LFG.HU

Thirlen
ismertetőCimkek
Április 19.-én került megrendezésre a Warhammer 40k: Dark Heresy rendszerben játszódó, “A sas jele alatt 2.” szerepjáték verseny. Helyszíne a Kristálycsarnok volt, a Warhammer játékok egyik hazai központja.
 
Délelőtt kilenc órára már nagyjából mindenki befutott, a szervezőkkel együtt körülbelül harmincan lehettünk. Maga a verseny egy rövid szervezői felvezetés után délelőtt fél tíz körül kezdődött, az előre elkészíthető karaktereknek köszönhetően különösebb fennakadás nélkül. Sajnos a verseny meghirdetéséből lemaradt a felszerelésre költhető összeg (a kezdő pénzösszeg háromszorosa), de tapasztalatom szerint a mesélők különösebben nem számolgatták, mi mennyi Birodalmi Trónba került. Alapkönyvekből jó pár forgott közkézen, úgy tűnik, egyre többeknek van.
Az ígéreteknek megfelelően helyben készített melegszendvicsek is kaphatóak voltak, akárcsak valami kókuszos édesség. Az előző versenytől eltérően ezúttal nem fogytak el idejekorán.
A Kristálycsarnok jó választásnak bizonyult, de sajnos a zárt térben elhelyezett négy vagy öt csapat eléggé kellemetlen alap zajszintet produkált. Néha bizony oda kellett figyelni a mesélőre, mit mond éppen.
Mivel nem csak teljes csapatok jelentkezhettek, hanem egyéni játékosok is, így fordulhatott elő, hogy csapatunkban két Pszíker küzdött vállvetve két Birodalmi Gárdistával, de különösebb problémákat nem okozott.
Mesélőnek végül Tran osztotta be magát hozzánk, utólag is köszönjük neki a mesét.
 
A rendszer gördülékenynek és egyszerűnek bizonyult, a harc azonban néha egyszerűsége dacára is elhúzódott. A mese folyamán az átélt szörnyűségek hatására karaktereink begyűjtöttek jópár Őrület és Korrupció pontot (sokat a saját pszíkereinknek köszönhetően), akadt pár átmeneti elmezavar is. Úgy tudom, afféle rekordként az összes csapat közül mi gyűjtöttük be a legtöbb Őrület pontot – négy karakter összesen hatvanat – néhány szerencsétlen dobásnak és egy démonnak köszönhetően. A mesét végül meglehetősen megtépázva, de befejeztük, nem kellett idő előtt lezárnunk. A vége gyakorlatilag afféle hangulatjátékra sikeredett, amikor már azon izgulhattunk, karaktereink túlélik-e a homokvihar által eltemetve, karnyújtásnyira a menedéktől.
 
A végén, rövid szervezői megbeszélés után a nyertesek kihirdetése következett. A nyeremények amennyire észrevettem, kizárólag WH40k figurákból álltak. Három csapat és három egyéni helyezés került kiosztásra.
Az első helyet elnyert csapat, akiknek a káoszvarázsló nyomában sikerült eljutni a központi bolyba is (de ott megakadtak), egy teljes űrgárdista sereget kapott.
A mi kis militáns csapatunk második lett, néhány űrgárdistával és tetteink elismeréseképp egy démonvadász inkvizítor figurával lettünk gazdagabbak.
A harmadik csapatnak, akiknek véletlenül sikerült lelövetniük a saját felettesüket, káoszgárdisták lett a jutalma.
A három egyéni helyezés a legjobb szerepjátékosoknak lett kiosztva. A szervezők nem győzték hangsúlyozni, hogy szigorúan saját szubjektív megítélésük szerint választották ki a három nyertest, ez semmiféle rangsort nem jelent. Volt, aki karaktere kiváló vezetői képességei miatt lett kiemelve, volt aki Tech-papja eredeti kijátszásáért. Mindhárman egy-egy külön figurát kaptak.
Végül rövid taps a szervezőknek és Szervezett Szétszéledés.
 
+++ Prioritas: Beta1 +++
+++Grendel Grumblach akolita, Inkvizíció; Troxius Tertia. Cél: Emrich Soldevan inkvizítor, Inkvizíció; Troxius III. +++
 
Adrosz vallatótiszt kíséretében megérkeztünk a Troxius Tertiára, feladatunk szerint őt kellett elkísérnünk egy kisebb bolyvároshoz, amely közelében felettébb furcsa eltűnések történtek, többek között egy birodalmi papnak is nyoma veszett.
Leszállás után azonnal a helyi birodalmi gárdisták hőszigetelt egyenruhájával és porszűrő maszkkal láttak el minket, valamint hamis azonosítókkal, amelyek igazolták, hogy a főboly haderejéhez tartozunk. Szállításunkra egy könnyen páncélozott földfelszíni járművet kaptunk.
 
A bolygó felszínét vörös homoktengerek és gyilkos porviharok uralják, ha nem lenne ennyire hideg, egészen olyan lenne, mint szülőbolygóm, a Mars. Persze ez a bolygó még nincs annyira beépítve, különösen a technokápolnák hiányoztak.
Társaimmal most dolgoztam először. A nagydarab Bjorinon látszott, hogy a Birodalmi Gárda egyes osztagai továbbra is szeretnek nevenincs barbár bolygókról toborozni. Ignatiusz gárdista már jóval civilizáltabb benyomást keltett, társával, a vékony, elgyötört arcú Shaszinnal láthatóan már régóta ismerték egymást, valami közös felderítőegységet emlegettek bemutatkozásukkor.
A vörös homoksivatagban fél óra utazás után elértük a célunkat, egy kisebb bolyt, melyben mintegy tízezer munkás és családjaik laktak. Hatalmas, felfelé keskenyedő építmény, amely leginkább négy összeforrasztott, enyhén elcsavarodott fémlemeznek tűnt.
A bolyba könnyedén bebocsátottak minket, miután rádión jeleztük érkezésünket. Adrosz vallatótiszt a birodalmi eklézsia papjának adta ki magát, aki a helyi kápolnát jött felkeresni. Miután igazoltuk magunkat, hangosan három nap kimenőre küldött minket, majd jóval halkabban ismertette velünk, hogy feladatunk a közeli bányászkolónián eltűntek utáni nyomozás lesz. Csoportunk vezetőjének pusztán kor alapján Shaszint választotta. Még elmondta, hogy az autóban lévő rádióval végszükség esetén el tudjuk őt érni, majd magunkra hagyott minket.
 
Utunkat rövid tanácskozás után a boly helyőrségének kaszárnyája felé vettük, ahol jó álgárdista módjára lejelentkeztünk. Kaptunk külön körletet is, ahol bizonyos jelekből arra következtettünk, hogy sietve hagyták el. Válaszokat azonban nem kaptunk azon kívül, hogy a nemrég eltűnt 43.-as szakasz körletét kaptuk meg.
 
Sajnos megfeledkeztünk a legelemibb óvatosságról, és a körletben kezdtük el hangos szóval kitárgyalni további terveinket. Várjuk a penitenciát. Szerencsére az ajtó alatt beszűrődő fény eltűnéséből észrevettem, hogy valaki hallgatózik az ajtón kívül, amit váratlanul feltépve egy fiatal gárdistát találtam, aki azonnal rémülten futásnak eredt. Shaszin kivételével mindannyian utána eredtünk, de mivel a futás nem tartozik erősségeim közé, szerencsétlenségére Bjorin érte utol, aminek következtében elveszítette eszméletét. Megjegyzem, szerintem így férfiasabb lesz az orra, ha felgyógyul. Foglyunkat visszavittük a körletbe, ahol egy székhez kötöztük, és magához térítvén vallatásába fogtunk. Ignatiusz gárdista megfelelő pillanatban előkészített rohamkése a jelek szerint kellő ösztönzést jelentett foglyunknak, sok – mint utóbb kiderült, jórészt lényegtelen – dolgot megtudtunk tőle a helyzetről és az előttünk ebben a körletben lakó 43-as szakaszról. Sokkal fontosabbnak találtuk a 123-as bányászkolóniáról megtudottakat, ahol az eltűnések történtek, bár sajnos ő maga sem tudott sokat. Mialatt eszmecserét folytattunk, az unatkozva nézelődő Shaszinnak szemet szúrtak bizonyos hegesztési hibák, amik alapján egy rejtekhelyet fedezett fel a falban. Innen a vallatás hátterében kilószám kezdték kipakolni a fegyvereket, lőszert és robbanóanyagot, még egy géppuska is akadt. Amikor Ignatiusz közönséges kalkulátornak nézte az időzíthető detonátort, közbeléptem, és némi fenyegetés árán elkoboztam tőlük a robbanóanyagot. Javasolnám az akoliták technikai téren való minimális képzését. Ugyan tapasztalatunk dacára nem ismertünk fel minden hadeszközt a bőséges választékból, foglyunk sokkal készségesebb lett, amint rendelkezésére bocsátottunk egy keveset az Obscura névvel jelzett dobozból. Mint elmondta, ez valamiféle drog, amin jó pénzen lehet túladni. Végül viszonylagos épségben engedtük útjára, miután megeskettük az összes helyi szentre, halálosan megfenyegettük, majd üzleti ajánlatot tettünk neki további információ reményében.
Járművünkhöz visszatérve felvettük a kapcsolatot Adrosz vallatótiszttel, aki elmondta, hogy mivel neki el kellett hagynia a várost, magunkra vagyunk utalva. Azt javasoltsa, keressük fel a helyőrségben Phobosz ezredest a második századtól, mivel ő megfelelő javadalmazásért cserébe bármit elintéz nekünk.
 
Itt kettévált csapatunk – mint utólag kiderült, hatalmas taktikai hiba volt – míg a két gárdista a körletben maradt, hátha visszatér informátorunk, mi Shaszin parancsnokkal felkerestük az ezredest. Megfelelő mennyiségű anyagi forrás híján a nagyobb cél érdekében kénytelenek voltunk ismét a talált Obscura készletből felajánlani. A felajánlandó, férfiököl nagyságú mennyiséget talán kicsit túlméreteztük. A parancsnok híréhez méltóan korruptnak bizonyult, könnyedén megszereztük tőle a bányászkolónia felkereséséhez szükséges engedélyt. Javaslom kivégzését. Még azt is megemlítette, hogy keressük fel a bázis rádiósát. Ezt rövidesen meg is tettük. A rádiósszobában az ősz rádiósról kiderült, hogy már beszélt Adrosz atyával, mi több, fiatalabb korában egy ideig maga is az Inkvizíció szolgálatában állt, ügyünkről mindent tud. Ellátott minket egy adatlemezzel, melyen a 123-as kolónia alaprajzán és alapvető adatain kívül egy hangfelvétel is volt, amely a korábban odaküldött két gárdista egység rádióforgalmazását rögzítette. [CSATOLVA] Eszerint a gárdisták behatoltak a kolóniára, ahol halottakat találtak, de azok életre kelve szinte mindegyiküket megölték. A rádiós századostól még megtudtuk, hogy páran visszatértek, de többségük elméje megbomlott, a testükön pedig főként lőtt és szúrt sebek találhatóak. Ezen visszafelé némileg eltöprengtünk, a körlethez jutva azonban négy gárdista állta utunkat. Kiderült, hogy társainkra távollétünkben rátámadtak, mindketten a gyengélkedőn találhatóak.
 
A gyengélkedőn éppen összefutottunk a kifelé igyekvő nővérrel. Belépve Bjorint súlyos, míg Ignatiuszt könnyebb sérülésekkel borítva találtuk, mindkettőt eszméletlenül. Mivel világos volt, hogy Ignatiusz sérülései nem indokolták volna sem az eszméletvesztést, sem az altatást, gyanút fogtunk, és a rájuk kötött szerkezeteket megvizsgálva rájöttem, hogy akkor is életjeleket adnak, ha társaink meghalnak. Ezt észrevéve Shaszin azonnal kitépte karjukból az infúziót, míg én a nővér üldözésére indultam. Még éppen láttam, amint bemenekül a liftbe, így a lépcső felé vettem az irányt. A földszinten futva menekült előlem, és mivel a futás nem erősségem, esélyem sem lett volna utolérni, így gondos mérlegelés után kénytelen voltam az Immatérium energiáihoz folyamodni. Pszíker képességem hatására rángatózva összeesett, így kényelmesen utolérhettem és lefoghattam. Nem tudhattam azonban meg tőle semmi érdemlegeset, mivel amikor látta, vesztett helyzetben van, arca eltorzult a démoni megszállottság nyilvánvaló jeleként és miután hörgött valamit arról, hogy nem győzhetünk, egy mozdulattal kitörte a saját nyakát. Ekkor ért oda az őrség, akik azt hitték, én öltem meg. Szerencsére azonban Shaszin élve parancsnoki jogával a helyszíni kivégzés előtt inkább megnézette a biztonsági kamera felvételét, amelyen világosan látszott ártatlanságom. A megszállottság miatt gyanút fogva eközben megpróbáltam ráhangolni elmémet az Immatérium energiáira, és valóban, valami furcsát is éreztem. Nem tudtam azonban beazonosítani, míg vissza nem értünk lassan eszmélő társainkhoz, ahol legnagyobb meglepetésemre megéreztem, hogy Shaszin felől jönnek e fura jelzések. Fegyveremet azonnal homlokának szegezve követeltem magyarázatot, mire bevallotta, hogy akárcsak én, ő is a birodalom engedélyezett pszíkere. Miután ezt tisztáztuk és ő még az eddig takart, az engedélyezési eljárás során kisebb esztétikai károkat szenvedett koponyáját is megmutatta (valamint bemutattuk egymásnak azonosítóinkat), leengedtem fegyverem. Ezután utasítására a súlyosan sérült Bjorin gyógyításába fogtam, megidézve az Immatérium energiáit. Sajnos azonban korábbi aktivitásom felhívhatta ránk bizonyos entitások figyelmét, mert ugyan sebei kis mértékben begyógyultak, de a levegőt mindenféle másvilági sikolyok és elmondhatatlan ajánlatokat suttogó hangok töltötték be. Azonnal menekülőre fogtuk a dolgot, de láttam a két gárdistán, hogy a hangok olyan dolgokat suttogtak nekik, amik figyelmen kívül hagyásához nem volt elég erős hitük és akaratuk.
Mivel meglehetősen nagy feltűnést keltettünk, a kapott ezredesi engedéllyel azonnal távoztunk a bolyból, a 123-as bányászkolónia felé véve az irányt. Bjorint ugyan nagyon megviselték épphogy behegedt sebei, de látszott rajta, hogy szükség esetén készen áll életét a Császárért áldozni.
A kolóniához odaérve szembesültünk azzal, hogy nagy részét betemette a vörös homok. Egyetlen bejáratot találtunk, amit a járművünkből szerzett szerszámokkal rövid idő alatt kinyitottam. A Császár szolgája legyen sokoldalú!
 
Bent hideg és sötétség fogadott minket, a hideg fémfalakról víz csöpögött baljós lassúsággal. Óvatosan haladtunk a sötét folyosókon, szerencsére Ignatiusz mindannyiunknak elég világítóeszközzel rendelkezett. Hatalmas, kihalt csarnokokon és folyosókon haladtunk keresztül, amikor váratlanul éppen ő kezdett el ordítani valamit a halottakról, majd rémülten kifelé rohanni. Lenézve azt láttuk, hogy valójában a padló, sőt a falak is holttestekből állnak, és azon járunk! Ignatiusz után rohantunk, és ha nehezen is, de sikerült is meggyőznünk róla, hogy térjen vissza velünk megvizsgálni a jelenséget. Visszatérve kiderült, hogy csakugyan holttestek borítják a folyosót, amikre valamiféle kemény anyagot olvasztottak, így alkotva egybefüggő felületet. Kése segítségével Shaszin ki is bontotta az egyiket, de a bűz és amit azzal a szerencsétlennel műveltek, rémálmaimban fog kísérteni.
Tovább haladva egy hatalmas csarnokba jutottunk, amelynek közepe felől képességeim életet jeleztek, a kolónián először. Míg én és Bjorin óvatosan közelebb osontunk, két társunk a kivezető alagút szájától fedezett minket.
 
A terem közepén egy szentségtelen oltár felett egy végtagjainál kiláncolt alak függött, akiben az eltűnt papra ismertünk. Közeledtünk zajára felemelte fejét, és legnagyobb megdöbbenésünkre elhaló hangon azért könyörgött, hogy távozzunk. Halk hangon, akadozva elmondta, hogy ez csak félrevezetés, [CENZÚRÁZVA] káoszmágus csinálta, akinek a kultistái áldozták fel a bányászokat és ölték meg az ide küldött katonákat. Valójában a főbolyban akar hatalmas véráldozattal megidézni egy [CENZÚRÁZVA] nevű démont. Azonnal visszafelé indultunk, azonban elkövettük eddigi legnagyobb hibánkat: Bjorin elkezdte levágni a papot kifeszítve tartó láncokat kardjával. Az még elsikoltott egy “NE!”-t, majd lejjebb zuhanva felnyársalta egy előlünk eddig takart vasnyárs. Valamiféle vigyorgó, szentségtelen arcot ábrázoló szimbólumot is megláttunk, amelyet bőségesen megöntözött a pap vére, és ennek hatására furcsa fénnyel kezdett világítani. A szétömlő vérből egy lángokkal övezett alak emelkedett ki, amely úgy nézett ki, mintha [CENZÚRÁZVA], és bár nem értek efféle tiltott tanokhoz, nem lehetett más, csak hipertér valamely démona. Menekülőre fogtuk a dolgot, de a már eddig is sérült Bjorint azonnal lángokba borította, majd engem is eltalált furcsa, színét változtató lángcsóvája. Éreztem, ahogy a lángok nemcsak a testemet, hanem az emlékeimet, a lelkemet emésztik, lassan megszüntetve mindazt, ami vagyok. Látva, hogy nem sok időm lehet hátra, a Császárnak ajánlottam lelkemet, szembefordultam a szörnyeteggel és lángoló ruházatban megidéztem legpusztítóbb pszíker képességeimet. Az ezt követő harcról csak kevés emlékem van, ezeket egészítettem ki társaim szavaival, akik végül kegyesen leütötték és eloltották összeégett testem. Mialatt ők hagyományos fegyvereikkel tüzet nyitottak a démonra, én hangosan imádkozva álltam vele szemben, és nem kevesebb, mint öt pszíker villámot idéztem meg a semmiből, amelyek végül elpusztították a szörnyeteget. Érzésem szerint a Császár csakugyan felém irányíthatta végtelen kegyelmének egy apró szilánkját, mivel ugyan testem összeégett, de túléltem, és egyetlen villámom sem keltett semmiféle mellékhatást a kívánton kívül.
 
Páncélozott járművünkben tértem magamhoz, útban az űrrepülőtér felé, iszonyatos fájdalmak közepette. Bár lelkem azért kiáltott, hogy folyamatos imával köszönjem meg a Császárnak végtelen kegyét, társaim sürgetésére a rádió mellé ültem, és hosszan ismételgettem rövid üzenetünket, mely szerint a központi bolyban [CENZÚRÁZVA] káoszmágus [CENZÚRÁZVA] démon megidézésén munkálkodik. Sikerült is elérnem Adrosz vallatótisztet, akinek parancsa szerint azonnal a főbolyba kellett mennünk megakadályozni a szentségtelen tettet. Sajnos azonban alig hallottuk üzenetét, mivel hatalmas porvihar készülődött, így kénytelenek voltunk előle menedékként, valamint járművünk üzemanyaggal ellátása végett a közelebbi, kisebb boly felé venni az irányt. A gyilkos homokvihar pont a kapujában ért minket el teljes erejével. Mivel így sajnos képtelenek voltunk bejelentkezni rádión, a boly szélárnyékába vonultunk, hogy ott várjuk be a végét. Eközben Bjorin egyre rosszabbul lett, ezért a könnyebb sérülésekkel rendelkező Shaszin megpróbálta meggyógyítani, jól tudva, hogy ezzel könnyen a halálát is okozhatja. Szerencsére a gárdista erős szervezete végül nem hagyta cserben, sebei valamelyest begyógyultak. Járművünket lassan betemette a vörös homok, az eltömődött légszűrőből finom vörös por kezdett szállni az utastérben is, és mialatt egyre hidegebb lett, mi lassan kimerült álomba merültünk.
 
A vihar elmúltával tértünk magunkhoz. Kiásva magunkat elgyönyörködtünk az égen látható űrgárdista leszállóegységek kondenzcsíkjaiban, akik jöttek megtisztítani a központi bolyt. A Császárnak hála, üzenetünk a megfelelő nevekkel célba ért.
 

[A cikkírót a II. A sas jele alatt verseny szervezői, mint a versenyen meghirdetett beszámolóíró verseny győztesét, értékes díjjal méltatták- a szervezők.]

 
 
A verseny támogatói voltak:
 
Kristálycsarnok warhammer bolt  www.kristalycsarnok.hu
Compaya WebShop  www.compaya.hu
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához