LFG.HU

HammerTimeCafe
GothPunk
hírek

A White Wolf háza táján a Vampire: the Requiem vonal a legsikeresebb. Lépten nyomon jönnek ki hozzá a kiegészítők, ehhez kapni a legtöbb SAS-t és a kiadó honlapján a fórumok is ebben a témában pörögnek leginkább. Gyaníthatóan ezt a játékot játszák legtöbben, ez volt az a termékvonal, ami a leginkább hasonlít világában, hangulatában és témájában elődjéhez (The Masquarade). Ugyanakkor a kiegészítők sorával sikerült teljes vérfrissítést végezni a játékon, így aztán jó eséllyel a legtöbbet látott maszkabál-veterán is találhat magának meglepetéseket a megújult változatban. Irónikus egyébként ezt leírni, hogy megújult, mégis muszáj.
Hiába jelent meg ugyanis a Requiem lassan öt évvel ezelőtt, nálunk még mindig az előző kiadást játsza, aki vámpírral szerepjátékozik. Szomorú, de tény, ennek okaiba most nem kívánok belemenni, ez most a szokásos sirám volt részemről, amivel szeretném jelezni, hogy itt egy zseniális játék, jobbnál jobb kiegészítőkkel (The Blood, Damnation City, Chroniclers’ Guide), de az angol, mint nyelvi akadály, leküzdhetetlennek tűnik kis hazánk tinédzserei számára. Szomorú. No, de fel a fejjel, elvégre egy kiváló kiegészítőről szeretnék most írni nektek, bemutatva kicsit, mi minden lehetőség is rejlik a Requiemben. Mostanra megjelent mind az öt klánkönyv, melyek közül azért választottam először a Mekhetet, mert ez volt az a klán, amely legkevésbé volt ismeretes számomra, ez volt, amit talán a leginkább újnak alkottak meg a szerzők az alapkönyv megírása során. Az árnyékban rejtőző, legtöbbször megfigyelő, tanácsadó szerepkörben ábrázolt vámpír-klánról szól a teljes terjedelmében színes, közel 130 oldalas, hieroglifákkal díszített, dombornyomott puha borítóval ellátott kiadvány.

Két fő részből áll a könyv – ahogy az összes többi klánkönyv is: egy jóval hosszabb, karakter-központú, novella-szerű részből, és egy rövidebből, amiben szabályokat találhatunk. Előbbi a könyv igazi erőssége. Jól szerkesztett, hangulatos, ugyanakkor igen tartalmas anyag. Több különböző karakter szemszögéből ismerhetjük meg a Mekhet klánt és a vámpírok mindennapjait. Ügyesen mutatják be a szerzők úgy a történéseket, hogy a fókusz megmarad a klánon nem rendekről vagy halandó történelemről írnak. Megismerkedhetünk a Mekhetekre jellemző szokásokkal, a szerzők bemutatják, hogy a klánon belül mennyire eltérő személyiségek és szerepek léteznek. Nekem személy szerint egyébként azok a kedvenc részeim a történetben, ahol az egyik főszereplő vámpír beköltözik egy egyetemista lányok által lakott lakásba. A velük való kapcsolatuk, ahogy az Obfuscate diszciplínát alkalmazza és ahogy aztán igazi kárhozott vérszívóként szó szerint végzete lesz a lányoknak, igazi személyes horror-történetté kerekedik a fejezeten belül. Számos ilyen apró momentum, elem van, ami egyrészt remek fantáziáról árulkodik (azaz mi mindenre is lehet használni a diszciplínákat), másrészt jól bemutatja, hogy miként reagálnak a vámpírokra a halandók. Legyen szó a barátnőjét verő bunkóról, vagy épp DJ-ként dolgozó mágus csajról. 

A fejezet megjelenése példa értékű. A különböző forrásokból összegyűjtött beszámolók, naprórészletek, telefon-beszélgetések, chat logok szépen tagolva, látványos formában vannak összeszedve, a különböző babonák, illusztrációk, széljegyzetek pedig kiválóan feldobják a folyó szöveget. Viszonylag kevés kép van a könyvben, de azok egyrészt jó minőségűek, másrészt jól illeszkednek a szöveghez – valódi illusztrációk, nem csak hangulatteremtő képek. Az első fejezet tehát nem más, mint egy hosszabbra nyújtott, több szereplő szemszögéből elmesélt történet, szabályoktól teljesen mentesen, a Mekhet klánra fókuszálva. Hangulatos, érdekes, és ha szigorú értelemben vesszük, akkor a mesélő számára inspirációs jellegén túl kevés hasznos dolgot kínál. Jól pótolja a mostanra teljesen elapadt regény-folyamot, és azokhoz hasonlóan ötleteket össze lehet szedni belőle, de egyébként aki kidolgozott NPC-kre, részletes helyszínleírásokra vagy kidolgozott történet-elemekre számít, az jó eséllyel csalódni fog. Persze egy jó mesélő kezében az ott szereplő írások kiválóan felhasználhatóak, esetleg történetet is építhet egyik-másik elemre. (A Ventrue klánkönyvből néhány részlet olvasható a White-Wolf honlapján.)

A második (és egyben záró) fejezet szabályok rövid gyűjteménye: kapunk új vérvonalakat, szekták létrehozására és működésére használható egyszerű szabályokat, új diszciplínákat, két kidolgozott NPC-t, néhány előnyt és hátrányt, egy új szabály-variánst, amelyről az előző fejezetben is sok szó esik (a Mekhetek tükörképéről szól), illetve egy érdekes tárgy leírását is. Természetesen mindez teljesen opcionális, amolyan toolbox jellegű fejezet, ahogy egyébként az összes többi kiegészítő is. Bőségesen elegendő egyébként ez a rész, egyáltalán nem hiányzik több. Kellőképpen egyedivé lehet így is tenni a Mekhet karaktereket. 

Összességében a kiadvány nálam simán ötösre vizsgázott. Nem csak inspiráló és gazdag hangulati elemekben, de kiváló példája annak, hogy miként is lehet a játékban rejlő szabályokat (diszciplínák, a Ragadozó Jele, a torpor) átfordítani izgalmas történetek kiindulópontjává, elemeivé. Egyrészről teljesen meghozta a kedvemet egy Vampire krónika lemesélésére, másrészről nagyon jól illusztrálja, hogy a Requiem mennyivel egyszerűbb szabályait tekintve, mint akár a Forsaken, akár az Awakening. Egyszerűsége ellenére mégis rengeteg lehetőség rejlik benne, esetemben jobbára kiaknázatlanul. Egy biztos: beszerzem a közeljövőben a többi klánkönyvet is.

 

Az írást nem feltétlenül az eredeti szerzője küldte be, az RPG.HU Gurítsd a címlapra szolgáltatásán keresztül érkezett. Az eredeti link: http://gothpunk.freeblog.hu/archives/2009/03/31/Shadows_of_the_Dark_Mekhet/
Beküldte: Dekszter
 
 

Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://gothpunk.freeblog.hu/archives/2009/03/31/Shadows_of_the_Dark_Mekhet/]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához