LFG.HU

JohnnyV
ismertetőCimkek

A film, melyről szólni fogok a következőkben, az ismeretlenség homályából került elő. 2002-ben forgatták, de hozzám már a 2006-os rendezői változat jutott el. Egy eléggé alacsony költségvetésű filmről van szó. Nagyjában-egészében a Shop Stop című remekműre emlékeztet. Az igaz, hogy a Shop Stop még fekete-fehér is.
 
Tartalmát és műfaját tekintve a szóban forgó alkotás egy szerepjátékos film paródia. Első nekifutásra talán azt lehetne mondani róla, hogy egy kis gagyi film. Ebből a besorolásból viszont toronymagasan kiemeli remek humora, kiváló iróniája, és a félelmetesen ismerős visszás helyzetek ábrázolása. Ez egy kimondottan szeretni való kis gagyi film. Arra viszont felhívnám a figyelmet, hogy a poénok úgy ülnek, ha a néző maga is játszott már szerepjátékot, és tudja, hogy egy nagyon szerencsétlen vagy szerencsés kockadobás milyen visszás eseményekhez vezethet. A függőleges, tükörsima falon is fel lehet mászni, az őrjöngő ellenfél lába közt is át lehet csúszni húszas dobás esetén, stb.
 
A történet egyszerű, sablonos, és röviden összefoglalható. A kalandozó csapat, miután kitalálta, hogy hol is hagyták abba a múlt héten (a barbár vértestvére esett el a csatában? neeem; a tolvaj húgát ölték meg? neeem; hát akkor mi is volt…?), elolvassa a levelet, amit a király küldött – természetesen nekik személyesen. Ebben megkéri őket, hogy a főgonoszt, az Árnyékot (Zö Sheddouu) tennék már el láb alól. Egy kocsmába betérnek útbaigazításért (persze azt nem kapnak, ám sok más egyéb dolog történik), majd erdőn-mezőn-folyón keresztül eljutnak a sötét várhoz, ahol el is teszik láb alól a főgonoszt.
 
A történetet egy asztal körül izguló, 20-25 éves kollégistákból álló partinak meséli a mesélő, ők pedig isszák az üdítőt, csörgetik a kockákat, és közben elképzelik, amint a hatalmas tetteket végrehajtják. A filmes megvalósítás is azzal kezd, hogy a játékosok az asztal körül üldögélnek, majd átvált fantáziavilágra, amint a mesélő leírja a játékhelyzeteket. A mindent eldöntő lépések, a nagyon fontos zárnyitási próba, a kritikus ütés során viszont a megfelelő jelmezbe öltözött figura mozdulatát a háttérben mindig a kocka csörgése kíséri. És ha a játékos elvéti a próbát… Néha annyira elragadja őket a lelkesedés, hogy túl hangossá válik a móka, és a tanulni vágyó kollégista társuk rendre kell utasítsa őket.
 
Egy nagyon idétlen játékhelyzetben az egyik karakter meghal. A mesélő új karaktert tölttet ki a játékossal, majd roppant egyedi módon visszameséli a történetbe.
Mesélő: Az előző ember, akivel találkoztatok, megtámadott benneteket. Ezt az embert itt soha eddig nem láttátok. Kérlek, szerepjátsszátok el a találkozást.
Visszatérő: Látom, a csapatotokban nincs varázstudó…!”
Csapattag: “Megbízhatónak látszol. Csatlakozz.”
És már mennek is tovább…
A hangsúly nem a történeten vagy a filmbeli megvalósításokon van. Minden kellő önkritikával rendelkező szerepjátékos viszont magára ismerhet a jelenetek során. z egész történet azért áll meg a lábán, mert annyira nagyon szerepjátékos. Minden esetben a való élet logikája, az idő folyása, az események logikus egymásból következése elsőbbséget kell adjon a kockáknak és a szabálykönyvnek.
Játékos: Hogyhogy Rajtaütés? Nekem van képzettségem, amivel érzékelni tudom a rajtaütést!
Mesélő: Nem sikerült!
Játékos: Hogyhogy nem is dobtam!
Mesélő: Dobtam helyetted.
Játékos: A dobásomat akarom haver!
 
A filmben az idő néha ugyanúgy összevissza telik, mint a szerepjátékos asztalnál. Az események néha éppúgy változó módon történnek meg, mint minden tisztességes visszajátszás során. Tolvaj megy a folyosón. Tolvaj orrába robban a csapda.
Tolvaj: Nem mondtam, hogy LOPAKODOM a folyosón?
A tolvaj a folyosón természetesen csapdát keresve lopakodik. Előtte még természetesen mindenkit kizsebel. Miért is? Mert csak egy csöppet kockaorientált játékos. A harcos – ha éppen nem nők után szaladgál a játékos – őrjöngő dühvel aprítja az ellent. Szája szélén fehér hab jelenik meg, és extra bónuszokkal csapja le őket. A barbár folyamatosan az ogre lefejező kardját használja – és reklamál, amikor emberek ellen nem kap pluszokat (természetesen a játékostárs megjegyzi: “szép próbálkozás volt…”).
 
Tengernyi olyan megnyilvánulás, beszólás, szerencsétlenkedés van, amelyet az ember már nagyon ismer, ha egy-két délutánt / estét / éccakát eltöltött már egy asztal körül idétlenkedve.
 
Az filmet nézve ellenállhatatlan késztetést érzek, hogy a legnagyobb poénokat leírjam kedvcsinálónak. Na de akkor mi értelme lenne megnézni? Egy dolog biztos: amikor először megnéztem, gurulva visítoztam. A vitatkozó, kockát csörgető, szabályokat idézgető játékos igen mulatságos oldalát mutatja be a film.
 
A filmet neten meg lehet rendelni potom pénzért, és azt meg is éri. Többedszeri újranézéskor is még szórakoztató tud lenni. Nagy tisztelet azok előtt, akik egy ilyen rétegfilmet elkészítettek, és megküzdenek a hollywoodi áradattal. És van akkora sikerük, hogy második rész is készült…
 
 

 
 
 

Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://gamers.deadgentlemen.com/]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához