scifi-történet volt, addig a második rész, a maga sajátos módján, de vérbeli politikai-katonai scifi.
 
És ebből először a politikát kapjuk az arcunkba, vagyis neveket, rokonsági és egyéb kapcsolatokat, ami elriaszthat a könyvtől: mire megértenénk, hogy ki kivel van és mit akar, addigra már jó eséllyel otthagytuk a könyvet. Pedig a java csak ezután jön.
 
A három főszereplő az első regényből megismert Judy, aki külsősből a rangos Raas család elsőszülöttjévé vált, Giin, az apa(?), aki politika szerepvállalásával azt kockáztatja, hogy kiteszik a Kavenből, abból a világból, ahol egész életét töltötte, és Yaan, aki Paul néven kényszerül újabb és újabb csatára a vállalt feladat és a saját lelkiismerete között.
 
Judy, az első kötet legfontosabb szereplője itt mintha a háttérbe húzodna. Ez egyrészt érthető, hiszen ő az, aki szinte az egész történetet egy nagycsalád védelme alatt tölti, így ideális jelölté válik, hogy rajta keresztül bepillantást nyerjünk a kaveni kultúrába.
 
Giinről ugyan tudjuk, hogy nagyban játszik, mégis döbbenetes az az ábrahámi makacs hit, amivel ragaszkodik elveihez. Jó apának, jó családfőnek, jó vezérigazgatónak és jó politikusnak lenni: ezek közül sokszor egy is sok egy embernek…
 
Mindkettőjüket lejátssza azonban Paul, vagyis Yaan, a kiugrott Raas. Mintha görög istenek fura átka ülne rajta, ugyanis a fiú küzd, hogy megfeleljen, hogy segítsen, és közben egyre mélyebbre rántja magát a mocsokban. Görgey Etelka különös kegyetlenséggel egyengeti a fiú pokolba vezető útját, hogy eljussunk egy nagyon gonosz regénylezáráshoz, mind Yaan, mind az olvasó szempontjából (az utóbbinak ugyanis így tűkön ülve kell várnia a harmadik kötetet.)
 
Korábban már említettem a sajátos politikai-katonai scifit. Görgey Etelka nem pipiskedik, ha kell, folyik a vér, akinek meg kell halnia, azoknak egykettőre vége (és milyen halálok vannak ebben a regényben!), viszont annak ellenére, hogy Yaan a történet felét a csatatéren tölti, az ütközeteket mintha átlapoznánk. Néha felvillan egy kis taktika, néha – megfelelő távolságból – látunk elbukó katonákat, hallunk hatalmas ütközeteket, de ami máshol a történet magja lenne, az mintha itt nem lenne érdekes.
 
Ahogy már mondtam, a Csodaidők a legjobb magyar scifi-sorozat. Ennek van esélye, hogy korosztálytól függetlenül megszólítson és olvasókat toborozzon a zsánernek. Úgyhogy aki még nem olvasta az első részt, az kezdje azzal, a többiek pedig már úgyis megvették a másodikat a megjelenést követő első héten.

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához