LFG.HU

HammerTimeCafe
Tran
RPG mesélőknekCimkek
A Távol Világok Arcai Találkozó és Vásár Warhammer 40k versenyére
 
Felhasznált irodalom: Core Rulebook, Inquisitor’s Handbook, Timeline, Errata, Apocrypha
 
Helyszín: Malfi 2-2/34/CS/N- bolyvilág
Időpont: 823.M41
 
Rodin mindig is gyűlölte hazája meleg, nyomasztó éghajlatát. Nem kellett messzire menni: a boly középső szintjein is fojtogató volt a magas páratartalom és rekkenő hőmérséklet eme pokoli elegye. Mindent, fát, fémet, embert pár évtized alatt elzabál a lassan ölő, gyilkos gőz, de az itt lakóknak még mindig nincs okuk a panaszra.
 
Pár szinttel lejjebb, a Kohónegyed gyári kivilágítástól fényes, gépsorok zajától hangos szűk sikátoraiban már valóban arat a bűn és a hő és a halál. A főboly gyári infernóját a Zöld Szögek kegyetlen adószedői és a Rőt Horda szélesen mosolygó drogárusai szennyezik még tovább, egészen végletekig, de Hayte vérontó Zarándokainak kultuszától kezdve a Maszkkal Elfedettek buja és csalárd rendjének kerítőin át egészen Ludmilla főesperes Redempcionista őrülteivel bezárólag mindenféle szemetet meg lehet idelenn találni. A bandák őrzik a kerületeiket, a klánok adóztatják a bandákat, a Szindikátus ellenőrzi a klánok munkásságát. Mindig is így volt ez odalenn. Mindig, egészen mostanáig.
 
Rodin idegesen gyűrögette a kezében a Hírmondó egyik régi számát. A gyűrött lapok idegesítően zizegtek reszkető kezei között, s ahogy az újságpapír avítt okkerszíne szinte beleolvadt kezének sáfrányszínű sárgájába, az ember szinte azt hihette volna, összetartoznak.
 
Pedig Rodin ritkán jutott efféle lenti dolgokhoz, hiszen, mint a XIV. számú Birodalmi Meteorológiai Figyelőállomás első és egyetlen kirendelt adeptusa, ideje javát szelleme pallérozásával és a más számára talán unalmas, neki viszont az egész világot jelentő prognózisok megírásával töltötte. Ezek adtákmunkája értelmét, emiatt érezhette úgy, hogy kísérje bár az emberek megvetése, mégis a halhatatlan Istencsászárnak tetsző dolgot tesz kérésznyi életével. Ezért szeretett itt dolgozni, érezte, itt közelebb van az Istencsászárhoz, mint bárki más a főváros lakói közül. A hatalmas magasságból minden más már csak mélységben élhetett hozzá képest. És nem is olyan mellesleg itt, több, mint tízezer lábbal a bolygó felszíne fölött a hőmérséklet már egészen elfogadható volt.
 
Vizenyős, sárgászöld szemeiből gyakran csordogált a gennyes könny mindenféle magyarázat nélkül. Valami örökletes dolog lehetett, talán az anyja részéről, aki űrszülött volt. Gyakran gondolkodott ezen, amikor néha a törött fémtükörben nézegette magát, ezt a részét találhatta a legelfogadhatóbbnak: már-már emberi volt. A többi része – még ennyi méltatást sem érdemelt. Szerencsére ő volt, aki ezt a legkevésbé sajnálta- legalábbis általában ezzel hitegette magát. Szemei most zavarodottan pislogva követték az olló újra és újra összezáródó pengéinek útját az újságpapíron. Igen, a jelek egyértelműen ebbe az irányba mutatnak, gondolta. Eltéveszthetetlen. Az agrovidékeken lábon rohad el a termés, mintegy kilenc hónapja. Persze, a kormányzót nem érdekli, miféle furcsa betegség miatt ömlik a vörös, vérszerű folyadék a kettéhasított gabonaszárakból a keleti végeken. Csak a termelési mutatók. Csak a Tized! Dühösen morogva sántikált keresztül a szobán, néhány balszerencsés használati tárgy csörömpölve zuhant a padlóra.
 
A falakat a rozsdás, elavult mérőműszerekkel rogyásig pakolt asztalok, polcok fölött széles tablók borították. Megbarnult papírlapok, kivágott cikkek, adatlemezek voltak rátűzve, színes gombostűk jelölték a különös kiállítás egy-egy darabját, s mindet különös szálak kötötték egymáshoz, keresztül-kasul a szobában, rajtuk szövegekkel, kis képekkel- hírek, adatok, információk a maguk természetes közegében. Megjegyzések, szöveges hozzátoldások százai tették totálisan átláthatatlanná az összképet, de Rodinnek ez sosem jelentett gondot. Mint pók a maga szőtte hálóban, jól el tudott tájékozódni.
 
Igen, ez nem lehet más. A születési rendellenességek. Az újság megpróbálta elhallgatni, de a múlt havi botrányhír statisztikai grafikonjai borzasztó adatokról árulkodtak. A hatalom cenzúra alá vonta a lapot, de ha valaki, Rodin tudta, hogy a számok sohasem hazudnak. És most ez a klánháború a Kohónegyedben… A kezdeti remegés szinte elviselhetetlenné vált, félúton már másodjára ejtette el a kivágott szövegrészletet. Nyugalom, mondogatta magának, nyugalom.
 
Már tudta, mi lesz az kimenetel, tudta, hogy a tényezők milyen eredményt hoznak ki végül. A gyorsan levert munkásfelkelések a déli kontinens végtelen óriásbányáiban, a paraszti lakosság lázongásai, a bolyokat hetekre megbénító sztrájkok és gyári szabotázsok magukért beszéltek. Gyűlölt hinni az eszének. Nem akarta elfogadni, amivel tudat alatt- már rég tisztában volt. De ahogy lassan feltűzte az utolsó elemet is kusza, teliszőtt szobájának túlzsúfolt falára, már nem voltak kétségei. Bár belül, lélekben már úgy érezte beletörődött, a keze nem hitt neki. Mire a szájához emelte a plasztacél tartályt, temérdek ital ment kárba a makacs, szűnni nem akaró remegés miatt. Lassan az obszervatórium ablakához sétált. A sötét, fekete fellegek, melyek kevesebb, mint egy fertályóra alatt összeálltak, semmi olyat nem mutattak, ami természetesnek lenne mondható. És csak a Figyelőintézet látcsöveivel lehetett felfedezni azokat a furcsa, zölden izzó üstökösöket, melyek a felhők mögül közelítettek Malfi gyanútlan világa felé.
 
A Császárra, gondolta magában Rodin, és miközben egy széles, eszelős vigyor ült ki az arcára, jó alaposan meghúzta a flaskát, kemény időknek nézünk elébe. Még órákon át érezte a rossz amasec prométheumhoz hasonlatos szagát. A keze alatt a távíró és a feje fölött a színes madzagok, furcsa zsinegek és különös szálak szövevényéből kiemelkedő baljós pentagramma egy és ugyanazon jelsort üzente a külvilág felé:
 
K O M U S.
 
- – - - – - - – -
 
Az Arany Trónus hű alattvalóinak!
Mi, Jendrous Kaffiq, a halhatatlan Istencsászár kegyelméből a Malfi bolyvilágának, Orbel Quill agrovilágának és az AfG: 218 magvilágának, továbbá a Malfi alszektor minden egyéb gyarmatának és domíniumának kormányzója, a fennforgó különleges állapotokra való tekintettel a Méltóságos Glydus Matriarchával egyetértésben és a nemesi házak jóváhagyásával ezennel kihirdetem a statáriumot.
A hadbíróságok a polgári bíróságok fölé kerülnek, ahogyan a katonai érdekek minden egyéb érdek fölé helyeződnek e nehéz helyzetben. A Komisszariátus tagjai mostantól rendőrbírói hatáskörrel járnak el, az Adeptus Arbites tagjai pedig háromtagú rögtönítélő bíróságokká alakulhatnak az Arbitratorok kódexe szerint, a civileket érintő ügyekben.
A Komisszariátus tagjait ezennel felruházom a statáriális sorozás jogkörével is, a statáriumra való tekintettel minden rendbontó, garázda, tolvaj, rabló és dezertőr büntetése azonnali és felülvizsgálat nélküli halál.
A Terra szent fénye ragyogja be a mi utunkat és űzze el a sötétséget, mely takarja előttünk a még eljövendőt.
 
Kiadta Malfi Központi Kormányzósága, 823.M41, bolygóközi idő 23:41.
 
Gyülekező árnyak.
 
Mélyen Malfi intrikától terhes palotái alatt a Kohónegyedben egy hónapja a Szent Ordók egyik hű szolgája különleges, delegált nyomozói megbízatással kezdte meg munkáját. Feladata a különféle alvilági szervezetek megfigyelése és a káosz esetleges térnyerésének megakadályozása volt az alsóbb szinteken. Küldetése végrehajtásához számos segítséget kapott: okker besorolású felszerelést, kiemelten magas korlátú bankhitelt, rózsafüzéreket az ezzel járó jogot akoliták felfogadására és a megbízatását bizonyító Legatúra mellé a Kérdés Szigillumát, egy ezüstszín lapot, egy ikont, mely a benne foglalt kehely képe által demonstrálja a delegált nyomozó hatalmát, autoritását. A delegált nyomozó magából inkvizítora tekintélyéből és előjogaiból részesül, ily módon hatalmi jelvényei által szabad kezet kapva jár el ura és parancsolója nevében: hatásköre kiterjed a számára kijelölt feladat minden területére. Egy delegált nyomozó a Kérdés Szigillumával felfegyverezve és a Legatúra pajzsával kezében azt kérdez ki, az ügyben, és akkor, amikor épp jónak látja. A Szigillum félelmet kelt a gyávákban és bűnösökben, láttára hatalmasok remegnek meg és ártatlanok sápadnak halovánnyá. H atalom ez, igen nagy hatalom és még nagyobb felelősség, mit sokan túl könnyen hajlmasok elfeledni.
Don Gohegan, delegált nyomozó, Caidin lord inkvizítor személyes megbízottja sajnos ez utóbbiak közé tartozott.
 
Pietrek Wisniewski ellenben bölcs, megfontolt férfi. Az inkvizítor megbízható akolitájaként a második legnagyobb rangot érte el 16 év kemény munkája árán, mit Szent Ordók biztosítani tudnak: Malfi kirendelt vallatója lett, jóval több, mint akolita, s még éppen nem inkvizítor. Minden gondja hősünknek az, hogy mindez immáron 24 szabvány esztendeje történt! Mint tősgyökeres Malfi, kiváló alapanyagot jelentett Caidin tervéhez, mely a Maszkkal Elfedettek közé való beépülésre irányult. A terv tökéletesen sikerült, de az a törődő gondoskodás, mely egy született malfi polgár eredendő bűnös hajlamainak elfojtásához szükségeltetik, elmaradt az inkvizítor részéről. Pietrek úgy érezte, megrekedt, pedig csupán a lelkierejét és kitartását ellenőrizte a nagy Caidin, aki jól tudta, hogy az idő a legfontosabb szita, mely megszűri az interrogátorokat és végül csakis, egy, a legkiválóbb, a legmegfelelőbb utóddal szolgál a türelmes inkvizítornak. Talán a hiúság, a mellőzöttség érzése, a sok kísértés… Számtalan okot felhozhatnánk Pietrek Wisniewski bűnbeesésének mentségére, de tény, hogy immáron több, mint egy évtizede a Maszkkal Elfedettek társaságának magas rangú tagjaként szolgálja saját érdekeit.
Mint a legmagasabb rangú inkvizíciós szolga a térségben elképzelhetetlen hatalom összpontosult a kezében, amikor épp nem tartózkodott egy inkvizítor sem a világon. A Calixis-i Konklávé helyi kirendeltségének vezetőjeként azonban még így is számtalan joggal és helyzeti előnnyel bírt minden olyan rendtársával szemben, akiben esetleg felmerült a gyanú az egyébként feddhetetlen és kiterjedt helyi kapcsolatkörrel bíró, a malfi nemesi körökben és a főboly társadalmában egyaránt nagy megbecsüléssel rendelkező vallatóval szemben.
Egészen mostanáig. A túlbuzgó és mellesleg egészen tehetséges Don izgága személye és elviselhetetlen modora nem tette az iroda legnépszerűbb akoli tájává, de a Hayte Zarándokai és a Maszkkal Elfedettek lehetséges kapcsolataira vonatkozó Legatúrája gyakorlatilag teljes hatáskörrel ruházta fel. Bár már ez is szálka volt a megszokott hatalmi struktúrájával elégedett Wisniewski féltékenységéhez, a valódi változást kettejük kapcsolatában egy egészen elképesztő fordulat hozta meg. Tudniillik ugyanis, hogy nem is olyan mellesleg Don delegált nyomozó valódi feladata nem Hayte Zarándokai és a Maszkkal Elfedettek, hanem Pietrek Wisniewski és a Maszkkal Elfedettek kapcsolatának felderítése volt.
Nyomozása szenzációs gyorsasággal haladt, bár nehezen ásta magát keresztül a bürokrácia különlegesen bonyolult malfi útvesztoin, még mindig úttöronek tekinthető sikerességét tekintve. Módszerei a kifinomult, malfi gondolkodásmódhoz idomuló intrikát és a szükséges erőszakot egyaránt magába foglalták. Morzsát morzsa után gyűjtött be Wisniewski vallatóról, és csakhamar eljutott az összképig. Pietrek megelégelve a delegált nyomozó munkásságát ekkor merényletet rendelt ellene, Goheganot elkábították és a központi palotában tért magához. Diplomáciai és valós labirintusok, váratlan párbajok, tornák és próbák sokasága irányult az elveszejtésére, de a Császár mosolya kísérte útján és testben megtörve, de lélekben épen érkezett ki a Kotorékból, egy bosszúra éhes, vad mosollyal az arcán.
A vallató nem egy elveszett ember, bár számítani nem számított rá, erre az eshetőségre is gondolt. Egy kisebb alvilági banda egyik gyengébb falkája állt rá majd egy hosszas üldözés után szem elől tévesztette. Gohegan először az egyik informátora, Rodin meteorológiai adeptus szállását keresi fel. Itt számos információban dús adatlemez keletkezik, majd működőképes kapcsolatait felhasználva merényletet tervez a vallató ellen, hogy az áruló teteme fölött az igazság bajnokaként tetszeleghessen.
Sajnálatos módon a korrupció mindenhol jelen van a Malfin, és ez nem csak egy közmondás. A merénylet meghiúsul, a delegált nyomozó egy társa meghal, kettőt elfognak és jó páran elmenekülnek. Az erre következő nap reggelén a kimerült, elcsigázott, végsőkig kétségbeesett és reményvesztett Don Gohegan megkísérli a behatolást a Calixis-i Konklávé malfi irodájába. A sikert és a bukást kevés választja el, egy csapat rendőrruhás akolitával a nyomában Don ismét fut. Itt jönnek a képbe karaktereink.
 
A madarak csicseregték.
 
Milyen információkkal rendelkezhetnek a karakterek a modul szálait érinto adatokról és eseményekről?
 
1. A Malfi és a Maszkkal Elfedettek leírásai, lévén a játékos karakterek már elegendő idő óta vannak e világon, mi több, valószínűleg a világ főbolya szülőhelyük s otthonuk, vagy a statáriális sorozásra való felszólítás miatt nemrég jöttek el önszántukból esetleg hurcolták el őket ide.
 
2. A nulladik nap eseményei az Előhangok c. részben valamint az RPG.hu-s hirdetésben találhatóak találhatóak. Fekete fellegek, zöld üstökösök, miegymás.
 
3. A helyi hírmondó, a Malfi Szája leközölte az információkat az I. nap üldözésérol. Tömegbaleset, lövöldözés és hajsza, alvilági leszámolás színterévé vált a központi palota bekötőútja et cetera. A hatóságok egy Don Gohegan nevű férfit gyanúsítanak az esettel kapcsolatban, a fényképe mellékelve. Ha bárki értesül hollétéről, kérjük azonnali hatállyal tájékoztassa a hatóságokat, az illetőnek fegyvere van és veszélyes lehet! A Malfi Szája sajtóforrása a férfi inkvizíciós kapcsolatait lapzártáig nem tudta megerősíteni.
 
4. A II. napi merénylet városunk köztiszteletben álló inkvizíciós vallatója, Pietrek Wisniewski ellen. Egy támadó a helyszínen életét vesztette, a foglyokat az Ordo Calixis helyi irodájában tartják. Az illetékesek felelősségre vonása megkezdődött, Jendrous Kaffiq, mélyen tisztelt kormányzónk támogatásáról biztosította a vallatót, és rövid nyilvános beszédben méltatta a Calixis-i Konklávé helyi vezetőjének helytállását, a példa követésére felszólítva eme válságos időkben Malfi boly polgárait. Az eset hátterében a korrumpálódott inkvizíciós szolga, Don Gohegan állhat. Az Ordo Calixis egy nagyvonalú 10,000 trónos vérdíjat tűzött ki a fejére, azt a nyomravezetőt, aki tartózkodási helyével tisztával van és közli az illetékes szervekkel, hasonló jutalomban részesítik.
 
A játékosoknak érdemes cseppenként adagolni az információkat. Érdemes szétdobni az információkat a játékosok között, hogy mindenki azonos mennyiségben részesedjen a négyszemközt lejátszott idővonalból. A tömegkommunikációs eszközök a bolylakó, űr szülött, birodalmi illetve alternatív származások esetén persze adja magát, míg egy vadvilágbelivel már a pletyka, az éloszó, a szóbeszéd eszközeihez érdemes folyamodnunk. A hírek érkezhetnek nyomtatott sajtó, holokivetítő, utcai óriásprojektor de akár kurírkoponya útján is. Fontos, hogy az összes információ kiosztásra kerüljön, de ettől indokolt esetben el lehet persze térni.
 
Első áldozók.
 
A játékos karakterek túlesnek a statáriális sorozás nyújtotta kellemetlenségeken. Legtöbbjük nem szakmabeli, a hivatásos (karrierút szerinti) gárdista karakterek előnyben vannak, a szakaszvezető nemcsakhogy emberként, de bizonyos tisztelettel kezeli őket, hiszen valószínűleg maga sincs régebb óta a Birodalmi Gárda kötelékeiben, mint ők.
Sok problematikus karrierút létezik e tekintetben, sokan nem lennének alkalmasak a Gárda szolgálatára, de ez a sorozás csak Bolygóvédelmi Erők (BE) szolgálatát jelenti.
Egy sorszámon és dögcédulán kívül mást nemigen kapnak, az alakulatuk az X-edik Malfi Bolygóvédelmi Erők Járőrszakaszát jelenti, vagy rövidebben az X-edik járőrt (X a csapatszámot is jelenti, ennek az eredményhirdetésnél lesz szerepe).
A karrier utak követőinek többségét tekintet nélkül fizikai adottságaira vagy képzettségeikre természetesen besorozzák. Adeptusok, kisebb rangú papok vagy birodalmi pszík akadékoskodását elháríthatják azzal, hogy természetesen utánanéznek a dolognak. Második próbálkozásra már emeltebb hangnemben utasíthatják a játékos karaktert, hogy tegye félre önzo önérdekét ezekben válságos időkben, és ne sajnáljon pár napi fáradságot a halhatatlan Istencsászár szolgálatában, csak míg a statáriális állapotot felfüggesztik vagy meg nem jön a váltás (a második nap estéjén még mindig több, mint százmillióan várakoznak a fővárosban a besorozásra). Harmadik ízben mesélői ízléstol függően érdemes elektorkorbácsos-buzogányos, vaskesztyűs-gumibotos gyorstalpaló “Statáriális eljárásrend alapfokon” kiképzésben részesíteni a delikvenseket. Amennyiben a mesélő hevesebb vérmérsékletű komisszárt-komisszár kadétot vagy egyéb sorozó tisztet kíván alakítani, az ajánlott lépések sorrendje felcserélhető. Érdemes az akadékoskodó vagy a Warhammer 40k kegyetlen civilizációképére nem fogékony játékosokat kezelésbe venni, hogy ráérezzenek a dolog ízére, ám semmiképp sem szabad, hogy ez a játék élvezetének a rovására menjen! Az egrecíroztatott karakter ne szoruljon az infirmárium vendégszeretetére.
A Birodalmi Pszík azon tagjai, akik a modulban játékos karakterként vannak jelen, szubdermikus implantátummal látják el a sorozáskor. Pszí-detektorral érzékelik a jelenlétüket, igazoltatják majd regisztrálják őket. A Calixis-i Konklávé helyi központjából tökéletesen nyomon tudják követni őket (ami nem igaz, de jól hangzik). Az Arbitrátus tagjait és az Adeptus Mechanicus papjait a statáriális állapotra való tekintettel rendkívüli hadiadó formájában sorozzák be igen korlátozott számban, névleg a BE erősítéséért, valójában az említett szervezetek lokális befolyásának csökkentése érdekében. A kormányzati erők katonai jelenlétüket növelik és az emberi tizeddel csökkentik a különféle egyéb szervezetek rálátását és esetleges hatását az eseményekre. A büntetett előéletű, priuszos bűnözőket a BE kötelékein belül szintén regisztrálják és robbanó gallérral jelölik.
Miután megkapták kék “BE-MALFI” feliratú mellényüket és a hozzá járó sapkát és fegyvert, ha nincs, csakhamar feltűnik elöljárójuk. Míg ez megtörténik, kapjanak pár percet beszélgetni, egymás közt, ez semmiképp nem átugorható rész! A járőrt vezető altiszt egy magas, erős férfi csillogó fekete szemmel és fekete bajusszal. Szabvány anyag helyett mellénye kevlárból van szőve. “Colon, Colon Navarro tizedes”, mutatkozik be a kirendelt szakaszvezető. “Nyugalom, zöldfülűek nem lesz ez a nap olyan kemény, mint hiszitek, mi több, kész gyalog galopp ahhoz képest, amit nehány hónapja a déli bányáknál láttam. Na, az volt az igazi háború, meg statárium, nekem elhihetitek…” A reggeli órák első néhány tízpercében úgy is tűnik, minden rendben. Pár pertályóra fegyveres járőrözés után derűs képekkel felvérezve kellene hogy találjuk a játékos karaktereket. Csinos lányok köszönnek rájuk az utcán, ételárusok nyomnak a kezükbe gőzölgő finomságokat, friss gyümölcsöt a zöldséges előtt, virágárusok tűznek egy-egy szál kehelyvirágot mellényzsebükbe. Több helyen megtorpan a munkások menete és éljenzo karéjokban üdvözlik a járőröket, többen kezet akarnak rázni velük. Az utcákon több helyen a kormányzó elszánt arccal, dühös tekintettel, öklét rázva hirdeti: “Egy nép, egy birodalom.”, “Féljétek a Császárt!” és “A dezertőrök zsoldja a halál.”, “Aki nem hisz a statáriális sorozás szükségességében, azt golyóval és szuronnyal gyógyítjuk ki tévhitéből.” és a többi, és a többi. Az alacsonyabb rendű propaganda Edwin von Ribbentrop és Boleslav Brodsky komisszárok szereplésével kerül az utcákra. Gyerekek futkároznak a katonák után és járőrcsapatok állnak meg kezet rázni velük, bajtársiasság lengi be a levegőt, ahogy italt, lho-pálcákat és szivarokat cserélnek a milicisták.
Széles, lepusztult utca, az izzó lámpafény vagy száz méter magasból érkezhet a szeméttel teliszórt aszfaltra. Ruháskötelek lógnak keresztbe kasul odafenn, bohém árnyakat vetnek. A szakasz vezetője, Navarro tizedes libasorban ereszt útjára egy csapat füstkarikát, egy pofa jófajta szíverősítővel kísérve a szivararomát. Félig lehunyt szemmel széles vigyort küld emberei, a csapat felé. “Látjátok, fiúk, megmondtam, hogy nem lesz majré. Száz évet is kibírnék így!” Egy öblös kacajjal ismét előrefordul, és a szájához emeli a szivarát
 
MOST ! ! ! (Észlelés dobás -30-cal [az éberségük teljesen ellankadt, Navarro pedig teli torokból kacag], siker esetén: furcsa zaj, ha bejelenti, hogy éberen megtorpan- többre nincs idő- a meglepetéskörben cselekedhet)
 
egy csuklyás, földbarna köpönyeges alak ront elő semmiből, és azt ordibálja, “Segítség, az Istencsászárra, segítség.” Szemfényvesztő sebességgel csapódik az utca másik oldalán a falnak és elterül. Két feketeruhás, sötét köpenyt maga után húzó sisakos férfi lépi át a kerítésszakaszt, a kezükben D’laku pokolpuskákkal (100m, S/3/5, Dam 1D10+3, Pen 4, Clip 40, Rld 2Full). Lézerpászma fut végig a terepen. Ez még a meglepetéskör, több dolog történt egyszerre csak az cselekedhet, aki rendelkezik idevágó képességgel ÉS megdobja a próbáját. De siker esetén neki is sugallja a mesélő, hogy a helyzet tisztázatlanságára való tekintettel nem érdemes. Ajánljon neki fegyverélesítést, tár átállítását, fedezékkeresést vagy ami éppen eszébe jut.
Egy újabb férfi lép elő a kerítés mögül a másik kettő után csak pár pillanattal. Tetovált arcú, fekete fezzel a homlokán. Kegyetlen acélszürke szeme egyetlen hideg pillantásával felméri a helyzetet. Csak két szó, csak egy-egy rövid vakkantás hagyja el a Caius Calventius, a halálosztag hadnagyának száját: “Tanúkat elintézni!” Felvijjogó pokolpuska sugársorozatai csapódnak a felüvöltő Navarro tizedesbe. Füstölgő teste hátrahanyatlik, kezdetét veszi az első harci kör: kezdeményezés!
Itt egy kritikus pontjához érkezünk a történetnek. Nyilvánvalóan érzékeltetni kell, hogy a figurák veszélyt jelentenek, erre tökéletesen alkalmas egy kollektív Akaraterő-próba dobás. Akik elvétették, kapjanak -5 módosítót a harctéri próbáikra. Persze az is fontos, hogy rögtön a modul elején ne ejtsék ki a gyilkosok egyik játékos karaktert sem. Vegyük figyelembe, a katonák teljes sorozat leadására képes vörös pontos célzó berendezéssel ellátott pokolpuskákkal, a hadnagy pedig, miután a meglepetéskörben a tűvetőjével megmérgezte az földön fekvő Don Gohegant, Voss pokolpisztollyal (35m, S/0/0, Dam 1d10+3, Pen 3, Clip 20, Rld 2Full). Tüzel. A kompromisszum erre az lesz, ha hagyjátok egy rövid egy, esetleg két, maximum három körig- de sokkal inkább legyen ez egy kör- kardozgatni a lézersugarakkal a gyerekeket, majd: deus ex machina! Colon egy pillanatnyi eszmélet után a shotgunja csöve alatt lévő kilövőszerkezetből útjára ereszt egy repeszgránátot, szimultán egy sima söréttel. Ha gondoljátok, dobhattok, de Colon tizedes elég jó lövész- már ha értitek, mire gondolok.
Egyszóval nagyon nagy valószínűséggel- mondhatni biztosan- találni fog a lövés és a gránát legalábbis elkerüli a játékos karaktereket. A lövés leterít majd egy fegyverest, ha még nincs közülük halott és a túlélők menekülésbe fognak. A halálosztag tetovált vezetője nagy túlélő, nagy valószínűséggel meg is fog menekülni. Colon tizedes sorsát rátok bízom, az én verziómban még leterítené az egyik bosszúálló pokolpuskás, máshol azonban még agonizálhat, császári szállóigékkel adva morális töltetet és birodalmi hangulatot a modulnak, pl. “Nem tudom, kik voltak ezek fiúk, de a Császárra mondom, árulást sejtek a falak között, és… és démonok emésszék el a lelkem, ha hagynám, hogy a dicső Malfit belülről rohasszák el, miközben kívülről támadja az Ellenség!” Különösen alkalmas ez a módszer, ha a harmadik modulszál felé kívánjuk terelni a csapatunkat. De azért haljon csak meg. A karaktereknek ezután adjatok meghatározatlan időt az eszmélésre, de ne túl sokat! Érezzék a pörgést, és persze a modulnak is haladnia kell.
Ahogy Gohegan magához tér, villámgyorsan átgondolja, mi a teendő. A csuklya alatt orrmaszkot visel, így nem azonnal evidens a kiléte. Észlelés-próbával felfedhető, hogy egy fecskendőt dob el, Lélektannal felfedhető, hogy nem az övé, hanem eltalálták, egy visszamenőleges Észlelés-próba ráébresztheti az ezen elgondolkodókat azon, milyen fegyvere volt a feketeruhások vezetőjének (tűvető). Egy újabb Lélektan felfedheti, hogy a férfi nem tudja, mi volt a lövedékben. Egyértelmű, hogy a karakterek mostmár belekeveredtek a dologba. Ha van pszí a csapatban, a pszí-sugárzó miatt, ha van bűnöző, a robbanó gallér miatt. Nyakig benne vannak, fegyveresen ellenálltak inkvizíciós szolgáknak és talán gyilkoltak is. A járőr útvonalából amúgy sem sok idő kikövetkeztetni, kik is lehettek bűnösök. Nincs mese, követniük kell az iránymutatásait. Ha kételkednek benne, még nem mutatja fel a Szigillumot, hanem megkér valakit, hogy forgassa ki az egyik halott zsebeit. Egy magas beosztású cognomen és egy inkvizíciós megbízatás, a kehely és a cizellált “I” valószínűleg elsápasztja majd a karaktereket. A sisak alatti tetoválások Szent Drusust fogják ábrázolni az angyalok társaságában. A halottak arcra egyébként kifejezetten jóravalónak látszanak, mintha csak elszunnyadtak volna. A kontraszt a fekete külsővel szemben látványos. Fontos, hogy Gohegan kellő hozzáértéssel beszéljen a karakterekkel, győzze meg őket, hogy fogalmuk sincs mibe keveredtek bele, hogy a halhatatlan Istencsászár számára nagyon fontos ügyrol van szó, min a világ léte múlhat, és hogy busás jutalmat kap a kormányzótól az, aki segít neki felfedni azt a szörnyű árulást, ami a Kotorék, Malfi központi palotájának termeiből irányítanak. A mesélő különböző Észlelés és Intelligencia tesztekkel ráébresztheti a játékosait- érdemes-, hogy a velük szemben álló férfi a körözött bűnöző, a korrumpálódott inkvizíciós szolga, Don Gohegan személyesen. A fent felvonultatott érvekkel győzheti meg őket Don, de ez nem szükségszerű. Nagyon meggyőzően fogja előadni magát, és reálisnak tűnő indokokat fog előadni, de itt a modul többfelé ágazik majd.
 
I. A szigorúan normakövető csapatok természetesen letartóztatják a Navarro tizedesnél található bilincs segítségével a delegált nyomozót, majd megindulnak vele egy kapitányságra, reménykednek benne, hogy útközben arbitratorokkal vagy komisszárokkal találkoznak, esetleg egyenesen az Inkvizíció irodája felé veszik az irányt. Összességében elvetik a gondolatot, hogy a férfi igazat mondhat, vagy félnek a retorziótól vagy a teljes üldöztetéstol, megláthatják a férfi ajánlata mögött rejlő veszélyt. Sajnos ezek a csapatok rosszul döntenek, mindössze 30 %-uk van arra, hogy Ribbentrop vagy Brodsky komisszárok útjába kerül az ügyük. Ez az eshetőség külön lesz tárgyalva.
 
II. Az egyenes, jutalmat remélő vagy gyáva esetleg bölcsen beszűkült látókörű csapatok tehát az esetek töredékrészében a komisszárok kezére jutnak, és ők járnak jobban. A maradék 70 % ugyanis Wisniewski vallató kiterjedt hálózatának köszönhetően, amit bevetett a speciális helyzetre való tekintettel, valamilyen úton-módon de az Ordo Calixis irodájába kerül. Az ő sorsuk később kerül taglalásra.
 
III. A harmadik, s egyben a legvadregényesebb lehetőség az, ha részben vagy egészben elhiszik, amit a megpörkölt köpönyegű férfi mond. Meg is bilincselhetik, bármi, de ha hisznek neki, és teszik, amit mond, hogy az igazát bizonyíthassa minden eldöntő adatlemezekért a XIV. számú Birodalmi Meteorológiai Figyelőállomás felé fognak indulni, ahol egy bizonyos Rodin, a delegált nyomozó barátja őrzi a leleplező információkat.
 
Bármelyik utat is követik a karakterek, nem szabad, hogy szétszakadjanak. Erről Don, a haldokló Navarro tizedes, egy benső hang vagy akár saját józan eszük is meggyőzhetik őket. Itt már hihető, ha rendelkeznek bizonyos sebekkel, amiket persze érdemes kezelni és elrejteni a modul véghezvitele és a jó hangulat megőrzése érdekében. Nem mintha nem okozhatna vidám meglepetéseket, ha valamelyikőjük véres nyomokat hagyna a csapat számára észrevétlenül, bizonyos járókelők számára azonban- nos, épp ellenkezőleg. Viszonylag szabadon mesélve lehet őket átvezetni a második állomásra, legyen az bár a Meteorológiai Figyelőállomás, Ribbentrop és Brodsky főhadiszállása vagy épp a Calixis-i Konklávé semmi jót nem ígéro irodája.
 
Az események sodrában.
 
Tüzet tűzzel.
 
A karakterek hallgatnak Gohegan szavaira. Hitelesnek tartják, amit mond, elhiszik, hogy egy összeesküvés áll a dolog mögött- és elhiszik, hogy nincs más esélyük, csak az igazság oldalán harcolni. Az acélbarlangok hálózatában tömegközlekedési eszközökkel, teherautóstoppal-magasvasúttal juthatnak minél feljebb. A hangsúlyt is arra kell helyezni, mennyire pengeélen táncolnak a karakterek. Észlelés-próbák sorozatát iktassuk be ide. Lássák, hogy mindenütt kamerák pásztázzák a tereket. Vijjogó rendőrségi, néma katonai ornitropterek hasítják az eget, fénypászmákat vetve az alant elterülőre. Kurírkoponyák torpannak meg véletlenszerűen- vagy csak képzeled?- egy-egy szídobbanásnyi időre, míg feléd fordulnak. Az a savanyú képű vén banya már legalább húsz perce bámul téged kitartóan. Az üldözöttség képzete, a paranoia, az a különös érzés, amikor csak a tarkódon végigfutó szűnni nem akaró bizsergésből tudod, hogy figyelnek- ezt kell átadni a játékosoknak, gótikus díszcsomagolásban.
Kis hiba esetén kis galibával, de juttassuk el a karaktereket a Szirtre. Amennyiben valaki kijátszik egy komoly rizikófaktort, teszem azt nem tud felelni az őt igazoltató tisztnek- Navarro tizedes okmányai erre kitűnőek-, azt már állítsuk komolyabb megmérettetés elé, de a csapat túlnyomó része, ideális esetben mindenki érkezzen el a végállomásra. Innen már csak egy ezer meg ezer fokos lépcső és létrasor vezet el a XIV. Birodalmi Meteorológiai Figyelőállomás előteréig. Itt is hőre forduló figyelőkoponyák riogatják majd útközben a játékos karaktereket. Egy Szívósság-dobás itt már indokolt a Fáradságpontok elkerülése érdekében. A Figyelőállomás előterében egy kihalt kutyaól van, ezeréves étel, szikkadt, sárgás elszíneződésű itatótál. Egy mélyen morgó, izzó szemű kibermasztiff ront elő az akolból, ami 0. szintű Félelemként működik. Elrontott próba esetén csak korlátozott hatás léphet fel, mivel Don elég jól kezeli az állatot: “Nyugi Csibész, nyugi, nem öl.”
Egy hosszú- bár az eddigiek után kurtának tűnő- lépcsősor megmászása után egy magas, málló stukkós ajtóhoz érnek. Három kopogtatás a koponyaformájú kopogtatón, és egy retesz nyílik. Megkapó, sárgászöld szempár néz ki rajta, körbenéz és a retesz el is húzódik. Az ajtó nyitva, Rodin a púpos figyelő hátáról csálén függ a koszos köpeny, kócos haját látni még, ahogy a Figyelőállomás előszoba után lövetkező második s egyben utolsó részébe, azaz az Obszervatóriumba sántikál. “Már vártam az érkezésedet, és torz vigyorral rázogatja sárga mutatóujját egy frissnek tűnő újságkivágásra, amin Don fényképe látható, alatta a vérdíjjal.Hosszasan el fognak beszélgetni, négyszemközt, a hallgatózásra van mód, ha valaki sikerrel járna, a mesélő a kihallgatott részletek alapján a következő információkat adhatja át a játékosnak:
 
1. Amitől Don és Rodin féltek, bekövetkezett.
 
2. A veszély, amiről beszélnek az egész világ- azaz Malfi- pusztulásával fenyeget.
 
3. A Sötét Prófécia szavai arra engednek következtetni, hogy az esemény elkerülhetetlen, de ha szó szerint és nem értelem szerint olvassuk, a jóslat beteljesülése eltolható, meghatározatlan időre.
 
4. Erre egyetlen mód van, és ahhoz a kulcs az Inkvizíciós irodában, a kapu pedig a Kotorék mélyén található.
 
5. Siker esetén a Szent Flotta és az Angyalgárda verheti szét a Necron néven nevezett Ellenséget.
 
Miután visszatértek, pihenőidőt adnak, amit érdemes kihasználni. Ezalatt lesz idő tekercsek, fóliánsok, adatlemezek tanulmányozásaira is, a fejlett beépített rendszerek komoly bónuszokat adnak a próbákra és alkalmas a helyzet arra, hogy a mesélő a Komus, a Hereticus Tenebrae és a Necronok rejtelmeibe avassa be a játékosokat, felfedje előttük az összeesküvés és a delegált nyomozó küldetésének az értelmét, és így tovább. Ha készen vannak, úgy határoznak, hogy Don előző csapat túlélő tagját, tagjait nem keresik fel, hiszen ez csak felesleges rizikót jelentene. Helyette a kibermasztiff és egy adag elraktározott felszerelés (páncélzatok, fegyverek, töltények, kiegészítők) kíséretében távozhatnak, hogy véghezvigyék a lehetetlent: betörjenek az irodába, ellopják a “Kulcsot” majd egy alkalmas járművel eljuttassák Dont a Kotorékhoz, ahol ő megteszi, amit kell. Sikeres Észlelés felfedi, hogy Rodin vért vesz Dontól, sikeres Lélektan leszűri, hogy az eredmény nem túl szerencsés. Nehezített Lélektan beszélgetés során felfedheti a lassan ható, lappangó méreg halálos természetét.
Az utolsó pillanatban Rodin is csatlakozni fog a társasághoz: kibermasztiffja révén úgyis beazonosítanák később, és mindig is vágyott rá, hogy valami biztosan tetszőt tegyen a Császárnak. Fanatizmusa harc közben is megnyilvánulhat, önfeláldozó emberként fog viselkedni, mint aki szembenézett saját démonaival és legyőzte őket. Tekintélyes mennyiségű meteorológiai rakétát is magával visz (robbanószer).
Innentől kezdve ez a szál a tervezés és a megvalósítás folyamatai miatt követhetetlen. A mellékelt térképek, információk és harci statisztikák alkalmazásával könnyedén modellezhető a küldetés. Csak a csapaton múlik minden, a bőséges információ és a vakmerő terv miatt lehet esélyük a sikerre. Nem is olyan mellesleg, Rodin eretnek technikai és Don belső ismeretei számtalan helyzetben előnyösnek bizonyulthatnak. Abszolút siker esetén Don a “Kulcs” birtokában, mely valójában egy archaikus hálózati kódot tartalmazó ereklye jeladó aktiválásához, bejut a Kotorékba. Pietrek balszerencséjére az áttartózkodása alatt Don felfedezett egy rég elfeledett, titkos kamrát, ami intergalaktikus jeladóként működik és akkor rájött, mi az a különös vessző az Angevin-szobor kezében az Iroda emeletén, a vallató szobájában. Egy-két óra alatt megtalálja a termet, de ebből néhány perc is lehet, és aktiválja a jelsort. Tetszőleges időn belül, egyébként kifejezetten hamar megjelenik az Angyalgárda, egy űrgárdista káptalan és a Szent Flotta egy ősrégi hajónaszádja, és tetszőlegesen három nap ostrom után felszabadítja a világot vagy éppen a harci készülődés közepén iszonyatos űrvihar és megmagyarázhatatlan fényjáték keretében elűzi a sötét fellegeket. A Malfi megmenekül, a Calixis szektort fenyegető elkerülhetetlen apokalipszis nem jön el- ki tudja, meddig. Don a lassan ható méregtől, szintén kötetlen idő alatt, de meghal. A sok eshetőség a színpadias illetve reális mesélők korlátozatlansága miatt van jelen, de tény, hogy a karakterek a küldetés sikerétől függetlenül, minden sikerüket és szerencséjüket figyelembe véve is meghalhatnak: ez egy nagyon veszélyes, bár a birodalmi üdv szempontjából a leghelyesebb irány, amit választhatnak.
 
Ribbentrop & Brodsky, Inc.
 
A karaktereket egyfajta szerencse éri. Gárdisták egy komor csapata vezeti őket a két komisszár elé. Megláncolt, vérző és kegyelemért könyörgő csürhén át vezet az út a pulpitushoz, ami előtt vádló és védő adhatja elő olykor a panaszát. De ez nem gyakori, statárium van, és statárium alatt a polgárok jogaitól akár még a tisztességes eljárást illetően is el lehet tekinteni. El kell tekintei, hogy pontosak legyünk, és ezzel mind Ribbentrop, mind Brodsky tisztában van. Ezért végeztetnek ki naponta több tucat dezertőrt ők maguk, ezért gyilkolnak rögtönítélő halálosztagaik még ennél is többet a nyílt uctán. A rend hiánya káoszt szűr, ezért a rendet fenn kell tartani. Néha, miközben épp egy erőszakolót hurcolnak a fal elé, még maguk is elhiszik, ez így van jól.
Itt a csapaton múlik a kommunikáció. Ha felvetik az Don által előadott igazság lehetőségét, és megfelelően érvelnek, könnyen egy zártkörű, hevenyészett kihallgatást eszközölnek a komisszárok. Poligráfot, vérnyomásmérőt, párafigyelőket szerelnek fel, egy kínvallató felszerelést terítenek ki a háttérben. A csapat affirmatív tagjait is bevonhatják az eljárásba. Legyen kellőképp komoly, a komisszárok érzékeltetni fogják, hogy ha a feleslegesen vesztegették az idejüket szükségállapotban, annak a büntetése minimum halál, de akár büntetőosztag is lehet. Szakértő módon fogják figyelni a reakciókat, medicae-ben képzett segédeik is értik a dolgukat. Bármi is legyen az igazság, eddig mindig rájöttek, és ez most is így lesz: nem sajnálják az időt, hiszen súlyos állítások hangoztak el.
Miközben ez így folyik, Yabiss Somayli, az egyik segéd titkos csatornán értesíti a közelben várakozó inkvizíciós csapatot, mely nagyjából húsz perc-fél órára várakozik, tehát nagyjából akkorra érkeznek meg, mire a vallatás előkészületekkel és levezényléssel együtt véget ér.Yabiss cselekedetét egy -20-as Lélektan-próbával lehet csak észrevenni, ebben az esetben is csak annyit, hogy egy oda nem illő szerszámhoz nyúl, körbenéz, pár pillanatig babrál vele, majd lassan, figyelve, mint aki a feltűnést kerülni akarja visszarakja. Medicae-vel rendelkező karakter + 10-et kap a próbájára. A nem játékos karakterek is dobhatnak, de a két másik asszisztenst pár halk szóval Yabiss leszereli, ha észrevesznek valamit. A teremben tartózkodó két-két testőr vagy a komisszárok már nyilván nem hagyják szó nélkül, számukra azonban -30-as a próba módosítója.
 
Siker esetén a komisszárok Yabisst is bevonják a vallatása, brutális egyszerűséggel, majd miután megvan az információ, főbelövik. Elrendelik minden vádlott statáriális kivégzését, majd a katonai véderőt- két osztagnyi gárdista és rendőrbíró- a kihallgatóterem körül összpontosítják. A kihallgatás valamennyi késedelmet szenvedett, de nem maradhat el, mert Yabiss lelepleződése önmagában nem jelenti azt, hogy Don nem egy veszélyes bűnöző. Mire végeznek, már lehet, hogy dúlni fog a fegyveres harc. Ha csapatban van hozzáértő tag, rábízzák a rádió beüzemelését. Nekik nincs igazán kompetens emberük, lévén Yabiss az ezért felelős adeptus. Az inkvizíciós csapat élén a már említett Caius Calventius, az első halálosztag tetovált hadnagya áll. Húsz géppuskás, exterminátoros aljadék könnyű rendfenntartó mellényben. Valamennyien egy póttárral és esetlegesen gránáttal, amúgy félautomata pisztollyal rendelkeznek, természetesen rohamkés alap. Speciális töltényekkel élnek és hangtompítókat használnak. Caius maga egy megerősített gárdista vértet öltött duplex táras pokolpuskával, bajonettel, vörös pontos célzó berendezéssel és exterminátorral. A harc nyilván kemény lesz, de győzelem esetén, ha a karakterek túlélik, a megerőltetés miatt immáron haldokló Dont segítve kell az adatlemezeket eljuttatniuk a kormányzóhoz. Ehhez egy katonai onitropter lesz a segítségükre, amihez csak egy pilótát adnak a komisszárok, hogy a megérkező BE-csapatok ostroma alatt, míg embereik védekeznek, üzenhessenek a kormányzónak a nehezn csiholt rádióadáson át.
Már csak egy kihívás áll előttük, elbánni a gyilkos koponyákkal, amik eddig a távolból nézték az inkvizíciós csapat elhullását és most egyetlen céljuk az ornitropter és ezzel együtt természetesen a bizonyítékok megsemmisítése. Egyébként ha képzettek a nehézfegyverek kezelésében, most az ornitropter oldalába szerelt nehézütegekkel könnyedén feloszlathatják a komisszárokat körbevevő kordont, megkönnyítve ezzel a dolgukat- hiszen ha kevés katona maradt, a rendőrök könnyedén beveszik a helységet, és a nincs kinek üzennie a kormányzói palotába, úgy az ornitroptert leszedik, jobb esetben letartóztatják, Peitrek Wisniewski pedig ezek után már el tudja intézni, hogy a rossz tudás ne kerüljön illetlen kezekbe…
 
Amennyiben Yabiss-t nem fedezik fel, a helyzet csak annyiban más, hogy még egy elrontott Éberség-próba híján maximum az odakintről beszűrődő csatazaj ébresztheti rá a csapatot, hogy valami nagyon nincs rendben… Ebben az esetben a karakterek egyetlen esélye az ornitropter, és ha nem égetnek valamennyien Sors-pontot, úgy Wisniewski vallató esze és ügyessége meghiúsítja majd a tervüket a palota légterében, akár lelövetés akár letartóztatás útján. Ha sikerül lebuktatniuk Wisniewskit, úgy őt elvezetik, mesélői szájíztől függően tárgyalásig, amíg a Maszkkal Elfedettek messzire nyúló keze ki nem szabadítja vagy míg a statáriális állapotra való tekintettel a falhoz nem állíttatja ott helyben, miközben hitetlenkedik, majd az életéért könyörög.
 
Amennyiben a Brodsky-ék előtt szavát sem ejtik a lehetséges árulásnak, Donót átveszik, és Pietrek csapata ugyanúy eljön érte. Donót elzsákolják, a csapat tagjait pedig egy pár csinos inkvizíciós járgányba invitálják, hogy személyesen vegyék át a jutalmat a vallatótól. A kocsiban megpróbálja majd őket korrumpálni Gabi Stoica, Hayte Zarándokainak egyik ügynöke, aki rávezeti a karaktereket, hogy csúnyán elteszi kőket láb alól. Gonosz mesélők külön kocsiba tehetik a nagyobb csapatok egy-egy felét, így téve teljessé a képzavart. A nő azt mondja majd, hogy az Inkvizíció belső védelmi szolgálattól, az Ordo Hereticus központi szervétől küldték ide. Miért nem adták át ott helyben a pénzt? Miért nem kérdezték a nevüket, csak hogy van-e családjuk? Miért nem villognak a kocsikon a szirénák? Mielőtt elintéznék őket, a vallató beszélni fog velük, és miután megtudott mindent, amit akart, Tzeentch-nek, a Pusztító Hatalmak egyikének, az ármány istenének- saját istenének fogja ajánlani őket. Ha meggyőzte őket, egy különleges tőrt ad az egyiknek, akinek majd ezzel a tőrrel kell végeznie a vallatóval, akin egyébként más fegyver nem nagyon fog. A boszorkány nem hagyja majd kibontakozni a fiút, hanem a meglepetésből fakadó kavarodásban Wisniewski hátába kerül és szívendöfi. Az eláramló életerejébol nyílik az a kicsiny kapu, amin elemésztődő lelke utolsó sikolyával lép át Khorne egyik berzerkere, aki hatalmas lánc csatacsillagával, teljes harci díszben fog majd üvöltve őrjöngeni, azzal ez egyetlen céllal, hogy minden életet kioltson közel s távol.
 
Ha megmenekülnek, egyetlen dolguk már csak ép elméjük megőrzése és saját igazuk verifikálása, az adatlemezek eljuttatása lehet a kormányzói hatóságokhoz- ez nem kis feladat. Ha nem korrumpálódnak, és az áldott félretekintés adományát véli felfedezni a vallató némelyik karakterben, esetleg egyéb erényeik is vannak- ki tudja, még akár el is tekint a kivégzéstől. Szolgálatába fogadja őket, mint akolitákat, és szolgálati titokká nyilvánítja az esetet, részletes magyarázattal szolgálva Don Gohegan és Gabi Stoica bűnös, erkölcstelen, áruló és gyalázatos összeesküvésére. Az adatlemezeket szintén állambiztonsági kockázattal indokolt titok kinyilvánítása mellett megsemmisítésre veszi át A továbbiakban a karakterek az Inkvizíció szolgálatában állva fogják várni a világvégét.
 
A sas jele alatt.
 
Ebben a modulágban ugyanaz történik, mint a komisszárokkal kapcsolatban, csak itt nem iktatódik közbe Ribbentrop és Brodsky, azonnal az Ordo Calixis főhadiszállására viszik a kocsikon a csapatot. Gabi Stoica karaktere itt is kettéválaszthatja a modul irányultságát, a vallató halála és a berzerker hívását vagy a karakterek társadalmi rangjának hirtelen és nagyfokú emelkedését idézve elő. Bárhogy legyen is, nem néznek felhőtlen idők elé azok, akik ezt az irányt választják az ármány és intrika miatt, mely a vesztüket okozhatja előbb, ha Khorne egyik szolgájának dicsőülését segítik, vagy később, ha a “Kulcs” és a “kapu”, azaz a jeladó és a dekóder egyesülését nem érik el.
 
Végkifejlet.
 
Számvetés.
 
Talán a lezárását a legnehezebb megadni ennek a történetnek. A karakterek könnyedén odaveszhetnek az inkvizíciós irodánál vagy épp a komisszári főhadiszállásnál történő tűzharcokban. Eleshetnek a berzerkerrel küzdve vagy akár simán kivégeztetheti őket az inkvizítor az Irodában vagy épp a palotában. Kevés esélyük van, kiváló játék, jó ötletek és egy adag szerencse sem árt a modul sikeres végigviteléhez. Ami persze nem cél, hiszen a jó játék mindenek előtt való. Ha azonban sikerrel végigviszik a küldetést, a túlélőkre egyértelműen rang, kitüntetés és jutalom vár. Egy egész világ megmentőiként kerülhetnek be a Szent Inkvizícióba, nem pedig mint hallgatag, könnyen megtéveszthető birkák, akik miatt- hasonlóképpen- egy világ kerül végveszélybe.
 
A zsűri szempontjai.
 
Nehéz az objektivitáshoz közel álló értékelési rendszert a mesélők kezébe nyomni, de most megpróbálom. Bár durva és hevenyészett, talán mégis valami élheto támpontot ad majd a csapatok egységes bírálatához.
 
I. Mennyiben ragaszkodik az előtörténetben foglaltakhoz?
0- nem írt ilyet.
1- írt, de köze sincs hozzá.
2- írt, volt rá példa, hogy kijátszotta.
3- nagy vonalakban tulajdonképp teljesen rendben.
4- kiemelkedően illeszkedik az előtörténetben meghatározotthoz, ugyanazt a szerepet hozza, amit ott ír körül.
 
II. Mennyire volt meggyőző az előtörténettől függetlenül a szerepjátéka?
0- hiteltelen, semmi eredetiség, még a sablont is rosszul játssza pl. pszí aki Istencsászárnak hiszi magát, ateista techno-pap. Különösen indokolt esetben akár mínuszpont is adható, maximum 1.
1- sablonos, esetleg új koncepció rossz kivitelben pl. béna orgyilkos, Joker, Dredd bíró, Yoda és társaik.
2- még mindig csak egy átlagos sztereotípiák szerint játszott, de megfelelő karakter pl. egy köznapi rendőrbíró, egy szürke egér adeptus.
3- újszeru és jó vagy egy hagyományos koncepció hiba nélkül, kellemesen pl. egy igazi gárdista, egy tipikus söpredék.
4- teljesen újszeru és totálisan meggyőző. Formabontó.
5- parafenomén. Mint a négyes, csak még egy lapát. Naaagy lapát.
 
III. Mennyiben járult hozzá a modul megoldásához?
-1- hátráltatta.
0- passzív volt.
1- megtette, amit kellett, nem többet, nem kevesebbet, sokszor finom mesélői rávezetésel.
2- segítőkész, úgymond.
3- Mesélők Álma, önként és ösztönösen viszi a hátán a modult, kiváló ötletei is vannak.
 
Az értékelés érdekében játék közben jegyzetelj, időponttal együtt, hogy egy kezdeti vagy utolsó benyomás ne nyomjon többet a latban, mint a játék egésze. Az értékeléseket összevetjük majd a táblázatos értékeléseddel is. Mint mesélő te tudhatod, és egyedül te, melyik játékos mennyi pontot érdemel, de mindig igyekezz szigorúan ragaszkodni az értékelési rendszerhez, mivel a többiek is ezt teszik, és ha te nem, azzal a saját vagy a többi csapat játékosainak a munkáját és erőfeszítéseit teszed feleslegessé és értéktelenné. Lehet, hogy lesz egy felkért ellenőrünk, aki a csapatok minőségét majd egy hármas skálán osztályozza: kezdő, haladó, dörzsölt rpg-s. Ha egyáltalán lesz ilyen, az csak a felületes felülvizsgálatot fogja segíteni.
 
A díjakról.
 
Az idei versenyen három díj kerül majd kiosztásra. Az első a legjobb szerepjátékost illeti meg. A második a második legjobb szerepjátékost. A harmadik a legjobb modulmegoldót. Ha valaki két helyet foglalna el, úgy a sorban utána következőé lesz a harmadik díj. A legjobb három csapatmunkát pedig illegális tartalmú, diszkrét csomagolású másolt lemezekkel fogjuk megjutalmazni, amiken az összes elérhető WH 40k könyv és kiegészítő valamint a Dawn of War: Dark Crusade lesz rajta. A első díj egy nagyobb, a második egy kisebb csat, kitűző, érdemérem lesz. A harmadik az első kötet a Gaunt Szellemei sorozatból. Az első három díjazottnak is járni fog a cd melléklet.
 
Függelék
 
Dramatis personae
 
A nem játékos karakterek harci statisztikái valamint képzettségei, tehetségei jobbára a Dark Heresy, Core Rulebook c. könyv 336-345. oldalán találhatóak meg, ahol nem, ott feltüntettem illetve pár helyen magam láttam jónak újat alkotni. Ha bármilyen közjáték beiktatását tervezné a mesélő, iparosok, böllérek, hétköznapi polgárok, bűnözők, utcanép, verőlegények vagy akár gyengébb mutánsok, jelentéktelenebb kultisták bevezetésével, adott az alapanyag. Én itt épp ezért általában inkább csak idézni fogok a modult illető szerep- és háttérismeret, a motivációk taglalása mellett.
 
Pietrek Wisniewski
Jellemzői ld. Dark Heresy, Core Rulebook 389. oldal: Aristarchus the Seer.
Bölcs, megfontolt, csak a tehetségeit rossz irányba fordította. Ravasz és intelligens, a harc nem erőssége. Rendelkezik bizonyos pszionikus képességekkel is, szürke zubbonyos, sétabotos idős, tiszteletreméltó öregúr képében tetszeleg, máskor meg mint az Inkvizíció kérlelhetetlen feje.
 
Gabi Stoica
Jellemzői ld. Witch.
Hayte Zarándokainak terrorista angyala. Felvértezve a Vetemedés erőivel, különleges szépségével és a fegyveres harcban szerzett tapasztalataival kiváló ellenfele lehetne bármelyik inkvizíciós csapatnak. Ő azonban a feltűnésnél jobban kedveli a csendes és biztos munkát. Akár éveket is rászán egy feladatra, ha az arányaiban nézve többet nyújt a szervezetének. A csábítás, az ártatlanság és a naivitás látszata mind közül a legveszedelmesebb fegyverei. A legnagyobb örömét abban leli, ha káoszt vethet és halált arathat, ha tudná, hogy Pietrek Wisniewski vallató valójában szintén ezen munkálkodik, sohasem kívánná a vesztét, de élete tévedése már csak ilyen, furcsa fintora a sorsnak.
 
Halálosztagosok
Jellemzőik ld. Kill Squad Trooper
Képzett, tehetséges harcosok, akik a jó ügyért és persze egy halom pénzért cserébe a hűségüket az Inkvizíciónak ajánlották. Sosem kérdeznek. Sosem kegyelmeznek. Ha valakit szét kell szedni vagy el kell zsákolni, az Istencsászárra, ennyi pénzért meg is teszik, nem is akárhogyan. Az elején érkezoknek a következő fegyverük van: 100m, S/3/5, Dam 1D10+3, Pen 4, Clip 40, Rld 2Full.
 
Kibermasztiff
Jellemzői ld. Inquisitor’s Handbook 143. oldal.
Brutális roham, kíméletlen állkapocs. A harapása halálos, nem fél semmitől, és ember legyen a talpán, aki komolyabb sérülést tud bevinni neki. Igazi rémálom, ha gazdája úgy kívánja, egyébként is riasztó harci képességei mellett harci őrületbe is kergetheti egy parancsszóval, ilyenkor még vadabb, még pusztítóbb.
 
Rodin
Harcértékei ld. Cult Fanatic
Egy kifejezetten intelligens adeptus, aki a világ végzetének megpillantásában meglelte saját végzetét. Elszánt, önfeláldozó, végletekig hű a célig és ez az elmúlt néhány nap eredménye. Igazi idealista, aki miután egy életen át az árnyakban élt, most nem fél meghalni egy igaz ügyért.
 
Caius Calventius
Harcértékeit tekintve azonos a Halálosztagosokkal, a páncélja azonban 6-ot véd, 5-tel több a Sebpontja, továbbá a Voss típusú pokolpuskát használja (110m, S/3/0, Dam 1d10+4, Pen 3, Clip 40, Rld 3Full), vörös pontos célzó berendezéssel, közelharchoz pedig bajonettet használ. Az első küzdelemben a meglepetéskörben a tűvetővel Donra lő, majd a Voss típusú pokolpisztollyal (35m, S/0/0, Dam 1d10+3, Pen 3, Clip 20, Rld 2Full).
A legijesztőbb ebben a fickóban, hogy sosem kérdez. Mióta öt évvel ezelőtt a mestere, Pietrek Wisniewski vallató megbocsátotta az árulását a Maszkkal Elfedettek felé és megmentette a vésztörvényszéktől, nála hűségesebb, megbízhatóbb szolgát keresve sem találni. Fegyveres képességei jók, de nem ezek miatt lett a vallató első számú verőembere. Kiváló taktikai érzéke és éles esze, továbbá a már említett lélektani adottságai voltak a fő ok. Mindennek ellenére mélyen hívő emberről van szó, akiben egyre gyakrabban merülnek fel kérdések, főleg Don Gohegan üldöztetése óta.
 
Don Gohegan
Caidin inkvizítor személyes küldötteként egy alapvetően gyanakvó, tehát a hivatását tekintve már alapvetően tehetséges emberről van szó. Nyughatatlan, ideges alkat, gyakran türelmetlen, de képes fegyelmezni magát, sőt, akár rendíthetetlenül hideg nyugalmat is tud gyakorolni, ha úgy hozza a szükség. Kifejezetten okos, rendszerben látja a dolgokat, igazi nyomozó alkat. Hajlamos a merész húzásokra, eltántoríthatatlanul makacs is tud lenni eközben.
Jellemzőit tekintve abszolút rugalmas figura. A harcértékei kiemelkedőek, a szociális képességei és intellektuális adottsága és képzettségei úgyszintén. Képzett lövész és gyakorlott bajvívó- ebben a modulban talán mindenkinél jobb, leszámítva a Khorne berzerkert, de az NJK-k gyászos Lövészeti értékeit tekintve valószínűleg abban is vezető. Lélektan és Megfélemlítés, Éberség képzettségei is magasak, rendelkezik továbbá az összes egyéb szociális képzettséggel legalább alapfokon. Sosem csügged, rendíthetetlen, a lelke megacélozódott a Kotorékban: Akaratereje ilyen szempontból, ahogy a Félelem-dobások szempontjából is tekinthető végtelennek. A rend kedvéért harcértékeit- és kizárólag a harci értékeit!- feleltessük meg a Daark Heresy: Core Rulebook 390. oldalán szereplő Warchief Kos’ke értékeinek, azzal a feltétellel, hogy az Erő és Intelligencia tulajdonságaik felcserélendők, Lövészete 4-gyel magasabb, továbbá nyilvánvalóan úgy fegyverezi fel amgát modul közben, ahogy módja adódik rá, egyébként egy legjobb minőségű monoszablya (Dam 1d10+4, Pen 2, +10WS, Balanced) van nála, egy mesh mellény (Páncélpont 4), továbbá az őt igazoló cognomen, Legatúra és Szigillum.
 
Khorne berzerker
Harcértékeit ld. Dark Heresy: Core Rulebook 350. oldal: Charnel Daemon. A harci, félelmet keltő és Vetemedéssel kapcsolatos képességeit felejtsük el. Bár körönként egyszer támad, a Brutal Charge-dzsal, Battle Rage-dzsel és Leap Up-pal bír. (Tehát hárít, +3-at sebez és +20-at kap rohamkor, ha véletlenül elront egy Szívósság-próbát és elzuhan, azonnal felpattan, továbbá, ha véletlenül mondani kellene: nem fárad, nem kap levonásokat az egészségügyi állapota miatt és nem fog megijedni sem). A fegyverének van Átütése is, méghozzá 4-től 6-ig. A vértezete különleges, 6-tól 8-as Páncélpontig terjed az ellenállása. Különösen kegyetlen és aljas mesélők esetében Combat Master-rel és Sors-pontokkal is rendelkezhet, mint a Véristen különlegesen felkészült és kegyelt szolgája.
Vér. Halál. Bosszú. Ezek irányítják csupán. Nem fél a haláltól, mert nem megy egyedül: akiket elejt, miközben győzedelme dicső táncát eljárja láncfejes csatacsillagával, szolgálják majd őt a nagy Khorne mennyországában, aminek a neve a hitetlenek között egyszerűen tüzes Pokol. Mindig azt támadja, aki a legközelebb van hozzá, szereti látni a félelmet az arcokon, mielőtt formátlan húspéppé formálná őket. Közepesen nehéz feldühíteni, ekkor a provokátort fogja támadni.
 
Dark Heresy, Core Rulebook. XI: The Calixis Sector, 325. oldal
 
Malfi
Ez a bolyvilág, mely mintegy 800 szabvány napra található a Scintillától1, a peremterületek legfőbb populációs és gyártási gyújtópontja. Malfi egy trópusias, nyomasztó világ a maga túlzsúfolt bolyvárosaival és lakótelep-szirtjeivel. Népessége megközelíti a Scintilláét, a lakosok műszaki jellegű munkálatokból valamint a fémfeldolgozó iparból élnek.
Tény, hogy a maga szuper-kontinentális bolyaival és a természet adta tájak megsemmisülésével a Malfi jóval inkább vált hasonlatossá egy Szoláris bolyvilágra, mint bármelyik másik világ a szektorban, és követelése a fővárossá emelésre irányulóan teljesen ésszerű. Ugyanakkor, a politika és a népességszám hűtlen szeretők. Scintilla előnyösebb elhelyezkedésű, hogy stabil központot biztosítson a szektor hatékony kormányzásához. A korábbi rezsimek Lord Angevin2 hadjáratát követően mind a Malfin állították fel főhadiszállásukat, de a tartomány azóta jócskán kitárulkozott. Erőfeszítései ellenére a Malfi egy határváros marad, kolosszális mind fogyasztásában, mind termelésében. Igényei kielégülnek a Malfi alszektor vezérlésében, kormányozva minden területet a Scintilláig oda és vissza. Az alszektor kormányzó, Jendrous Kaffiq, egyedül magának Lord Haxnak3 felel. Malfi az Administratum, továbbá számos vezető bankház székhelye. Névleges vezetője a Méltóságos Glydus Matriarcha.
A Malfi- és ez lehet a legkomolyabb ok, amiért a szektor vezetői mellőzik- a legalantasabb intrikák világa. Lehetetlenség megszámlálni mind az udvariaskodó klikkeket és pártokat, melyek a hatalomért és a Matriarcha kegyéért versengenek. A központi palota sötét kamrák és hosszú előszobák labirintusa, egy kotorék, melybe, ahogyan a helyi mondások is tartják, oly sokan léptek be, s oly sokan haltak meg később a kiutat kutatva. Lehetséges vezetőket szerezni, hogy átvezessék a csapatot Malfi központi palotájának bérkaszárnyáján: megbízhatatlanok. Minden tett és szándék a Malfi hétköznapjaiban a kétszínűségről és intrikáról szól. Fogadd fel a rossz vezetőt, évek civódó diplomáciai őrületére és váratlan párbajaira vagy kárhoztatva. Mondják, a Malfi palotának “ezer önálló ajtaja van”, és ebben semmi túlzás. Belépve a Malfi világába, az ember a bonyodalom és megtévesztés egy világába lép be. Kevesen térnek vissza élve.
A Calixis-i Konklávé4, mely fenntart egy kerületi irodát Malfin, a máshit és az eretnekség egy különleges melegágyának tekinti a világot. A számos politikai frakción és alvilági szervezeten kívül (sok a Malfi nemesi házak által pénzelve vagy akár működtetve), melyek támogatják és elősegítik Malfi bitorlási szándékait, mint fővilág (érdemes megjegyezni, hogy a Malfi másként gondolkodók csak az elmúlt két évszázadban három alkalommal robbantottak ki kis híján nyílt polgárháborút Scintilla ellen), a Malfi bolyok mérhetetlenül titkolózó és álnok társadalma számos szektát és kultuszt tartalmaz. Ezek a csoportok nevetségesen egyszerűnek tartják álcázni magukat Malfi a csalásnak és megtévesztésének eme erősen rétegzett és körülményeskedő kultúrájában. A bolyok polgárságát kifejezetten hasznos és irányítható újoncok termékeny forrásának tartják. Az elmúlt pár évben a Konklávé felfigyelt egy különösen aktív szektára, melynek a hatása most már a Malfin túlra is elér.
 
A Maszkkal Elfedettek
A “Kultusz”, melynek erős kötelékei vannak riasztóan sok nemes házzal, úgy hiszik, egyenesen a Malfi intrikával telt kultúrájából hajtott ki. Eredeti építészei a hamisság és rászedés koncepcióját vették alapanyagul egészen e fogalmak saját határaiig, és így érkeztek el a kultusz vezérlő elvéig: hogy ugyanis semmi sem az, aminek látszik. A Maszkkal Elfedettek hiszik azt, hogy a “civilizált Birodalom” a kifinomultság és elhivatott kötelességtudás álorcáját viseli, ami alatt az ember természetes hajlama rejlik a Vetemedés5 ragyogó fondorlataival elkeveredve. Úgy hiszik, hogy pusztán az idő kérdése, hogy a maszk lehulljon és az emberiség természete, mint Kaotikus faj felfedődjék.
A Maszkosok züllött és féktelen módon mulatoznak, a hazudozás és a csalás szélsőértékeiben lelik örömüket. A kultusz tagjai anonimitásban élnek, gyűléseiken groteszk és színpompás maszkokat viselnek, az udvari maszkok és mulatságok világának ízléséből átvéve. Az Elfedettek kérkednek azzal, hogy soraikban sokkolóan nagy számban vannak nemesek és magasrangúak, akik számára a kultusz nem más, mint elegáns világuk puszta kiterjesztése, intrika, a maga természetszerű következményeivel. Úgy tűnik, sokuknak semmilyen valós elképzelésük nincs a sötét igazságról, mely társaságuk középpontjában leselkedik. Jóval inkább deviáns titkos társaság, mint valódi kultusz, a cenzúra számos okból elkerülte eddig a Maszkkal Elfedetteket: kapcsolataik vannak és befolyásuk, szinte lehetetlen azonosítani és célba venni őket továbbá eleddig semmiféle kézzelfogható veszélyt nem jelentettek.
Nem úgy tűnik, mintha a Maszkosok bármit is igyekeznének elérni: tevékenységi körük jóval inkább átfogó ürügy buja és orgiasztikus viselkedésükre. Múltbéli kísérletek tucatjai irányultak a Calixis-i Konklávé által, többnyire meddő vagy sikertelen eredményt hozva, a rendbe való beszivárgásra. Annyit azonban felfedtek, hogy a kultusz tökéletesen elégedettnek tűnik annyiban, hogy tagjai összegyűlnek, imádkoznak, várva hogy megtörténjen “az elkerülhetetlen”. Látszólag nem mutatnak semmiféle vágyat vagy szándékot arra, hogy egy kaotikus forradalmat hozzanak el, mivel ők ezt eleve elrendeltnek tekintik. Azt mondják, hogy maga Caidin6 sem tartja többnek a Maszkosokat, mint egy “dilettáns rendnek”, gyülevész deviánsoknak inkább, mint valós fenyegetésnek, és ebből következően nem elsődleges célpontnak. Mindazonáltal, figyelembe véve a kultusz kivételes hatalommal bíró tagságát és a gazdagságot, a forrásokat és a befolyást, amit magában foglal, ha a rend valaha is elhatározta volna, hogy kicsit tevékenyebb lesz, a leggazdagabb és leg ármányban dúsabb kultusz lehetett volna a Szegmentumban. Épp ezért, a Konklávé tagjai közül számottevően hiszik, hogy a kultuszt ki kellene gyomlálni és makulátlanra tisztítani, ami a felszínre kerül- méghozzá haladék nélkül.
A kultusz tevékenységének hatásköre riasztó: alosztályokat és perempáholyokat regisztráltak a Scintillán, a Sepheris Secunduson, a Iocanthoson7 és számos más magas népességszámú világon a szektorban. Nyomait oly távol is fellelték, mint a Cypra Mundi és az Eustis Majoris a Scarus szektorban. Mindenhová eljut, ahová a nemesi házaknak a Birodalomban van befolyása. Néhányan azt mondják, a szálak egészen a Terráig vezetnek vissza. Szintén borzongató belegondolni abba is, hogy csak az elmúlt három évtizedben négy magas szintű alkalmazott, az Inkvizíció küldöttei, a célból, hogy a kultuszba beszivárogjanak- mind feddhetetlen jellem- utóbb úgy lepleződött le, mint valódi fogadalmas szektatag. Egy biztos, a rend egy bűnös, vonzó és csábító- elragadó rend.
 
1: A Calixis szektor fővilága.
2: A Calixis kolonizálásáért indított hadjárat első vezetője.
3: A jelenlegi Lord Calixis.
4: A Calixis szektor inkvizítorait tömörítő szervezeti egység.
5: Hurok, csavar, mélyűr, eredetiben: warp.
6: Caidin lord inkvizítor a Calixis-i Konklávé vezetője.
7: További világok a Calixis szektorban.
 
Végül nincs más hátra, mint hogy jó játékot és harci kedvet kívánjak A sas jele alatt című modulhoz. A Császár vezesse a kezeteket!
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához