LFG.HU

E Szinuhe
novellaCimkek
Déli partokon, hol ellobban az ég,
Ott álmodik a Kehelynek kútja,
S vize lüktet, miként a vér.
  
A vad, sóízű szél a tengerről jött. Visítva tombolt a Brue- parti jegenyék közt, és szilánkokra törte az olajlámpást, mely a régi fogadó cégérén himbálódzott. A mázolt falap titokzatosan áttetsző, halfarkú nőalakot ábrázolt, amint ölében tatja egy zöldes arcú férfi fejét. Alatta, az egykori felirat helyén csupán néhány festékpikkely sötétlett – mintha csak a sellő farkáról hullottak volna le. A Vízbefúltak Lámpása nem volt különleges hely, viszont ilyenkor ősszel, mikor Norwich városában és a környékbeli falvakban egymást érték a vásárok, tagadhatatlanul szépen hozott az öreg Porrion apó konyhájára. A mai este is pompásnak ígérkezett. Ahogy sűrűsödtek az esőcseppek, úgy tértek le mind többen az ingoványos somertoni útról, hogy a csúcsívben összehajló falak menedékében várják ki a vihar elmúltát.
 
-  És a végén csak torkon bökted a mór disznaját! Te aztán istenes egy gazember vagy, szép öcsém – hahotázott a medveforma kereskedő, bajszáról törölgetve a sör habját. Majd összekacsintott a földijeivel.
A nyúlánk, kölyökképű walesi velük nevetett, s közben újabb körért kiáltott. A Szentföldről mostanság hazakerült harcosok sárgára fakult, homokszagú köpenye volt a vállán, a nyakában Richárd oroszlánját hordta, és furcsa, sokszögletű aranyakkal fizetett. Már csaknem egy órája tartotta szóval a társaságot.
A hallgatóság tagjai lassanként lepisszegték egymást. A szomszéd asztaloktól is közelebb húzták néhányan a széküket, s a fiatalember tovább mesélt: káromkodva haldokló sebesültekről és Isten nevét ordító királyokról… a csaták nyomát elfedő homokról… és fátyollal takart nőkről, akik nem bírnak a vérükkel, s a férfiak holttestek halmával és felégetett városokkal udvarolnak nekik…
 
 
Hajnal közeledtével, mikor a legnagyobb volt a vigasság, egy zsíros hajú cigányasszony sündörgött a katona mellé.
- Csupán egyetlen kicsiny ezüstöt, úrfi! Hadd jósolom meg a szerencséjét! – s már meg is ragadta a tenyerét, és halkan duruzsolva fölé hajolt. Ám a következő pillanatban élesen felvisított. Reszketve hátrált, s közben egyre a nyakában függő kicsiny feszületet szorongatta.
- Átkozott… –  nyüszítette –  …istenkáromló…
Az ifjú bizonytalanul, imbolyogva emelkedett fel az asztal mellől. Szeme már sötétzöld volt a bortól.
- Eltakarodj innét! – lépett egyet előre – Sátán szolgája…
Majd a kardja után tapogatózott, de ketten is feltápászkodtak, hogy visszahúzzák.
- Sátán szolgája? – rikácsolta a vénasszony – Hát majd elválik, melyikőnk szegődik a Sátán szolgálatába.
Aztán keresztet vetett, s kirohant a viharba.
Az ajtó csapódására pedig ijedten felrezzent a pultnak dőlve szendergő Porrion apó…
 
 
***
 
Ugyanezen a hajnalon, a norwichi erdő tavának mélyén, valaki más is ébredezett. Hunyt szemmel, álmodozva lebegett a langyos sötétben. Talán egyedül a reggeleket szerette ezen a világon. Mert üresek voltak és tiszták: nem szennyezte őket a jó és a rossz álságos jelentése. Fekete íriszét az utolsó pillanatban nyitotta rá a kelő napra – innen, a lágy vízből jéggé fagyottnak és hamisnak tűnt; iszonyodott tőle a legelső hajnal óta. Fázósan megborzongott, s bőréhez szorította az izzó Kardot. Teste megrándult, s kéjesen ívbe feszült. Ujjait remegve húzta végig a ragyogásában is színtelen pengén – hát újra eljönnek érte… nem, most nem Róma harcosa jön… s nem egy tiszta bárány… sem tolvaj vagy király. De eltalál hozzá. Magával viszi. Hogy aztán számára se létezzen többé más, csupán a Kard és a Kard álmai. Forró, lángtengerben égő látomások a Kehelyről, és egy kútról, hol a víz hangja szívdobogás – a hely, mely egyedül neki öröktől fogva tiltva van. Sok éve már, hogy oda rejtették előle, s ő sokaknak adta kezébe a dicsőségről suttogó kardot. Egyikük meg fogja találni… Megtalálja, s végül elhozza neki a Grált. Benne a Fiú vérével, mely hatalmat ad majd az Atya felett is.
 
S a világ sötétebbik felének ura, Excalibur őrzője, kit akkor és ott a Tó Tündérének neveztek, elmosolyodott.
Szemei feketén égtek.    
 

A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához