LFG.HU

wyquin
Egyéb
Térjünk vissza a fiktív idővonalhoz!
Pár évtizeddel később, úgy harminc év elteltével újabb áttörés következett be fiktív jövőnkben: néhány tudós, katonai (persze, mi más!) projekt keretében rájött, hogy az eltérő sebességgel forgó elektromos és mágneses erőterek képesek nem gömb alakú gravitációs mezőt is létrehozni. A jelenség nem lineáris, és rendkívül bonyolult hullám-interferencia hatással működik. Jó ideig nem is sikerült használható effektust kihozni a felfedezésből. Jelenünk után száznegyvenöt évvel végül sikerült meghatározni egy kínkeservvel összehozott, jobbára működő számítási modellt, amely képes volt egy tárgyat fénysebesség fölé gyorsítani úgy, hogy a végén ugyanúgy nézett ki az “alany”, mint a kísérlet elején.
A felfedezés forradalmasította az űrutazást. Mint említettem korábban, a Földnek komoly problémákkal kellett szembenéznie eddigre. A környezetszennyezés mértéke ugyan nem nőtt tovább, azonban a fosszilis tüzelőanyagok használata nem is csökkent jelentősen. A vegyi úton előállított termékek aránya egyre nagyobb lett, a melléktermékek jó része itt maradt a Földön, noha történtek próbálkozások a világűrbe, vagy a Holdra juttatásukra is. Ezek persze nem nagyon voltak gazdaságosak, így nem is terjedtek el különösebben. A túlnépesedés is egyre komolyabb problémát okozott, elvégre kilencmilliárd ember táplálása az adott körülmények között egyre kevésbé volt megoldható. A globális felmelegedés szószólói megkönnyebbülten törölgethették a homlokukat, mert a régóta hajtogatott veszélyek végre kezdtek megjelenni. A tengerek szintje lassan, de biztosan emelkedett, egyre több problémát okozva a termékeny, tengerparti síkságoknak. Elsősorban itt nem arra kell gondolni, hogy Hollandiát elöntötte a víz, hanem hogy egyre nagyobb gondot okozott a talaj- és belvíz a mezőgazdaságnak.
Így aztán, mikor a gravitongenerátorok teljes kutatási anyagát a pontos számításokkal egyetemben a projekten dolgozó tudósok közül néhány nyilvánosságra hozta, elég nagy vihart kavart a lépés. Az egy dolog, hogy legtöbbjük hamarosan vagy börtönben, vagy a temetőben volt, de miután a vezető nagyhatalmak megkapták az eszközöket, hogy más bolygókat is elérjenek, az események felgyorsultak. Eszelős összegek vándoroltak az exobolygó kutatással és az űrhajóépítéssel foglalkozó cégekhez. Néhány szakma hirtelen felértékelődött, bizonyos nyersanyagok ára felszökött, kisebb helyi háborúk törtek ki bányák és egyebek birtoklásáért.
Viszonylag gyorsan, alig húsz év alatt sikerült az első hajókat megépíteni és felküldeni. A mezőmanipulálás trükkje segítségével olyan erőtereket lehetett létrehozni a hajótestek körül, amik jelentős taszító erőt fejtettek ki minden elektromosan vagy mágnesesen töltött testre. Megfelelően erős mező esetén az elektromágneses hatás a legjobban fókuszált lézersugarat is úgy szórta szét, mint van Allen-mező a kemény sugárzást. (Fizikában járatlanabbak számára: A Földet egy nagyjából fánk alakú mágneses mező veszi körül, ami a napszél egy részét csapdába ejti , mielőtt elérné a felszínt.)
Így hát a katonai megoldások jobbára kimerültek a szabotázs kísérletekben. Nem is ez volt a legfőbb gond, hanem az energia. Ahhoz, hogy elégséges méretű szállítóhajót lehessen kellő sebességre gyorsítani, valami eszelős mennyiségű energiára volt szükség. Szegény nagyhatalmak persze igyekeztek, de nem sokkal jutottak túl a “sok kerozin kő’!” szakaszon. Mivel bizonyos kutatásokra sem idő, sem pénz nem maradt, az új utak keresése némi tudósi és politikusi szűklátókörűséggel ötvözve megest elmaradt.
Ami pedig maradt, az nem más, mint a jó öreg nukleáris energia. Nah, ez aztán nagy buli, veszélyes is, sugároz is, bazi nagy is, előbb-utóbb elfogy. Hát, ha kicsi is, sárga is, savanyú is, de legalább van, gondolták kitalált ükunokáink, és nosza, elkezdték építeni a nukleáris meghajtású hajóikat.
Rusnya egy dögök lettek, az tuti, de úgy száznyolcvan év múlva elkészültek az első telepes hajók. Addigra az exobolygó kutatók hét potenciális, elérhető, lakhatósággal kecsegtető planétát azonosítottak, így megkezdődött az űr gyarmatosítása is.
Nem mintha nem lenne előre megjósolható bizonyos viselkedés, ami szuperhatalmakra jellemző, de akkor se tudom az egész bolygókat lestipistopizó, sértődős gyerekeket idéző részletet kihagyni, szóval a következőt vizionálom.
Bár igencsak korlátozott számú telepest tudtak a bolygókra juttatni, mégis minden csillagközi hajóval rendelkező hatalom úgy gondolta, hogy bizonyos bolygók kizárólag az ő tulajdonát képezik. Ez a szemléletmód nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyta az esetleges fejlettebb létformák jogait saját bolygójukon, de végül is az indiánok csaknem kiirtása óta alig telt el pár évszázad, nem várhatjuk, hogy képzelt leszármazottaink a Föderáció nemes alapelvei szerint éljenek, nem?
Jó szokások szerint a nagyhatalmak kvázi felosztották maguk között a bolygókat, hogy nehogy valami probléma legyen, majd rögtön törni kezdték a fejüket, hogyan lehetne mégis kijátszani az egyességet.
Nos, mivel a hajók mindegyike hihetetlenül mély gravitációs kutakat gyűrt a tér szerkezetébe, mozgásukat a megfelelő berendezésekkel érzékelni lehetett. Ennek persze megvoltak a maga korlátai, a gömb alakban terjedő hatás erőssége, akárcsak a sugárzó hő mennyisége, a távolság harmadik hatványával fordítottan arányos, és most maradjunk annál a hipotetikus törvényszerűségnél, hogy a tér szerkezetében bekövetkező változásoknak nincs sebességük, látszólag azonnaliak, viszont a távoli pontokra gyakorolt hatásuk a fent vázolt módon számolható. Ezzel kiküszöböljük, hogy tőlünk nagyon nagy távolságra történő eseményeknek érzékelhető befolyásuk legyen ránk, viszont lehetővé tesszük, hogy a hajóknak ne vakon kelljen repülniük, valamint megszüntetjük a semmiből lecsapó űrflották rémképét, amely teljesen új hadviselési formát követelne. Megjegyzem ez is egy szép feladat, de mivel azt szeretném, hogy ez a történet elsősorban ne az űrcsatákról szóljon, inkább most kihagynám.
Egyébként, ha nem szögezzük le számszerűleg, hogy a térdetektorok milyen távolságon belül érzékelik a hajók gravitációja okozta torzulásokat, akkor később még simán be lehet tuszkolni a sztoriba ezt az elemet is.
Szóval, a Föld kellemesen trágyadomb kinézetet öltött, a néhány ezer kiválasztott elhúzott más bolygókra, a többiek meg szívtak tovább. Ez persze nagyon nem tetszett az itt maradottaknak, ámbár a többségnek nem volt lila gőze sem, hogy a távoli bolygókon milyen nehézségekkel kell szembenéznie az elsőknek.
Nos, nehézség az volt bőven, páran meghaltak, egy-két űrhajó eltűnt, de a programok alapvetően működgettek. Száz év alatt egész szép populációt sikerült a hétből öt bolygón létrehozni. A maradék kettőből az egyik úgy sugárzott, mint kalózrádió az első adásnapon, így az odaküldött hajó visszafordult, a másik pedig három hajó legénységét tüntette el nyomtalanul, így a negyedik expedíció már csak arra kapott parancsot, hogy a három hajót bolygó körüli pályáról távvezérléssel indítsa el, és hozza vissza. A legalaposabb vizsgálat sem derített ki az égvilágon semmit az okokról, így kellő fertőtlenítés és egyebek után a három hajót máshová irányították, a negyedik expedíció tagjait kitüntették, titoktartásra kötelezték, és szétszórták a lehető legtávolabbi helyekre.
folyt. köv.

Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://fold2682.rpg4.me]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához