LFG.HU

Hellguard666
ismertetőCimkek

Nemrég került a kezembe a Bioware új szerepjátéka a Mass Effect. Magyarországon a PC-s változat most nyáron került a boltokba, sajnálatos módon a magyarra fordított változtat. Hogy miért mondom, hogy sajnálatos? Nos aki játszott a Jade Empire, vagy a Witcher játékokkal, annak ismerős lehet a CD Project cég neve. Nos a fordítást ebben az esetben is ők követték el, a szokásos slendrián, és értelmetlen módon. Tipikus a félrefordítás, az elgépelés, illetve, hogy hiányzik, vagy töredékes a fordítása egy-egy angol mondatnak. (Ez utóbbi azért elég ritka.) Alapvetően nem teszi élvezhetetlenné a játékot, de sokat levon az élvezeti értékéből, és emiatt a magyar változat sajnos rosszabb mint az angol. Talán szólni kéne a CD Projectnek, hogy hagyják abba?

No, de ettől eltekintve, mitől is annyira jó ez a játék? Mert előrebocsátom nagyon jó, és addiktív. Ha nem lenne elcsépelt közhely, mondanám, hogy ez a játék a legjobb dolog a szeletelt kenyér feltalálása óta… így csak annyit mondok, hogy szerintem minden forintot megér, amennyiért kapható.
Maga a játék alapvetően egy sci-fi szerepjáték, erős akció beütéssel. A játék kezdetekor kiválasztható főkarakter – családneve mindig Shepard – teljesen szabadon formálható nem, arcforma, arc-, haj- és egyéb szín tekintetében. A mindenféle csúszkák, és állítások legalább olyan szinten formálhatóvá teszik a karakter arcát mint az Elder Scrolls IV-ben, de attól eltérően itt szépen megformált, karakteres arcokat lehet alapértelmezettként választani. Ezután következik a kaszt választása, amiből szintén jónéhány akad. Katona, Technikus, és Biotikus a három “tiszta” kaszt, ezek mindegyik a játék egy-egy aspektusát testesítik meg. A katona a kőkemény harcos, sok máshoz nem ért, a technikus az ezermester kódtörő, míg a biotikusok az elme hatalmát felhasználó egyedek, akik mindenféle kinetikus trükköket tudnak. Ezen kívül akadnak a vegyesfelvágottak, akik egy kicsit innen, egy kicsit onnan csipegettek össze a katona/technikus, katona/biotikus, és a technikus/biotikus keverék, természetesen szép saját elnevezéssel. Ezután jön az előélet választás. Itt már nincs sok opció, van három választás a származásra, három választás a katonai múltra. (Ugyan ez nem valami sok, de kellemesen meglepett, hogy ezeknek van kihatása a játékra is. A karakterem földi születésű volt, aki a bandából menekült a seregbe, és ezen kívül háborús hős, aki visszafordított egy kalózhorda támadást. A játékban két küldetés is felmerült ehhez kapcsolódva, az egyikben a banda egyik tagja akart szívességet kérni, míg a másodikban a kalózvezér akart bosszút állni.)

Mindenesetre, ha készen vagyunk a karakteralkotással, már mehetünk is játszani. Az alapsztori szerint a XXII. Században járunk, amikor az emberiség – hála néhány ősi technikai leletnek – kijutott a galaxisba, és a bolygók feltérképezése és kolonizációja mindennapos. Részesei a galaktikus diplomáciának, és éppen azon ügyködnek, hogy a Galaktikus Tanácsban is pozíciót kapjanak. (A rengeteg faj közül ide csak három került be eddig, szóval baromi nagy dolgot célzott meg már megint a fajunk…) Ekkortájt indul útnak a Normandia elnevezésű prototípus csillaghajó az Éden Egyes felé, fedélzetén a karakterrel, hogy aztán az első adandó alkalommal átessen a tűzkeresztségen a játékban, és letudja a tutorialt. Innentől az esetleges spoilerveszély miatt nem fejtegetném a történetszálat, inkább arra térnék ki, mit nyújt a Mass Effect a fősztorin kívül.

Rengeteg galaxist raktak a játékba (tucatnyi felett van a számuk), és minden galaxisban akad pár csillagrendszer, amelyek változatos számú bolygóval bírnak. Általában csillagrendszerenként akad egy ahová le is lehet szállni. Ekkor mellékküldetések teljesítése mellett lehet keresni ősi, protián ereklyéket, – ők az a faj, akiknek a cuccai révén ide felfejlődtek az emberek – ásványokat feltérképezni, vagy más elfeledett dolgokat találni. Szóval számtalan móka akad a felszínen, amiért érdemes bejárni. A többi bolygó is zömmel analizálható, feltérképezhető. Ekkor vagy találunk valamilyen nyersanyagot, vagy egyéb kisebb-nagyobb cuccot, ami érdekes lehet, szóval ezzel is érdemes elszórakozni. Ha már mellékküldetések… fogalmam sincs mennyi mellékküldetés akad a játékban, de én szombat és vasárnap kb. 20-25 órát játszottam a Mass Effecttel, de még a feltérképezhető csillagrendszerek felét nem fedeztem fel, egy csomó mellékküldetést el se kezdtem, és a főküldetésből is csak a két első főküldetést csináltam meg. Szóval szerintem a játék 40-50 órás játékidővel bőven bír, de lehet több is.

A karakter morális irányultsága kőkeményen beleszámít a játékba. Alapvetően Példaképek, vagy Renegátok lehetünk, minden fontosabb döntésünk ehhez ad pontokat. (Jah, pont mint a KotoR-ban a Világos és Sötét Oldal pontok.) Csakhogy itt ezeket bekötötték a Rábeszélés és a Megfélemlítés skillbe… azaz, minél magasabb valamelyik oldalon a pontjaink száma, attól függően lehet ezeket fejleszteni. A Rábeszélést a Példakép pontok segítik, míg a Megfélemlítést a Renegát pontok. Mivel nem szabadon fejleszthetőek ezek a képességek, viszont számtalan alkalom nyílik egyiknek vagy a másiknak a használatára, így elég komoly kihatása lehet hosszú távon a döntéseinknek a párbeszédben esetlegesen felmerülő opciókra. Mondjuk érdekesség, hogy Példakép és Renegát pontokat külön tartja nyilván a gép, azaz nem egy csúszkán tolódik ide-oda a dolog, hanem két külön skálán vannak mérve. Ez mondjuk érdekes, nem nevezném se jónak, se rossznak. Talán a két képzettség fejlesztése miatt volt erre szükség.

A harmadik dolog a hangulat. Félelmetesen jók a hangok, nagyon eltalálták szinte az összes szereplő hangját, ráadásul úgy tűnik, hogy sokkal változatosabb is a beszédhang, mint mondjuk a fentebb emlegetett Elder Scrolls IV-ben. Az aláfestő zene szépen belesimul a játékba, nem kiemelkedő, de mindig passzol a hangulathoz, a hangeffektek viszont már nagyon jók… a vizuális látványról nem is beszélve. Nagyon szép, és hangulatos volt, amikor a leszállóegységgel egy “pokolvilágon” landoltam, és az égen ott volt a fél horizontot betöltő vörös óriás, körülöttem pedig a sivár sziklafalak. Ilyenkor tényleg bele tudtam magam élni a felfedező szerepébe… A hangulathoz sokat hozzáad a pergő játékmenet, és az akciók. Hála istennek ebben a játékban a csata gyors, látványos, és ténylegesen megadja azt a profi-kommandós-vagyok-szétlövöm-a-segged fílinget, aminek át kell jönnie. Ennek ellenére nem megy el John Rambo irányába sem, a karakter hiába 30.+ szintű katona, két rakéta simán megfekteti, ha van akkor a hülye a játékosa, hogy kivigye nyílt terepre keménykedni. A segédkarakterek folyamatosan közlik a taktikai mondanivalójukat – pl. “My shields are down!” vagy “It’s clear, Commander!” – a helyzet kapcsán, ami egyrészt hasznos, másrészt nagyon hangulatos tud lenni.
A legvégére hagytam a szerelmi szálat, részben mert azért ez lassacskán kötelező elem minden RPG-ben, részben mert még szinte semmit sem tapasztaltam belőle. Amit egyelőre láttam belőle, az a szokásos dolgokat ígéri… semmi kiemelkedőt, de nem is rosszat. De ez csak egy nagyon előzetes vélemény.

A rossz… nos nehéz ilyet mondanom róla. Ötletes, hangulatos, és addiktív játék. Talán a leszállójármű mozgásán lehetett volna csiszolni (elég röhejesen tud pattogni, illetve elég érdekes, hogy a 90 fokos emelkedőn kívül szinte mindenhova felmegy) illetve talán kicsit jobbra meg lehetett volna csinálni az inventoryt is. A mostani variációban kicsit el lehet veszni a számtalan fegyver, modifikáció, páncél és egyebek között, főleg, hogy a legtöbb fegyver különböző variánsai a Bosszúálló I, II, IV, VII, meg ilyenekre hallgat.

Véleményem szerint ez egy olyan játék, amit érdemes beszerezni. A történet lebilincselő, a grafika és a hangok kiválóak. Azt hiszem a Bioware feladta a leckét a közelgő Fallout 3-nak ezzel a játékkal.


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához