LFG.HU

wildcat
EseményekCimkek
Országos Szerepjáték Találkozó 2008. november 15-16 Szombathely
 
A Legendák Szombathelyi Ifjúsági Egyesület találkozóra hív minden YNEVET kedvelő szerepjátékost!  
Töltsetek velünk el egy kellemes lombhullató hévégét Szombathelyen!  
Egy hétvégét, ami csak a játékról szól, ahol csak ti lesztek, a mesélő és a kaland!  
 
Program:
Péntek
19:00 Ismerkedés a Lovagi Étteremben.  
Középkori étkek vendéglőjében közös nagy evés-ivás ki-ki alapon kézzel-lábbal;) 
(Legendák Szombathelyi Ifjúsági Egyesület éves közgyűlése)
 
Szombat  
08.00 – 08.30 Érkezés és közös ébredezés a rendezvény színhelyén.  
08.45 – 09.00 Megnyitó és rövid eligazítás a Nagyteremben  
09.00 – 09.30 Ismerkedés a karakterekkel (szereplőkkel)
09.30 – 20.00 Játék ( m.a.g.u.s.)  
 
Vasárnap  
08.00 – 13.00 a Játék folytatása ( m.a.g.u.s.)  
13.30 – 15.00 Tombola és Eredményhirdetés  
 
A tombola fődíja – a találkozó nevéhez hűen EGY DÍSZKARD LESZ!  
 
Legjobb csapat (a modul megoldása szempontjából)  
Legjobb csapat (szerepjáték és összedolgozás szempontjából)  
Legjobb szerepjátékos (itt a legkiemelkedőbb teljesítményű játékost szeretnénk díjazni)
 
A rendezvény támogatója:
DELTA VISION KFT.  
Sárkánytűz Szerepjáték bolthálózat
Don Pepe Pizzéria Szombathely
Mc Donalds Szombathely  
AGORA-Belvárosi Savaria Mozi
Savaria Közlekedési Szakképző Iskola  Kollégiuma 
 
Jelentkezési határidő : 2008. november 10. hétfő 12:00 óra
Jelentkezni lehet a wildcat@t-online.hu e-mail címemen.  
Tel: 06/20/3349338
(Mivel nívós mesélőink száma és a jelenlegi helyszín befogadó képessége korlátozott , ezért maximum 10 m.a.g.u.s. csapat számára tudunk játéklehetőséget biztosítani.)  
A részvételi díj:  2500 Ft/fő két napra, 5 fős csapatok jelentkezését várjuk.  
Ha valaki egyénileg jelentkezik, akkor az egyedi jelentkezőkből összeállítunk egy csapatot.  
 
A péntek és szombat éjszakai szállásigényt is jelezzétek!  
Helyszín: Szombathely, SAVARIA Közlekedési Szakképző Iskola és Kollégium, 9700 Szombathely, Hadnagy u. 1.  
(A helyszínen büfé nem üzemel, de délben a szokásos pizza partyt megtartjuk és presszó kávé autómatát is beüzemelünk)
 
* * *  
A Kardok Ünnepe találkozó fórumai:  
www.sarkanytuz.hu  
RPG.HU Találkozók/táborok fórumban a Kardok Ünnepe VIII. alatt.  
 
A találkozó ideje alatt a helyszínen az alábbi kísérő rendezvényeken lehet részt venni:  
 
TÁRSASJÁTÉK BEMUTATÓK!  
 
GYERE ÉS PRÓBÁLD KI TE IS!!!  
 
 
A történet:
 
Mint szélben pergő falevelek
 
A modul lejátszható m.a.g.u.s. rendszerben.  
(A történetet Anárion  a Vérszín Hold Alatt – megjelent az Ynevi Kalandozásokban -  és a Hó hull a holtakra m.a.g.u.s modul írója írta.
Nevéhez fűződik a Trilógia első része az Acél Sikolya amelyet időben nem közvetlenül de követ a most lejátszható külön álló második résza Mint szélben pergő falevelek. A folytatást egyben a trilógia harmadik részét a tavaszi Kardok Ünnepe IX.-en ismerhetik meg a játékosok, melynek címe:Baljós árnyak sötét vízek felett lesz ismert.
Anárion Kaland Mesteri tevékenységével  közel 20 éve öregbíti szervezetünk hírnevét.
 
A játékosok a Kardok Ünnepe találkozókon már megszokottak szerint, előre elkészített karaktereket, ún.“Szereplőket” személyesítenek meg.
 
A Szereplők az Új Törvénykönyv szabályai szerint kerültek kidolgozásra, és az egész modul ennek rendszerére épül.
A játékhoz nincs szükség egyetlen régebben kiadott kiegészítőre sem, csupán erre a szabálykönyvre. Az új rendszerből következik, hogy a pszi jelentősége, és a pszi alkalmazók száma a világban jelentősen lecsökkent. A mágiához hasonló misztikus képesség lett, ami kiválasztott kevesek sajátja csupán.
 
SZEREPLŐK:
Holdsólymok
 
 Egy Arel hitű kalandorokból álló szerencsevadász csapat. Nem ők nevezték el így magukat, de bizonyos körökben ezen a néven, illetve “a Sólymok” néven váltak ismertté, hírhedtté. Alig egy éve találkoztak, ez az egy év azonban összekovácsolta őket. Vértestvérek lettek. Ez a kötelék pedig erősebb, mint az, amelyik a valódi családjaikhoz köti őket.
 
Az elmúlt egy évben számtalan, hozzájuk hasonló világcsavargóhoz hasonlóan keresztül-kasul bejárták az Északi Szövetség országait, kalandozásaik során egy alkalommal a Sheral-hegységen túli Erionig, a Kalandozók Városáig is eljutottak.
Szélhámoskodásból, csalásból, szerencsejátékból, és nemegyszer útonállásból tartották fenn magukat, amelynek köszönhetően az Északi Hármak és Erigow egyes városaiban tekintélyes jutalom vár arra, aki élve vagy halva a törvény kezére adja őket. Pedig ők nem tartják magukat bűnözőnek. Mindössze szabadnak, akiket nem szoríthatnak a szokások és a jog feudális törvényei közé. Ha lehet, akkor kerülik az erőszakot, az útonállásaik során is udvariasak, és általában csak tehetőseket, gazdagokat fosztanak ki. Nem elvből, hanem mert a szegényektől nincs mit elvenni.
 
A Tizennegyedik Zászlóháború fenyegető árnya azonban felébresztette szívükben és lelkükben a lángot, amely minden északi férfiben és nőben ott lobog. Az engesztelhetetlen gyűlöletet a Fekete Hadurak, különösen pedig a Toroni Birodalom, és csatlósai ellen.
 
Szívük szavát követve hát, az ősi vér hívásnak engedelmeskedve, szabad harcosként csatlakoztak a Vörös Hadurak seregeihez, hogy oldalukon megvívják azt a háborút, amely évszázadonként egyszer alapjaiban rengeti meg egész Észak-Ynevet.
 
Aries Den Morgan “Csuklyás”
Szépmező szülötte.
Az ősi szokásoknak megfelelően már gyermekkorától kezdve csikósnak, harcosnak nevelték, előbb fogott íjat és szablyát, mint ahogy beszélni kezdett volna, és amikor megtanult járni, az első lépések, amiket elsajátított, a harcosok tradicionális táncának, a kardtáncnak lépései voltak.
A járással együtt tanult meg lovagolni, s mire felnőtt, valóságos ördöglovassá vált.
Tizenöt évesen ismerte meg a szerelmet, és ekkor vett sorsa is más irányt. A törzsfő lánya nyerte el a szívét, és ez az érzelem viszonzásra is talált. Azonban, amikor 18 évesen hűbérura elé állt, hogy megkérje a lány kezét, az elutasította, mondván, azt már másnak ígérte.
A csalódott ifjú nem vándorolt el, a törzsénél maradt, és csak távolról figyelték egymást.
Aztán, egy napon megérkezett egy másik törzsfő fia, a vőlegény. Nagy ünnepséget rendeztek köszöntésére, ahol bőségesen folyt a bor. Talán ez volt az oka, talán nem, szó szót követett, verekedés tört ki, melynek a végén a vőlegény holtan maradt a földön, fölötte pedig Aries állt, kezében véres késsel. Hogy ki kezdte, nem derült ki, Ariesnek azonban menekülnie kellett, és maga mögött hagynia a családját és a múltját.
Magányosan vándorolt északon, mígnem találkozott egy Arel pappal, majd nem sokkal később egy megkeseredett nemessel.
Magas, arányosan izmos testalkatú. Vállig érő, hullámos, világosbarna haja van, hátul lófarokba, oldalt pedig két varkocsba fonva. Bőre szél, napcserzett. Arcvonásai markánsak.
Szemei szürkék. Csendes, halk szavú.
Bőrcsizmát, sötétbarna bőrnadrágot, fekete inget és barna, fűzős bőrzekét visel. Felette keményített bőr mellvértet díszes váll és alkarvédőkkel (ilanori szimbólumok, sólyom és farkas alakok). Kopott, csuklyás utazóköpeny hord, sólyomfejet formázó ezüst csattal.
Nyakában kopott zöld kendőt köt. Kezein bőrkesztyűk. Fegyverövet visel, oldalán hüvelyben szablya és egy vadászkés. Hátán tegez és visszacsapó íj. Fejére néha lószőrforgós, orr-, fül- és tarkóvédős bőrsisakot csatol.
Ő a csapat erős embere. A Harcos. Egyaránt jól bánik a szablyával és a visszacsapó íjjal, így távol- és közelharcban is megállja a helyét. Csendes, bár nem magába forduló, inkább csak olyankor beszél, amikor mondanivalója van. Ha nem is mindig ért egyet társai döntéseivel, vagy viselkedésével, minden esetben kiáll mellettük. Sokszor úgy tűnik, hogy a Sólymok között ő a legmegfontoltabb. És ez gyakran valóban így is van.
 
Reyn cwa Gallador “Szellem”
Ereni nemesi – grófi – család sarja.
Bátyja volt a családi birtok és vagyon örököse, ezért ifjúkorában szinte gondtalan életet élt. Tízéves koráig a családi birtokon nevelkedett, a hercegi udvarból a várkastélyba hozatott tanítók oktatták a szellemi művészetekre, az udvari viselkedés és a fegyveres küzdelem alapjait pedig a Nemes Ház zászlóháborús veterán fegyvermesterétől sajátította el. Tízéves korában a neves ereni Hercegi Hadiakadémiára került. Tizennyolc éves volt, amikor származása és kiváló tanulmányi eredményei jogán Eligor Nagyherceg az Ereni hercegség lovagjává avatta. Fényes katonai pályafutás állt előtte. Egy ereni diplomata – és atyja egyik szövetségese – cwa Gregor oldalán Reyn testőrként beutazta az Északi Szövetség országait. Hónapokat töltött Haonwellben és Erigowban, és többször megfordult
Giangban, a Dwyl Unióban és Doranban.
Ekkorra már jól kiismerte magát az udvari intrikákban, és mesteri vívóvá vált. Elsősorban diplomatákat, ereni küldöttségeket kísért, egészen kapitányi rangig vitte az ereni könnyűlovasságánál. Mivel élvezte az életet, és nem vetette meg a jó bort és a test egyéb örömeit, számtalan párbajt vívott az évek alatt, és ismert párbajhőssé vált.
Élete azonban gyökeres fordulatot, amikor megtudta, hogy a Galladorok ősi várkastélyát atyja egyik ősi riválisa Arem Nar Eldoran felégette, és családjának tagjait árulás és a Kitaszított imádatának vádjával kivégeztette. Reyn dezertált, lóhalálában Erenbe vágtatott.
Családján már nem tudott segíteni, szülei, bátyja és húgai mindannyian halottak voltak, a család birtokai pedig az ősi törvények értelmében az Eldoran házra szálltak. Tudta, hogy a vádak csak hamisak lehettek, de csak rejtve nyomozhatott, hiszen az ő fejére is vérdíjat tűztek ki. Megtudta, hogy a gyanút az Inkvizíció nyomozói is igazolták, de szíve legmélyén érezte, hogy családja nem válhatott a Kitaszított hívévé, ezért Arem Nar Eldoran aljas cselére gyanakodott.
Egy éjszaka besurrant az Eldoranok ősi fészkébe, több őrszemet le kellett vágnia, míg végül eljutott Arem hálószobájának ajtajáig. Végül bejutott, ám mielőtt, számon kérhette volna rajta tettét, és családja pusztulását, egy csapat katona rontott be, és menekülni kényszerült.
Renegáttá, szellemé vált. Magányosan járta Északot, és csak a bosszú járt a fejében. Ekkor  alálkozott a Sólymok másik két tagjával – akik nem kérdezték, befogadták maguk közé. Az Inkvizíció még mindig keresteti, azonban Arem Nal Eldoran valamilyen ismeretlen októl vezérelve visszahívta a nyomába küldött embervadászokat.
Magas, arányosan testalkatú, inkább inas, mint izmos. Rövid, egyenes szálú, világosbarnahaja van. Bőre napbarnított, arcvonásai szabályosak. Szemei szürkék, hangulatváltozásaival együtt egészen a kékig változhatnak. Hangja kellemes, zengzetekben bővelkedő.
Térdig érő bőrcsizmát, sötét bőrnadrágot, világos színű inget, és nyaknál fűzős, hímzett, sötétszürke zekét visel. Vértezete mindössze egy rövid, fémbetétes fegyverkabát, a hajlatoknál sodronybetétekkel megerősítve, amely felett egy kopott, felleghajtós utazókabátot hord. Kezein bőrkesztyűk, bal kezének mutatóujján egy ezüst, farkas fejespecsétgyűrű. Derekán fegyveröv, amelyre egykoron díszes, mára megkopott hüvelyekben egy szablyát és egy tőrt csatolt. Nyakában kopott, poros kendő.
Visszahúzódó, gyakran magába zárkózik, és csak mogorván méregeti a külvilágot. Nehéz kihozni a sodrából, a felgyülemlett feszültség azonban időnként kirobban belőle, és akkor isten irgalmazzon annak, aki a közelében van. Sosem tér ki a kihívások elől, sőt, gyakran ő maga provokálja ki őket. Hogy a halált keresi, vagy a saját maga határait feszegeti, nem tudni. Lehet, ő maga sem tudja. Vagy nem érdekli. Ha ivott, akkor gyakran kötekedő, lekezelő, gunyoros. Ha józan, akkor azonban meglátszik rajta az ereiben folyó nemesi vér.
Neveltetése, iskolázottsága folytán leginkább ő tekinthető a Sólymok vezetőjének. Bár, ha ezt valaki megemlítené, ő tiltakozna leginkább.
 
Crewin Tiaren “Sebes”
Az utcán nőtt fel, Erigow szegénynegyedében, az ősi kyr paloták és Belsőváros pompájának árnyékában. Tolvajlásból, koldulásból élt, egy gyerekbanda tagjaként tartotta rémületben a kézműveseket, boltosokat. Egy lopási kísérlet során azonban elkapták őket, és a szigorú hercegi törvénykezés következtében egy távoli lelencházban találta magát. Innen egy év elteltével, 12 éves korában megszökött, és egy vándorhoz csapódott. A férfiről kiderült, hogy Arel istennő papja, aki eldöntötte, hogy pártfogásába veszi a vadócot. Évekig utaztak együtt, bejárva az Északi Szövetség országait. Mestere tanította meg a penge művészetére, a betűvetés, számtan és a mágia tudományára, és minden másra, amiről úgy
gondolta, hasznára válhat élete során. Aztán, amikor úgy ítélte meg, itt az idő, egy éjszaka szó nélkül lelépett, némi aranyat hagyva csupán hátra maga után.
Crewin egy darabig egyedül vándorolt, majd mintegy tíz évvel ezelőtt egy szabadcsapathozcsapódott, akik Arelt imádták. A csapat vezetőjét Koldusnak hívták, tagjai között egyaránt voltak földjüket vesztett nemesek, a törvény által keresett gonosztevők. Itt azonban senkit sem érdekelt, hogy ki, mit tett, vagy ki volt valaha. Csak az, amit együtt, a többiekért tettek
meg. Néhány évig együtt utaztak, majd a útjaik elváltak. A csapat délvidékre ment, aSheralon túlra, Crewin pedig északon maradt. Nem vándorolt azonban sokáig egyedül, hamarosan társai akadtak.
Magas, arányos testalkatú férfi. Bőre a kyr leszármazottakéhoz hasonlóan kreol, ezzel egyértelműen utalva az ereiben csörgedező ősi, felhígult vérre. Arca borostás, a bal oldalán a homlokától a füléig egy fehér sebhely húzódik, jellegzetessé, markánssá téve az arcát, megtörve annak szabályos, kyr származására visszavezethető vonásait. Vállig érő, hószín
haját hátrakötve hordja. Hangja rekedtes, kellemes csengésű.
Lovaglócsizmát, sötétbarna, hasított bőr nadrágot, barna inget és sötétzöld, fűzős, hímzett zekét visel (alatta acélszín sodronying). Az időjárás ellen széles karimájú, puha posztókalappal és sötétszürke felleghajtós utazókabáttal védekezik. Kezein bőrkesztyűk.
Fegyverövén hüvelyben szablya és tőr. Nyakában bőrszíjon acél Sólyomhold szimbólum.
Ő tekinthető a Sólymok szellemi vezetőjének, már ami a vallást illeti. Papként magát tartja a csapat vezetőjének is, bár előfordul, hogy ez  Szellemre marad. Sebes habzsolja és élvezi az életet, és azt zajosan éli, kiélvezi minden cseppjét, pillanatát.
Féktelen, a visszafogottság csak ritkán jellemző rá, azonban túlzásokba sem esik. Az élet rövid. Élj és halj úgy, hogy Istennőd büszke legyen rád.
 
További szereplők:
Balian Wes Magra “Kóbor”
Ilanori bárd, aki először országa harcosainak, nemeseinek oldalán, majd később magányosan járta Észak-Ynev hadiútjait. Utazásai során számtalan helyen járt az Északi Szövetségben, dalainak, történeteinek hála pedig szívesen fogadták mindenhol, amerre csak járt. Még akkor is, ha olykor lányos apák dühe, és megcsalt férjek haragja maradt csak a
nyomában. Időnként egy-egy kalandozó csapathoz csapódott, egy darabig velük utazgatott,hogy aztán mindig újabb és újabb kihívások után nézzen. Nehezen marad meg egy helyben, a kötöttségek nem neki valók. Aztán amikor Észak-Ynev egén gyülekezni kezdtek a Tizennegyedik Zászlóháború viharfellegei, úgy érezte, eljött az ő ideje. Hogy hadba vonuljon a Vörös Hadurak lobogói alatt, megénekelje a dicsőségüket, önmagának pedig hírnevet szerezzen. Hetekkel ezelőtt részt vett egy rajtaütésben, amely a Piderák túloldalára, a Háromfejű Birodalmába vezetett, ahol egy több tízezres, gyülekező toroni sereg orra előttszabadítottak ki egy fontos információk birtokában lévő északi ügynököt. Akkor a Sólymok
oldalán harcolt, és azóta is velük múlatja az időt.
Arányos testalkatú férfi. Arca szabályos, nem jellemző rá az ilanori harcosokat jellemző vadság. Homlokán rövid sebhely húzódik. Sötétbarna haja egyenes szálú, a válláig ér.
Különös kisugárzás veszi körül, amelynek köszönhetően könnyen barátkozik a férfiakkal, illetve lopja be magát a gyengébbik nem szívébe. Lovaglócsizmát, sötétbarna bőrnadrágot, kék inget és sötétbarna, fűzős, hímzett, ujjast visel
(alatta acélszín láncing). Az időjárás ellen sötétszürke felleghajtós utazókabáttal védekezik. Kezein bőr vívókesztyűk. Fegyverövén hüvelyben szablya. Zekéje zsebébe süllyesztve egy flótát tart, amelyen olykor a saját szórakoztatására játszik. Fő hangszere egy lant, amelyet viaszkos vászonba csomagolva szállít általában.
Könnyen barátkozik és köt ismeretségeket, de hát ez olyasmi, ami a hivatásával jár. Számoskatonai táborban megfordult már az Északi Szövetség területén, de most jött el az ő ideje, a Tizennegyedik Zászlóháború eljövetelével. Ő pedig ott akar lenni a tűzvonalban, hogy megénekelhesse. Nem keresi feleslegesen a veszélyt, de nem is riad vissza tőle. Sokat látott
már az életben, többet, mint a legtöbb katona, és megtanulta megvédeni magát. Ott a helye,ahol történik valami.
 
Calyd Sion Nogren “Kerub”
Az Északi Szövetség szolgálatában álló embervadászok egyike. Kapitányi rangban szolgál Haonwellben, a Hercegi testőrségében, bár feladata sokszor máshová szólítja. Elsősorban északi diplomatákat és dorani magisztereket véd, amikor azok Erigowon és az Északi Hármak országain kívül tárgyalnak, utaznak, de több alkalommal vezetett már rajtaütéseket és titkos akciókat a Toroni Birodalom határain belül is.Kiképzését Haonwellben és Erigowban kapta, és abban a megtiszteltetésben – szerencsében – is részesült, hogy azon kevesek közé tartozik, akik éveken keresztül Tiadlanban, a Dorcha testőreitől sajátíthatták el a harci, és személyvédelmi technikákat.Több alkalommal dolgozott már az Északi Szövetség hírszerző szolgálatának, a mostani feladata pedig a gyülekező Északi Seregek szolgálatába szólította. Eddig felderítő csapatokat vezetett a Pengefal túloldalán gyülekező toroni seregek kifürkészésére, mostazonban a hírszerzés táborban tartózkodó tisztje hívatta magához, hogy egy új feladattal bízza meg.
Magas, arányos testalkatú, átlagos megjelenésű erv férfi. Arca markáns, borostás. Szemeibarnák. A homlokán már kopaszodik, így a haját nagyon rövidre vágva hordja. Látszik, hogy izomzata kidolgozott, ruganyos, mozgása akár egy nagymacskáé. Hangja mély, kellemes csengésű.
Lovaglócsizmát, sötétbarna, hasította bőr nadrágot, fehér inget és fekete, fűzős, ezüsttel hímzett ujjast visel, amely felett egy átlagos, fekete színű, posztóból és bőrből készült fegyverkabátot hord. Az időjárás ellen combig érő bőrkabáttal, és széles karimájú bőrkalappal védekezik. Kezein kesztyűk. Fegyverövén az oldalára csatolva (vagy a hátán keresztben) egy hosszúkard, egyszerű hüvelyben.
Nyugodt, higgadt, mindig a környezetére figyel. Kötelességtudó, igyekszik a számára szabott feladatot minden körülmények között végrehajtani. A körülményekhez, változásokhoz gyorsan alkalmazkodik, és arra törekszik, hogy a mindig legjobbat hozza ki az adott helyzetből. Vezéregyéniség. Megfontolt, körültekintő, mindig az eszére, tapasztalatára hallgat, sosem a vérére. Mindezekkel együtt azonban képes gyorsan – és általában – jól dönteni. Ha teheti, elkerüli a harcot, a nyílt összetűzéseket, de ha úgy alakul, akkor nem riad vissza tőlük.
 
 
 
Bevezető
 
Valahol a Pidera-hegységben, Toron és a Dwyll Unió határán
 
Alábbhagyott a hóesés.
Bár a Tűz és Fény enyhet adó hónapjai már közel jártak, a Pidera-hegység égbenyúló csúcsai között nem számított rendkívüli eseménynek a havazás. Itt szinte minden éjszaka hullott valamennyi csapadék, az ehhez hasonlóan hideg éjszakákon pedig gyakorta burkolóztak fehér hótakaróba a hegylánc bércei.
A Piderák több ezer mérföld hosszan húzódtak végig Toron északi határán, ezzel mintegy természetes határt hozva létre a kyrek utódállama, a Toroni Birodalom és a pyarroni szellemiséget követő Északi Szövetség között. Ezt a határt pedig igen jól őrizték.
Valaha rég a kyrek hatalmának csúcsán is álltak itt várak és erősségek, de azok – lévén hogy az akkori Toron tartomány határán álltak – nem annyira védelmi célokat szolgáltak, inkább a nemesi családok vidéki rezidenciái voltak. Aztán Rualan tartomány Hatalmasainak árulása következtében a Kyr Birodalom összeomlott, és az évszázadokig tartó káosz alatt a várak nagy része is megsemmisült. A hegységben mindenfelé megtalálhatóak az egykori erődök romjai, régi dicsőségük azonban az enyészeté vált.
Csak mintegy fél évezreddel ezelőtt, az egykori várak romjain kezdtek hozzá annak az erődrendszernek a kialakításához, amely fokozatosan épült ki az északi határon, és az Északi Pengefal nevet kapta. Az erődítménylánc várai ott emelkednek minden fontosabb hegycsúcson, gerincen, és őrzik a Toronba vezető hágókat. A sűrű, számos helyen szinte áthatolhatatlan erdőségekkel borított hegyekben és a természet alkotta, megmászhatatlan sziklafalak közt pedig csak ezeken keresztül lehetett átjutni.
Tudta ezt az a férfi is, aki foltokból összevarrt álcaköpenyébe burkolózva hasalt egy vízmosás peremén egyensúlyozó szikla mögött, bár ő egészen mást forgatott a fejében. Nem az volt a feladata, hogy bejusson a Birodalomba. Éppen ellenkezőleg. Azzal bízták meg, hogy kijuttasson onnan néhány északi ügynököt.
Remélte, hogy nem jön közbe semmi és az egész mentőakció renden lezajlik. De hát csak az istenek tudják biztosan, hogy mit tartogat a jövő.
Olykor pedig még ők sem
Az előkészületek során rengeteg lehetőséget számbavettek, hogy végül a legmegfelelőbbnek ítéltet válasszák ki. Az erődítménylánc központja, Salnarr több száz mérföldre, innen keletre feküdt, errefelé pedig némileg megritkultak az erődrendszer várai, bár még így is fenyegetően közel álltak egymáshoz. Hiába választották ki a helyszínt két vár között félúton, így is elég nagy volt a lelepleződés veszélye. De hát vállaltak már ennél nagyobb kockázatot is. A legnagyobb fenyegetés pedig nem is evilági, hanem mágikus eredetű volt. Gyakorta érezte azt, az elméje peremén végigfutó bizsergést, amit az erődrendszer mentalistáinak tapogatódzó tudata váltott ki, akik rendszeresen pásztázták a vidéket ellenség után kutatva.
Furcsán érezte magát, így védtelen elmével, de tudta, hogy a legkisebb, a tudatát övező védelem is jelentősen megnövelné a lelepleződés veszélyét. Azt pedig mindenáron el kellett kerülni.
Leshelyéről jól látta mindkét erőd fényeit.
Komoran emelkedtek a táj fölé, baljóslatú, sötét tömbjük előrevetítette azok sorsát, akik engedély nélkül, lopva akartak a Háromfejű birodalmába jutni.
Akárha ikertestvérek lettek volna. Mindegyiket egy-egy kiemelkedő bércen emelték. Alapjukat a sziklába vájták, falaikat sötét kőből építették, bástyáikon pedig ott meredtek az acélból kovácsolt, agyarszerű pengék, melyekről az erődrendszer a nevét kapta. A tornyaikból őrszemek tartották szemmel az egész vidéket, szinte lehetetlenné téve, hogy bárki ellenőrzés nélkül átjusson. Vezesse bár befelé vagy kifelé végzete.
A friss hótakarónak, a csillagfényes éjszakának, és a kék hold fényének hála – vagy talán inkább átoknak kellene nevezni -, most messzire elláthattak, és a férfi feltételezése szerint a legkisebb mozgást is érzékelhették a völgyben. Ez pedig nem túl szerencsés a feladat sikeres kimenetelének szempontjából.
A feltámadó szél, amely súlyos felhőket hozott magával északról, némi reménnyel töltötte el. Talán Arel istennő melléjük szegődik ma éjjel, és elhomályosítja az eget. Már csak abban reménykedett, hogy ez minél hamarább bekövetkezik.
Felemelte fejét, és álcaköpenye csuklyájának árnyékából körülnézett.
 
 Embereit kereste, akik hozzá hasonlóan a környéken rejtőztek. Elégedetten nyugtázta, hogy egyet sem látott. Ha pedig ő sem látja őket, akkor nyugodt lehet afelől, hogy a toroni határvadászok sem veszik észre őket.
Néhány órával ezelőtt egy járőr haladt el nem messze rejtekhelyétől. Olyannyira nem messze, hogy az egyikük kis híján rálépett. Megmarkolta fegyvereit, és visszafojtott lélegzettel várta, hogy mi fog történni. Ha észreveszik, akkor elkerülhetetlen a vérontás, a harc zajai pedig messzire elhallatszanak az éjszakai csöndben. Az pedig, hogy idő előtt felfedezzék őket legkevésbé sem hiányzott.
Most nem.
Óvatosan megmozdult és megigazgatta fegyverövén a pengéit. Két pengéje volt, mint minden embervadásznak.
Egy hosszabb és egy rövidebb. Akárcsak toroni testvéreiknek az Ikreknek.
Ismét megérezte az elméjén végigfutó bizsergést. Visszafojtott lélegzettel várta, amíg áthalad rajta az erőd mentalistájának fürkésző tudata. Fura, idegen érzés volt. Mintha egy hideg léghullám söpört volna végig a koponyája belsejében. Aztán, amikor érezte, hogy a varázsló figyelme már nem felé irányul, megkönnyebbülten fújta ki a levegőt.
A szél megerősödött, úgy sírt a sziklafalak közt, mint a nyugalmát kereső lélek. A levegő tovább hűlt, és a felhők is egyre csak közeledtek.
Hamarosan újabb hóesés várható.
Aztán hirtelen, éppoly váratlanul, ahogy az a kék hold lenyugvása után lenni szokott, a világ sötétségbe borult, beköszöntött az éjközép.
Már csak percek voltak hátra a megbeszélt időpontig.
Persze, csak ha nem jön közbe valami.
De közbejött.
Kürtszó harsant fel az egyik várból.
A jobb oldali erőd tornyaiban hirtelen megélénkült a mozgás, a falakon belül felizzottak a fények. Az embervadászok kapitánya még a bástyákon mozgó alakokat is tisztán láthatta, ahogy láncingjeiken megcsillant a fáklyák fénye. Kivehetetlen kiáltozást, parancsszavakat sodort felé a szél. Hangos pukkanás hallatszott, és az egyik toronyból egy lángoló gömb emelkedett az ég felé, széthasítva az éjszaka szövetét. Ívének csúcspontján felrobbant, mintha egy kis nap gyúlt volna az égbolton, és nappali világosságba borította az egész völgyet. A fák és a sziklák percekig éles árnyékot vetettek a természetellenes fényben, amíg az végül lassan halványulni kezdett, hogy aztán hamarosan egy újabb fénycsóva kövesse.
A hirtelen fény először elvakította, másodpercek kellettek hogy visszanyerje a látását. Hiába erőltette szemeit, hiába fúrta tekintetét a világosságon túli sötétségbe, nem látott semmit, ami kiválthatta a riadót az erődben.
Aztán meghallotta a kutyaugatást.
Messziről jött, valahonnan a völgyből, és egyre közeledett. Ismerte azt a hangot, talán mert oly sokszor volt épp ő a préda. A vadászó, a zsákmány nyomára lelt kutyák ugatása volt.
A hangok egyre közeledtek, majd megpillantotta az árnyakat amelyek fokozatosan bontakoztak ki a túloldali erdőségből. Lovasok voltak, és egyre közeledtek. Fél tucatnyian voltak, s mindannyian szorosan hátasuk nyakába hajoltak, hogy azzal is gyorsabb vágtára ösztönözzék azokat. Lovaik patája felkavarta az éjszaka hullott vékony hóréteget.
Aztán felbukkantak a kutyák is, ki-kivillanó agyarakkal loholtak a zsákmány után. Hatalmas szelindekek voltak, melyeket a Pidera farkasaival vívott harcok edzettek, s amelyeket oly előszeretettel tartottak a végvárak urai. Az őket követő mintegy huszonöt lovas árnya is mind hatalmasabbra nőtt, hátasukat ösztökélve, kezükben karddal, gyorsan közeledtek.
A menekülők lovai már fáradtak voltak, többször is elvétették a lépést, a kutyák egyre közelebb értek hozzájuk.
Aztán, az egyik ló hirtelen megbotlott, és felbukott. Lovasa csak elképesztő ügyességének – vagy talán hatalmas szerencséjének köszönhette, hogy nem törte ki azonnal a nyakát. Mi több, rövid gurulás után talpra állt, és kardjait kirántva szembefordult üldözőikkel. Társai egy pillanatra visszafogták a lovaikat, dacos, kivehetetlen szavakat hozott magával a szél, aztán újra vágtába ugratták a lovaikat, ő pedig pengéit maga elé tartva várta az összecsapást.
Egy hosszabb és egy rövidebb penge.
Egy embervadász.
A kutyák csaholása hangosabbá vált, ahogy megérezték maguk előtt a prédát, amely végső kétségbeesésében megállt, hogy szembeszálljon velük.
Sokszor megtörtént már ez, amikor a vadászatokon a sarokba szorított vadkan vagy szarvas érezvén, hogy nincs vesztenivalója harccal adta át magát a végzetének. Akkor sem haboztak, s nem lassítottak most sem. Csupán egy pillanatra torpantak meg, hogy lendületet vegyenek, hogy aztán – szemükben ott lobogott az ölni vágyás – rávessék magukat  áldozatukra.
A kapitány tehetetlenül szorította ökölbe a kezét, tudatában ott tombolt a harag, tenni azonban semmit nem tehetett. Még túl messze voltak.
Nézte, ahogy az embervadász tökéletesen időzítve mozdul, és pengéivel az állatba marva felvágja az egyik rátámadó kutya hasát, miközben eltáncol, hogy egy másik fogai ott csattanjanak a levegőben, ahol pillanatokkal előtte még a torka volt. Látta, amikor az első agyarak a testébe tépnek, és látta amikor több sebből vérezve eltűnik a vérszagtól megőrült szelindekek forgatagában.
Áldozata azonban hiábavaló volt.
A többi kutya elrohant mellette, és az üldözők egyre jobban beérték a menekülőket.
A kapitány most már nem várhatott tovább.
Készülj!
A szavak nélküli üzenet megtalálta embereit, és érezte ahogy nyugtázzák parancsát. Érzett azonban mást is a köztük megnyíló csatornán keresztül. Az elméjüket átjáró dühöt és haragot, melyet egy közülük való elvesztése okozott.
Most!
Egyszerre emelkedtek fel, egyetlen nesz, egyetlen csendülés nélkül, mintha megannyi éjszakai lidérc bontakozott volna ki az éjszakából. Húsz árnyalak, a legendák húsz félve emlegetett teremtménye, mögöttük szárnyként csapkodó sötét köpönyeggel.
Az erigowi számszeríjászok mozdultak elsőnek.
Északfölde szülöttei voltak, akik legalább olyan jól bántak fegyverükkel, mint a végtelen erdőségek őrei, az elfek. Most sem hazudtolták meg otthonukat és mestereiket. Követhetetlen sebességgel küldték halálos útjukra vesszőiket, és ugyancsak követhetetlen sebességgel helyezték fegyverük acélidegére a az újabb nyílvesszőket.
A menekülő lovasokat már-már beérő szelindekek közül több rövid acélnyílvesszővel átjártan bucskázott fel, szertefröccsenő vérük megfestette a hótakarót.
Aztán ismét aláhullottak a nyílvesszők, hogy halált osszanak, s a szelindekek maradéka is holtan vagy sebesülten terült el a hóban. Köztük azok is, amelyek a halott embervadász holtestén marakodtak.
Az üldözők, akik ekkorra már szinte beérték a menekülő lovasokat, megtorpantak.
Vesztükre.
A tizenöt embervadász egyként vetette rájuk magát, szabadjára engedve minden dühüket és haragjukat. Lerántották a toroniakat a hóba, s pengéiket a húsukba mártották. Az éjszaka hullott hó felkavarodott az egybefonódó alakok küzdelmében.
A kapitány kitért egy megriadt ló útjából, mely kis híján eltiporta, majd egyik kezével megragadta lovasát, és lerántotta a nyeregből. A toroni hangos puffanással terült el a földön, de már nem volt ideje hogy feltápászkodjon, mert az embervadász hosszabbik pengéje mellvértje fölött a torkába hatolt. Szinte abban a pillanatban útjára küldte a rövidebb pengét is, mely átszelve a közel négy méteres távolságot bordákat törve vágódott egy másik toroni mellkasába, aki már-már felülkerekedett az egyik emberén.
Felnézett.
Mindenütt harcoló alakokat, összecsapó pengéket, megzavarodott lovakat látott. A levegőt betöltötték a harc hangjai. Fegyvercsattogás, kiáltások, halálsikolyok.
Mindig ugyanaz.
De túl mindezeken megpillantotta a menekülőket, akik mintegy húszméternyire, magukat immáron viszonylagos biztonságban tudván várakoztak, fáradtan, meg-megveregetve lovaik tajtékos nyakát. És látta az öt erigowi orvlövészt is, akik védelmezően fogták gyűrűbe őket.
Aztán a harc éppoly hirtelen, ahogy elkezdődött, véget is ért.
Mikor a felkavarodott hó szitálva alászállt már csak tízen álltak leeresztett, véráztatta kardokkal a riadtan vágtázó lovak között. Az ő emberei. Mindannyian ziláltan, véresen. Egyikük-másikuk megsérült a küzdelemben, amerre léptek vércseppek sötétlettek a hóban, komor arckifejezésük azonban mit sem változott.
A lovakat!
Néhány száz méterrel lejjebb, az egyik vízmosásban rejtőző embere felkapta a fejét és bólintott. Egy pej ilanori mént vezetve elkezdett felkapaszkodni a kis ösvényen, a többi ló engedelmesen követte.
A hegygerinc mögött mályvaszín fény gyúlt, aztán a bércek közül lassan előbújt a vörös hold. Ahogy fénye szétömlött a világon, vérszínűre festette a havas tájat.
 
Az embervadászok kapitánya megindult a menekülők felé. A négy férfi közül egyiküket sem ismerte. Csupán komor pillantást vetett rájuk, amelyet alig észrevehető biccentés követett.
Ötödik társuk, aki egy almásderes nyergében ült, egy nő volt. Erről árulkodott tartása, és az incognója csuklyája alól előbukkanó gesztenyeszín hajtincsek. A nő megérezvén hogy figyeli, hátratolta kámzsáját, és dacosan nézett vele farkasszemet. Őt sem látta még soha ezelőtt, de tudta róla, amit tudnia kellett. Azt, hogy akár emberei és a saját élete árán is jutassa el az északiak táborába.
Épségben.
Előtte állt hát meg, és fejet hajtott.
 - Üdvözlöm hölgyem. A nevem Nasin Ethand kapitány. – nézett a szemébe. – Az én tisztségem, hogy a táborba kísérjem, ahol már várják érkezését.
A nő csak végigmérte – tekintetében végtelen fáradtság tükröződött -, miközben mindkét kezével hátranyúlt, és ismét a fejére húzta köpenye csuklyáját.
 - Akkor hát, tegye a dolgát kapitány! – parancsolta a kámzsa árnyékából, mialatt térdével irányítva megfordította a lovát.
Az embervadász néhány pillanatig a nő hátára meredt, majd megfordult, és a fák közül közeledő lovakra nézett. Húsz ló, s közülük öt ma éjszaka a lovasa nélkül tér haza.
Fejét ingatva sétált oda lovához, és végigsimította a nyakát.
Figyelte, ahogy emberei sietve lovaik nyergébe szíjazzák halottjaikat, aztán beleszagolt a vérszagú szélbe. A Fekete Hadurak seregei ugyan még a hegyek túloldalán táboroztak, mindenki tudta azonban, hogy hamarosan kitör a háború. Érezhető a levegőben. Akár a vihar előtti csend. Még néhány hónap, és a Fekete Lobogók alatt menetelő seregek már mélyen bent járnak majd a Dwyll Unió területén, és ez a határ ahol most voltak, már nem fog létezni. A határ valahol százötven mérfölddel északabbra fog húzódni, Calmon dul szikes síkságán túl, valahol ott, ahol az Északi Szövetség seregei most is gyülekeznek. Addig pedig még hosszú út vár rájuk, és nem engedhette hogy bármi is hátráltassa őket.
Újabb kürtszó harsant az éjszakában, éles visszhangot keltve a bércek között.
Az erődök felé tekintve látta, mindkettőből több tucat fáklyás lovas vágtat ki, hogy aztán az üldözésükre induljon.
A többiek a példáját követve nyeregbe szálltak. Megpaskolta lova nyakát, miközben még egyszer visszanézett a vérfoltos hóra, ahol a rövid küzdelem lezajlott, aztán végigpillantott az emberein, és a hozzájuk csatlakozott öt emberen.
Itt már nem volt semmi tennivalójuk.
Megfordította lovát, és a csapat élére rúgatott.
 - Indulás!
Hamarosan elnyelte őket az éjszaka.
 
 
Nos írjatok… Zaklassatok… Kérdezzetek… Jelentkezzetek… bátran :D
E-mail címem tudjátok. ;) wildcat@t-online.hu
 
Piszkos anyagiak:
 
Részvételi hozzájárulási díj: 2500 Ft/fő két napra
(díjrendezett Legendák Egyesületi Tagoknak INGYENES !)  
Szállás költség: 1800 Ft/fő/éjszaka koedukált 2 ágyas vagy 5 ágyas szobákban.
 
Egyéni jelentkezők  vagy 5 főt nem elérő csoportosulások jelentkezését is elfogadunk. Ebben az esetben Mi kreálunk csapatot belőlük, lehetőleg játék tapasztalatokat figyelembe véve.
 
Nos írjatok… Zaklassatok… Kérdezzetek… Jelentkezzetek… bátran :D
Jelentkezési lapot kérjetek E-mailben
A következő honlapokon vagyunk megtalálhatóak:
www.sarkanytuz.hu  (FÓRUM)  
rpg.hu  (FÓRUM)
 
Baráti üdvözlettel:  Déri Norbert  (Wild Cat)
A Legendák Szombathelyi Ifjúsági Egyesület elnöke 
 
 Várunk Benneteket Szeretettel!
 Ui.: Aki még nem tudná a KARDOK ÜNNEPE VII. képeit megtekinthetitek a http://kardokunnepe7.kardokunnepe.fotoalbum.hu/ címen.
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához