LFG.HU

mergenc
ismertetőCimkek
Elöljáróban: nem tudom, ki írta a borító szövegét, de szarvashibát követett el. Douglas Noel Adamsre hivatkozni még akkor is nagyon veszélyes dolog, ha a scifi-komédiák legjobbját tartja kezében az olvasó, olyan meg – fogalmazzunk finoman – nem gyakran szokott történni. Szóval csak jelezném már a legelején, hogy a hátlapon olvasható szövegnek, miszerint a Galaxis Útikalauz Stopposoknak ihlette volna a könyvet vagy semmi értelme, vagy nagyon elcsúszott az az ihletés.

 
Nem mintha nem lennének kedves hülyeségek a könyvben, és igazából ez is az egyik, sajna talán az egyetlen erénye. Maga a történet ugyanis a semmiben kezdődik és sehol sem ér véget, az utolsó tíz oldal olyan lezárása a könyvnek, mintha megunta volna az író. Pedig nem lenne rossz, nem lenne rossz, de mindig ott van egy “csak”. Aranyos ötödik évezred, csak nincs rendesen leírva. Aranyos karakterek, csak nem tudunk meg róluk semmit. Aranyos gegparádé, csak nincs megírva. Amúgy az egész regény nincs megírva, írói eszközökről szólván azt tudjuk mindössze mondani, hogy hiányoznak. Ezt valamelyest ellensúlyozza, hogy a szerző szemmel láthatóan (olvashatóan) élvezi amit csinál, és ettől lesz az írás egy kellemes scifiszörp: csapongó, itt-ott neaggyisten következetlen – ami szintén nem olyan égbekiáltóan nagy hiba; olyan keveset tudunk a szereplőkről és a világról, hogy még az is elképzelhető, hogy az, csak nem tudjuk, miért -, súlytalan a szó minden értelmében, de éppen ettől egyben könnyed is. Aki nem szereti a könnyedséget, annak eszébe ne jusson elolvasni, ez kérem szépen egy örömjáték, csuklógyakorlat, lazázás.
 
Konkrétabban (spoiler): adott a főhős, Nordy Fox, akit, ugye, huszonhatszor klónoztak, és a huszonhetedik klónozás réme oson a kertek alatt, amennyiben nem tud levizsgázni, merthogy a kedves szülők (a két apa) találtak egy kiskaput a vizsgaszabályzatban. Naná, hogy bukfenc lesz, és indulhat a történet. Nordy, akit eddig sosem zavart, hogy klónozzák (pontosabban, hogy előtte konkrétan kinyírják), hiszen úgyis visszakapja az életét az emlékekkel együtt, hirtelen rájön, hogy nem ilyen lovat akart és egy dimenziótehénen át (mondom, vannak benne szórakoztató hülyeségek, számosan) megpattan a Földről, nyomában két barátjával, Katrinával (plázaribanc jellegű szerelmetes leányzó) és Tommal (ő meg a helyi csaknorisz – amúgy van a könyvben csaknoriszos poén, hát, tudja a fene, nekem az már túl izzadtságszagú volt).
Hamarosan egy “Az ember, aki túl kevesett tudott”-jellegű szituációba csöppennek és a várt titkosügynökök helyett ők kapják meg az Izét – Zedet, amiről/akiről nagyszerűen nem derül ki semmi, csak a legvégén, ott azonban hirtelen és gyors véget érően. Miután sikeresen felszámolják Processor tábornok és a Tauk ősfa konfliktusát (komolyan, ezek a nevek), tovamentik Zedet a nagypapához (az egyetlen igazán szimpatikus figura, jófej öreg nonkomform szélhámos), ahol rájuk talál a szülők által küldött fejvadász.
SPOILER: [ Aki amúgy megöli Katrinát, nem mintha hiányozna bárkinek is. ]
 
És innen hirtelen a Földre kerülünk. Nord a klónozásra vár, Tom azonban – aki ottragadt a nagypapa-bolygón – a Földre hozza Zedet, aki legott ki is nyírja a klímagépeket, megindul az apokalipszis, amihez a Vénuszt szétrobbantó és Zedet követelő zatorg flotta asszisztál. Szép, nagy ívű probléma, amit sajnos az író pillanatok alatt felszámol, nem mondom meg, hogyan, mert nem lövünk le minden poént.
 
Aprópó, poén – mint említettem, vannak számosan poénok, itt-ott a “Kiberiádá”-ra, másutt a “Különös mendemondák Hallgatag Erikről”-re alludálva, kimondottan dagleszedemszes poént, meglehet, az én hibám, egy darabot nem találtam. Azonban, mint lelkiismeretes kritikus, utánanéztem Dörnyei Kálmánnak és több fantasy-írást is leltem tőle; azt kell, hogy mondjam, azok alapján nekem úgy tűnt, inkább a Yabbagabb-vonal a neki fekvő.
 
Jelen opuszról summázatként azt kelletik leírni, hogy semmi, de semmi komolyságot nem kell tőle várni, sem hangulatában, sem eszközeiben, sem témájában, sem pediglen összetettségében. Mindezek mellett ha az ember elkezdi elolvasni és nem sürgeti más, egyszer csak azt veszi észre, hogy elolvasta, kellemesen elütött pár órát és helyenként kimondottan jól szórakozott.
 
 
 
A hátsó borító tartalma:
Nordy Fox a Földön él. Az ötödik évezred végén. Pontosan 26-szor klónozták. Belsőkozmosz-analízis vizsgája az utolsó kihívás az Űrtudományok Egyetemén, hogy remek csillagközi navigátor lehessen. Ha elbukik, újabb megsemmisítés vár rá, amit mindenképp el akar kerülni. A vizsga balul végződik, így nem marad más választása, menekül a huszonhetedik klónozás elől.
Nordy két barátjával a dimenziótehén űrsztrádán nyer egérutat. Fellégezni sem marad idejük, mert egy háború közepén landolnak, amelyet Processzor tábornok és Tauk ősfa vív egymással. A győzelem kulcsa Nordyék kezében van, még ha ezt ők kezdetben nem is sejtik…
Dörnyei Kálmán három fantasyt írt (A fekete egy, Kaland nélkül, Yabbagabb, a kalandorok szégyene). A 26-szor klónozott Nordy Fox kalandjai az első sci-fije, amelyet Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című ötrészes “trilógiája” ihletett.
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához