LFG.HU

Rhea
RPG mesélőknekCimkek
Versenymodul az Ezeregy Éjszaka Meséi versenysorozat Első meséjére
A Vámpír: A Maszkabál c. játékhoz
Ifjak számára
 
Írta: Herendy Olivér
Helyszín és idöpont: London, 2002 szeptembere
 
Előzmények
A modul teljes megértéséhez vissza kell mennünk egészen a XII. századba. Ekkor történt, hogy Charlotte, a toreador öreg magához ölelt egy ikerpárt: Arthur és Nicholas Twinst. A két fiatalember már halandóként is egymás vetélytársa volt, egyetlen cél mozgatta az életüket: jobbnak lenni a másiknál. Bármiben. Ez vámpírként csak még jobban kiéleződött. Ezt használta ki London akkori hercege Mithras is.
Mithras már akkor több évezredet megélt ventrue matuzsálem volt, aki a perzsa nap- és hadisten arca mögé bújva uralkodott halandó és előholt felett egyaránt. Róma idején utazott ki Britanniába, és vetette meg ott a lábát. Kora, hatalma és tapasztalata hamar vezető ranghoz juttatta őt. Ám ennek a fényes korszaknak véget vetett vallása hanyatlása. Mithras mélyálomba merült, ám a XI. században néhány évvel felébredése után magához ragadta ismét a hatalmat. Ekkor egy egész Nagy-Britanniára kiterjedő vámpír-uradalmat hozott létre, melyet vasmarokkal, jól szervezetten irányított.
 
Mithras pedig saját pártfogásába vette Nicholast. Ennek nagyon egyszerű oka volt: bosszantani akarta ellenfelét, Charlotte-ot. Ezzel a lépéssel a két ifjú káinita nem csak egymás vetélytársa, hanem ellensége is lett.
Mithrast az idők folyamán kétszer próbálták megbuktatni, ebből a kettőből a második volt az, amely sikerrel járt. Azt persze csak kevesen tudják, hogy ez csak azért alakult így, mert Mithras engedte…
Az első lázadást, mely az 1250-es évekre tehető, Mithras akkori legnagyobb ellenfele a toreador Melusine d’Anjou vezette, és Charlotte is kulcsfontosságú szerephez jutott benne. Mint az korábban is megemlítésre került, a felkelés elbukott, a vezetőit Mithras keményen megbüntette. Sokan voltak, akik inkább választották a mélyálmot, mint a megaláztatást. Ezek közé tartozott Charlotte is, elhagyva ezzel a brit éjszakák politikai színterét, és magára hagyva gyűlölködő gyermekét, Arthurt.
 
A második kettőszáz évvel ezután játszódott le, az anarch lázadás során. Sikereit is minden valószínűség szerint ennek az eseménynek köszönheti. Vezetői Arthur Twins és a nosferatu William Sharpe voltak. A puccs sikerrel zárult, ámde Sharpe becsapta addigi szövetségesét, és ő maga ült a hercegi trónra.
Na de, nézzük hogyan is zajlott ez Mithras szemszögéből! Manapság kevesek számára ismert tény, de akkoriban köztudott volt, hogy a herceg tartott maga mellett egy tanácsadót, Caiust. Származásáról és koráról már akkor sem tudott senki semmit, csak annyit, hogy a malkavita klán vére csörgedezik ereiben, továbbá látnoki képességekkel rendelkezik. Ez utóbbi volt az, ami felkeltette Mithras érdeklődését, és tanácsadót csinált az őrült férfiból.
Caius pedig előre látta, hogy a “fiatal” vámpírok fel fognak lázadni az ő istene ellen. Természetesen beszámolt urának a látomásairól, akiben egy nagyszabású terv fogalmazódott meg…
Mithras roppant öreg volt és bele is fáradt az örökös csatározásokba. Úgy döntött, hogy mélyálomra hajtja a fejét, úgy hogy mindenki halottnak higgye őt, ezáltal biztosítva pihenése zavartalanságát. Persze a hercegségéről sem feledkezett el, és elrejtőzése előtt előkészítette a több évszázad múlva esedékes visszatérését.
 
Titokban megalkotott egy tárgyat, melyet Mithras Fényének hívnak. Ez az aranymedál az, mely felébresztheti őt bármikor évszázados álmából. Ámde nem engedhette meg, hogy ellenségei kezébe kerüljön, így elrejtette. Viszont három nyom maradt a hollétét illetően.
Az első magának Caiusnak az eredeti próféciái, melyeket megfejtve el lehet jutni a Fény rejtekhelyére. És ki lenne képes őrült nyakatekert vízióiból bármit is kihámozni?
A másik két nyom az egy-egy önmagában teljesen érthetetlen szöveg, de összeolvasva kettőt elvezeti az olvasót a Fény rejtekhelyére.
Két vámpír volt, akikben feltétel nélkül megbízott: a gangrel Aethelwulf, aki évszázadokon át hadvezére és fanatikus híve volt, és Nicholas Twins, akit pedig évszázadokon át sajátkezűleg nevelt. Ők ketten voltak azok, akik megkapták a két utóbbi szöveget, hogy ha eljön az idő, akkor ébresszék fel urukat. Csak ők ketten, illetve Caius tudnak arról, hogy mi is történt valójában Mithrasszal.
Az anarch lázadás és a puccs végeztével az új herceg berendezkedett, de uralma alig egy évszázadig tartott, ugyanis Nicholas és Aethelwulf kihasználva a Sharpe és Arthur közötti feszültségeket megbuktatták Williamet, és saját bábjukat, a ventrue Theodore Godwinsont ültették a trónra.
 
Az új status quo sem tartott sokáig, ugyanis Arthur folyamatosan negédes szavakkal és apró célozgatásokkal a saját pártjára állította a herceget, és segítséget ajánlott neki, hogy önállóan uralkodhasson. Arthur és Godwinson szövetséget kötöttek az ekkorra ugyancsak megerősödött tremere klánnal. A tremere-k Mithras uralma alatt gyengék voltak, ugyanis az akkori herceg egyszerűen nem tűrte meg őket a hatalom közelében. Segédkezet nyújtottak még az első, elbukott Mithras elleni lázadásban, ami csak még tovább gyengítette őket. Ám a hadisten bukása után csöndben és észrevétlenül kezdték el gyűjtögetni a hatalmat, és a XVI. Századra már nem lehetett figyelmen kívül hagyni befolyásukat. Ezért is hozzájuk fordultak segítségül, hogy az ország egyik legjobban szervezett klánja támogassa Godwinson herceget.
 
Eme újabb ármánykodásnak és cselszövésnek majdnem egy vámpírok közötti polgárháború lett az eredménye a XVII. század első éveiben. Ám végül csak egy áldozatot követelt: Aethelwulfot. Arthur Twins végzett vele saját kezűleg. Bűnét pedig senki nem tudja csak egy valaki, akit habár a herceg száműzött a városból, de még így is hatalmas fenyegetést jelent Arthurra nézve: Nicholas Twins. Godwinson herceg így megszabadult korábbi uraitól, Arthurt pedig hálából klánja elsőszülöttjévé tette, amely posztot korábban a másik Twins töltötte be.
Nicholas viszont nem felejtett. Évszázadokon át készítette elő a saját visszatérését, hogy visszaragadja testvérétől az elsőszülötti pozíciót, és hogy újra felébressze istenét évszázados álmából.
 
Szereplők
Marianne Rochester
London jelenlegi legbefolyásosabb és legrettegettebb hárpiája. Az elíziumok királynője. Egyetlen pillantásával sújt porrá bárkit, akár a többi hárpia ellenében is (Andrea Hess, brujah és Will “Sármőr” Lion, ventrue). Előszeretettel sérteget másokat, gúnyolódik rajtuk, élvezetét leli mások megalázásában, sőt néha nyilvános megszégyenítésében. Csípős megjegyzéseivel nem kímél soha sehol senkit. Mindezt persze kedves, bájos stílusban, angyali mosollyal egy észveszejtően gyönyörű nő arcán. De mindig gondosan ügyel rá, hogy legalább ugyanannyi támogatója, hódolója legyen, mint amennyi ellensége. Ritka, hogy valakivel tényleg kedves és barátságos legyen, ilyenkor természetesen mindig el akar érni valamit. Négyszáz évvel a háta mögött elég öreg már ahhoz, hogy semmit ne tegyen ok nélkül. És Arthur Twins imádott gyermekeként elég bátor ahhoz, hogy bárkit megsértsen. Célja látszólag a mások kínos helyzetbe hozásán történő szórakozás, és apuci támogatásának az élvezete. De a látszat persze csal…
 
Marianne valójában egy velejéig romlott nőszemély, a hatalom megszállottja gyűlöli Arthurt, csak azért teszi neki a szépet, hogy később egészen biztosan célba találjon a kése… de addig is élvezi a védelmét.
Rochester kisasszony a köztudattal ellentétben nem Arthur Twins gyermeke. Nicholas nemzette őt, közvetlenül száműzetése előtt, majd Arthur adoptálta és mutatta be úgy, mint saját gyermekét. Arthur ellátta őt mindennel, semmiben sem hagyta Marianne-t hiányban szenvedni, olyan közel tartotta magához amennyire csak tudta. Félt, hogy Marianne titokban összejátszik saját Atyjával, és segíti őt egy esetleges visszatérésben és bosszúban. Nos egyáltalán nem volt ez a félelem alaptalan. Marianne valóban segítette Atyját, hogy egyszer újra Londonban lehessen elsőszülött, és visszafizesse a régi számlát fivérének. De Marianne nemcsak nevelőatyját árulta el, hanem valódi nemzőjét is. Saját előnyére kevergette a lapokat, hogy végül ő nyerje el a hercegi címet.
 
Nézzük, hogyan kívánta ezt elérni!
Az évszázadok folyamán levelezést folytatott száműzött Atyjával. Kitervelték, hogy 2002 szeptemberében fogják hajón becsempészni a városba Nicholast, aki azonnal a főszolgabíró illetve a herceg elé járul, hogy felfedje előttük Aethelwulf gyilkosságát. A megfelelő bizonyítékok birtokában ez még alátámasztott is lett volna, ily módon Arthur eltűnt volna a londoni politika színpadáról, és testvére vette volna át a helyét. Ám Marianne titokban megkeverte egy kicsit közösen főzött levesüket. Arthur fülébe suttogott, célozgatva rá, hogy atyja hamarosan a városba érkezik. Tudta jól, hogy a két Twins engesztelhetetlen gyűlölettel viseltet majd egymás iránt, és Arthur Nicholas után fog menni. Találkozásukból pedig csak egyikőjük kerülhet ki élve. Terve idáig bevált, Arthur el is indult, hogy felkeresse a kikötőben várakozó testvérét.
Marianne tervének következő része a két öreg összecsapásának túléljőt volt hivatott eltenni láb alól. Erre egy asszamitát kívánt felhasználni, akit az elmúlt másfél évszázad alatt elcsábított, (ál)szenvedélyes levelezést folytatva vele. Természetes, hogy Marianne részéről csak ügyes színészi játék volt az egész, de ismeretségük kezdetén a szerencsétlen orgyilkos még csak zöldfülű volt, így menthetetlenül beleszeretett a nőbe. Marianne kapcsolatuk beteljesítéséhez egy aprócska szívességet kért csupán: ölje meg a két öreg harcának túlélőjét. Vének és hatalmasak mindketten, de egy ilyen küzdelem bizony feléli az ő erejük nagy részét is. Ekképpen egy fiatalabb, ámde képzett vámpír is végezni tud velük. Illetve csak az egyikkel.
 
Míg az asszamitát atyja hajóján viszonylag könnyű volt becsempészni a városba, addig gyorsan kijuttatni már nem olyan könnyű. Megbízható személyekre volt ehhez szüksége, akik elvégezhetik ezt a feladatot, ugyanakkora balhét is elvihetik. És itt jönnek majd képbe a karakterek.
Marianne korábban rávette az atyját, hogy olyan irányban terjeszkedjen az ügyleteivel, amely veszélyezteti a karakterek érdekeltségét, így felajánlhatja nekik, hogy amennyiben segítenek neki, úgy eléri, hogy Arthur visszaadja azt, ami az övék. Továbbá ezzel még egy jó ürügyet is szolgáltat arra nézve, hogy miért akarhatták a kerekterek elkövetni a Twins-gyilkosságot…
Ezt követően már csak a főszolgabírót kell értesíteni a gyilkosságról és hamis bizonyítékok (lásd később) segítségével bemártani őket. És máris áll a bál.
Marianne az ’50-es évektől kezdve összejátszott Austin Morissal (lásd később), atyja szárnysegédével. Együtt találták ki a hamis videofelvételek elkészítését. Együtt akarják bemutatni a modul második éjszakájára tervezett elíziumon a nagyközönségnek, illetve itt fogják bejelenteni igényüket a hercegi posztra. Eddig miért nem tették? Mert Twins, a város legerősebb és legbefolyásosabb káinitája Bowesley királynőt támogatta. De a terv szerint eddigre (minkét) Twins halott lesz, és szabad lesz az út a trónig.
 
Arthur Twins
London legöregebb és leghatalmasabb vértestvére. Befolyása csaknem akkora, mint a hercegé. Viszont nemhogy nem tör a hercegi pozícióra, egyenesen támogatja Bowesley-t. Ugyanis még nem tartja elérkezettnek a hercegváltás idejét. Majd, ha az ő kezében lesz Mithras Fénye…
Igen, Aethelwulf elpusztításakor hozzá jutott az a töredék, melyet korábban a hadvezér birtokolt, és a Fényhez kalauzolja el az olvasót. És Arthur azonnal tudta, hogy Mithras öröksége lesz az, amely az abszolút uralmat a város felett a kezébe fogja adni. Csak előbb meg kell találni, a kulcs másik fele viszont gyűlölt és rettegett testvére birtokában van. Ráadásul nála van a gyilkos fegyver és, szemtanúja volt a gangrel halálának, és ő is akarja a Fényt.
Mint láthatjuk Arthurnak jócskán van tartani valója testvérétől. Könnyedén a bukását okozhatja, ha felbukkan és átadja az illetékeseknek a bizonyítékokat.
Nem csoda, hogy kap az alkalmon, amikor Marianne a fülébe suttog Nicholas érkezéséről. Soha vissza nem térő alkalom arra, hogy egyszer és mindenkorra megszabaduljon riválisától. Azonnal a kikötő felé veszi az irányt…
De hát kilencszáz év nemlét azért mégiscsak szép mennyiség, amit kellő mennyiségű bizalmatlanság és óvatosság nélkül nehéz megélni. Ezért is nem támad rögtön a dokkoknál felbukkanó Nicholasra. Inkább elbújik és vár, mert tudja, hogy nem lehet ilyen könnyű a dolog.
Lám igaza is lett! A semmiből felbukkan egy férfi, markolatig mereszti tőrét Nicholasba, majd távozik azokkal a fiatal vámpírokkal, akik döbbenten nézték végig a jelenetet.
 
Arthur a nyomukba ered, mert hajtja a kíváncsiság, hogy miért akarták a testvérét megölni ezek a zöldfülűek. De az is lehet, hogy az ő fejére pályáztak… Mindenképp ki kell derítenie. Van azonban még egy nyomós ok, amiért a követni kezdi őket. Ez pedig az az aktatáska, ami Nicholasnál volt megérkezéskor, halála után pedig a gyilkos vette magához. A megérzései azt súgják abban van a kulcs a Fényhez.
Arthur mindenképp megszerzi a táskát. Amennyiben a szétválás után (lásd később) az asszamitánál maradt, úgy tőle veszi el, akár az élete… elnézést nemléte árán (Arthur könnyedén elbánik az alig százötven éves kis pondróval). Amennyiben a karaktereknél van, úgy észrevétlenül (Fátyol, emlékezetmódosítás) elviszi tőlük. Úgyis elpusztulnak az eddigre őket üldöző főszolgabíró kezei között.
Megérzései nem csaltak, valóban a Fényhez vezető második töredék volt benne. Így Arthur fel is kerekedik, hogy megszerezze. Majd amikor a magáénak tudhatja ezt a hatalmas ereklyét, akkor majd ráér elfenekelni a gyermekét, és foglalkozni a hercegi trón megszerzésével.
 
Első útja saját menedékébe vezet, gondosan ügyelve arra, hogy észrevétlen maradjon még saját őrei előtt is. Jobb az, ha halottnak hiszik. Itt magához veszi az Aethelwulftól szerzett töredéket, és elindul a kincsvadászatra. Ekkor az itt kutakodó karakterek (lásd később) megpillanthatják.
Követve a két töredék leírását eljut egy titkos mithraeumba, mely évszázadok óta működik titokban és őrzi az egykori hadisten hitét. Nicholasnak hazudva magát bejut szentélybe, ahol megtalálja az oltár alól induló titkos járatot, mely egy alsó szentélybe vezet, ahol is csak őrá vár a… nagy büdös semmi. Ráadásul a visszaút is elzárul.
Hát igen. Arthur egyenesen belesétált a Nicholas által előkészített csapdába. Sok éjszakányi éhezés fog itt rá várni, aztán sok évszázadnyi csöndes, zavartalan álom.
Utolsó próbálkozásként a jelenlét 4-hívás nevű diszciplínát fogja alkalmazni, hogy magához szólítsa a játékos karakterek egyikét reménykedve abban, hogy kívülről ki tudja őt szabadítani.
 
Nicholas Twins
Zseni. Kiváló intrikus, remek cselszövő.
Minden, ami korábban leírásra került hazugság. Illetve minden megtörtént, de semmi sem azért, ahogyan azt a végrehajtója gondolta. Minden hajszál pontosan Nicholas terveinek megfelelően történt. Marianne árulása, Arthur gyanakvása és keresése, a karakterek üldöztetése. Minden.
Nicholas évszázadokon át tervezett, készült a visszatérésére. A jelenés diszciplínával folyamatosan a jövőt fürkészte, leveleivel és beszélgetéseivel kielemezett mindenkit. Tudta, hogy ki mikor mit fog tenni. És ennek megfelelően alakította a tervét. A tervét, melynek végén ő hatalomra kerül és bosszút áll mindazokon, akik elárulták és tönkretették.
 
Első lépésben gyermeket nemzett a XIX. század közepén. Egy elfogott fiatal szabbatista tzimisce segítségével először saját képmására formáltatta a halandót, aztán elvégezte rajta az ölelés szertartását. Végül megszabadult a tzimisce-től, így csak ketten tudtak a hasonmásról: ő, és a férfi, akinek nemléte hátralevő részében Nicholas arcát kellett viselnie. Felnevelte és kitanította a gyermeket, vérrel magához kötötte, biztosítva ezzel feltétlen hűségét.
Aztán 1992-ben Londonba utazott titokban, és Thomas Archer néven senkiháziként folytatta nemlétét, gondosan elrejtve valódi személyazonosságát. Belépett az Isten Keze nevű ifjakból álló kotériába (lásd később), és hamar az ujja köré csavarta őket anélkül, hogy észrevették volna. Újabb eszköz a terv végrehajtásához. Eközben folytatta levelezését Maianne-nal elhitetve vele, hogy még mindig Franciaországban van.
1995-re rátalált a keresett Mithras Fényére. Ebben nagy segítségére voltak a helyi nosferatuk, akiknek az elsőszülöttje régről adósa Nicholasnak. Quasimodo pedig azon kevés vámpírok közé tartozik, aki öregként is tartja adott szavát. Tekintettel arra, hogy a nosferatuk birtokában volt Caius eredeti próféciája, és az évszázadok során több részletet megfejtettek belőle, összevetve Nicholas saját töredékével könnyen megtalálta a Fényt. A helyszínt pedig előkészítette testvére számára, hogy fogságba ejtse a szentély alatti titkos járatban. Nem akarta megölni, mert a pax vampirica tiltja, de a mélyálomig éheztetésről nem szól semmit…
Ezután a Fényt elrejtette, és folytatta a Nagy Mű (magában csak így gondolt rá) kivitelezését.
Marianne-nal tovább tervezgette a saját “visszatérését”. Eközben elérte, hogy az Isten Keze Marianne ellen forduljon. (Fordított úton vitte végbe: gyermekét rábírta, hogy tegye tönkre a kotériát.) A fiatalok pedig ráálltak Marianne megfigyelésére, hogy lehetőséget találjanak a bosszúra.
 
Következő lépés a hasonmás megérkezése volt. Marianne úgy tudta, atyja fog megérkezni. Nicholas már hosszú ideje tisztában volt azzal, hogy gyermeke el fogja árulni, ezért hozta létre hasonmását. A helyzet pontosan a tervei szerint alakult: Marianne tájékoztatta Arthurt, aztán kijátszotta az aduját is: az asszamitát. A helyszínen is minden megfelelően történt: Arthur háttérből figyelt és a hasonmás halálakor elhitte, hogy testvére már nincs többé. Ráadásul így a karakterekből álló kotéria is készen állt arra, hogy némi bíztatásra lebuktassa Marianne-t.
Mozgásba lendítette az Isten Keze kotériát, akik a megfigyeléseknek köszönhetően rájöttek arra, hogy Marianne el akarja pusztítani atyját, és a hercegi címre tör.
Megkésve (pont ahogy Nicholas eltervezte) tájékoztatták a játékosokat arról, hogy veszélyben vannak, szabaduljanak meg az utastól, és találkozzanak további felvilágosításért.
Thomas Archer találkozik a játékosokkal és felvilágosítja őket a helyzetről: Marianne becsapta őket is, és a nyakukba akarja varrni a gyilkosságot. Ezután segítséget kér tőlük a hárpia lebuktatására.
Közben az Isten Keze tárgyalásokba kezd a nosferatukkal, hogy legalább annyival segítsék a játékosokat, hogy nem tájékoztatják folyamatosan a főszolgabírót. A kérést Nicholas oly módon támogatja meg, hogy titokban odacsempészi Quasimodonak a pecsétgyűrűjét. Ebből az elsőszülött tudja, hogy valójában Nicholas kér tőle szívességet és nem a kotéria.
Mikor mindezzel végzett hátradől és vár, hogy a játékosok tegyék, amit tenniük kell, és felkészül, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen legyen megnyerve ezzel a játszmát.
 
Megjegyzés: Thomas Archer
Ő Nicholas alteregója. Mindenki egy senkiházinak hiszi, aki azzal próbál megmenekülni korbács karmai közül, hogy segít, ahol csak tud, és gyűjti a szívességeket. Stílusa nagyon laza, sok szlenget (túl sokat) használ, közvetlen, barátságos mindenkivel. Folyamatosan játssza a rafinált utcagyereket (az első felét nem túl nehéz megtennie). Öltözködése kirívó, ízléstelen, undorító. A beszédet meg a megfelelő, fiatalos viselkedést sikerült Nicholasnak megtanulnia, de a ruházkodás valahogy nem jött össze.
 
 
A játékosok szerepe
 
1. Marianne ajánlata
A játék elég keményen indul: a mesélő tudtára hozza a játékosoknak, hogy a kotériájuk érdekeltségei veszélybe kerültek. Mindegy mi ez, Arthur Twins is abban az üzletben utazik, és az utóbbi hónapokban kiszorította őket a piacról (ez egy-két vagy akár több pont csökkenést okozhat néhány háttérben). A helyzetet még kellemetlenebbé teszi, hogy ha így mennek tovább a dolgok, nem marad semmijük. Ezzel egyrészt visszafogjuk a világméretű befolyásnak, és Bill Gates-et megszégyenítő gazdagsásnak örvendő, enyhén(???) megalomán hajlamokkal rendelkező kis vérszopóinkat. Másrészről viszont érdekeltté tesszük őket a modulban.
Mint az korábban már szerepelt, ez főként Marianne-nak köszönhető, ő győztem az elsőszülöttet, hogy tegye meg ezeket a lépéseket. De erről a karakterek mit sem tudnak.
 
Amit viszont tudnak: szeptember 21. éjszaka megszokott helyükön tanakodnak a jelenlegi helyzetről, amikor megjelenik Marianne, és egy aprócska szívességért cserébe ráveszi “atyját”, hogy adja vissza mindazt, amit a karakterektől elvett.
A szívesség a következőképpen hangzik: Marianne-nak egy régi ismerőse fog aznap éjfélkor a kikötőbe érkezni (egyszerűen csak Mr. Jacknek hívja), őt kellene a karaktereknek elvenni a London-közeli Yorkshire kisvárosba. Azonban van egy probléma, mégpedig Arthur nem szívleli az illetőt, vagyis inkább kimondottan megtiltotta a találkozást, ezért az ügyet a lehető legnagyobb diszkrécióban kell végezni. Ez az egyesség pedig mindkét felet hallgatásra kötelezi. Ha Marianne nem tartja be ígéretét, akkor a karakterek beárulhatják őt Arthurnál, viszont ha a karakterek kotyognak ki valamit, akkor nem kapnak semmit. Továbbá a karaktereknek személyesen kell fogadniuk az illetőt, aki habár tudja, hogy mennyire kényes helyzet ez Marianne-nak, mégis szörnyen megsértődne, ha csak “vacsoráravaló csordabeliek” (halandók, ghoulok) fogadnák. Erre egy kicsit allergiás.
Ha megkötik az alkut, akkor Marianne távozik, biztosítva a karaktereket arról, hogy amint megtudja, hogy vendége biztonságban van, már intézkedik is az öregnél.
A fentieket természetesen hazudja a nő, és ő innen a főszolgabíróhoz indul, hogy rákenje az elkövetkező gyilkosságot a karakterekre (bizonyítékként a hamis videofelvételeket használja).
 
2. A kikötőben
A fent nevezett vendég nem más, mint Marianne asszamita szeretője. De ne siessünk ennyire előre…
A kikötőbe való megérkezéskor kihaltnak találják a helyet. Sehol egy munkás vagy egy őr (Marianne előkészítette a helyet).
Pontban éjfélkor a megadott találkozóhelyen megjelenik egy férfi ballonkabátban, kalapban, aktatáskával a kezében. A sötét, a felhajtott gallér és a kalap miatt még nem tudják kivenni az arcát.
Csak akkor, amikor a semmiből előbukkan még egy férfi az előző háta mögött, és ezzel egy időben kést szúr az előző szívébe. Az áldozatról lehullik a kalap, elejti a táskát döbbenetében, és ekkor ismerhetik fel benne a karakterek Arthur Twinst, mielőtt még elporlad (valójában a hasonmás pusztulásának voltak szemtanúi, de ők mit sem tudnak Nicholas létezéséről, a tervéről meg pláne nem). A gyilkos ezután nyugodtan, kissé jókedélyűen bemutatkozik: Mr. Jack.
Aztán felveszi az elhunyt aktatáskáját, és várja az indulást.
 
Nézzük közben a háttéreseményeket: Arthur már korábban megérkezett a kikötőbe, de óvatos volt, és elbújt, hogy inkább csak megfigyelje az eseményeket. Ezzel nem került sor a Marianne által annyira kívánt harcra. Erről viszont nem tudott az asszamita. Ő látta a megfelelő kinézetű személyt kisétálni a hajóból, valószínűsítette, hogy a küzdelem túlélőjével van dolga, ezért lecsapott (elvégre Marianne már az éjszaka kezdetén értesített atyját, az azóta eltelt pár óra elegendő kellett, hogy legyen a leszámolásra). De mivel a célpont pontban éjfélkor hagyta el a hajót, Mr. Jacknek nem volt lehetősége előbb támadni. Emiatt elkövetett egy hibát: szemtanúkat hagyott maga után. Nem törődött vele túl sokat, elvégre hamarosan halottak lesznek a főszolgabíró jóvoltából. Mindezt Arthur szép csöndben végignézte rejtekhelyéről. Azt hitte, testvére meghalt, de az értékes iratokat tartalmazó táska a gyilkosnál és “cinkosainál” van. Ezért követni fogja őket, és a fentebb ismertetettek szerint meg is szerzi azt, ami neki kell.
 
3. Kapás van!
Az autóút közben csörögni kezd az egyik karakter telefonja.
Archer hívja őket: nagy baj van! Marianne az éjszaka folyamán fel fogja keresni őket, hogy egy szívességet kérjen a karakterektől. Arra kéri őket, ne fogadják el, mert Marianne csőbe akarja húzni őket. (Látszólag) meglepetésként éri őt, hogy elkésett a hívással. Ekkor azonnal közli velük, hogy az utastól meg kell szabadulni, és találkozót kér tőlük. Óvatosságra és sietségre szólítja fel őket, mert a főszolgabíró már a nyomukban van. (Itt esetleg elgondolkozhatnak a játékosok, hogy vajon honnan tudja Archer, hogy üldözve vannak, ha elkésett a hívással… de nem kell erre felhívni a figyelmüket.)
Ha a karakterek eleget tesznek Thomas kérésének, akkor az asszamita egyedül próbál meg kiutat találni a városból. Sejti, hogy valami nem úgy alakult, ahogy kellett volna. A táskát pedig amennyiben tudja, magával viszi, hogy később átadhassa szerelmének. És akkor léphetünk is a következő pontra!
 
3. A találkozó
Archer egy elhagyott, eldugott helyet jelöl meg a találkozó helyszínéül.
Itt a következőkről tájékoztatja a karaktereket:
- Marianne megölette az atyját, és a karakterekkel akarja elvitetni a balhét
- Marianne a hercegi címre pályázik
- Összejátszik Austin Morrisszal, Twins szárnysegédével
- Morris készítteti a karakterek elleni bizonyítékot: egy hamis videofelvételt, a készítője Samuel Ryan informatikus, grafikus
- Twins, amíg utol nem érte a Végső Halál, keresett valamit, amire Marianne-nak is fáj a foga, de erről jóformán semmit sem tudtak kideríteni.
 
Javaslatot tesz a karaktereknek: törjenek be Marianne-hoz, és keressenek bármit, amivel az ő bűnösségét igazolhatják, valószínűleg a hamis felvételek is itt vannak.
Biztosítja még a karaktereket arról, hogy az Isten Keze a háttérből támogatja őket, de nem kíván életveszélybe kerülni.
Eddig (ha minden jól megy) fix a történet menete, innentől minden a játékosok döntésétől függ. Ezért az alábbiakban fontosabb helyszínek, események illetve az NJK-k cselekedeteinek leírása következik.
 
A Twins-Rochester kúria
Az első és legfontosabb helyszín Marianne menedéke. A nő egy hatalmas palotán osztozik atyjával, ezt a karakterek is nagyon jól tudják.
Az épület jól őrzött, több tucat biztonsági őr és kamera gondoskodik a két öreg védelméről. Együtt az épület legfelső emeletén található lakosztály mentes az őrjáratoktól és kameráktól. A két káinita még saját szolgái elől is titkolja ügyleteit.
Továbbá az épületet csak Arthur Twins által ismert titkos folyosók hálózzák be.
Amit itt találhatnak:
- Marianne szobájában rábukkanhatnak a hamis videofelvételre illetve egy kép mögötti széfben egy köteg szerelmes levélre. Ezeket Mr. Jack írta Marianne-nak, és többe is belelapozva észrevehetik, hogy szó van benne a korábban látott gyilkosságról. Egyértelműen használható bizonyíték.
- Twins lakosztálya romokban hever. Valaki alaposan feltúrta az egészet, szemmel láthatóan keresett valamit. (Marianne kereste a Mithras Fényéről szóló iratokat, de nem találta meg, Twins remekül elrejtette őket.)
- Két képet láthatnak meg egymás mellett. Az egyik le van takarva, a másik Twins-t ábrázolja. Ha a letakart képről lehúzzák a leplet, az is Twinst ábrázolja, csak apróbb különbségekkel: más ruha, más háttér, stb. (Magyarázat: a látható képen Arthur van, a letakarton Nicholas. Habár gyűlöli fivérét, és látni se bírja az arcát  Arthur, nem volt képes elpusztítani a mesteri festményt, ezért megtartotta, csak lefedte.) Ezt nagyon fontos látniuk a karaktereknek, ez lehet az első nyom az ikertestvér létezésére.
- Egy pillanatra megpillanthatják Arthur Twins-t, aki azonnal eltűnik egy sarok mögött, és nem is fogják megtalálni. (Magyarázat: Arthur belopakodott a házba egy titkos járaton keresztül, magához vette a Fényről szóló papírjait, és egy titkos járaton át távozott. Ezután elindul felkutatni Mithras örökségét.)
 
Üldözés
Cyrus Deant, a tremere főszolgabírót Marianne becsapta a hamis bizonyítékokkal, ezért a karakterek nyomában van.
Ha valakitől, akkor Deantől van oka rettegni a karaktereknek. Hírhedten kegyetlen, karrierista és nagyon halálos. Háromszáz éven át tanulmányozta a taumaturgia legpusztítóbb és legfájdalmasabb formáit. Fegyveres küzdelem nem ért túl jól, de rettentő vérmágiájának köszönhetően egy kisebb rohamosztaggal felér. Habár ő maga csak 9. generációs, előszeretettel használja a Vérösvény “Potens vér” nevű képességét (3. szint), mielőtt elindul megbüntetni a rosszfiúkat…
Információ-begyűjtésben, kutatásban és pusztításban az alábbi segéderőket vonultatja fel: a rendőrség (ők üldözik a karaktereket), a nosferatuk (ők keresnék a karaktereket, ha az Isten Keze nem tárgyalt volna velük), a korbács (szintén keres), a tremere klán (van kérdés?).
A főszolgabíró és csatlósai remek eszköz arra, hogy folyamatosan nyomást gyakorolhasson a mesélő a karakterekre. Legyen is üldözés bőven a mesében, hadd érezzék, hogy nem babra megy a játék, hanem a nemlétükre.
 
FIGYELEM! A főszolgabíró NEM azért van a játékban, hogy megégesse, ledarálja, összezúzza, elsorvassza, egyszóval kisujja hegyével elpusztítsa a csapatot!!! Pusztán csak jól rájuk kell vele ijeszteni, és mozgásban tartani a történetet, semmi több.
Amennyiben a karakterek feladják magukat, és valahogyan bizonyítják ártatlanságukat, úgy a főszolgabíró kéri fel őket, hogy segítsenek neki bizonyítékot gyűjteni Marianne ellen, de hogy addig se gyanakodjon, játsszák el, hogy még mindig üldözve vannak.
Egy esetleges vallatás (talán kihallgatás) során sem kell kímélni a karaktereket. Cyrus egy szörnyeteg! Kegyetlen, hidegvérű, embertelen, szadista állat, akinek csak a félelem és szenvedés látványa okoz gyönyört (na jó, ez egy kicsit túlzás, de a játékosok érezzék csak így…).
 
Austin Morris és a hamis biztonsági felvételek
Morris körülbelül Marianne-nal egy időben kapta meg az ölelést, de pár évvel fiatalabb.
A nő azt ígérte neki, hogy ha segít őt herceggé tenni, akkor Morrisból elsőszülöttet csinál. Több se kellett Austinnak, pár éjszakával később előállt egy halandó férfival és egy ötlettel, hogyan lehetne másokra kenni Arthur meggyilkolását.
A halandót Samuel Ryannek hívták, foglalkozását tekintve pedig informatikus volt. Jó pénzért és a halhatatlanság esetleges eléréséért hajlandó volt számítógéppel manipulált felvételt készíteni, melyen jól látszik, amint a karakterek végeznek a kikötőben Arthur Twins-szel.
A terv szerint a szeptember huszonkettedikén (a modul második éjszakáján) tartandó elíziumon akarják bemutatni a nagyközönségnek. Ha ez sikerülne Marianne-nak, akkor a karakterek egészen biztosan vérvadászatra számíthatnak, amiből nem húzzák ki magukat egykönnyen.
 
Hogy miért hinnék el a felvételeken látottakat? London vámpírjai nem mai gyerekek, semmit sem értenek az ilyen modern marhaságokhoz, mint számítógép. Nagy nehezen azt még csak megemésztik, hogy mi is az a kamera, meg videofelvétel, de az már eszükbe sem jutna, hogy ezeket hamisítani is lehet. (A városban a legöregebb vámpír, aki ért a számítógéphez az a kétszázötven éves Christopher Miles, de az ő tudása is csak két dologra terjed ki: a pasziánszra illetve a Super Mariora…)
Maga az elízium a fiatal, tíz-tizenöt éves Jonathan Kettridge által kerül megrendezésre. Az ifjú toreador egy jól menő klubot működtet a belvárosban a Tizenhárom Rózsa néven. A vámpírok kedvelt szórakozóhelye, bármelyik káinita rendelhet magának némi frissítőt is, ha úgy kívánja. A bárban Kettridge kijelentése alapján állandóan az elízium törvényei uralkodnak, minden látogatóra nézve, cserébe szívesen lát függetlent és kamarillást egyaránt. Az Isten Keze kotérián kívül ő az a személy a városban, aki hajlandó segíteni a karaktereknek egy keveset. Valami oknál fogva Kettridge szereti a felfordulást.
 
Az Isten Keze és a nosferatuk
 
Miriam Sepherd, ventrue, 10. generáció
Aaron Findley, tremere, 11. generáció
Mark Collins, nosferatu, 11. generáció
Thomas Archer (alias Nicholas Twins) állítólagos senkiházi, ismeretlen generációval
 
A kotéria minden tagja ifjú, egyikőjük sem idősebb 60 évnél. Marianne nagyjából egy évvel ezelőtt csúnyán megalázta a kotériát egy elíziumon, ezzel sikerült teljesen elásni a törekvő ifjakat az öregebbek szemében és teljesen nevetségessé tenni őket.
 
Válaszként az Isten Keze (Nicholas ösztönzésére) belefogott a bosszúhadjárat előkészületeibe. Folyamatosan figyelték Marianne-t, megtudtak róla, amit csak lehetett, hogy mikor eljön az ideje, visszafizessék a kölcsönt, és megmutassák az öreg csókáknak, hogy bizony a fiatalok is sokat érhetnek. Amit fontos tudni velük kapcsolatban, hogy a tagok elsősorban egymáshoz (no de főleg Nicholashoz) hűségesek, és nem a klánjukhoz. (Igen, tremere is, mivel mióta megkapta az alapvető képzést, csak elvétve fordult elő a klánja rendházaiban.)
Míg Archer a karaktereket tartja szóval, és világosítja fel őket, hogy milyen mély is az a bizonyos kondér, amiben már nyakig benne vannak, addig a csapat másik fele a nosferatukkal folytat tárgyalást. Arra kérik fel őket, hogy egyszerűen ne vegyék észre a játékos karakterek városbeli tevékenységét, és ne tájékoztassák a főszolgabírót. Ez a Nicholas által odacsempészett pecsétgyűrűnek köszönhetően meglehetősen könnyen megy. Ha a karakterek nagyon megszorulnak, akkor akár azt is elérhetik, hogy a nosferatuk segítsenek kihúzni őket a bajból.
 
A nosferatuk elsőszülöttje a Quasimodo becenévre hallgat. Ennek nagyon egyszerű oka van: ronda mint a bűn, és a Westminster apátságban rendezte be irodáját. London nosferatuinak a nagy része nem követi a “csatornapatkány-imidzset”. Inkább egy hatvanas évekbeli krimi maffiózóira emlékeztetnek: drága öltöny, nagykarimájú kalap, ballonkabát, régi, nagy, fekete kocsi, és persze a jó öreg forgótáras gépfegyverek.
A nosferatuk birtokolják Caius próféciájának egészét, és már tetemes mennyiséget megfejtettek belőle, de önmagában még mit sem ér. Ha a karakterek hozzájutnának vagy a próféciához, vagy valamelyik Twins részletéhez, akkor sem mennének vele semmire. Az ötszáz évvel ezelőtti London utcáin kalauzolja végig az olvasót, azokból pedig nem sok maradt mára.
 
A Hívás
Amennyiben a mesélők úgy kívánják, ezzel a résszel tovább színesíthetik egy kicsit a játékot.
Arthur Twins, mikor végre eljut a Fény vélt rejtekhelyére, beleesik Nicholas csapdájába, az oltár alatti rejtett zugba. Belülről nem tudja kinyitni az ajtót, így csak külső segítségre gondolhat. A jelenlét negyedik fokú képességét alkalmazva magához hívhatja akár valamelyik játékos karakterét is, aki így megindul, hogy felkeresse őt.
Ezzel a karakterek eljuthatnak a Fény egykori tároló helyére, egy rejtett Mithras-templomba, melyet egy halandó család titokban, Mithras sugallatára még mindig rendben tart. A templomot egy középkorú férfi őrzi, aki hajlandó a karakterek rendelkezésére állni, amíg tisztelettel bánnak vele. Arthur jelenlegi tartózkodási helyét nem fogja nekik elárulni semmilyen körülmények között. Ha a karakterek erőszakhoz folyamodnának, akkor sem kell félteni a férfit. Elvégre egy hadisten papja, szóval ért a fegyverek használatához, nem is rosszul. De ez a mesélőkre van bízva.
Arthur megtalálásáról annyit, hogy nem érdemes engedni ezt a karaktereknek, főleg nem, ha nagyon a modul elején jutnak ide. (A mesélőre van bízva, hogy ezt mikor süti el játék közben, de mindenképpen miután már jártak az elsőszülött menedékében, és látták őt.)
 
Cél és végkifejlet
A karakterek célja minden valószínűséggel túlélésük lesz, illetve ártatlanságuk bizonyítása.
Később, mikor megpillantják Arthur Twinst ez változhat. Valószínűleg arra akarnak majd rájönni, hogy mit láthattak. Ekkor érdemes a nosferatukat bevetni, ugyanis Quasimodo felvilágosíthatja őket arról, hogy két Twins volt… meg amit még a mesélő jónak lát.
A játék legvégén, miután sikerült Marianne-t lebuktatni, Nicholas Twins felfedi magát! Hadd forogjanak ezen egy kicsit a karakterek, hogy mindkét Twins életben van. És hadd gondolkozzanak, hogy vajon ki halt akkor meg?
Twins, miután felfedte magát átnyújtja a főszolgabírónak a fegyvert, amivel Aethelwulfot megölte Arthur. A jelenés diszciplínával pedig már könnyű megállapítani, hogy csakugyan Arthur volt a tulajdonosa, és megölt vele egy öreget.
Konkrét személy-, illetve helyszín-leírásokat keveset adtam, mindenhol a mesélő fantáziájára van bízva.
A történet szempontjából csak egy fő szál van kidolgozva, amelynek követése lenne a modul célja, de ha ettől eltérnek a játékosok, akkor a megadott információkat könnyen fel lehet használni, hogy más irányba terelődjön a mese.
 
A lényeg az lenne, hogy a modul végén ráébredjenek, hogy ők egy nagy tervnek csak apró résztvevői. Az igazi játékosok itt az öregek, nem ők.
Mi történik, ha a csapat inkább a menekülést választja, mint Marianne lebuktatását? Akkor kapnak egy izgalmas akció-történetet, ahol a főszolgabíró a hatóságokkal folyamatosan ott liheg a nyomukban.
Mi van, ha úgy döntenek megkeresik Arthurt? Keressék. Akkor számukra is érthetővé lehet tenni az útmutatást a Fényhez.
És ha még őt is segítik? Akkor Nicholas terve kudarcot vallhat. Még a legjobbak is tévedhetnek. Vagy esetleg Arthur játszotta volna ki Nicholast?
 
London föbb tisztségviselői:
A herceg: Anne Bowesley “királynő”, a ventrue klánból, 4-500 éves
 
Az udvarmester: Colin Martins, a nosferatu klánból, kb. 300 éves
 
Az első szülöttek:
Edith Bridge, a brujah klánból, 4-500 éves
Lady Alice Hart a malkavita klánból, 6-700 éves
Lawrence Bennett a nosferatu klánból, 5-600 éves, becenevén Quasimodo
Arthut Twins a toreador klánból, 900-1000 éves
Marc LeGrand a tremere klánból, kb. 600 éves
Dorian Sepherd a ventrue klánból, kb. 700 éves
 
A főszolgabíró: Cyrus Dean, a tremere klánból, kb. 300 éves
 
Az ostorozó: Karlos, a gangrel klánból, kb 100-150 éves
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához