LFG.HU

Pozsgay
ismertetőCimkek

….avagy így készült a Leceai játszma borítója

 
 
Ammerúnia világa ismét új kötetben mutatkozik be a hazai könyvpiacon, és – most már bátran mondhatom, hogy szokás szerint – ismét engem ért az a megtisztelő feladat, hogy elkészítsem a kötet borítóját. A Leceai játszma egy regény, jelen pillanatban pedig az Osiris könyvek legvaskosabb kiadványa. Nyomtatott példánya éppen október 22-én, születésnapomon került a kezembe, külön örömet okozva ezzel számomra. Aki tapasztalta, már tudja, milyen remek érzés egy elkészült grafikát nyomtatott formában viszontlátni, főleg könyvborítóként, a boltok polcain.
 
A Leceai játszma, egészen pontosan a borító készítésének utolsó fázisában különösen fontos esemény történt grafikai munkáimat illetően. A monitorom, egy hagyományos CRT képernyő, ami több évig remekül szolgált, kezdett elfáradni, széleinél már nem lehetett beállítani a fókuszt és így rendkívüi módon fárasztani kezdte a szememet. Mivel ez nem csak a címben szereplő grafika, hanem sok más grafikai munkám elkészítésében akadályozott, kénytelen voltam új megoldások után nézni. Először a hagyományos TFT képernyők piacán néztem körül, de több eladó is vagy értetlenül nézett, vagy inkább lebeszélt a polcokon található monitorokról, mikor azt a nem túl gyakori kérdést tettem fel, hogy ugyan a monitor mennyire színhelyes. A megoldás szó szerint az ölemben hevert, egy Wacom Intuos3 tábla képében, és a hazai Wacom forgalmazó oldalán meg is találtam álmaim eszközét. Ez egy Cintiq 21UX monitor/tábla, melynek ugyan meglehetősen drágának tűnik, ám amióta használom többszörösen visszahozta az árát. Nehéz leírni azt a változást, amit ennek az eszköznek a használata hozott, leginkább ahhoz az élményhez hasonlítanám, mikor az egér után tablettel kezdtem dolgozni. Nyilván azok a dolgok, melyeket már az Intuos tábla használatával megtanultam nagyon hasznosnak bizonyultak, és a kezelőfelület gyakorlatilag megegyezik a tábla kezelőfelületével, az a módszer, hogy a grafika ténylegesen ott jelenik meg, ahol a rajzeszközt tartom, hatalmas előnyt jelent minden típusú grafikai feladatnál, legyen az könyvborító, látványterv vagy egyszerű vektorizálási folyamat. Egy jó eszközt könnyű megszokni, a Cintiqet érzésem szerint az első este sikerült.
 
A borító készítése a korábbi könyvborítók készítéséhez hasonlóan egy beszélgetéssel kezdődött, a feladat leírása egy rövidebb mondatban összefoglalható: Szükségünk lesz egy ázsiai íjásznőt ábrázoló könyvborítóra. Ezt a szabadságot nagyon szeretem, hamar bele is vágtam a feladatba, hátha újra hamarabb elkészülök a borítóval, mint maga a regény…
Mivel a Leceai játszma kezdetekor – a projektcím ekkor Az ötödik nyíl volt - még nem állt rendelkezésemre az új monitor, a vázlatot egy egyszerű A4-es ceruzarajzzal kezdtem, melyet beszkenneltem és ezt a vázlatot felhasználva haladtam tovább. Az újabb rajzok készítésekor, így a most készülő “soros” Ammerúnia borító esetében is (Sötét elf c. antológia, várható megjelenése 2009), már a vázlatot is a monitoron készítem. Bár a vázlat csak az íjásznő felső testét ábrázolta, eredeti elképzelésem szerint ilyen szűkebb kompozícióval dolgoztam, már itt próbáltam elképzelni a fontosabb árnyékokat, valamint egy ijász póznál nagyon lényeges mozdulatot.
 
 
A vázlat elkészítése után a Corel Painter programmal dolgoztam. Először elkezdtem felépíteni a rétegek (layerek) szerkezetét úgy, hogy a rajz különböző fontosabb részegységei külön rétegre kerüljenek, így azokat a későbbiekben külön tudjam kezelni, ugyanakkor ne legyen kezelhetetlenül sok réteg a képen, mert az tapasztalataim szerint mér kifejezetten lassítja a munkát. Természetesen a rétegek száma a rajz készítése során általában bővül, némelyeket, így például a ceruzarajzot tartalmazó réteget egy idő után törlöm.
A kép készítésének elején kölön réteget alkottam az égboltra, a háttérben található városra a heggyel együtt, valamint az előtérben álló alakra, külön a hajára, az íjász kezére, az íjra, sőt, az íjat takaró hüvelykujjra, valamint a vesszőre is. Ezeket legygyakrabban úgy készítem, hogy egy színnel megrajzolom a formát, majd ezt az előre megrajzolt formát színezem ki. Ezzel a módszerrel arra is lehetőségem van, hogy a rajzon törlés nélkül pontosítsam az íjász mozdulatát.
 
 

Az alakot folyamatosan öltöztetem fel, az öltöztetés sorrendje ötletszerűen jön, épp melyik részhez van tervem. Közben arra kell figyelni, hogy a feldarabolt alakon a csatlakozási pontoknál megfelelően össze legyenek dolgozva a színek, hogy ne legyen montázsszerű a végeredmény.

A képnek ebben az állapotában már kezdenek látszani a kompozíció apróbb hibái, így szintén a réteges szerkezet előnyeit kihasználva változtattam apránként a főalak méretét a háttérhez képest, majd még pár kisebb finomítást hajtottam végre a mozdulaton, és pár figyelmes íjászszemnek és tanácsnak hála az íjat is pontosítani tudtam. 

Ebben a fázisban már el mertem küldeni a képet az írónak egyeztetésre, és számomra ekkor derült ki, hogy a címben szereplő város, Lecea egy kikőtőváros, így hogy ezt megmutathassam, valamint a kép hangulatán is sokat dobott végül, eltűntettem a falat és kialakítottam a kikötő bejáratát.

Ugyanekkor változott még picit az íj mérete is, mint ahogy azt az éles szemű megfigyelők talán észre is vették. Természetesen a könyv témája nem a térdből letépett lábú levitációra képes íjásznő, így erősen időszerűvé vált a kompozíció szempontjából is, hogy végre lábakat növesszek a hölgynek.

Ha már lába van, valamin állnia is kell, ezét füvet is rajzoltam a lábai alá. Mivel elkövettem azt a hibát, hogy a nő lábai nem látszottak a vázlaton, kiderült az is, hogy ha az eredeti képmérettel dolgozom, a kép alsó szélén állna az alak, ezért feljebb is kellett emelnem az egész főszereplőt. A fű kialakításánál azt a már korábban is említett eljárást alkalmaztam, hogy megrajzoltam a fű kontúrját egy alak mögötti és egy alak előtti rétegen, majd azon belül megrajzoltam a fűszálakat. A fű kialakításánál a “glow” nevű ecsetet használtam, erre a felhasználási módjára gyanítom a készítői sem gondoltak, de nagyon hatásosnak bizonyult.
A kompozíció itt már jól láthatóan közelít a véglegeshez, a részletek kidolgozása van már csak hátra, ami sok türelmet igénylő, de a végeredmény szempontjából elengedhetetlen és nagyon hálás feladat.
Kapott egy kis fényt a fű, hogy teltebb hatást keltsen, ugyanakkor kicsit visszatoltam lefelé az alakot.
Nincs kikötő sirályok nélkül, ugyanakkor ezekkel is próbáltam érzékeltetni a mélységet a háttérben.
Nem képrejtvény, elárulom, az íj végei változtak a közben talált referenciák alapján.
Ha már tengerpart, legyen kicsit kékebb a víz…
…itt pedig egy kis talajmenti pára és egy rendkívül jelentős csónak is került a háromárbócos mellé.
Még egy kis dekoráció került a hölgy ruhájára, terjeszkedett a város majd előkerült a holdak kérdése. Ammerúniának négy holdja van, ebből kettő nappal is látható. A kérdés az volt, hogy látszódjon-e mindkettő, mennyi látszódjon, hogyan látszódjon. Amatőrcsillagászként a holdakra kifejezetten odafigyeltem. Leginkább azt tartottam fontosnak, hogy a holdaknak is az az oldala legyen világos, ahonnan a fény érkezik, azaz hitelesen tükrözzék a Nap irányát, valamint a sötét oldaluk sem lehet sötétebb, mint maga a levegő, amin keresztül látszanak. Közben pár kisebb részleten is dolgozom, álljon itt néhány példa arra, hogy az írói műhellyel közösen miként játszottunk a holdak helyzetével, az ellenséges és saját nyilvesszőkkel…

Ami egy ilyen rajznál még rendkívül fontos és sokat dolgoztunk rajta, az az arc. Eredetileg egy teljesen ázsiai jellegű arc volt az elképzelés, majd hogy közelebb kerüljön az európai ízlésvilághoz inkább félvér jellegűre próbáltam alakítani.

A könyvborító végül az alábbi módon került a polcokra, bízom benne hogy sokan lelik majd örömüket benne, és nem elsősorban a borító, hanem a tartalom miatt.

Ammerúnia világáról a www.ammerunia.hu honlapon, a Cherubion kiadó ammeres fórumain, a Wikipédián, grafikáimról pedig a www.pozsgay.hu oldalon találhattok információkat.
 
Pozsgay Gyula

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához