LFG.HU

mergenc
ismertetőCimkek
SakuraCon I. – Szombat
 
Kezdeném azzal, hogy egyáltalán nem vagyok szakértője az animéknek, és akkor még galádul elnéző voltam magammal. Sebaj, Mark Carwardine és Douglas Adams közös projektje (Last Chance To See) jutott eszembe, ahol is Carwardine dolga az (lévén biológus), hogy ismeri az állatokat és ő tud, Douglas Adamsnek pedig – és, mint mondja, erre tökéletesen alkalmas is volt -, hogy mindenen csodálkozzon. Nos, erre én is tökéletes alkalmas voltam, olyannyira nem vagyok képben az anime terén, hogy azt sem értettem, miért röhögnek, amikor megkérdeztem, mi a péklapát az a yaoi. De kezdem az elején.
 
Az elején harcművészkedés volt, makacsul kitartó emberek csapkodták egymás botját, majd kifent pengével kis, hosszú izéket aláztak porrá. Nem akarnék én ilyen szemét lenni, csak mintha bárki meg tudná csinálni. (Egyáltalán nem biztos, hogy igazam van, de így tűnt.) Elgondolkodtam azon, milyen jópofa dolog ez a kendó, biztos emberré nevelne. Talán ezért is nem megyek a közelébe sem. Az viszont kimondottan megrázó volt, amikor a bemutató maradékát (AKA szemét) bedobálták a közönségnek (egy részét – másik része szemeteszsákba ment), ám ezzel egyáltalán nem a bemutatót akarom elméltatni, mert a közönség meg örült neki, furcsa világban élünk, biza. Később sokkal jobban hozzászoktam az ilyesmihez, a SakuraCon (jó értelemben) nem Budapest (vagy a való világ) része.
 
AMV-vetítéssel folytatódott a nagyterem, kell-e mondanom, fogalmam sem volt, mi az. De összeraktuk: anime music video. Mentünk is hát. Laza pár körrel később már nagyjából biztos volt, hogy a PeCsa egyáltalán nem tud ennyi embert befogadni (és sietek leszögezni, hogy nagyjából ez volt az erre a napra az egyetlen major szervezési malőr), szóval kimenekültünk. Körülnézni. Most mondom, amivel kezdeni kellett volna, hogy a SakuraCon (tudom, nem ez a célja. vagy?) egy olyan szintű tesztoszteron-overdose a cosplay miatt, amit csak nagy erős idegzetű férfiembereknek lehet ajánlani. Az amúgy sem túlöltözött manga/anime-hírók élőben, és ha lehet fokozni, még kevesebb ruhában… nem folytatom. Van persze a dolognak (hogyne lenne) árnyoldala. Az ember ahhoz még csak-csak hozzászokik, hogy lányok öltöznek fiúnak, de hogy fordítva… Megannyi gender-bender, jutott eszembe Baudrillard, de biztos ez is csak gonoszság. Pontosan ez a cosplay azonban az, ami megadja a sava-borsát az egésznek – kicsit olyan, mintha álomvilágban mászkálna az ember, az meg mindig jó, nem?
 
 
De vissza a tények mezejére, ahol is – kihagyva a Wonderful Days-t, az szerintem eléggé nyögvenyelős film – terepfelderítettünk. Hallgattunk Zen-előadást, süttettük magunkat a napon, karaoke-sátort néztünk (ami nekem a casus bibendit jelentette onnantól, elég volt arra egy kanyar, hogy azt mondhassam, “ezt én nem bírom, innom kell egy sört”), majd egyszer csak azt vettük észre, hogy elszivárognak az emberek. Négytől megszűnt minden; ami egyébiránt nem is volt olyan nagyon nagy baj, lehetett közlekedni és alábbszorult a bűzfaktor.) Konzoloztunk hát (rendben, néztük), amit én megint csak nem nagyon értek, de szerencsére ott volt Steve Wang magyarázni – akinek ezúton köszönöm, hogy az összes botrányosan láma kérdésemre válaszolt, bár emlékeznék a felére annak, amit mondott. Konzol kapcsán még: jópofa volt a srác, aki kommentelt; bár öt perc után hülyére untam magam a játékot nézve, ő mindig fel tudott dobni.
 
Közben álnokul beköszöntött az este és a halálba sztárolt Death Note-nak megnéztük a filmváltozatát, ami fertelmes hibának bizonyult. Visszafogottan válogatva a szavakat: minimum a castingosnak, a forgatókönyvírónak és a dramaturgnak kell ácskalapáccsal eltörni a kezeit. Ilyen ötletből ilyen filmet csinálni, több, mint bűn: hiba.
 
Olyannyira, hogy sikerült minket lelombozni; miután benéztünk az Afterpartyra, ami ravasz módon egy szellőzés nélküli egy nyílászárós helységben volt, ahol az izzadtság a földön folyt – elmenekültünk. Game over.
 
Summázat: bár talán nem úgy tűnik, mert öreg vagyok és morgós, de mindenkinek ajánlom a SakuraCont. Szeretném hangsúlyozni, hogy mindenki nagyon kedves és le a kalappal a szervezők előtt is, hogy ezt összehozták ebben a formában. Ha neaggyisten valakit aggasztana a válság meg a szmog meg a bármi, dugja be a fejét a PeCsába és elfelejti.
Én legalábbis elfelejtettem. Indulok is vissza mindjárt, ma még lehet.
 

 
 
SakuraCon II. – Vasárnap
 
A vasárnap, aminek nem illett volna annyira fesztiválhalálosnak lenni, kicsit arra sikeredett. Az első nap programdömpingje után úgy tűnt, mintha minden patron eldurrant volna még szombaton. Próbáltunk egy cosplay-versennyel indítani, de egyszerűen nem lehetett a terembe beférni. A tegnapi szagtombolás kiegyenlítetten folytatódott, mert bár jóval kevesebben voltak (azok viszont kábé mind a nagyteremben), az időjárás is hetykébben tombolt, fokozott munkára serkentve az exokrin mirigyeket: lényeg, hogy nem nagyon lehetett bírni, a PeCsának vagy nincs légkondija vagy nem kapcsolták be, vagy nem működik (megfelelően). A tegnapi sirám, mely szerint a PeCsa kicsi egy ekkora rendezvénynek, vasárnapra okafogyottá vált, a Nagyterem tele volt, de a közlekedőben kényelmesen el lehetett férni, sőt, ami kicsit nekem fájt is, a PeCsa előtt sem nyüzsögtek cosplayek spontánperformanszokkal. Persze az is lehet az oka a dolognak, hogy aki nem nagyon elvakult hívő vagy érdeklődő, az biztosan valami strandon vagy árnyas kerthelyiségben ütötte el az időt.
 
 
Elballagtam hát a “Goku vagyok adj egy puszit!” feliratú táblát tartó fiú mellett (nem adtam puszit, szemét vagyok, sőt, már tudom, mi a yaoi; a goku, mint megtudtam, elvileg valamiféle alantas, rangnélküli ember – ha nem informáltak félre) és kinéztem a színpad körül, gondoltam, hátha beférek a boltba (szombaton a bolt(-sátor) előtt is nyüzsögtek, bent egybenyomott biomassza hömpölygött); befértem. Megvehettem volna a Sin Cityket, amik megvannak vagy Kázmér és Hubákat, amiket még anno eredetiben vettem meg az Oxfamben, használtan, 0.99 fontért. Semmi egyéb nem érdekelt, de ezen nem kell csodálkozni, ez az én hibám, nem vagyok anime-fan. (Ami miatt újra és újra elcsodálkoztam, hogy de akkor hogyhogy ilyen jól érzem magam. Lehet, hogy az leszek.) A karaoke azonban sokkal jobb volt. Sőt, alapvetően minden megváltozott. Míg előző nap jóval többen voltak a korosztályomból (meglett harminckörüliek), vasárnap a tizenéveseké volt a világ.
(A nagytermet továbbra is hanyagolva (plusz gond a “nem férek be” mellett, hogy nem is értem, ami zajlik) gondoltam, megsürgetem kedvesemet és barátnőjét, hogy nosza, hol vannak. És itt jött a paff. A bódé, ahol jegyet lehetett venni, bezárt. (Indoklás: nincs több jegy. Amúgy de, volt.) Nem értettem, hogy nincs, mikor előző nap háromszor annyi ember is elfért. Aztán kinyitották a bódét, mint kiderült, többen is be óhajtottak volna jönni; szóval arra a komoly körülbelül másfél-két órára nyilván ők is örömtől repesve fizették ki a teljes árú jegyet: ez azonban már csak a bódés incidens miatti méreg, amit viszont rekordidő alatt kinyitottak, miután jeleztük a gondot.)
 
Tettünk néhány kört még a terepen , tizenéves cosplayesek vonatozva kurjongattak, mi pedig a langy szellőben kitűnő szusit eszegettünk, de valahogy mindenki érezte, hogy itt maradni már nincs sok értelme. Befejeztük hát , ami előttünk volt és hazafurikáztunk.
 
Közben nagyjából a következő összesítés született: a SakuraCon jó, sőt, nagyon jó. Sokkal szegényebbek lennénk, ha nem lenne. Ilyen tömegben mosolygós, sőt, kedves embereket egyszerűen nem is látni talán. És bár, mint már az elején jeleztem, nem vagyok nagy anime-fan, a két nap alatt kapott tuti filmtippek nagy részét biztosan megnézem, bár azt már tudom, hogy a következő alkalommal D-nek öltözök; elvileg ősszel lesz, csak nem fogok megsülni a vámpírvadász szerelésben.
 
Szóval szeretnék gratulálni a szervezőknek, a résztvevőknek és mindenkinek, aki ott volt. A jegyes malőr, a PeCsa-hőség és a programfogyás pedig egy ekkora rendezvénynél talán azt is mondhatjuk, hogy belefér – minden más pedig egyszerűen (nagyszerűen) jó volt.
 
 

Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://netalbum.rpg.hu/showgallery.php/cat/569]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához