LFG.HU

bgege
RPGCimkek
Bevezetés
Nemrégiben kezdtem el mesélni egy kampányt a WoD világában, amihez nagy remények fűznek, és gondoltam megosztom veletek. A kampány háttere három cikkből állna, az első, alant, foglalkozik a filozófiai háttérrel, a következő a játékteret írná le, a harmadikban pedig az alkalmazott házi szabályokat közvetíteném, és ha van rá érdeklődés, akkor ez után következnének maguk a kalandok vázlatszerű formában.
 
A kampány két szereplőre készült és habár valószínűleg ki lehet egészíteni bármilyen páros számú játékosra, két játékossal hozza a legérdekesebb, legmélyebb élményt. Ha valakinek rendkívül ismerős a szituáció Gaiman és Pratchett mesterek Good Omens c. művéből, nos, az nem feltétlen véletlen. Inspirációnak még ajánlom a Sandman képregénysorozatot, az angyalok és a démonok jobb megértéséhez a világban. Habár előbb volt meg a karakter, mint hogy olvastam volna a könyveket, Mike Resnicktől az Oracle trilógia elég jól leírja, hogy ki is Cassiope és mit lehet tőle várni.
 
A kampány WoD világban játszódik (valamennyire) tehát mágusokra, vámpírokra, vérfarkasokra lehet számítani, mint mellékszereplőkre és akadályokra, de a mese elsősorban az emberekről szól és arról, hogy mit jelent tőlük különbözni. Figyelem, ez _NEM_ Demon: The Fallen történet, hanem valami nagyon más.
A kalandsorozat átlagosan évente egy kalanddal számol az első 10 évben, aztán felgyorsulnak a dolgok a fináléban. Nem tervezem ennél hosszabbra a játékot, eléggé el lesz szállva a végére így is, remélem, hogy heti egy üléssel egy fél év alatt lezárható a teljes íve a történetnek.
 
Utolsó figyelmeztetés: A kampány nagyon sötét és felnőtt fogalmakkal foglalkozik, amik legjobb esetben is a Blikk címlapjára kerülnének “Szerepjátékos szektások a világ végét tervezik” felirattal. Semmiképpen nem javasolnám fiatalkorúaknak, mert egyszerűen olyan dolgokat fognak tenni a karaktereikkel a játékosok, amit nehéz felvállalni, és pont ebből jön a játék mélysége. Lényegében minden piros pecsétet megkaphatna a következő kampány, de játszani borzasztó nagy élmény, pont mert olyasmivel nézünk közben szembe amit nem szívesen látunk a tükörben. Vérpistikék meg kíméljenek.
A játékban a két játékos aktívan egymás ellen játszik, módszeresen rombolva, amit a másik épít, olyanok kezdjenek csak bele, akik el tudják különíteni sértődés nélkül a karaktereik vendettáját a való világbeli konfliktusoktól.
A kampányban rengeteg vallásos fogalom van újraértelmezve. Emlékezzünk, ez csak egy játék, nem célja hogy bárkinek a hitét és vallását megkérdőjelezze, csak egy színes mese, ami angyali és démoni metafórákat használ emberi helyzetek és problémák leírására.
 
A fenti szükséges megjegyzések után vágjunk bele!
 
Áttekintés
 A helyszín: São Paulo, a világ második legnagyobb városa, a hatalmas felhőkarcolók között helikopteren közlekedő multimilliárdosok és a favelákban nyomorgó milliók metropolisza, ahol a reménytelenség legsötétebb bugyraitól a civilizáció legmodernebb vívmányaiig megtalálható minden.
A főszereplők:
Egy angyal a Fehér Városból, akinek a feladata hogy egy kislányra vigyázzon és jó útra terelje.
Egy démon a Fényhozó birodalmából, akinek a feladata hogy megrontson egy lelket.
Egy hatéves, életvidám kislány, aki látszólag semmiben nem különbözik a száz és százezer társától, akik São Pauloban idén kezdik az általános iskolát.
 
A Kislány:
Cassiope Pereira még a derekáig is alig ér az átlagembernek. Az átlag brazilnál kicsit világosabb a bőre, haja mogyórbarna és göndör, sötét szemeiben pedig pajkos intelligencia csillog. Még abban a korszakban jár, amikor a rózsaszín a kedvenc színe a gyerekeknek és a póni a kedvenc állatuk, és ha lehet, akkor ezt a két dolgot kombinálják is. Anyukája, Luísa piros pöttyös kis ruhácskában járatja, amin Cassiope szerint túl sok a fodor. Ahogy az évek múlnak, a kislány megnő, egyre kevesebb időt tölt babázással és udvaron futkározással, helyette táncot tanul, karate órákra jár és összességében roppantul komolyan veszi magát. Koraérett, sőt, koravén lesz, a játékosság eltűnik belőle. Furcsa helyekre jár majd, és még furcsább emberekkel (?) találkozik, és olyan dolgokon megy keresztül már kisgyerekként, amiknek a töredékébe is beleőrülne a legkeményebb felnőtt is. Aki a szemébe néz, az az érzése hogy ez a nyeszlett, nyúlánk bakfis átlát rajta és többet tud róla és a világról mint amit illene egy tizenhat évesnek.
Cassiope ugyanis tudja, hogy mi fog történni. Nem víziói vannak, hanem pontosan tudja, hogy mik a lehetséges jövők és tudja azt is, hogy mit kell tennie hogy a kiválasztott jövő valóra váljon. Csecsemő korában még csak azt érezte, hogy mikor kell elkezdeni sírnia, hogy apu és anyu ne egymással kiabáljon egész este, hanem inkább neki olvassanak mesét. Mikor a kampány kezdődik már pontosan tudja, hogy mit kell csinálnia órán hogy a legtöbb arany csillagot kapja, és előre tudja, hogy pontosan mennyi sütit ehet amitől még nem fog fájni a hasa. 10-12 éves korára gyakorlatilag elpusztíthatatlanná válik hagyományos módszerekkel, a fegyverek amiket ráfognak csütörtököt mondanak, a robbanóanyagok átnedvesednek, nos és ha valaki karddal jönne ellene, akkor biztos hogy megcsúszik a frissen felmosott padlón és felnyársalja magát a saját pengéjén. Mire 18 lesz akkor már csak elég ránéznie valakire, hogy megtalálja azt a jövőt, amelyikben az illető szívrohamot kap egy másodperc múlva. De mire idáig eljut már nem lesz szükség ilyen durva és brutális módszerekre. Aki ellene tenne, lekési a repülőgépét, elmegy az orra előtt a busza, leválik a cipőtalpa, rablótámadás áldozata lesz egy sarokkal arrébb, el sem jut tehát oda, hogy fenyegetést jelenthessen rá. Amerre halad a véletlenek automatikusan átrendezik magukat az ő kénye kedvére, pont jön a busz, sosem romlik meg a tej a hűtőjében; ez már nem manipuláció, egyszerűen csak a lehetséges jövők közül valamelyiken végig kell haladnia az időnek, és ő kiválasztja azt, amelyik a legkényelmesebb neki. Hogy honnan jöhetett és miért születhetett meg egy ilyen nagyhatalmú lény, az egy érdekes kérdés, kitérünk majd rá később. Egyelőre még csak egy hatéves kislány, aki picit többet tud mind a legtöbb társa, de nagyon is halandó, és ezzel ő is kínosan tisztában van.
 
A Szárnyasok
A két játékos a két angyalt alakítja, akik között egyetlen lényegtelen kis különbség van, hogy az egyikük lebukott pár ezer évvel ezelőtt. Mindkettejüknek ugyanaz a feladata: megváltoztatni a célszemély viselkedését, hogy az később majd a lehető legtöbb embert térítsen el a megfelelő oldalra. Tehát az angyalnak nem az a siker ha Cassiope bevonul egy apácazárdába, és ott élete végéig imádkozik és sérült kismadarakkal énekelget szirupos duetteket, hanem ha felnőve olyan személyiséggé válik aki ezreket, milliókat fog majd inspirálni jó tettekre. Kezdetben mindketten csak annyit tudnak, hogy egy olyan ember született, akinek esélye van, hogy lábnyoma legyen a történelemben. Fogalmuk sincs arról, hogy kicsoda pontosan Cassiope, mit tud tenni és mekkora is lesz az a lábnyom. Lehet belőle egy új Hitler vagy Lincoln, de egy új Dalí vagy Beethoven is. Ahogy telnek, múlnak az évek, majd elkezdenek gyanakodni arra, hogy itt valami természetfeletti is bejátszhat, de remélhetőleg addig sok víz folyik le a Pinheiroson. Átlagmegbízásnak látszik a dolog, Cassiopé lenyomata a sors könyveiben nem nagyobb még, mint egy potenciális főpolgármesteré, és ennek megfelelően is kezelik a Felsőbb (és Alsóbb) hatóságok a dolgot. Mindkét játékos karaktere a hierarchiákban alul álló angyal, nem a mennyei seregeket vezető szeráf. Nagyjából ennek megfelelő támogatásra is számíthatnak az Úrtól ill. a Fényhozótól
 
A legtöbb személyben csak egy fajta potenciál van, vagy nagyon jó lesz, vagy csak átlagos, kevés olyan van, akinél a teljes skálára van esély, tehát sem a démon nem számít angyali aknamunkára, se fordítva. Tehát mégegyszer, nem az a cél hogy Cassiope jó legyen vagy gonosz, hanem hogy a körülötte levő embereket a megfelelő irányba befolyásolja. Ha egy jóindulatú, de erőskezű diktátor válna belőle aki milliók szegénységét szünteti meg (és a vele járó szenvedést és reménytelenséget ami gyűlölethez és gonoszsághoz vezet), akkor néhány halálra kínzott ellenzéki ellenére az angyal sikerként jelentheti le a dolgot, akármennyire is a szabadságot és a demokráciát képviselte az a pár szerencsétlen. Hasonlóan a démon is elpazarolja a lány tehetségét gonoszságra, ha egy “átlag” sorozatgyilkos válik belőle. Helyette ha biológus professzor lenne, aki boldogan, szerelemben él a férjével és két gyerekével húsz év múlva, de közben felfedez egy drogot, ami milliók életét teszi tönkre.. Nos… Értitek.
 
A kampány elején mindkét játékos kap egy testet. Habár lehet, hogy mindketten perfektek arámiból és szanszkritból, a számítógép képzettség megléte már érdekesebb kérdés, nem is beszélve a motorvezetés misztikus tudományáról, a nem-shakespeare korabeli angoltudásról nem is szólva. Tehát hiába sok ezer éves mindkét karakter, nem mindentudók, sőt a modern világ egy jelentős része újdonság erejével hat rájuk. A “főnökeiktől” megkapták a funkcionális tudást ami a feltűnésmentes beilleszkedéshez kell, például hogy mi is a piros lámpa, és hogy mit jelent ha egy lakás tele van eldobált injekciós tűkkel, és elvileg lexikális tudásként tudják mi az a Microsoft Word, de használni még nem feltétlen használták. Mi feltettük, hogy utoljára a 80as években töltöttek el a Földön pár napnál többet egy huzamban.
A testük erősebb és szívósabb, mint az átlag emberi test, de elpusztítható, és ilyenkor visszakerülnek a feladóhoz és magyarázkodhatnak. Ez a démonnak természetesen kellemetlenebb élmény, mint az angyalnak, lényegében a halál az adott karakter küldetésről levételét jelenti, de remélhetőleg ilyesmire nem kerül sor. (ez nyílván a mesélő dolga, hogy ne nyírja ki a karaktereket, ha a játékosok olyan ostobák hogy kinyíratják saját magukat, akkor nem ezt a kampányt kéne játszani)
Enni tudnak, de nincs rá szükségük, alvás szintúgy. Limitált természetfeletti képességekkel rendelkeznek, és azokat sem használják nyakra-főre, mert csak feltűnést kelt. Mindketten valószínűleg jók az emberek manipulálásában (ezt csinálják évezredek óta), de nem feltétlen értik őket. _NEM_ emberek, és soha nem is voltak azok semmilyen formában. Ha nagyon muszáj képesek felvenni eredeti alakjukat, egy de egy fénylő szárnyas fickó óriási pallossal, minden csak nem finom befolyásolás.
Kérhetnek csodát az Úrtól vagy a Fényhozótól, ez a nagyon kicsitől (kapjon defektet a busz), az egészen durváig terjedhet (emlékeztek Gomorrára?). Persze ha a hatalmak (a mesélő) aránytalannak érzik a beavatkozást akkor nem történik semmi. Másik kellemetlen mellékhatása a csodáknak, hogy az ellenvonal összes ügynöke a közelben tudomást szerez a csodát kérő jelenlétéről, a csoda nagyjábóli mibenlétéről, és jó eséllyel tudják is majd követni az illetőt egy darabig.
 
A játék neve: szabad akarat
Az embereknek maguknak kell választani a jó és a rossz között. Ez az Úr ajándéka legkedvesebb gyermekeinek. Angyal legyen akár bukott akár nem, nem kényszerítheti jóra vagy rosszra az embereket. Kis dolgokban befolyásolhatnak, de csak óvatosan. Tehát ha mélyen a szemébe néz a démon valakinek, akkor nem mondhatja neki, hogy “Menj és csald meg a feleséged, és felejtsd el hogy velem valaha is ta lálkoztál”, de például mondhatja neki, hogy “Adj nekem 100 dollárt az ezer dollárodból, és felejtsd el hogy velem valaha is találkoztál” (természetfeletti képességekről és rendszerről később). Viszont később a démon megkérdezhet néhány motorost, hogy “nem akartok száz dollárért “elbeszélgetni” valakivel?”. Ez persze nem egy elegáns módszer, de “legális”, hiszen az emberek szabad akaratukból választották azt, hogy ripityomra zúzzák valakinek a térdét, ráadásul pénzért, és a démonnak amúgy is hobbi embereket anyagi dolgokért romlásba dönteni.
 
Másik szabály, a direkt kontaktus kerülése, főleg a célszeméllyel. Sem a Menny, sem a Pokol nem akarja, hogy elfajuljon a vita lángoló pallossal vívott küzdelemmé. Ezt a háborút egyszer már lejátszották, és a következő fordulónak még nem jött el az ideje. Tehát a háttérben mozgás mindkét fél részére fontos, “No first use” szabályokkal. Ha valaki természetfeletti erőt használ, akkor a másik félnek joga van egy picivel nagyobb erőt használnia hogy helyrebillentse az egyensúlyt. Ez valamilyen mértékben vonatkozik a karakterek belső, saját természetfeletti képességeire is, de leginkább a csodák használatát hivatott korlátozni.
Egyik oldal sem szeret nyilvánosan mutatkozni, habár más rá az indokuk. Ha túl sok démont látnak rohangálni az utcákon, akkor az emberek az egyháznál keresnének menedéket, és habár az egyház és a Menny érdekei csak néha érintkeznek, egy démon valahogy rosszul érezné magát, ha túl sok ember kezdene imádkozni miatta.
Az angyalok pedig azt szeretnék, ha az emberek önként követnék a jó utat, nem felülről figyelő szárnyas lények miatt. Ha valaki a pokolra jutást elkerülve, félelemből tesz jót, azon csak az ördög kacaghat.
 
A játék menete:
Avagy hogy is néz ki mindez a gyakorlatban és mit is csinálnak majd a játékosok.
A kampány jellemjáték szempontjából az emberitől teljesen elrugaszkodott értékrendek kijátszásáról szól. Mindkét játékosnak az a célja hogy egy szimpatikus, szerethető kislányt eltorzítson egy nem-emberi filozófiának megfelelően. Ártatlan mellékszereplők tucatjainak teszik tönkre az életét egy magasabb cél érdekében. A mesélő dolga éreztetni, hogy a világ él és lélegzik és akikkel a játékosok találkoznak, akiket kihasználnak a céljaikra, azoknak szinte garantáltan rossz lesz. Míg egy démonban, mint karakterben nem merülhet fel semmilyen morális dilemma (nem az emberiség ösvényét követő jópofi kis vámpírokról szól ez a történet akik máris vesztik a Humanityt ha valakit halálra kínoznak!), de a játékosnak kihívás kell legyen, hogy a karaktere megcsinálja mindazt amit egy angyal megtenne az adott helyzetben. A mesélő és a játékosok közös feladata, hogy átérezzék milyen is tönkretenni valakit akit emberként minden ösztönöddel megvédenél. Mivel mindkét fél életben akarja tartani Cassiopét, aki erre nagyon hamar rájön, és lelkesen kihasználja, hogy van két elég erős lény akik számára prioritás az ő túlélése, lesz elég izgalom is a kalandok során.
Első pár “kalandban”, évben, Cassiope életben tartása lesz a fő cél, miközben a két játékos lelkesen és aktívan áskálódik egymás ellen, és amikor felmerül az aktuális krízis akkor újra és újra kényszerszövetséget kötve kénytelenek összedolgozni, hogy a lány túlélje a kalamajkákat. Rengeteg komoly és vicces helyzet következhet abból, hogy két ellentétes értékrendet valló lény kénytelen megoldani egyetlen problémát, miközben mindketten keresik hogyan is használhatják fel az aktuális krízist az előnyükre.
Cassiopé célja már a kampány közepétől hogy “lerántsa” az angyalt és felemelje a démont, az volna a cél hogy a finálét ne a Menny és a Pokol ügynökeiként hanem az Emberiség oldalán játszák le, de ez még nem aktuális probléma egyelőre.
 
Az Angyal céljai
Sok szempontból nehezebb dolga van az Angyalnak. Sao Paulo egy mocskos hely, ahol az emberi gonoszságnak és fertőnek olyan mélységei vannak, amik Európában vagy Észak Amerikában elképzelhetetlenek. Mindenkinek ajánlom, hogy olvasson utána mi folyik a nyomornegyedek, a favelák mélyén! De a legreménytelenebb helyzetek szülik a hősöket és a szenteket is. Habár általánosságban jó ötletnek tűnik Cassiopét a lehető legkevesebb negatív hatásnak kitenni, az angyal feladata nem az, hogy a kislány jól érezze magát és boldog, kiegyensúlyozott felnőtté nőjön fel. A cél az, hogy akik később majd őt követik és felnéznek rá jó irányba mozduljanak el. És ha teher alatt nő a pálma, akkor az angyalnak nem probléma ha néhány halandó kicsit korábban kerül a mennyei itélőszék elé. Egy angyal még egy jó embert is “lelkiismeret furdalás” nélkül megölhet, hiszen ha később elromlik az élete akkor a mennynél csak rosszabb helyre kerülhet. Tehát egy jólelkű ember átdöfése a pallossal instant karma. Megy a mennyországba, őt már biztos nem csábítják el a Fényhozó mézédes szavai. Mindig a nagy képet kell szem előtt tartani. Hány embert befolyásol és mennyire ez az egy ember? Ha emberek tucatjaira tesznek majd jó dolgokat miatta, akkor hiba lenne kivenni a képből.
Viszont Cassiopéról nyilvánvaló már a játék elején is, hogy legalább pár millió emberre lesz hatása később, tehát ha egy kis áldozatot kell hozni a jó ügynek, “for the greater good”, akkor legyen. 
Ha a kislánynak a halandóság megértéséhez ahhoz van szüksége, hogy végignézze, ahogy az apja rákban haldoklik, akkor ez fog történni. Ha át kell mennie egy kemény drogos korszakon ahhoz, hogy utána tízezreket tartson távol a herointól egy egész világra kiható bestsellerrel, akkor egy-két túladagolásban meghalt barát/szerető igazán nem nagy ár. Nem tudja senki, hogy pontosan miért is kiválasztott Cassiope, csak azt, hogy fontos ember, az angyal és a bukott angyal is a sötétben tapogatózik. Az angyal a démon bármilyen mesterkedését a saját hasznára tudja fordítani ha elég ügyes.
 
A Démon céljai
A démont játszó játékos legnehezebb feladata beleélni magát a gonoszságba. A bukott angyalok a romlottság mintapéldái. Egy alacsony emberségű vámpír is el tud tölteni egy kellemes estét emberi társaságban, művészetről vagy sportról beszélgetve. Egy démon nem tudja mi az a barátság. Ha leül pár halandóval egy füstös kocsmában, akkor csak egy dolog érdekli: hogyan tudja őket kihasználni vagy megrontani, lehetőség szerint egyszerre mindkettőt. Ha valakinek tudsz ártani, akkor tedd meg. Ha meg tudod alázni, alázd. Hazamegy dühösen, frusztráltan, üvölt az asszonnyal, megpofozza a gyereket, esetleg fordítva, és a világ máris rosszabb hellyé vált. A démonok a romlás forrásai és a világ a játszóterük, és egy egészséges személynek ezt nagyon nehéz kijátszani és elég hamar meg tud undorodni a karakterétől. Ez csak játék, ne feledjük!
A démonnak, mint karakternek, a fő problémája, ugyanaz, ami az angyalnak a reménye. Attól hogy valakinek szenvedést okoz nem elég még, főleg egy olyan erős akaratú személy esetében, mint Cassiope. A lánynak önként, élvezetből kéne rosszat tennie. Könnyedén nyomorba tudják dönteni mindketten a kislányt, szét bírják zúzni a játék elején még boldog családját, csak az a kérdés hogy mit nyernek vele.
A démon lesz inkább az aktív játékos és az angyal az aki kármentést végez, bár ez a játékosok kreativitásától is függ. Emlékezzünk, no holds barred. Totális háború, ami az emberek manipulását illeti. Minden ami tabu volt eddig az immár megengedett, mind a Pokol, mind a Menny részéről. Ha a legjobb barátja őt vádolva a búcsúlevelében öngyilkos lesz, azt valamelyikük nagy sikernek jelentheti le. Ha az apját el tudja torzítani a démon annyira hogy molesztálja a kislányát, akkor ügyes volt. Ha Cassiope már kiskorában a testét árulja az utcasarkon hogy pénzt gyűjtsön egy haldokló osztálytársa műtétjére akkor az angyal táncolhat a tű fokán. Ezek nem olyan tettek, amit normális szerepjáték menetében bárki megengedne magának, ezért is írtam a cikk elején a hosszú figyelmeztetést. Ez egy felnőtt témákkal foglalkozó kampány, utazás az állatiasság mélypontjától a legtisztább hősiességig.
Ja és ha bárki kérdezi. A Pokol vezetőjét az ellenvonal hívja Sátánnak, a Hazugságok Hercegének. A saját birodalmában ő Lucifer Hajnalcsillag, a Fényhozó, a leghatalmasabb az összes teremtmény közül.
 
Cassiope alapvetően jó. Nem kicsit; tisztán, ragyogóan. Teljesen esélytelen megrontani és eltorzítani. Ő az aki a démonnal játszik már a játék felétől és jó tettekbe kényszeríti bele folyamatosan. Hasonlóan az angyal mesterkedései is csak a felszínt karcolják meg, tényleges hatásuk nagyon kevés lesz. Ezt természetesen a játékosok nem tudhatják, hadd élvezzék az intrikálást!
 

Első körben legyen elég ennyi. Kommenteket, kérdéseket szívesen várok, ha elég embert érdekel a téma akkor összeütök egy kis összefoglalót Sao Paulóról is, elöljáróban hadd mondjak annyit hogy a 27 milliós városban több embert ölnek meg évente mint az egész Egyesült Államokban. Vidám hely…
 
Üdv
Gege
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához