LFG.HU

Ursa_Maior
RPGCimkek
Vannak emberek akiknek a zsenije vagy zseniális alapossága mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Clausewitz, Mao Ce Tung, Ludwig van Beethoven, Steven Spielberg, George R. R. Martin vagy éppen George Lucas.
Már gyerekkorom óta töröm a fejem, hogyan lehet hogy már a film első (azaz negyedik) részében bemutatott fölénye ellenére sem tudott a Galaktikus Birodalom könnyű és gyors győzelmet aratni a gyenge Felkelők Szövetsége felett. Nemrégiben egy eszmecserében felmerült, milyen közismert mégis nem túl elvont vagy távoli példán lehetne bemutatni a  negyedik generációs hadviselés azaz a 4GW jellegzetességeit. Nos az alábbiakban következzen egy összehasonlítás, mely a klasszikus Star Wars trilógián alapszik. Lehet, hogy egy némely példa kissé erőltetett lesz, de szeretném ezen új jelenség minél több aspektusát bemutatni.
 
Itt szeretném megjegyezni, hogy elkerülhetetlenül felmerülnek személyes, politikai és egyéb párhuzamok is, melyek a téma szempontjából teljesen jelentéktelenek ezért szándékosan nem tértem ki rájuk, mindössze a birodalmi gondolkodás egyértelmű hiányoságaira kívántam rámutatni.
 
Az első és legfontosabb kiinduló pont mindenképpen az alaphelyzet. Egy hatalmas fölényben lévő szervezet ellen ideológiai alapon fellázad egy csoport. Felismerve az erőviszonyokat hagyományos gerilla taktikához folyamodik (kisebb rajtaütések, nyílt ütközetek kerülése, a lakosság megnyerésének elsődlegessége stb.), melyet egy katonai győzelem tesz teljessé. Némi túlzással ezt mondhatnám, hogy Lucas olvasta Mao Ce Tung gerillaháborúról szóló írását, ugyanis a három film nagyjából megfelel a népi háború Mao által lefektetett 3 fázisának.
  1. Star Wars: A new Hope – I. fázis Politikai erőgyűjtés, katonai akciók célja politikai támogatás fokozása. A filmet záró Yavini csata és közvetlen előzményei mindkettőnek megfelelnek
  2. Star Wars: The Empire strikes back – II. fázis erőgyűjtés, ez ugyan nem derül ki a filmből, ám a harmadik részből egyértelmű hogy ez a folyamat zajlott a bemutatott események hátterében 
  3. Star Wars: Return of the jedi – III. fázis a végső, katonai támadás a kormányzat ellen, az Endori csata, ez nem szorul különösebb magyarázatra
 
Kezdjük a katonai aspektussal. A kiadott háttéranyagok szerint a Köztársaságból a történet szerint nem olyan régen kikiáltott Galaktikus Birodalomnak 25 000, nem tévedés huszonötezer, olyan csillagrombolója van, mint amilyet a film nagyhatású nyitó képsora bemutat. Ez még akkor is jelentős szám, ha a Birodalom maga több ezer rendszert foglal magába. Ráadásul ez a típus az akkori idők egyik legnagyobb hadihajójának számít, tehát jelentős számú egyéb kisebb hajóval lehet számolni. Természetesen a Birodalmi Flotta nagy része a Magvilágok védelmével volt megbízva, ezért nem meglepő, hogy a felkelők kisebb-nagyobb könnyedséggel mozogtak, beleolvadva a hétköznapi élet, kereskedelem forgatagába. Eklatáns példa erre Mon Mothma beszéde az endori csata előtt. “A birodalmi flotta szanaszét szórodott a galaxisban, hogy minket lekössön, de hiába.”
 
Azt hiszem a párhuzam kínálja magát korunk fejlett világának szigorúan ellenőrzött és például Szomália kontroll nélküli vizei között. Valahol a két szélsőség között helyezkedik el az a terület, melyen a klasszikus trilógia eseményei történnek, a mai Földön talán olyan fejlődő országok felségvizeit tudnám felhozni, mint Brazília, vagy Szaúd Arábia, esetleg Malajzia, ahol egyszerre van jelen a modern hadihajó és az ősrégi csempész bárka. Itt a legális és illegális bőven megfér egymás mellett.
Arra a kérdésre, hogy miért nem sikerült a rohamosztagosoknak gond nélkül felszámolni a felkelők egyértelműen gyengébb erőit, a válasz, az hogy egyszerűen nem tudták hol keressék őket. Egyértelműen nem véletlen hogy a felkelők főhadiszállásai a Dantoonie-tól a Hoth-ig távoli, nehezen megközelíthető és lakatlan területen voltak. Bin Laden sem véletlenül bujkál Pakisztán nehezen megközelíthető hegyei között. Az Amerikai Tengerészgyalogság ezen problémával szembesülve Irakban úgy nevezett Hunter-Killer (azaz vadász-megsemmisítő) egységeket hozott létre, melyeket párhuzamba lehet állítani Darth Vader elit flottájával, melynek kizárólagos célja a felkelők főhadiszállásának megtalálása és kiiktatása volt.
Gyakran elhanyagolt szempont az evokok szerepe az endori csatában. Természetesen távol áll tőlem, hogy egyenlőségjelet tegyek a kedves medve szőrmókok és a kevésbé kedves, ám nem kevésbé szőrös afgánok között, akik amerikai különleges alakulatok (a Jedi visszatérben látható felkelő kommandósok) segítségével megdöntötték a tálibok uralmát, ám a helyi erők segítsége nélkül egyik hadművelet sem lett volna kivitelezhető.
A hagyományos katonai összecsapásokban (pl. a Birodalom visszavág elején látható Hoth-i csata) a szervezett, reguláris hadsereg könnyedén győzelmet arat a hősies ellenállással szemben, ám az ezeknél kisebb jelentőségű, mégis propaganda szempontból kiemelt fontosságú rajtaütések sorra a felkelők sikereit hozták, mint az a később kiadott könyvekből kiderül.
 
És itt el is jutottunk a következő szemponthoz. Erőszakkal keveset, vagy szinte semmit nem lehet elérni a támogatottság területén, az ellenállás szellemének fennmaradásához, pedig elég néhány kisebb jelentőségű, mégis látványos katonai siker. A békefenntartás aranyszabálya szerint ezer lakosra ötven megbízható katonának kell jutnia, hogy a rend fenntartható legyen. Ez a Galaktikus Birodalom teljes egészében egyértelműen nem megvalósítható. A népszerű, valamikori Köztársaság helyére lépő Birodalommal szembeni ellenállást olyan széles körben legitimnek elfogadott személyek vezették, mint pl. a volt szenátorok. Ez pedig azzal járt, hogy ha mással nem is a kritikus pillanatokban történő félrenézéssel a birodalom lakossága a felkelőket támogatta és nem segítette a birodalmiakat. Másik gyakran elfelejtett tényező, hogy az ember ösztönösen a gyengébbel szimpatizál. Ha az utcán egy felnőtt ver egy gyereket egyértelmű kié a szimpátia függetlenül attól mi történt előtte.
 
Az erősödő hatalomkoncentráció erősödő passzív ellenállást váltott ki, Leia Organa szavaival: “Minél jobban összeszorítják a markukat, annál több csillagrendszer csúszik át az ujjaik között.” A népszerűtlen és nehezen megokolható lépések miatt az emberek ellenálltak és a felkelőket támogatók száma (legyen szó aktív vagy passzív támogatókról) egyre nőtt, mely folyamatot érzékletesen mutatja be a Csillagok Háborúja könyv 34. oldalán leírt (a filmből kimaradt) jelenet, ahol Luke és Biggs, Biggs terveiről beszélgetnek.
 
Az erősödő ellenállást érzékelve lépett színre Tarkin nagymoff, aki a róla elnevezett doktrína szerint egy elképzelhetetlen erejű fegyver megalkotásával, majd az ettől való félelemmel kívánta orvosolni a problémát. Az első erődemonstráció után azonban áldozatául esett saját gőgjének, hasonlóan mint a japán flotta Midwaynél, 1942-ben. Mindkét esetben a vereségben sokkal nagyobb szerepet játszott a védők alábecsülése és a saját elképzeléseikhez való feltétlen ragaszkodás, mint a gyengébb fél tagadhatatlanul hősies ellenállása. Ez a tipikus erőközpontú megközelítés legtöbbször ellentétes hatást ér el, a messzi-messzi galaxisban például a Yavin-i csata után “lobbant fel” a felkelés addig bujkáló lángja.
Ezért van kudarcra ítélve minden olyan hadművelet, melynek célja a felkelők katonai erejének hagyományos hadviseléssel történő megsemmisítése. Egyrészt a vereség esélye hatalmas a saját magunk által szabott feltételek korlátai miatt, másrészt a felkelők “katonái” maga a lakosság, melyet nem lehet ilyen módon “felszámolni”.
 
A hétköznapi emberek között megbújó terroristák, szabadság harcosok, gerillák, banditák stb. még egy jelentős előnnyel rendelkeznek a centralizált vezetésű hierarchikus hadseregekkel szemben. Az ideológiailag motivált, kreatív embereknek nagyon ritkán kell utasítást adni, jellemzően önállóan működnek. A cél közös, ártani a Birodalomnak, így elég ilyen-olyan módon értesíteni az egymástól független sejteket a lehetséges célpontokról. A Birodalmat minden sikeres támadás gyengíti, elfogadottságát csökkenti. Ráadásul a decentralizált vezetést maximum meggyengíteni lehet vezetőinek ilyen-olyan módon történő kiiktatásával, szó szerint lefejezni, ellentétben a központi vezetéssel, lásd a Császár halála a második Halálcsillagon, nem lehet. Sajnos az Al-Kaida ugyanígy működik, ezért olyan nehéz ellene tartós sikert elérni. Ugyanígy értelmetlen az “előrehaladást” a halott ellenállók számával mérni, hiszen az elégedetlenség magas foka miatt a veszteségeket a felkelők könnyen pótolják.
 
Összefoglalva elmondhatjuk, George Lucas mesterműve számos ponton megmutatja, hogy néz ki, hogy működik és hogyan szerveződik egy globális, azaz nem egy földrajzi helyhez kötött felkelés, illetve azt is hogyan ne harcoljunk ellene. Jelen írás terjedelmi okok miatt nem tér ki olyan párhuzamokra, mint a fejvadászok és a PMC-k (azaz magán katonai vállalatok) közötti hasonlóságok, a médiában folytatott küzdelem fontossága (melynek kevés nyoma van a rendelkezésre álló Star Wars témájú anyagokban), vagy arra a gyakran elhanyagolt tényre, hogy számos felkelés külső segítség nélkül győzedelmeskedett (a Felkelők Szövetsége is ilyen), illetve a nem-állami szereplők (pl. bűnszövetkezetek, kereskedelmi és egyéb szervezetek) befolyására.
 
Mint azt az elején már kiemeltem, semmiképpen nem állt szándékomban párhuzamokat vonni “gonosz” birodalmak, vagy országok között írásom célja mindössze az volt, hogy egy közismert példán mutassam be a birodalmi gondolkodás kortalanságát.
 
Természetesen minden építő jellegű kommentet szívesen várok.
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához