LFG.HU

SirThomas
ismertetőCimkek
A finnek Solmukohtának hívják, a norvégoknak Knutepunkt, a svédeknek Knutpunkt, a dánoknak pedig a Knudepunkt kifejezés tetszik a legjobban. Nem szitkozódom, hanem egy nemzetközileg is elismert (sőt, talán a legjobban ismert) élő szerepjátékos fesztivál nevét írtam itt le a házigazda országok saját nyelvén. Ez a négy ország ad ugyanis otthont a rendezvénynek 1997 óta. Minden évben költözik egyet a találkozó, hogy aztán 4 évenként visszatérjen oda, ahonnan elindult: Norvégiába.
 
 
Írásom aktualitását az adja, hogy 2009 április 16 és 19 között kerül megrendezésre az éves találkozó, így épp most indul a jelentkezési időszak. 2008-ban volt alkalmam részt venni a rendezvényen Finnországban. Eddig nem jutott rá időm, hogy írjak róla, de most úgy döntöttem, hogy megosztom veletek élményeimet.
 
A Kiljavaranta hotelt választottak a szervezők, amely egy szép nagy fenyvesben, egy gyönyörű (és csontig fagyott) tó mellett fekszik, nem messze Helsinki városától. 250 főt sikerült a szervezőknek összetrombitálniuk, melynek többsége a négy északi ország játékosaiból és szervezőiből állt, de sok “külföldi” vendég is érkezett (19 ország képviselői a szélrózsa minden irányából). A hotel rengeteg termével és előadójával ideális helyszínnek bizonyult, két és fél nap alatt több, mint 50 különálló program közül lehetett választani.
 
Átlagosan 3-4 program futott egyszerre, így komoly dilemma előtt álltam egész nap, hogy merre menjek, mit nézzek meg. Úgy döntöttem, hogy töményre veszem a figurát, és mindenhová benézek, ahová csak képes vagyok eljutni. No nem fizikailag – mert a termek közti távok nem voltak vészesek – hanem egyszerűen illetlenség lett volna faképnél hagyni a partneremet (vagy csoportomat), amikor be-bevontak a foglalkozásokba.
 
 
Leggyakoribbak a különböző élő szerepjátékokról tartott előadások voltak, melyeket kiegészítettek a tisztán elméleti előadások (pszichológia, játékelmélet, larp történelem). Mellettük több lehetőség is adódott különböző táncos, közösségépítős, önkifejezős foglalkozásokon és a hagyományokhoz híven, helyi szervezésű minilarpokon részt venni. Utóbbiban sajnos nem volt részem, de szemezgessünk párat a készletből…
 
Kimerítő előadásokat hallgattam az orosz és lett larpokról. Nagyon hasonlít a helyzet a hazai harci beállítottságú viszonyokra, bár az oroszok nagyban gondolkodnak. Általános náluk az 5-600 fős harci tábor, de akár 6000 fővel is képesek rendezvényeket szervezni. A többi volt KGST ország is hasonló cipőben jár, ezt volt alkalmam közös program keretében kitárgyalni velük. Fantasy és vampire kampányok dominálnak mindenütt – hol kevesebb, hol több pénzből és lelkesedésből. Nem lógunk ki az átlagból egyik irányban sem, így könnyen közös hullámhosszra hangolódtunk a lett, orosz, szlovén, cseh és lengyel “kollégákkal”.
 
Mielőtt rátérnék az északiak játékaira, meg kell említsem, hogy vannak köztes csapatok. Az olaszok, az angolok, a csehek próbálnak felzárkózni a trendi vonalhoz, így lassan elszakadnak a számunkra otthonos témáktól.
 
A meglepetést a nordic scenario, azaz az északi stílus hozta. Nem tudtam előre felkészülni a rendezvények kiadványaiból eléggé ahhoz, hogy ne taglózzon le a játékaik mássága. Ezt most egyáltalán nem negatívan értem – sosem volt bajom azzal, ha valaki másképp közelíti meg az élő szerepjátékokat, mint ami megszokott, elfogadott, vagy bevált itthon – hanem csak konstatálom, hogy tőlünk fényévekre vannak minden szempontból.
 
Az egyik játékos saját elmondása szerint fantasy és vámpír kampányok 5-6 éve egyáltalán nem is léteznek, ezeket a dolgokat teljesen elhagyták. Való igaz, tényleg ritka az ilyen játék, de azért tudunk ellenpéldát is: Dragonbane (itt most nem térek ki rá, mert külön cikket érdemelne).
 
Kezdjük ott, hogy a játékosok komoly hányada nem játszik asztali szerepjátékokat. Nehéz arányokat mondani, de én alig találtam valakit, aki nem lenézően beszélt volna erről a rétegről. Játékosaik inkább a pszichológia, drámapedagógia, drámajáték vonalon érdekeltek. Emiatt játékaik sem fantasy világ + njk + harc + mágia körben mozognak, hanem általában a való élet egy-egy problémája köré csoportosulnak. Órákat beszélgettem emberekkel, itt most csak négy rövid példát hoznék fel a terjedelem miatt:
 
- Tucatnyi feleség (mind játékosok), kiknek csapnivaló a házasságuk, kivéve az egyiküket. A játék egy könnyed csevegős délután, ahol az asszonyok túllicitálva egymást beszélgetnek házasságukról. A szervezők feltételezése szerint előbb-utóbb a többség ki fogja közösíteni az asszonyt, aki őszintén beszél boldogságáról. Bejött nekik, egész komoly drámát sikerült kipenderíteniük a szituációból. A játékosok pedig törhették a fejüket, hogy milyen álszentek is lennének egy hasonló helyzetben.
 
- Angol úri család a XIX. század végén ünnepi összejövetelt tart a családnak és barátainak. A vacsora közben a legidősebb fiú feláll és bevallja, hogy a köztiszteletben álló apa hogyan fajtalankodott vele gyermekkorában. A történet többi része már ármány, megjátszás és őszinteség, kinek-kinek jelleme szerint.
 
- Fiatal srácok megerőszakolnak egy lányt. A “játék” lényege, hogy nem érhetnek egymáshoz, de minden cselekedetet, módszert és érzést részletesen el kell mondaniuk. Ez a játék egyébként befulladt mindenhol, ahol kipróbálták, mert a játékosokat rövid idő alatt undor fogta el a szituációtól.
 
- Átverés show, ahol a TV néző a játékos, akit átvernek. Kétévnyi felkészülés, TV show forgatás, újságcikkek, hamis honlapok és fórumok, kinevelt és beépített szereplők bevetése után egy rövidke hónapig futó játék. Mind arról szól, hogy a nézők egy szerencsétlenül eltűnt lány sorsa után kutassanak. Az átverés teljes sikerrel zárult, több száz ember esett áldozatul a szervezők finom manipulációjának. Mindez real time, azaz a beépített szereplők munka közben is játszottak, találkoztak “játékosokkal”, irányítgatták a segítő szándékú és teljesen tudattalan embereket.
 
 
Az utóbbi két példa elég extrém szituáció, de jól mutatja a szervezők szándékát; valós élethelyzeteket, a mindennapi élet problémáit próbálják megjeleníteni. Nincsenek njk-k, a háttérvilág pedig csupán egy keret, ami arra szolgál, hogy elvegye az élét a kényes témáknak. Elhiteti a játékosokkal ugyanis, hogy ez nem a valóság, így nem tudnak teljes egészében feloldódni a szerepben. A játékok nagy része kísérlet, amolyan free-your-mind tradíció, amely sokkal emberibb és ezáltal sokkal mélyebb és intenzívebb szerep-játékos élményt adhat.
 
Volt Gary Gygax emlékfelidéző előadás, középkori táncokat tanulhattunk, önismereti órákon vettünk részt, megismerhettük a szerepjátékon alapuló oktatás elméletét és gyakorlatát. Számomra nagyon érdekes volt az élő szerepjátékos parlament, ahol a beszélgetés szervezők és játékosok közt folyt, akik saját preferenciáik alapján próbálták a többieket meggyőzni igazukról. Ez azért tetszett, mert rengeteg érdekes szervezési és játékosi problémáról, frusztrációról, elvárásról esett szó. Olyan szituációkat hoztak fel példaként, amelyeken eddig nem gondolkodtam, vagy egyszerűen nem tudatosultak bennem.
 
A programokat természetesen sok sör és bulizás mosta egybe, amelyek meghozták a hangulatát és megoldották a nyelvét a legzordabb vikingeknek is. Volt vámpír karaoke, hastánc, ír sör workshop, és még pár mókás program. Utolsó este jelmezes vacsorát szerveztek számunkra, ahol mindenkinek retro futurisztikus jelmezben kellett megjelennie. Itt aztán elszállt a fantázia, a jelmezesek közt öröm volt sétálgatni és rácsodálkozni egy-egy kiemelkedő darabra.
Összességében véve nagyon megérte a kiruccanást, mert sok új dolgot láttam és sok új hozzáállást megismertem a Solmukohta keretein belül. Ha valakinek van kedve, némi pénze és elegendő angol tudása, akkor ajánlom figyelmébe az idei programot is, érdemes kiruccanni pár napra a Norvégokhoz.
 
A linkeken a hivatalos oldalak találhatóak és egy album képekkel (a sajátjaim nem sikerültek túl fényesen).
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához