LFG.HU

wyquin
hírek
Nos, mint azt előző válaszbejegyzésemben írtam, apró lépésekkel elkezdődött az exobolygók gyarmatosítása. Ez évtizedekig tartott, és a különleges körülmények között különleges döntések születtek. Többek között, hogy a Föld számára ehető élelmiszereket lehessen termelni, kénytelenek voltak kissé lazítani a genetikai kutatásokat gúzsba kötő szabályozáson, és az idegen élőlényekkel kapcsolatos kutatások (ismeretlen baktériumok, vírusok, mikrobák) is szabadabb hozzáállás követeltek meg. Mintegy kétszázharminc évvel jelenünk után nagyjából sikerült az alapvető problémákat megoldani, és ehető élelmiszereket előállítani, amik nagy valószínűséggel semmiféle kellemetlen, hosszútávú mellékhatással nem jártak.
 
Hamarosan áramlani kezdett a Földre az élelem, hús, gabona és zöldségek formájában.
 
Persze nem minden nagyhatalom kezelte egyforma fontossággal ezt az irányt, viszont mindegyiküknek voltak más projektjei is. Az élelmiszer termelés mellett ásványkincseket, idegen létformákat és természetesen új, lakható bolygókat is kerestek.
 
Némi időbe telt, de találtak is, és nagyjából itt kellett ráébredniük a nagyhatalmaknak, hogy nincs sok értelme hét bolygón civakodni, amikor két-három planéta benépesítéséhez sincs elegendő lakosság (az odaszállításuk lehetetlenségéről nem is beszélve), ráadásul szemlátomást ennél lényegesen több bolygó van “karnyújtásnyira”.
 
Eddigre azonban arra is ráébredtek a Föld kormányai, hogy ekkora távolságokra a szigorú és diktatórikus irányítás nem nagyon működik megbízhatóan. Kicsit későn, mert nagyjából háromszáz évvel jelenünk után a gyarmatok fellázadtak.
 
Lehet, hogy van valamiféle törvényszerűség, ami a gyarmatok és a lázadások között fennáll, valamint egy olyan, ami gyarmatok lázadása és az anyaországon belüli forradalmak közötti összefüggést írja le, mindenesetre itt valami ilyesmi történt.
 
A Föld nagyhatalmai egyszerre vesztették el az irányítást a gyarmatok, a gyarmatokon tartózkodó hajók, a saját országuk és a Föld környékén lévő hajók felett. Szinte egyszerre, szervezetten, a gyarmatbolygók beszüntették a szállítást, és egyetlen üzenetre sem válaszoltak.
 
A Földön persze nyomban kitört az éhezés rémétől rettegő lakosság körében a pánik, ami hamarosan világméretű zavargásokká fejlődött. A Föld visszahívta a hajóit, amiket még tudott, hogy személyzetük segítse a rendfenntartást.
 
A terv nem volt a legsikeresebbek közül való, a hajók nagy részét vagy elfoglalták, vagy maguk álltak a lázongó lakosság oldalára. Eddigre összesen körülbelül hetven hajó volt üzemben, ebből negyven volt képes több, mint tízezer fő befogadására. Csak összehasonlításul, hogy lássuk, ezek a számok messze nem túlzóak, a Kitty Hawk, amely lassan ötven éve az USA egyik repülőgép-hordozó anyahajója, akár 5500 embert is képes bevetésre vinni. Hmm.
 
Na szóval, laza félmillió ember pattant meg a Földről, és ezzel mindenféle válaszcsapás lehetőségétől megfosztották a bolygót. Ez persze nem jelentett nagy változást létszámban, viszont igen komoly érvágás volt a tudománynak és a gyártásnak, ugyanis a tudósok, mérnökök, orvosok, kutatók igen szép számban hagyták itt a Földet és a nagyon szigorúan szabályozott életüket.
 
A nagyhatalmak egymásra mutogattak, néhol egymásra lőttek, és kis híján végleg megoldották a problémákat. Totális nukleáris háborúra végül nem került sor, de az összeomlott ellátási rendszer elvégezte helyettük a munka dandárját. Éhínség, fejadagok, jegyrendszer, statárium stb. Sok halott, jelentős visszaesés minden téren. Cirka tíz-tizenöt év alatt a Föld lakossága a felére csökkent. Aztán következett a konszolidáció hosszú-hosszú folyamata.
 
Persze kialakultak a nagyon jelentős társadalmi különbségek, voltak nagyon szegények, és voltak nagyon nem azok. Csak százötven év elteltével változott némiképp a helyzet. Az űrhajó építési programnak köszönhetően elég komolyan fejlődött a nukleáris energia polgári célú felhasználásának technológiája. Miután lassanként elfogytak az olcsón kiaknázható, szénhidrogén alapú energiaforrások, az alacsonyan fekvő területek pedig apránként elmocsarasodtak vagy víz alá kerültek, a legfőbb érték az energia és az élelem lett. A fejlett országok egymás után vezették be a születésszabályozási törvényeket, kitolták a nyugdíjkorhatárt. A kevésbé fejlett országok sorsa lényegesen kevésbé alakult jól, és sokkal változatosabb volt. Némelyikük megfelelő fekvése, termőföldje, ásványkincsei miatt afféle gyarmati státuszba került, miután az új bolygók nyújtotta előnyök megszűntek. A többiek apránként elnéptelenedtek, éhen haltak, vagy megpróbáltak összefogni. Egyik út sem volt egyszerű, és öt-hat generáció kellett, mire újra visszatért az elszakadás előtti életszínvonal. Addigra azonban a fejlett országok népessége már nem nőtt, ellenben a javaikat védelmező katonai éra ereje és befolyása igen jelentőssé vált.
 
Tulajdonképpen néhány, kényszerűségből együttműködő állam szövetségéről beszélhetünk, akik rájöttek, hogy ez az együttműködés igazából nem olyan rossz, sőt. A katonai műveletek összehangolása csökkentette a költségeket és növelte a hatékonyságot, ami minden katonai vezető titkos álma. Így aztán tulajdonképpen egyetlen egységes szuperállam jött létre, meg körülötte sok kisebb gyarmat ország, afféle másodrendű állampolgárokkal. És vele szemben a szegényebb országok maradékának szövetsége.
 
Eddig úgy háromszázötven-hetven év telt el, és van egy dipólus rendszerünk, jelentős erőkülönbséggel. Ahogy az már lenni szokott, az emberek erkölcsi érzéke és szociális érzékenysége a fotelban ülve, a jól fűtött lakásban, tele hassal hirtelen sokkal fejlettebb lesz. Így aztán a következő kétszáz év a lassú közeledéssel telt el.
 
Az EU-hoz való csatlakozásunk óta eltelt idő ugyan igazán nem sok, de kitűnően példázza, hogy egy jól működő gazdaság is milyen nehezen képes feldolgozni egy olyan terhet, amelyet egy másik, rosszul működő gazdaság jelent. Főként akkor, amikor a jól fejlett gazdaság megkíván néhány olyan alapelvet, amivel emocionálisan nehéz egyetérteni. A születésszabályozás, a fejadagok, az eleinte nem mindenkinek jó változások mind feltételei voltak a folyamatnak, amit igen nehéz elfogadni.
 
Persze ne higgye senki, hogy ezt csupa szívjóságból bármely hatalom megtenné másokért, ezért persze volt nem is olyan hátsó szándék emögött. Mire letelt a kétszáz év, a kétpólusú rendszer eltűnt, helyette egy egységes irányítású, látszólag demokratikus bolygót láthatunk, amely egyik legfőbb jellemzője a háromszázötven éve erősödő paranoia az elszakadt bolygók inváziójától. Az egyesülés után nem sokkal a Föld neki is lát a terjeszkedésnek. A technológia nem sokat változott az elmúlt háromszázötven évben, mindössze a maghasadáson alapuló energiaforrásokat cserélték le jóval nagyobb kapacitású és tisztább fúziós reaktorokra. Nem volt fejlődés a nano- és biotechnológiában, a genetikában, mert ezek mind szigorúan ellenőrzött területek voltak. A káosz idején persze akadt, aki ilyenekkel kísérletezett, ám a nem megfelelő háttér, képzettség vagy felszerelés miatt ezek rendszerint vagy sikertelenek voltak, vagy katasztrófába torkolltak. Egy-két komolyabb járvány, és egyéb szörnyűség után ezek a tudományok gyakorlatilag babonás rettegéssel övezett, az apokalipszist elhozó borzalmak lettek. És hát az elszakadás után alig maradtak, akik művelni tudták volna, merthogy a legtöbb, e téren tevékenykedő tudós egyszerűen megunta, hogy nem végezheti a munkáját, mert tiltások falába ütközik, és lelépett.
 
Alig egy évszázadnyi békében és egységben eltöltött fejlődés után a Föld ismét kilépett a csillagok közé. Aztán jött a pofára esés. A jól felszerelt, minden eshetőségre felkészült flotta az öt gyarmatbolygót kongó üresen találta. Pár ezren lézengtek bolygónként, és ezeknek sem volt semmiféle fogalmuk róla, hogy ki a fene jelent meg az egükön. Mindegyik bolygón csupán a “vissza a természethez” irányzat elvakult követői maradtak, és halál komolyan vették magukat. Semmiféle fejlett, csillagközi utazásra alkalmas technológiával nem rendelkeztek, művelték szépen a földjüket, szaporodtak, mint a nyulak, ami azért így sem jelentett igazán komoly fenyegetést a bolygókra nézve, ellátták magukat orvosilag olyan XXI-XXII. századi szinten, és nagyjából ennyiben ki is merült a tudásuk. Fogalmuk sem volt, hogy “bűnös elődeik” hova a túróba mentek, a Föld egy mítosz volt számukra, a pokol tornáca, ahonnan a “bűnös elődök” származtak, oszt ennyi.
 
A hadsereg persze nem sokáig ette a kefét, a korábbiakból okulva a derék farmereket behajtották egy rezervátumba, ez már amúgy is egy jól bevált módszernek számított, és nekiláttak kitermelni a bolygók erőforrásait, új városokat létesítettek stb. Azonban a múlt tapasztalataiból okulva katonai felügyelet alá helyezték a településeket.
 
Közben meglett az új mumus, a régi lázadók, akik azért hagyták el az öt gyarmatbolygót, hogy titokban, senkitől sem háborgatva szövögessék világleigázó terveiket.
 
A földiek exobolygó kutatókat és jól fejlett, hatalmas térdetektorokat telepítettek az új bolygókra, és vártak. Csakhamar siker koronázta az erőfeszítéseket, csillaghajók nyomaira bukkantak. A flotta felderítő egysége elindult, hogy körülnézzen, és ez volt az utolsó alkalom, hogy látták őket.
 
Legott problémássá vált a helyzet. Bár a gyarmatosok nyilvánvaló számbeli és egyéb hátrányokkal indultak, az új bolygók meghódítása pedig bizonyára elég sok kapacitást igényelt, nem elképzelhetetlen, hogy az elmúlt csaknem fél évezredben olyan technológiákra tettek szert, amikkel szemben nem tud a Föld védekezni. Új tervre volt szükség.
 
2682-t írunk, a terv megvalósult. Egy minden eddigit felülmúló, kolosszális alkotást adnak át a Föld körüli űrben. A négy kilométer átmérűjű űrállomás elindul a Hara bolygó felé, hogy felvegye teljes legénységét, és nekikezdjen egy minden eddiginél átfogóbb mélységi felderítésnek.
 
Ezzel az erősen Babylon 5-ös végszóval lezárjuk a fiktív idővonal nagy léptékű megvalósítását. Ám mivel az ördög az részletekben rejtezik, a következő bejegyzésben összedobjuk az évszámos, pár soros anekdotás, részletes idővonalat, hogy aztán be is fejezzük ezt a részét a projektnek!
 
 
 

Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://fold2682.rpg4.me/]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához