LFG.HU

Leslie
szerepjátékrólCimkek

Példamese Lajoskáról és Petikérôl

Egszer volt, hol nem volt, volt egyszer Lajoska és Petike, akik egy
`lépiben` laktak és sokat játszottak egymással. Gondoljunk csak az 5-8
éves korosztály `papás-mamás` korszakára, amikor ezen a két szerepen
kívül mindenki volt már katona, bolti eladó, fogorvos, traktorvezetô,
pilóta, űrhajós és még ki tudja, hogy mi. Ne mondja senki, hogy ez nem
szerepjáték, hiszen a gyermek beleképzeli magát valaki más helyébe.

Vagy valaki mást képzel a saját helyébe?
A következô lépés a homokozóban lezajló `lájv-eksön`, a `durrpeti,
durrpeti, meghaltál`, ahol a fiatalság már a mozdulatsort is igyexik
híven leutánuzni. Ebben a szakaszban sokkal nagyobb a konfliktus
veszélye, mint a `papás-mamás`-ban, hiszen nyilvánvaló, hogy az
erôsebb gyerek fogja mindig lelôni a kisebbet, gyengébbet.
Lajos, aki erôs, mindig lelövi Petikét, a gyengét. Lajoska szülei
rájönnek, hogy ez a gyerek erôs, ügyes, talán egy kicsit agresszív is,
így beiratják egy kézilabda sportkörbe. Petike zeneiskolába jár;
szegényke kevés a sportoláshoz. Közben állandóan foglalkoztatja a
gondolat, hogy ô a gyenge, akit mindenki legyôz és szeretne kitörni
ebbôl a szerepbôl. Álmodozik, rajzol, talán verset, mesét is megpróbál
írni.

Lajoska közben szépen halad, egyre erôsebb, ügyesebb, jól áll neki a
labda. Tovább is `tanul`, jön a `tesis vagy, vagy csak elbambultál?`
korszak.
Petike az iskolában hall egy furcsa baráti körrôl, akik valami
`szerepjátékot` játszanak. Összeszedi a bátorságát és elnéz a klubba
következô hétvégén. Hűvösen, mégis talán egy kicsit barátságosan
fogadják, innentôl Petike szülei azt veszik észre, hogy a gyerek
minden hétvégén társaságba jár. `Nem baj, legalább nincsen egyedül,`
gondolják. Petikét elkapja a gépszíj, érzi, hogy most mindent
megtorolhat, amit a homokozóban elszenvedett. Elkezd tápolni, majd
átcsap véróvodásba. A virtuális Lajoskáknak az írmagját is igyexik
kiirtani.

Közben Lajoska kipróbálja a cigarettát, kezd heti rendszerességgel
berúgni, a csajokban csak az emlôt látja. De nem baj, élsportoló,
izomagyú állat válik lassan belôle.

Jön a továbbtanulás. Kezdenek a gyerekek felcseperedni. Petike lassan
megcsömörlik a heti 30 óra szerepjátéktól, Lajoska a kézilabdától.
Elkezdenek rendszeres életet élni. Petike is elkezdi észrevenni a
lányokat, néha megnézne egy-két mozifilmet is. Egyszer-kétszer
istenesen berúg, de valahogy nem nyűgözi le az élmény. A szerepjátékot
elkezdi egy új szemszögbôl figyelni. Mivel már volt atomvillantó
szuperhôs, kegyetlen bérgyilkos, vadászpilóta, kommandós, most inkább
saját maga lenne legszívesebben. Elkezd életképes karaktekkel
játszani. Mivel egy kicsit visszahúzódó, az érzelmi dolgait is
kivetíti a szerepjátékba. Elôször `virtuálisan` kezdi behálózni azt a
lányt, aki furcsa mód a bandával lóg, ahelyett, hogy diszkóba járna.
Lajoska eddigre már a harmadik kocsit töri össze, a barátnôjének
kétszer volt abortusza, az orra lapost, mert szétverték a fejét a
diszkóban. Nem baj, ifi válogatott.

Petike a szerepjátékon keresztül rájön bizonyos értékrendbeli
különbségekre, amiket Lajoska a saját bôrén volt kénytelen
megtapasztalni. OK, emiatt Petike egy kicsit sebezhetôbb, mert naív az
istenadta, de legalább kétszer megfontolja, hogy mikor mit tesz. Az,
hogy fizikailag baja eshet, nem különösebben érdekli, de a lelki,
érzelmi világára nagyon vigyáz. Megismert egy csomó mindent,
történelmet, vallásokat, irodalmat, technikát, van elképzelése a
jövôrôl.
Lajoska hajtja magát, mint egy állat, és ha kiöregszik, akkor még
mindig elmehet biztonsági ôrnek, vagy kidobónak. Szegény 9 mm-es…
Pár év múlva találkozik Lajoska és Petike. Petike busszal jár, Lajoska
egy százéves szakadt Forddal, amit `izomból` vezet. Celluláris
távbeszélôvel is rendelkezik. Elbeszélgetnek az élet dolgairól, közben
Petike kicsit sajnálja Lajoskát, amiért az túl sok aposztróffal
beszél, ás egy kicsit átlagra sikerült. Lajoska pedig nem érti, hogy
mit eszik Petike mlg mindig ilyen hülyeségeken, mint a szerepjáték
`csak a csocsisok` foglalkoznak ilyennel.

`Nemrég jelent meg pár novellám,` mondja halkan egy félmosoly
kíséretében Petike, de sajnos Lajoska nem ismeri a `novella` szót,
ezért nem tudja, hogy mirôl van szó.
Aztán elválnak útjaik, mennek saját dolguk után.

Leslie


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.