LFG.HU

hírekCimkek
Örömmel értesítelek, hogy megjelent a Lavarhion két különszáma, amelyet a

http://lavarhion.uuuq.com/

oldalon megtalálsz. 

A Lavarhioni álmokban grafikusaink képeit gyűjtöttük össze, míg a Lavarhioni mesék az eddig megjelent novellák gyűjteménye.

Remélem örömmel forgatod majd az újságot!

 
Álljon itt egy ízelítő a Lavarhioni mesékből:
A harcos útja
 
    A ronin csendesen közelített a falu felé. Ügyelt rá, hogy a széllel szembe mozogjon.
Amióta megölték az urát ezek a bestiák az élete a bosszúról szól. Nem volt lehetősége megvédeni a gazdáját, és a seppuku-t is csak menekülésnek tartotta, amíg nem állt bosszút uráért. Ennek már lassan tíz éve volt, és még mindig hű csatlósként szolgálta halott mesterét. Katanáját kicsit kijjebb lökte hüvelykujjával a sai-ából. A ronin előlépett az egyik ház takarásából, és elindult az ork csapat felé, akik épp távozni készültek a kifosztott, és felégetésre váró faluból. Heiminek, földművesek kivérzett testei hevertek a sárban. A gazdátlan szamuráj nyugodt léptekkel haladt a tetemek között, és arcán elszántság tükröződött. Több mint két tucat ork fenevad figyelt fel rá, amik azonnal kört alkottak körülötte, és fegyvereikkel csörögve, farkasüvöltések kíséretében méregették új ellenfelüket. Bár a fenevadak gondolkozás nélkül lemészároltak egy falvat, de a harcot mindennél jobban tisztelték, ezért nem rontottak neki a roninnak, aki az évek során már jól kitapasztalta ezt. A férfi végigmérte a köré gyűlt hordát, és várt. Pár másodperc telt el, és kilépett az első a körből. A ronin pengéjét az emberi szem képtelen lett volna követni. A katana kecses ívben szelte a levegőt, és könnyedén végzett ellenfelével. Aztán jött a következő ork, és egy újabb csapás. A szamuráj pengéje, villámként sújtott le a démonokra. Amikor a kör közepén már hat élettelen test hevert az orkok hirtelen megfutamodtak, és menekülni kezdtek. Csak néhány maradt hátra, akik harcra éhesen várták, hogy végezhessenek a roninnal, aki tudta jól, hogy a megfutamodás több szamurájt jelent, ami nem csak az orkokra, hanem rá is fenyegetést jelent. A katanáról lerázta a vért, és visszacsúsztatta hüvelyébe. Meghajolt az orkok felé, akik hörögve rontottak felé, de ő pillanatok alatt keresztülvágott egy házon, amikor megérkezett a helyi daimjó őrjárata..
 
***
 
Maitsuda Hirotomo lerázta pengéjéről a vért. Lába előtt egy a saját vérében ázó ork tetem feküdt. A szörnyeteg mellett, egy félbevágott markolatú csatabárd hevert a földön. A szamuráj arca nem mutatott semmilyen érzelmet, de lelke mélyén mérhetetlen dühvel küzdött. Egy niarei harcos csak a legszűkebb családi körben mutathatta ki érzelmeit, és Hirotomo eddigi tizennyolc éve alatt sohasem tanúsított sem félelmet, sem dühöt, de a tehetetlenség próbára tette képességeit. A holtan talált orkok rejtélye sem segített nyugalmának megőrzésében.
Maitsuda Hirotomo néhány fős szamuráj csapatát egy kisebb, fosztogató, ork banda ellen vezette. A népe démonoknak, oniknak nevezte a szörnyetegeket, és azok nem kevés gondot okoztak a délkeleti határterületeken.
Egy idősebb szamuráj lépett a gunso mellé. Meghajlással üdvözölte, amit a tiszt viszonzott, de feljebbvalóságát jelezve kevésbé mélyen hajolt meg.
- Hirotomo-sama, négy onit vágtunk le, és hárman estek el közülünk. Az onik dél felé haladtak tovább. A nyomokból ítélve egyenesen Kitába. Ezen kívül még hat oni holtteste van a falu közepén. Katana végzett velük, de a mi szamurájainkon kívül senkinek a teste nincs itt. Aki végzett velük még él.. – A húszas éveiben járó szamuráj a nemesek által használt parancsoló hangnemet használta a jelentése során, ahogy azt a hagyományok megkövetelik.
-Azonnal tovább indulunk. A tűz ünnepére készülnek a falvakban, így készenlétben lesz néhány ashigaru, aki feltarthatja őket egy rövid időre. Nem hagyhatjuk, hogy ezek a lények a földjeinken pusztítsanak, és megzavarják a szellemek tiszteletére rendezett ünnepséget. Mori-san, add ki a parancsot az indulásra!
- Hai! – válaszolt a szamuráj, majd a guntai maradék tizenhat emberének intézte szavait. – Indulás! Kitáig nem állunk meg!
A föld saras volt a kora őszi esőzésektől, és ez nem könnyítette meg a csapat útját. Hirotomo fiatal kora ellenére a Maitsuda klán egyik legkiválóbb stratégájának bizonyult. Már egy teljes hete üldözte azt a két-három tucat oniból álló csapatot, ami már három falut rombolt porig. Ekkor került először szemtől szembe a démonfattyakkal, de azok egyből három emberével végeztek, és ráadásul van egy ismeretlen szamuráj, aki úgyszint az onikra vadászik.
   Kita alig kétszáz földművesnek adott otthont. Mindössze egy szaké főzője, és egy fogadója volt. A falut egy kis fa sánc övezte, ami némi védelmet nyújtott a fosztogatóktól. Hirotomo csapatának meglepetésére a falu érintetlen volt, és a lakói már javában készültek a tűz ünnepére. A környező kisebb falvakból rengeteg heimin érkezett, tűzifával, és egyéb már használhatatlan fa hulladékkal, hogy az ünnepség során feláldozzák a tűz kamijának. A falut őrző yarisok mélyen meghajoltak a szamurájok előtt. Az utcákon a heiminek is hasonlóképp tettek, míg néhány koszosabb ruházatú eta, akiket emberszámba se vesznek, a földre vetette magát, és homlokát a talajhoz érintette, és addig nem emelték fel fejüket, míg a guntai el nem vonult. A Kék hold fogadó előtt álltak meg a szamurájok, és Hirotomo kiosztotta a parancsokat.
- Mori-san a Kék holdban töltjük az éjszakát, és holnap felderítjük a környéket. A városban egyszerre öten járőrözzenek közölünk, és figyelmeztesd a helyi szamurájokat is a veszélyre.
- Hai sama! – Hangzotta válasz Moritól, majd gyorsan az utasítások kiosztásába, és az őrség megszervezésébe kezdett.
   Hirotomo a karo háza felé indult. Bár tudta, hogy a tisztviselő szinte semmit se sejt az onikról, de nem árthat, ha ellenőrzi hogy jól végzi-e a munkáját. A karo háza kiemelkedett a többi heimin otthona közül. Két emelet magas volt, és a teraszán díszesen festett lampionok mögül pislákolt a mécsesek fénye. A bejárat elé érve Hirotomo levette getáját, majd belépett az előtérbe. Itt egy fiatal nő hajolt meg mélyen felé.
- Üdvözletem, Maitsuda-sama! Engedelmével Hachiro-sama elé vezetem.
- Yosh.
A heimin letérdelt, a fuszuma panel elé, és arrébb csúsztatta, azt a szamuráj előtt, aki belépett a feltáruló terembe. A helyiség közepén egy hosszú asztal mellett térdelt a karo virágokkal hímzett sötét kimonójában. A padlót tatami matracok fedték kivéve a terem közepén kialakított aprócska tűzhelyet, mely fölött egy kis kannában vizet melegítettek. A szoba négy sarkában egy-egy parázstartó állt, mely a hideg időben biztosította a meleget a lakók számára. A tisztviselő azonnal feláll, és mélyen meghajolt az érkező felé. Hirotomo szokásos udvariassággal üdvözölte az előtte álló férfit. A karo bár heimin volt, mégis nagy tiszteletnek örvendett, hiszen kiváltképp fontos feladatokat látott el.
- Örömömre szolgál, hogy házamban fogadhatom Hirotomo-sama. Kérem, foglaljon helyet asztalomnál.
- Domo arigato, Hachiro-san! – A szamuráj seizába helyezkedett az asztal mellett, majd a karo is helyet foglalt az asztalfőnél. Intett egy heiminnek, aki mélyen meghajolt, majd az asztaltól pár méterre térdelt le. Ölébe vette samisenjét, és lassú játékba kezdett rajta. A húrok tisztán pendültek a zenész ujjai nyomán. Hirotomoval a játék pár pillanatra elfeledtette a rá váró feladat súlyát. A karo újabb intésére, egy idős férfi lépett közelebb az asztalhoz, aki mély meghajlással tisztelgett urai előtt. Az asztalnál ülő két férfi is meghajlással köszöntötték a teaceremónia mestert.
- Genmaichat készítsen! – szólt az idős heiminnek a tisztviselő, majd a szamurájhoz fordulva folytatta. – Hallottam a hírt az onik betöréséről. Talán ennek köszönhetem megtisztelő látogatását?
- Hai, valóban az onikat üldözöm, és úgy tűnik ezen az úton haladtak tovább, de az is lehet itt készülnek megütközni velünk.
- Ez borzasztó hír! A mi gyönyörű földjeinken ezek a förtelmes fattyak Jigokuból! – A karo arcára düh, és félelem ült ki, de a szamuráj érzelemmentes arckifejezéssel, nyugodt hangon válaszol.
- Hai, valóban. Éppen ezért vagyunk itt. Az alám rendelt guntaiból három remek szamuráj halt dicső halált az onik ellen folytatott küzdelemben.
Ezalatt a heiminek szorgos munkája nyomán az asztal megtelt remekebbnél-remekebb ételekkel. Négy különféle sushi, rák és halételek, fehérrizs, valamint hat különféle mártás az ételekhez. Hirotomo, először belekortyolt a teába, aztán a karoval együtt hozzálátott a vacsora elfogyasztásához, és közben megvitatták az onik megtalálásának stratégiáját. Biztosra vették, hogy a környéken rejtőzködnek a bestiák. Hiszen innen délre az utóbbi időbe négy nagy őrjárat is folyamatosan járja a vidéket, és ők már vagy egytől egyig levágták az utukba kerülő orkokat. A többi valószínűleg a környéken húzta meg magát, és csak az alkalomra várnak, hogy visszatérhessenek pokoli lakhelyükre. Hachiro a nélkülözhető ashigarukat a gunso mellé rendelte, így megnövelve a guntai számát további húsz fővel. Habár az ashigaruk, csak lándzsa használatára kiképzett, egyszerű felszereléssel ellátott heiminek, mégis nagy hasznot jelenthettek az orkok ellen vívott küzdelemben.
  
***
 
A ronin a hold fényénél figyelte, ahogy az oni csapat beront a mocsárba, és pillanatok alatt eltűnik a nádrengetegbe. Elkerülte Kitát, tudta hogy az orkok nem olyan ostobák, hogy egy jól védett helynek értelmetlenül nekirontsanak. Sejtette, hogy a daimjo harcosai késlekedni fognak, ezért ha ő téved, akkor is védve van a falu. Gyanúja tehát beigazolódott, és a portyázó csapat a saját földjeikre akar visszajutni. – Tehát felderítők. Akkor egy sem maradhat élve… – apró mosoly jelent meg arcán, majd ismét eltűnt róla minden érzelem, ahogy futásnak eredt a nádas irányába. A bosszú tüze hajtotta előre, vagy beteljesíti a bosszúját, vagy meghal a feladat közben. Mindkettő dicsőséges tett, és nem kell becsületvesztetten meghalnia. A szamurájnak nagyobb szégyen a nem teljesített bosszú, mint a halál a feladat teljesítése közben.
 
***
 
Másnap hajnalhasadtával keletnek indult Hirotomo az embereivel, mivel úgy sejtette az onik a pár mérföldre lévő mocsárban húzták meg magukat. Az egyik ashigaru, aki a szamurájok mellé szegődött jól ismerte a környéket, mert már hat éve kíséri a fővárosba az adót, és szinte egész életét katonáskodással töltötte. Isamu óriási megtiszteltetésnek érezte, hogy a szamurájok oldalán vehet részt egy harcban, amit kivételesen nem útszéli fosztogatókkal, roninokkal kell megvívni. A többi yaris arcán tükröződött a félelem, de mégis örömmel vonultak ők is az onik ellen. Már négy órája meneteltek pihenés nélkül, amikor Hirotomo megállj-t parancsolt. Az ashigaruk tüzet raktak, és rizs főzésébe kezdtek, míg a szamurájok, és a maradék yaris felállította az őrséget a pihenő időre. A síkság jól belátható volt, és a távolban már feltűntek a mocsár, cseppet sem hívogató látványa. A nap már magasan járt, de a hideg őszi szél még így is igen kellemetlen volt. A lándzsásoka tűz mellett tébláboltak. A szamurájok száját egy zokszó sem hagyta el, és nem is keresték a tűz melegét. Egytől-egyig éberen figyeltek, és a vérükben forró csatát várták. Hirotomo magányosan meditált a tábor mellett. Szeme előtt többször lepergett az eljövendő küzdelem. Érezte a húsába hatoló acél tüzét, ahogy a vére a földet öntözi, és az élete utolsó szikrája is elillan.
A szamuráj élete a szolgálat, és örömmel hal meg a gazdájáért. Ez a legnagyobb dicsőség egy hozzá hasonló csatlós számára. A haláltól nem félt, hiszen gyerek kora óta minden nap meghal gondolataiban. Ám a lehető legjobban akarja szolgálni az urát, és nyugtalanította, hogy ez talán nem fog sikerlni.
Miután leszállt az éj, tovább indultak a telihold fényénél. Hirotomo tudta, hogy az onik tökéletesen látnak a sötétben, és a szaglásuk is kiváló. Úgy gondolta, hogy a könnyű préda szerepében tetszelegve könnyebb előcsalni a rejtőző szörnyeket. Az ashigarukon látszott a félelem, yariukkal a félhomályos sötétséget döfködték, és minden árnyban ellenséget láttak. Két óra alatt érték el a mocsár szélét. Hirotomo, Isamu segítségével megkereste a hatalmas nádason átvezető vékony földutat. Az ösvényen két ember fért el egymás mellett. A gunso parancsára a yarisok kettesével haladtak, és lándzsáikat az ösvény két oldala felé szegezték, nehogy váratlanul oldalba támadját őket.. A sor elején a szamurájok haladtak egyesével, egymástól két méterre, gondosan ügyelve rá, hogyha rájuk rontanak, ne zavarják egymást harc közben. A sűrű mocsári növényzetnek köszönhetően, csak néha bukkant elő a csillogó víztükör. A második óra után kénytelenek voltak fáklyákat gyújtani, mivel a hold halvány fényét is eltakarta a magasba törő nádas. A rossz látási viszonyok tovább fokozták a feszültséget az elcsigázott emberekben. Mikor a hold már lejjebb szállt kiértek a mocsár túlsó végén. Az emberek némileg megnyugodtak, amíg meg nem pillantották az alig kétszáz méterre várakozó onikat. Hatan voltak, és sokkal tapasztaltabbnak tűntek, mint az eddig elesett társaik. Sebhelyek tarkították a bőrüket, és tekintetükben mérhetetlen vérszomj tükröződött.
- Támadás! – kiáltott Hirotomo, amire a pengék sziszegése volt a válasz. Az orkok farkasüvöltést hallattak, majd rohamra indultak a szamurájok, és ashigaruk vegyes csoportja ellen. Az első hat szamuráj, gyors és halálos vágásokkal támadta az orkokat, akik nem foglalkoztak az apróbb sérülésekkel, és egy-egy démoni erejű csapással ölték meg ellenfeleiket. Minden elesett szamuráj helyébe egy újabb lépett, aki folytatta az onival a párbajt. A yarisok ezalatt, széles kört alkottak a küzdő felek körül, amiben az ellenfél nélkül maradt szamurájok is beálltak. Várták a pillanatot,hogy elesett társuk helyébe léphessenek. Hirotomo keményen harcolt, könnyedén elhajolt az oni halálos, de lomha csapásai elől, majd egy pontos vágással átmetszette annak torkát. Aztán az orkok legnagyobb harcosa elé lépett, aki éppen ekkor zúzta össze, az egyik szamuráj koponyáját. A hatalmas fenevadon három mély vágást ejtett már egy katana, de  az mit sem törődött a fájdalommal. Amint meglátta az eléálló gunsot, rárontott. Méretes tetsubójával lesújtott a szamurájra, aki félreugrott a csapás elől, és egy mélyet vágott a fenevad hasába, akit látszólag ez cseppet sem zavart. Újra felemelte a súlyos tetsubót, és Hirotomo ball vállára csapott vele. A szamuráj keze hangosat reccsent az ütéstől, és ő maga pedig hátrazuhant a sáros talajra. Azonnal arrébb gurult az újabb csapás elől, és egy lendületes vágással, lecsapta a fenevad egyik lábát. Amint az oni elterült mellette feltérdelt, és lefejezte az újabb támadásra készülő őrjöngő bestiát. A földön hét szamuráj és három ashigaru élettelen teste hevert az orkoké mellett. Mori lépett oda Hirotomo mellé, és segített neki a talpra állásban. A gunso kezébe iszonyatos fájdalom hasított, most tudatosult benne hogy a felkarcsontja kettétört, a hatalmas erejű csapástól. Fogait erősen összeszorította; nem mutathatta a fájdalom jeleit. Mori segítségével rögzítette bal kezét.
- Maitsuda-sama, pár száz méterre megtaláltuk az onik nyomait. Egy közeli kis falu irányába vezetnek. – jelentette Isamu egy mély meghajlást követően. Ő is kivette a részét a harcból, és több orkkal is végzett, kezén hosszú vágás futott végig.
- Értem. Indulás! – üvöltötte Hirotomo, és Isamut követve a közeli falu irányába indult. A yarisok arcára kiült a félelem, és néhányuk kezében láthatóan remegett a lándzsa is.
   Újabb egy óra kimerítő menetelés után felbukkant előttük a lángoló falu képe, és fegyverek csörgésének a zaja jutott el hozzájuk. Gyorsítottak a már így is kimerítő tempón, és hamarosan a falu legszélső, lángoló házait is közelebbről szemügyre vehették. Heiminek tetemei szegélyezték a falu főutcáját, és néhányuk mellett egy-egy yari is hevert a földön. A már teljesen szétégett alapú épületek teteje hangos csörgéssel szakadt le. A cserepek csörömpölése minden zajt elnyomott. A falu túloldaláról hallatszott néhány reményvesztett kiáltás. Az egyik épület shojiját egy ork élettelen teste törte ki. Feje még három méterre gurult a testtől, majd a faajtón keletkezett résen egy feketeruhás szamuráj lépett ki válogatott káromkodások közepette.
-Nem is olyan lassú az észjárásuk…. – mormolta maga elé, amikor megpillantotta a Maitsuda klán szamurájait. – Nem elég, hogy onik akarnak levágni, még egy őrjárat is…
- Ronin, fogd a kardod, és kövess! – adta gyorsan parancsba Hirotomo, és emberei élén elindult a falu túlsó oldala felé. Az orkok épp az utolsó embereket ölték meg, amikor megérkeztek. A szörnyek közül előlépett egy tetoválásokkal, és hegekkel tarkított testű, és rosszul artikulálva ordított a szamurájok felé.
- Ti puhány férgek, egytől egyig halottak vagytok, mint ezek itt! – bökött csatabárdjával az egyik, még rángatózó tetem felé.
- Chikusho! – hagyta el a káromkodás a ronin száját, aki csak egy egyszerű fekete kimonót viselt, amin már meglátszott az idő nyoma. Kiköpött oldalra, és kivonta katanáját, majd balkezébe vette wakizashiját is. A többi szamuráj nem kis megdöbbenéssel figyelte, ahogy a ronin elővonja a daisho rövidebbik kardját is. Néhány szamuráj szemében megvetés, míg másokéban a tisztelet jelent meg. A két penge használata hatalmas előnyt jelentett mások ellen, és hihetetlenül nehéz volt elsajátítani a technikát. Ám pont emiatt, korántsem tartozott a legbecsületesebb küzdőformák közé. A ronin nem várta meg a parancsot, hanem azonnal nekirontott a tetovált orknak. Hirotomo sem késlekedett sokat, és parancsot adott a támadásra, majd jómaga is nekirontott egy fenevadnak. A harc gyors volt. Az orkok erős csapásai nyomán pillanatok alatt elhullott jó néhány ashigaru és három szamuráj, mindeközben a szamurájok gyors pengéikkel ejtettek halálos, precíz vágásokat az orkokon. A ronin hihetetlen gyorsasággal, és erővel indította támadásait. Kardjait szemmel alig lehetett követni, és az oninak még csak a fegyverét megemelni sem volt ideje. Teste heves rángatózás közepette terül el. A ronin újabb ellenségre rontott rá, amíg Hirotomo és Mori vált-válnak vetve harcoltak két őrjöngő bestia ellen. Hirotomo vágásai mesterien pontosak voltak, de nem elég mélyek, ahhoz hogy egy könnyen halálos sebet okozhasson ellenfelének. A szörny hatalmas kardjának csapásai elől igen kimerítő volt a kitérés, saját katanáját nem tudta teljes értékűen védekezésre használni, hiszen balkeze súlyosan megsérült. Az ork egy nagy lendületű csapása elől kitérve kihasználva annak pillanatnyi védtelenségét, katanájával az ork fejére sújtott. Nem kis meglepetésére a penge beleszorult a kemény, és vastag koponyába, de egy pillanat múlva, már elengedte fegyverét, és wakizashiját döfte a szörnyeteg hasába. Egy erős vágással rántotta ki a pengét, és az ork zsigerei kitüremkedtek a sérült hasfalon, majd erőtlenül dőlt el ez az oni is. Hirotomo lerázta pengéjéről a vért, majd a hosszabbik kardot húzta ki a lény koponyájából. Körülötte holtak tömkelege feküdt, és csak hat szamuráj állt, köztük Mori és a ronin is, aki elégedetten figyelte utolsó áldozatának haláltusáját, majd egy gyors vágással véget vetett a szenvedéseinek. A yarisok közül csupán Isamu volt még talpon két másik társával, és ők sem voltak túl jó bőrben.
Maitsuda-san – szólt a ronin Hirotomohoz, akit nagyon meglepett annak arcátlansága, amiért azonos rangúként szólította meg őt. – engedelmével most távozok. – a ronin nem várta meg a választ. Biccentett, és elindult az éjszakába. Hirotomonak nem volt ideje szólni, és nem is tudta mit mondhatna. A gazdátlan szamuráj illetlensége dühítette, de nem futamodott meg a harctól, és ő az egyetlen, aki sérülés nélkül úszta meg az egészet. A fiatal gunso sokáig követte tekintetével a távolban eltűnő ronint. A gondolataiból Mori zökkentette ki.
- Hirotomo-sama, úgy tűnik minden ork halott, a feladatot teljesítettük.
- Hai, induljunk vissza Kitába. Még leróhatjuk áldozatunkat a tűz kamija előtt.
 
***
 
A ronin folytatta a útját, amíg Hirotomo elismerést kapott tettéért, addig ő továbbra is csak egy bosszúját teljesítő szamuráj. Bár nevét rég elvetette, és rajta kívül már senki sem emlékszik az egykoron dicső szamurájra, feladatát nem feledte el. Egy szamuráj urának tett esküjét a halál sem oldja fel.
 
 
 
 

Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://lavarhion.uuuq.com/ ]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához