LFG.HU

Olman
ismertetőCimkek

“Nagyon is elképzelhető, hogy valamely roppant Hatalmak vagy Lények életben maradtak, még azokból a távoli időkből, amikor az értelem talán más formákban öltött testet, olyan formákban, amelyek eltűntek a világból az emberiség hajnala előtt, s amelyekről csupán a költészet és a mondák őriztek meg futó emlékképeket, isteneknek, szörnyeknek, mitikus lényeknek nevezve őket.”
- H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása (Kornya Zsolt fordítása)

A 2009. április 15-én megjelent Summoners című Mage the Awakening kiegészítő olyan lényekről szól, amik a világok mezsgyéjén túl, a sötét ismeretlenben léteznek olyan formában, amit képzeletünkkel alig tudnánk felfogni. Ősi istenek, démonok és angyalok ők, túlontúli szellemek, meg sem született halottak, mélységlakók, amiket a kellő tehetséggel és bátorsággal megáldott mágusok szólíthatnak, megidézhetnek szolgálatukra. A hataloméhes akaratmesterek náluknál sokkalta nagyobb, alig ismert és értett hatalmakkal lepaktálva ritkán számolnak azzal, hogy micsoda megfékezhetetlen szörnyűségeket szabadíthatnak a védtelen világunkra.

Külcsín

Wolverine épp lezúzza Dagont… ez volt az első gondolatom, amikor megláttam a fedlapot. Egyébként az itt szereplő mélységlakó tesójával például már találkozhattunk a nemrégiben megjelent harcikiegészítő, az Armory Reloaded borítóján is – hiába no, a klasszikusok mindig jó vevőcsalogatók. A belső grafikák a M.A.G.U.S régi Bestiáriumának illusztrációit idézik – egy-egy lény ábrázolása a szöveg mellett ceruza- vagy tusrajzként -, ami nem csoda, hiszen jobbára egy szörnykatalógussal van dolgunk. Mind hangulatos képet adnak a leíráshoz, talán csak egy-két bénácska alkotás akad köztük, amin az ember elmosolyodik, de bőven kárpótolhatnak minket a kiváló darabok. A fejezetek közt átvezető egészoldalas rajzok, a könyv tördelése és betűtípusai követik a Mage: the Awakening kiadványoktól megszokott remek minőséget, vagyis összességében egy kellemes látványt nyújtó kötetet vehetünk a kezünkbe.

Tartalom

A Bevezetőből megtudhatjuk, hogy a könyvet négy fő fejezetre osztották a lények fajtái szerint, illetve az utolsó, ötödikben a legtöbb kiegészítőben szokásos ráadás előnyök, hátrányok és a játéktechnika került leírásra. Egy kislexikonnal is kedveskedtek nekünk, amelyből az idézők sajátos kifejezéseiről tájékozódhatunk. Jellegzetesen az atlantiszi vonulatot erősítő héber, latin és görög eredetű szavakkal dolgoztak, ahogyan a többi Mage kötetben is tapasztalhattuk.

Az első fejezet (Távoli partokról / From Distant Shores) teremtményei még a Bukott Világ, vagyis a Föld távoli sarkaiból, eldugott zugaiból idézhetőek meg. Már a hétköznapi réteghez közeli asztrálsíkokon, az Alvilágban, az Árnyékvilág peremén, vagy akár evilági, de embertől idegen, furcsa környékeken olyan lények élhetnek, amelyek kívül esnek bármely megszokott kereten, a velük kötött egyezségek embertelen tettekre és perverz szolgálatokra kötelezhetik az idézőket.
A hét máguscsoport – Törhetetlen Nyíl, Szabad Tanács, a Lepel Örzői, a Misztérium, az Ezüst Létra, a Trón Szemei és a Pusztítók – nézőpontjaival felvezetve sorra veszik az említett világok – Árnyékvilág, Alvilág, Asztráltér, illetve a hétköznapi világ ködbe vesző peremének – megidézhető lényeit, jó pár példán keresztül ismertetik jellegzetességeiket. Mint azt megszokhattuk az összes WoD könyvben, itt is hasznos széljegyzetekben térnek ki a hivatkozásokra, opcionális szabályokra, kalandötletekre, kiegészítő magyarázatokra.
Igazán meglepő és képzeletdús ötletekre találhatunk a bemutatott lények közt. Például az Árnyékvilág szellemlényeként az autóbalesetekről híres Hatodik sugárút és a Lake utca kereszteződésének megelevenedett spirituális vetülete fogadja az olvasót. E torz autóroncsokból és fémhulladékból emberszerű alakot öltött, szivárgó gázolaj és égő gépkocsi füstjének orrfacsaró szagát árasztó lény mellett számos különlegességekre bukkanhatunk. Kuszaszó (Tanglespeak), a rejtvények és talányok bölcs, de bonyolult elméjű nagymestere; a Mezsgye belsejében élő peremlakók (vergelings); a tébolyult teljesítésre késztető vizsgadrukk elmezavara vagy épp a heverő nagyságú, mindent felfalni kész Velőrágó Féreg (The Worm within the Morrow). Természetesen a klasszikusok sem maradhattak ki: Mennydörgő (The Thunderer), a különböző mitológiák villámisteneit megtestesítő királyi avatár; a Peremen (Verge) élő legendás lények, evolúciós mellékvágányok (chupacabra, molyember, nagyláb, Jersey-ördög, a szürke ufonauták stb.); rothadó rohamosztagos-zombi; a legelszántabb hőst is legyűrő paranoia; illetve a Hanyatlás ősi démona, aki mindenben pusztulást, romlást sarjaszt.
Mind remekül szolgálhatnak szövetségesként, segítőként vagy épp ellenfélként – és ha nem boldogulnánk valahol, a széljegyzetekben mindig találhatunk tanácsokat a felhasználhatóságukhoz. A holtak szellemei közt azonban már érezhető az ötletesség hiánya: egyszerűbb, közhelyesebb kísérteteket adnak a mesélő kezébe. Kezdőknek hasznosak lehetnek, de egy tapasztalt csapatnak már nem nyújtanak újat. Hasonló színvonalúnak tűnnek első látásra az álmokat, félelmeket, érzelmeket, vágyakat, eszméket, kiválóságokat, bűnöket megtestesítő asztrállények, de alaposabban szemügyre véve őket kiderül, hogy igazán jól fűszerezhetik meséinket.

A második fejezet (Az Öt Toronyból / From the Five Towers) a csodás és egyben rémisztő Felsőbb Tartományokból való idézésekről rántja le a leplet. Régóta ismerik a mágusok az Őrtornyok rejtett igazságát, mégsem találkozhatnak szemtől szemben az ott létezőkkel, csak homályos látomások útján kaphatnak segítséget a varázslás rögös útján. Szólítva ezeket a magasztos lényeket, hidat verve a Szakadékon át, páratlan előnyökhöz juthatnak az akaratmesterek egy ilyen találkozással.
Bár ebben a fejezetben már több rész jut a rendszerkedésnek, az idézési módszerek, szertartások, a mágus elé állított próbák és a lehetséges kockázatok elemzésének, a felépítés az előző mintáját követi. Sorra végighalad a Felsőbb Tartományokon – Aithér (az angyalok lakhelye), Árkádia (a tündérek lakhelye), Pandemonium (a démonok lakhelye), az Ősvadon (a fenevadak lakhelye), Sztügia (az árnyak lakhelye) -, majd a máguscsoportok helyett itt már az arkánumok alapján mutatja be a lények típusait, mert ezek határozzák meg az idézés eredményét, a lény megtestesülési formáját.
Két fő csoportba sorolja a felsőbb létezőket a könyv. A megnyilatkozó lények (manifest beings) tényleges testtel rendelkeznek, így jól ismerik a halandók szükségleteit és korlátait, illetve huzamosabb ideig tartózkodhatnak a Bukott Világban; könnyen megidézhetőek, de nehezebb őket igába hajtani. A rejtőző lények (recondite beings) a lélek és a szellem avatott ismerői, testetlenségük folytán könnyebb megkötni, de nehezebb szólítani őket.
Sok kiemelkedő példát olvashatunk ebben a fejezetben, de a bemutatott teremtmények színvonala, ötletessége inkább hullámzónak mondható, noha az alsó ívek nem buknak az átlagos szint alá. Talán valamivel több ismerős alakot találni itt: Metatron, a mérhetetlen hatalom angyala, akit csak a legtisztább, legigazabb teurgusok szólíthatnak; az őselemeket megtestesítő elementálok; a Moirák mint a Sors tündérei; a görögök minótauruszára hajazó démonbika; a csábító, de gyilkos Halálangyal (Harbinger); az akár embereket is felfaló húsevő növény; illetve az aranytojásokat tojó szerencsemadár (Bird of Fortune). Különösen tetszett ezek mellett az anakronizmusoknak nevezett időtündérek, például a csecsemőtől az öregemberig folyton változó alakban megjelenő Fenntartó (Perdurantist), aki visszafiatalíthat élőlényeket, helyreállíthat elvásott tárgyakat; vagy az Órás (Watchmaker), aki különféle varázsórákat készíthet, amivel befolyásolható maga az Idő (megállítható, visszatekerhető stb.), ám ezek a szerkentyűk működtetéséhez magas árat kell fizetnie használójának: a mágus életéből veszik el az órákat, napokat, éveket. Említhetnék még számosat, de végül oda jutnék, hogy igazából csak néhány maradna ki a könyvben szereplők közül.
Nagyon hiányoltam viszont a különböző játékvonalak összevonási lehetőségeit, hiszen Árkádiánál meg sem említették a cseregyerekeket, illetve a totemeknél is inkább elutasították a Werewolffal való kapcsolatot. Pedig állítólag az nWod a használhatóbb crossover jegyében (is) íródott…

Térjünk rá a következő fejezetre, amely a A határtalan sötétségből / From the Endless Dark címet viseli, mivel a Szakadék sötét ösvényeit, a gyors fejlődés lehetőségét kínáló lényeket és azok megidézhetőségét taglalja. Alapvetően két fajtát szólíthatnak innen a mágusok. Az egyenesen az Ürességből (Void) megidézett gulmoth-okat, illetve Ürességben született, de a földi valóság rabjaként létező, röghözkötött acamoth-okat, akik a Bukott Világban szunnyadva rémálmokkal és finom manipulációval befolyásolják a halandók életét, csábítják őket a romlás útjára. Az előző fejezet mintájára itt is részletesebben kifejtik a mélységlakókkal való alkudozás játéktechnikai és szerepjátszási vonzatait.
Ezeket a lényeket könnyen magukhoz szólíthatják a bűnös úton járó, torz lelkű mágusok, akiknek nem esik nehezére kifizetni a szolgáltatásaikért kért szörnyű árat, hogy kielégíthessék sötét vágyaikat, vagy megszerezhessék mások rejtegetett titkait. Szürreális, már-már felfoghatatlan megjelenésüket csak teljesen emberidegen természetük múlja felül. Találhatunk itt elérhetetlen vágyakat teljesítő, a gazdatest hátán kinövő tátongó szájat; létfontosságú szerkezeteket, rendszereket, szervezeteket folyamatukban, belülről elpusztító gépromboló káoszt; a szerettek neveiért cserébe bárki nevét a mágusra átruházó névtolvajt; bármilyen perverz szexuális vágyakat kielégítő, igény esetén bármely neművé átváltozni képes kurtizánokat, aki cserébe kölcsönkéri az idézője termékenységét egy utód “megszülésének” erejéig (kb. 17 nap). Aztán van itt egy pók-féreg-hüllő testrészekből álló, kosárlabda nagyságú gulmoth, amelyet valamilyen bináris rendszer teljes megsemmisítésével idézhetnek meg, és amelytől egy nap alatt elsajátítható a Scelestusok sötét ösvényének minden titka (már amennyire a mágus Gnózisából kitelik), és alig kér cserébe többet, mint egy kiontott állati életből kifacsart Manát. A mágus egy ujját követelő könyörtelenül gyilkoló rettenet, a Kilencedik Csapás rászabadítható bárkire, elég a célpont(ok) nevét megadni. Még sorolhatnám a példákat a sötét vágyakról és a kellően beteges, durva áldozatokról, igazából mindegyiket remekül fel lehet használni krónikáinkban ilyen vagy olyan formában, akár úgy is, hogy játékosaink valamely idéző áldozatai.

A negyedik fejezet (Furcsa Szférákból / From Stranger Spheres) a nagy ismeretlenbe merészkedik, bemutatva, hogy több van földön s égen, mint sem a mágusok felébredett bölcselme álmodni képes. Tulajdonképp olyan lényekről és megidézésükről olvashatunk itt, amik nem illettek bele egyik korábbi fejezetbe se. Például a mikronéziai rakomány-kultuszokról, amelyek áhítattal várják a szigetekre ledobott rakományok különös kincseit, ám olykor repülőgépek helyett furcsa szárnyas lények (Atakai) hozzák a nem épp evilági szállítmányt. Paradoxon-anomáliák, elszabadult mágikus hatások alkalmával, vagy bármely rendkívüli természetfeletti jelenség esetén előkerülnek a feketeruhások (Men in Black) is, bár nem kormányügynökök vagy titkos technokrata szervezetek katonáiként, hanem furcsa idegen létezőkként, amik leginkább Neil Gaiman Amerikai istenek című könyvében szereplő alakokra vagy a Fringe (Rejtély) című sorozat Megfigyelőire emlékeztetnek. Akad itt továbbá a Lost (Eltűntek) című sorozatból ismerős furcsa szám- vagy betűkódokként megnyilatkozó pusztító erő; a hatoldalú dobókockán is látható öt pötty elrendezésének szimbólumát megtestesítő, leküzdhetetlen, futótűzként terjedő tébolyt s őrjöngést kiváltó Quincunx; illetve egy mágikus mérget s drogot kínáló sárkányasszony, La Vouivre.
Különösnél különösebb entitásokat mutat be tehát ez a fejezet, már kilépve a bestiáriumos stílusból – hiszen némelyikük eléggé megfoghatatlan -, és nagyobb hangsúlyt fektet a lényeket körülölelő rejtélyekre, jelenségekre és ennélfogva a lehetséges történetszálakra.

Végezetül a túlontúliakkal kötött megállapodások játéktechnikai részleteiről, az idézés mesterségéről és az idézők szervezeteiről olvashatunk a hátralévő 50 oldalon (Másvilági Egyezségek / Otherworldly Compacts). A kapcsolódó új előnyök, hátrányok, elmebajok, numinák, varázslatok, varázstárgyak, idéző-hagyományok kivételes repertoárját nyújtja a fejezet. Táblázatok és remek rendszerezés segíti az olvasót a tájékozódásban.

Végszó

Remélhetően, az előzőekből látszik, mennyire hasznos tud lenni ez a könyv, és a maga 227 oldalával terjedelmét tekintve sem lebecsülendő. Kiváló ötleteket meríthetünk meséinkhez, akár az idézőként szereplő, akár az idéző csoportok áldozataivá váló játékosaink számára. A lények, a koncepciók már önmagukban is ihletforrásként szolgálhatnak, az egyezségeket felhasználhatjuk a Changeling the Lost történeteinkben, a szellemeket szerepeltethetjük a Werewolf the Forsaken kalandjainkban, bármelyik lényt bevonhatjuk a Hunter: the Vigil krónikákba vagy épp egy halandó World of Darkness sztoriba is – sajnos konkrét crossover-felhasználási javaslatokat nem kapunk, magunknak kell kidolgozni az ötleteket, kombinálni a játékvonulatokat. Mindazonáltal, azt hiszem, a leírás és a képek kellő hátteret tudnak nyújtani egy horrortörténet lovecrafti oldalának megteremtéséhez.

Értékelés: 10/8


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.sanctum.hu/index.php?hely=cikk&fazis=olvas&tipus=szoveg&commentek_szama=0&cikkid=336]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához