LFG.HU

Herendy Olivér
RPG mesélőknekCimkek
Háttér
 
Jack Graves már halandóként is nagyravágyó, törtető személyiség volt. Egy jól menő hajózási vállalatnál kezdte pályafutását mérnöksegédként. Néhány év múlva már ő volt a cég tulajdonosa, ami gyors terjeszkedésnek indult – egy tucat hasonló jellegű vállalkozást olvasztott magába, és vált Liverpool gazdaságának egyik meghatározó részévé. Természetesen ezek a változások felkeltették a város vértestvéreinek figyelmét, és Graves hamarosan a ventrue klánban találta magát
Elsőre jónak tűnt a halhatatlanság és a halandók feletti még nagyobb befolyás gondolata… másodjára pokolnak. Más módszerekkel, mint korábban, de Graves ismét nekilátott, hogy kiépítse saját kis birodalmát, és a többi vámpír fölé kerüljön. Sikertelenül.
Rá kellett döbbennie, hogy ez az új társadalom sokkal merevebb, mint hitte. A hatalom az öregek kezében van, és ott is marad. A hozzá hasonló ifjaknak pedig nem jut más, csak a vének által lerágott csontok – főleg ha az illetőnek még a vére is olyannyira gyenge, mint Gravesnek. És ez így megy hosszú-hosszú évszázadokon át…
 
Néhány év kiábrándító sikertelenségei után elhatározásra jutott: elszökik. Az anarch-mozgalom híre erőt és új reményeket adott neki. Nem volt szükség sok időre, hogy lépéseket is tegyen saját szabadságáért, így alig egy évtizeddel ölelése után ismét szabad volt és a saját maga ura.
Ezen események jó egy évszázaddal ezelőtt zajlottak le. Graves azóta felhagyott a nomád életmóddal, és London városában telepedett le hivatásos, független és elismert anarchként. Először a város alvilágában tett szert némi hírnévre, majd miután elegendő tőkét összegyűjtött legális vállalkozásokba is belefogott. Több törvényes pénzszerzési lehetőség kipróbálása után a turizmus mellett döntött. Ily módon London egy új, ötcsillagos luxusszállodával gazdagodott, a Fullmoon Hotellel.
 
A Fullmoon felépülése óta a város egyik legnevesebb, legnívósabb, nagy múltú szállodája. Több átalakításon ment keresztül, hogy mindig igazodjon a gyorsan fejlődő kor igényeihez. Hírnevét csak tovább öregbítették a hetvenes évekbeli maffia-leszámolások. A vendégek ma is megtekinthetik azt a falat, amely előtt a kor egyik legvéresebb leszámolása zajlott. A tulajdonosok megőrizték olyannak, amilyenné a vérengzés után vált: repedezett, vérfoltos, és több tucat golyónyom található rajta.
A szálló mellett számos kisebb bár illetve night club van még Graves tulajdonában. Továbbá alvilági ügyködésit sem adta fel. Védelmi pénzek, prostitúció, csempészet. Csak hogy a legnépszerűbbek említésre kerüljenek.
Látszólag a dolgok jobban nem is mehettek volna, de Graves lelke mélyén még mindig háborgott. Közelébe sem ért az igazán nagy játékosoknak, akik jóformán észre sem vették a jelenlétét, vagy ha mégis, könnyedén félresöpörték.
 
Aztán egyszer az ölébe hullott a szerencse. Egyik új bárja építésekor találtak valamit az alapozáskor: egy sírkamrát. A kormány azonnal lecsapott a területre, hogy régészeti kutatásokat végezzenek. Graves a kutatók egyikét lefizette, hogy figyelemmel követhesse az ásatásokat. Ez a lépés később roppant gyümölcsözőnek bizonyult. Egy hatalmas koporsót leltek meg a romok közt, amiben egy vén vámpír szunnyadt. Több se kellett Gravesnek, azonnal akcióba lendült. Emberei elrabolták a koporsót, kapcsolatai pedig felfüggesztették az ásatásokat, és eltussolták az esetet.
Végre ott volt előtte a lehetőség, hogy egy öreg vérét megízlelve erősebbé tegye sajátját. Már csak egy akadály állt előtte: a Kamarilla. Valahogy ki kell játszani az öregek éberségét, mert a diablerie jutalma nagy valószínűséggel egy kellemes, nyári napfelkelte lenne, ha rájönnének.
 
Megszületett hát a nagy terv. Olyas valakin kell elkövetni a vérvirágot (látszólag), akinek pusztulása felett szemet hunynak a vének. Erre a szerepre pedig a Főnöknél alkalmasabb személyt nem is találhatott volna. A Főnök Európa egyik legrettegettebb anarch-vezére, egy karizmatikus, lobbanékony ventrue. A kontinens anarchjai mind tisztelettel beszélnek róla és tetteiről, míg az öregek félelemmel vegyes gyűlölettel tekintenek rá. Akció, kirohanásai túl veszélyesek a maszkabálra, a hatalomra és a békés nemlétre nézve. Több városban is vérvadászat van kiírva rá, de a Főnök nemes egyszerűséggel “leszarja”, neki “nem parancsol senki”. Egyes öregek odáig merészkednek a vele kapcsolatos paranoiákkal, hogy egy Második Anarch Lázadás lehetséges kirobbantójának tekintik. E legutóbbi gyanúra csak még több okot ad, hogy a Főnök időről-időre megszervezi Európa legnagyobb anarch-felvonulását, az Ördöglovasok Fesztiválját, mely során az anarchok motorjaikkal végigvonulnak az egész kontinensen. Ezek alapján ki más lenne alkalmasabb az “áldozat” szerepére?
Graves és a Főnök régről ismerik egymást, jó viszonyban vannak, így Graves azonnal felkereste őt ajánlatával és tervével. Ez a következőképpen hangzott: a 2003-as Ördöglovas Fesztivál végállomása London lesz, és Graves szállodája, a Fullmoon fog helyszínt a záróbulinak. Itt felbukkan majd egy vadász (valójában Graves egy ghoulja), és elteszi láb alól az egyik szerencsétlenül járt anarchot. A Főnök ezen felbőszülve bosszúra készül, és mikor üldözni kezdik a gyilkost elkövetnek majd néhány kisebb-nagyobb maszkabál-áthágást, amiért a Kamarilla minden valószínűség szerint vérvadászatot fog rá kiírni. A terv szerint ezután Graves lesz az, aki “elkapja”, majd “diablerie-t” követ el a törvénysértőn. Ez persze csak a látszat. Valójában Graves kicsempészi a Főnököt Londonból, aki Amerikába utazik, hogy új nemlétet kezdjen, tiszta lappal, Graves pedig kiissza a mélyálomban fekvő öreg vérét. Aztán reménykedik, hogy az öregek elnézőek lesznek, amiért “a vérvadászat hevében kiitta az egyik legveszélyesebb bűnöző vérét”.
 
Ez így mind szépen hangzik, de lássuk, hogyan sikerült megvalósítani mindezt a gyakorlatban!
Az egész 2002. októberének végén kezdődött a szunnyadó öreg megtalálásával. A következő hónap elején Graves felveszi a kapcsolatot a Főnökkel. Majd közben jár a királynőnél az Ördöglovasok érdekében, aki megadja nekik az engedélyt a városba lépésre. Ezután hónapokig rendben megy minden, egészen március közepéig – két héttel a Fesztivál előtt járunk, amikor is Graves egyik embere egy utcai lövöldözésben elhalálozik.
 
Az anarch balszerencséjére az elhunyt lelke riválisainak a kezébe kerül… a Giovannikéba. A londoni olasz maffiába belefolyt két vámpír, Marcus és Frederico don Giovanni a kísértet kifaggatásával tudomására jut Graves titkának. Először a zsarolást forgatják a fejükben, de miután az okkult érdeklődésű Marcus elvégez némi kutatást és egyeztetést a velencei Mauzóleummal céljaik megváltoznak. Kiderül ugyanis, hogy koporsóban alvó vámpír a kappadók klánból, a Giovannik ősei közül származik. Személyét tekintve pedig nem más mint Roger de Camden, Mithrasnak, a ventrue matuzsálemnek és London sok száz évvel ezelőtti hercegének a kamarása. Egy ilyen zsákmány pedig nagy értéket képviselne Augustus szemében. Új terv lép életbe: lord Camden testét meg kell szerezni.
Április elején a Giovannik még békés eszközökkel kísérletezgetnek: tárgyalni próbálnak Gravesszel, aki hajthatatlan. Az utolsó tárgyalásra két éjszakával az Ördöglovasok érkezése előtt kerül sor, ami szintén elutasítással végződik.
Ezzel a Giovannik háborút hirdetnek…
 
Jelen
London városában a levegő telve van feszültséggel. A toreador klán elsőszülöttjének hirtelen történt leváltása, és eltűnése, gyermekének száműzése még fél év után is heves vitákat robbant ki, és bizalmatlanságot kelt a város vértestvérei között. Hogyan érezhetné magát bárki is biztonságban, hogyha a város legöregebb ébren levő vámpírját egyetlen éjszaka leforgása alatt lesöpörték a színpadról?
Az új elsőszülött személye körül még mindig viták vannak. Jó néhányan ellenzik hivatalba lépésének körülményei miatt, mások támogatják az új hatalmat. Rátesz a dolgokra még egy lapáttal, hogy Nicholas Twins elődjénél jóval keményebben, vasmarokkal irányít, ráadásul roppant titkolózó és bizalmatlan. Elődje, Nicholas halandókori ikertestvére, nyomtalanul eltűnt, senki sem hallott róla.
 
Mindezen események tetejébe Anne Bowesley királynő, a város hercege bejelentette, hogy Jack Graves kérésére áprilisban egy tucat anarchot fognak vendégül látni a városban. Ez újabb adag elégedetlenséget és vitát váltott ki. Engedélyezni a belépést ennyi vértestvérnek a városba? Ráadásul anarchoknak? Ez túlságosan veszélyezteti a maszkabált. Ha a hétköznapi halandók vagy a hatóságok nem is figyelnek fel rá, néhány vadásznak felkeltheti az érdeklődését. Azonkívül ki tudja, mire készülnek az anarchok… Mert ha már ennyien együtt vannak, az biztos nem ok nélkül történik. Egyesek azt is feltételezik, hogy a királynőnek elment a józan esze. Talán új hercegre lenne szüksége a városnak…
 
Ilyen hangulatban kezdődik a modul április huszonegyedikének éjszakáján, amikor is Cyrus Dean, a város sheriffje magához hívatja a karaktereket, hogy egy szívességet kérjen tőlük. A szívesség nem éppen a leghálásabb feladatot kéri a karakterektől: felügyelniük kell a következő éjszakán érkező anarchokra. Indokként fel lehet hozni, hogy túl veszélyesek a maszkabálra, emiatt vadászokat vonzhatnak a közelbe, hogy az öregek tartanak tőlük, emiatt kordában kell tartani őket. Továbbá figyelmezteti és felkéri őket még valamire: Graves az utóbbi éjszakákban gyanúsan sokat tárgyalt a Giovannikkal, és Dean szeretné, hogyha minél hamarabb kiderítenék, hogy mi folyik az anarch és a sírrablók között.
 
Tájékoztatóul még elmondja a karaktereknek, hogy Graves a következő éjszakán várja őket tizenegy órakor, és azt hiszi hogy ők csak puszta felügyelő munkálatokat végeznek.
Természetesen nem ingyen akarja ezt elvégeztetni a karakterekkel. A mesélőre van bízva, hogy mit ajánl fel a kotériának ellenszolgáltatásként. Ez lehet jóformán bármi, egy birtok, egy szívesség, vagy akár jóval személyre szabottabb dolgok is szóba jöhetnek.
Ennél a résznél érdemes Deant minél fenyegetőbbnek, kegyetlenebbnek és hatalmasabbnak beállítani, mind leírásokkal, mind stílusával, hogy a karaktereknek eszébe se jusson ellenkezni, vagy akadékoskodni. Ha valakinek ez mégis eszébe jutna, akkor Dean a szokott hideg, morbid és arrogáns modorával juttassa a karakterek tudtára, hogy elég fontos és hatalmas személy ő ahhoz, hogy szükséges legyen néhány kis zöldfülű számára magyarázkodnia..
Ez az alapszituáció, innentől kezdve minden a karakterekre van bízva, minden tőlük függ. Ezért az alábbiakban a modul eseményei lesznek időrendben, oly módon felsorolva, hogy amennyiben a karakterek nem szólnak bele, akkor ily módon fog lezajlani minden.
 
Amikor az öregek is félnek
Amennyiben van a kotériában tremere, úgy Cyrus őt tovább marasztalja, mint a többieket. Neki egy külön feladatot is teljesítenie kell, társaitól elől titokban tartva azt. A klán öregjei aggasztó víziókat láttak az elmúlt éjszakákban, melyeknek a központi elemei a halál, pusztulás és félelem voltak, és az egésznek a középpontjában Jack Graves állt. Szerencsétlenül járt tremere-ünknek pedig az lenne a feladata, hogy derítse ki, mi áll ezek mögött a víziók mögött. A titoktartásra azért van szükség, hogy amennyiben sikerül lerántani a leplet erről a rejtélyről, úgy csak a tremere klán tudja az igazságot, ezáltal téve szert némi előnyre kamarillás társaikkal szemben. Ezt már nem mint kérést tálalja Dean a karakter elé, hanem mint a régens akaratát, a klán érdekeinek szolgálatát.
 
Egy félreértett kérés
Lord Camden vérvonalából fakadóan ismerője a jelenés diszciplínának, méghozzá elég magas fokon, ami még mélyálom közben is figyelmezteti őt a közelgő veszélyre. A Graves által szívébe szúrt karó azonban megakadályozza őt felébredésében. Így álmában, öntudatlanul árasztja el rettegésével és segélykérő kiáltásaival a londoni vértestvérek elméjét. Ezek azok a rémisztő víziók, melyeket a tremerek öregjei is látnak. Tulajdonképpen nem csak ők látják, hanem bárki, aki egy kicsit is érzékenyebb elmével rendelkezik (értsd: ismeri a jelenés diszciplínát). Ily módon azon játékos karaktereknek, akik bírnak a jelenéssel, vagy a malkáv klánba tartoznak, ajánlott lemesélni ezeket az álmokat. Érdemes az illetőt félrehívni, és egy nyomasztó, rettegéssel teli rémálmot mesélni neki, amelyben lehetnek akár halovány utalások Gravesre. Ha a csapatból sokan vagy mindenki bír egy ilyen álom látásához szükséges feltételekkel, akkor elég csak egyet-kettőt kiválasztani. Amennyiben senki sem teljesíti a követelményeket, úgy a mesélő belátására van bízva, hogy színesíti-e ezzel a játékot vagy sem.
 
Egy kis szabadidő
Mivel a karaktereknek csak huszonkettedikén tizenegy órára kell megjelenniük a Fullmoon Hotelben, ezért ébredés után még van egy kis szabadidejük. Ezt jóformán bármire felhasználhatják. Vadászhatnak, elvégezhetnek rituálékat, vagy épp utána nézhetnek pár dolognak Gravesszel, a Giovannikkal kapcsolatban (a fellelhető információkról, és megszerzési módjaikról majd később), vagy amit még kitalálnak. Hagyjunk nekik egy kis időt, hogy szabadon garázdálkodhassanak London utcáin, de ne túl sokat! Jusson idő a modul többi részére is.
 
Telihold alatt
A karakterek valószínűleg előbb-utóbb elmennek Graveshez a Fullmoon Hotelbe. Ekkor egy hatalmas területen fekvő modern épületekből álló, impozáns luxusszálló tárul a szemük elé. A főépület egy negyven emeletes, hófehér falú karcsú torony. Bejáratához lépcső vezet fel, előtte hangulatvilágítással ellátott szökőkút áll, a hozzá vezető utat pálmafák szegélyezik. Fotocellás üvegajtókon keresztül lehet belépni az előcsarnokhoz. Itt található a recepció, pultja mögött elegánsan öltözött, udvarias alkalmazottak igazítják útba a vendégeket. Azok, akik itt kívánnak lepihenni, kényelmesek bőrfotelek közül választhatnak. A magasan lévő plafonról kristálycsillárok lógnak le és ragyogják be hatalmas termet. A falakon modern, absztrakt képek kaptak helyet, továbbá különböző egzotikus növények vannak elhelyezve mindenfelé. Egyszóval lenyűgöző az egész. A mesélőknek ajánlott a csapat toreador tagjával Önuralom-dobást tenni, hogy nem marad-e egy kicsit tovább ott a kelleténél csorgatni a nyálát…
A főépület mögött egy hatalmas, gondozott park terül el. Található itt minden: sportpályák, medencék, sétálók, játszótér a gyerekeknek, napozó, bárok, minigolf, és minden más, amit csak a mesélő el tud képzelni. A távolabbi végében három raktár épület áll. Illetve van egy negyedik is, ami használaton kívül van, és a növényzet gondosan elrejti a vendégek elől. A fedett uszoda is itt hátul kapott helyet, akárcsak Graves távoli szegletben álló villája.
 
Most, hogy hamarosan megérkezik az Ördöglovasok felvonulása, mindenfelé emberek nyüzsögnek és készülnek fel az oltári bulira. A parkban színpad van felállítva, hogy élő rock-zenével szórakoztassák majd a vendégeket. Mindenfelé bódék és PAVILONOK állnak sört, hamburgert, pólókat, prospektusokat meg miegyebet nyújtva az érdeklődőknek. Csinos, ifjú hölgyek adnak eligazítást az eltévedteknek. Az egyik raktárépület bejárata felett pedig neonfényekkel villog a felirat: VIP. Ez a rész van kijelölve a fesztivál élőholt résztvevői és csatlósaik számára.
A VIP részleg belülről egyáltalán nem emlékeztet egy raktárra. Odabent bőrülések állnak kerek asztalok körül, az egyik falnál bárpult, itt-ott felújított, robosztus motorok vannak kiállítva. Metálzene dübörög a méretes fekete hangfalakból. Vörös, kék és zöld hangulatfények világítják be sejtelmesen a helyet.
 
Megérkezésükkor Graves az irodájában fogadja őket. Nyájasan, barátságosan üdvözli őket (Észlelés+Empátia dobás, célszám 6, siker esetén rájöhetnek, hogy nem örül annyira, mint mutatja). Elmagyarázza nekik, hogy nem kellene többet tenniük, mint felügyelni az anarchokra, és balhé esetén közbe lépni. De amíg erre nincs szükség, addig is nyugodtan helyezkedjenek kényelembe, és élvezzék a partyt. Ezek után, ha a karakterek kérik, körbevezeti őket a fesztivál területén, a végén a VIP-épületben állapodva meg, ami a későbbiekben a karakterek munkaterülete lesz.
 
Fejetlenség
Nem sokkal éjfél előtt egy kis zsák repül be a VIP részleg egyik ablakán, és egy rendszámnélküli, fekete furgon száguld ki a hotel területéről. A csomagban pedig egy levágott emberi fej van: Graves leghűségesebb ghouljáé. A Giovannik üzentek.
Miután kidühöngte magát, Graves válaszlépésre szánja el magát hirtelen támadt dühében. Emberei fegyvert ragadnak, majd megindulnak a digók ellen élükön Graves gyermekével. Amennyiben a karakterek le akarják beszélni Gravest erről a lépésről, ő elhárítja ezeket mondván, hogy az ő feladatuk a buli felügyelete, és nem az ő magánügyeibe való beavatkozás. Ez az ő és a Giovannik dolga.
Ha valamilyen oknál fogva úgy döntenek, hogy a támadó alakulattal tartanak, akkor egy véres utcai lövöldözésnek lehetnek szemtanúi, mely a Giovannik egy fontos raktára közelében játszódik le.
 
Ördöglovasok
A halandók számára az Ördöglovas Fesztivál nem más, mint egy, az egész kontinensen végighaladó, több száz embert megmozgató motoros-felvonulás. A vámpírok számára viszont ez az anarachok gyűjtőhelye. A keménymag részt vesz az egész rendezvényen Európa legkeletibb csücskétől a nyugati partokig. De a kevésbé fanatikusak is csatlakoznak pár éjszaka erejéig, amíg az ő városukban járnak.
A Fesztivál kiagyalójaként a Főnököt tartják számon. Az ő fejéből pattant ki az ötlet, mikor azon gondolkozott, hogyan is tudná összefogni valahogyan az európai anarchokat.
Először nagyjából húsz éve került megrendezésre, azóta négy-öt évente sikerül összeszedni az érdeklődő ifjú vértestvéreket, és újabb gyülekezőt rendezni.
Nem csak a vámpírok öregjei nem szívlelik ezt a felvonulást, hanem a halandó hatóságoknak is igen sokszor meggyűlik vele a baja. Számos baleset és verekedés kíséri őket, bárhová is menjenek. A Lovasok halandó fele egymást bátorítva kakaskodik, mutatványozik vagy épp vezeti le a feszültséget. A káiniták pedig tobzódnak a vámpírlétben, szabad utat engednek ösztöneiknek, minden ízében kihasználják adottságaikat. Ha már egyszer vámpírok lettünk, miért ne próbáljuk meg élvezni? Sajnos ez a felfogás a Kamarilla tagjait erőteljesen a Szabbat ideológiájára emlékezteti…
 
Szegény karaktereknek ezzel a bagázzsal kell szembe nézniük két éjszakán keresztül. Meg kell védeniük a maszkabált az anarchoktól, az anarchokat egymástól, meg…
A Lovasok éjfél után pár perccel fognak bedübörögni a főépület mögötti szabad térre, ahol Graves rövid nyitóbeszéddel fogadja őket. Ezután a házigazda elvezeti a felvonulás tizenkét vértestvérét és csatlósait a VIP épületbe. Így az ottani személyzettel együtt nagyjából hetven-nyolcvan fő lesz odabent, vámpírok, ghoulok és halandók egyaránt. London városából további három anarch csatlakozik a bulihoz.
Graves a tivornya legelején személyesen is bemutatja a karaktereket a Főnöknek és két első emberének – Tangónak és Pete-nek -, mint segédszervezőket.
A buli lemesélésével remek hangulatot lehet teremteni. Dübörög a metál zene, topless csajok vonaglanak apró kis bőrruciban, a pultnál liter számra mérik a piát, a vámpírok itt-ott csapra vernek egy-egy halandót is, és a többi, és a többi. Mindenki használja a fantáziáját, hogy mivel tudná még látványosabbá, még durvábbá, még vámpírosabbá tenni ezt a részt.
Természetesen, mint ahogy azt Murphy is megmondta nekünk, nem fog minden teljesen zökkenőmentesen menni…
 
Kakaskodás
Ha belefér a játékidőbe, akkor nehezítsük meg a karakterek dolgát néhány rendetlenkedő anarchhal. A szituáció egyszerű: adott egy csinos táncosnő, meg két éhes vérszívó. Eredmény? BUNYÓ!
Miközben folyik az “anarch kertiparty” játékosaink egyszer csak arra lesznek figyelmesek, hogy a vendégek közül két vámpír üvöltözik egymással, és egy “gyere ki a hóra” típusú felszólítással már ölre is akarnak menni. Az előzményei a dolognak, hogy mindkét vérszívó ugyanazt a dúskeblű hölgyet nézte ki magának vacsorának, és egyik sem hajlandó lemondani róla. Egyikük sem az a kifejezetten türelmes típus, főleg nem némi happy meal fogyasztása után.
Érdemes itt felhívni a karakterek figyelmét arra, hogy két becsípett vámpír duhajkodása mennyire káros lehetne a maszkabálra.
Ha szeretnénk még jobban megnehezíteni a dolgukat, akkor mindkét félnek akadhat egykét pártfogója is a helyszínen.
 
Kriptaszökevények
Macskazabáló barátaink sem akarnak kimaradni a jóból, így ők is hozzátesznek valamit az este szerencsés alakulásához.
Raktáruk megtámadását visszaverték, de jelentős veszteségeket szenvedtek ők is. Az este hátralevő részére ők jóval finomabb módszerekhez nyúlnak. Kémeket és szabotőröket küldenek fesztivál területére, hogy egészen konkrétak legyünk: kísérteteket.
A kísértetek egyik fele azzal a feladattal van megbízva, hogy találják meg, hová rejtette el Graves lord Camden testét. Ezalatt a maradék kettő az anarchok buliját hivatott tönkretenni. Ez utóbbi lesz az, ami a játékosok számára is érdekes lehet.
Mesélőre van bízva, hogy hogyan kívánja ezeket a titokzatos eseményeket lemesélni a karaktereknek. Ezek az egészen komikustól a legvéresebb szörnyűségekig terjedhetnek. Lehetnek itt repülő diszkógömbök, önműködő motorok, tönkrement világítás… vagy brutális gyilkosságok, elmeháborodott szemtanúk és elképesztő balesetek.
 
S.O.S.
Lord Camden sem marad tétlen ezen az éjszakán. Bár a szívébe szúrt karó jócskán megnehezíti a dolgát. Ebből kifolyólag csak ugyanazt tudja tenni, amit az elmúlt időszakban is.
Folyamatosan sugározza ki az éterbe segélykérő gondolatait, hátha eljutnak a megfelelő személyig.
Időről-időre ejtsünk meg titokban egy dobást a játékosainknak a jelenés diszciplínájuk értékével megegyező kockatartalékkal ötös célszámra. Siker esetén az illető “fogja az adást”. Legyünk itt is kreatívak. Hallhat könyörgő suttogást valahonnan a távolból, rettenetes látomások gyötörhetik halálról és pusztulásról , ellenállhatatlan menekülési kényszer törhet rá a szerencsétlenül járt illetőre, vagy bármi megtörténhet amit a mesélő gazdag és galád fantáziája csak ki tud találni…
 
Egy hamis vadász és egy valódi halott
Tango eltűnik. Gyanúsan hosszú időre. A Főnök jobb kezét utoljára az egyik pincérlánnyal látták kisétálni a raktárból, azóta egyszerűen nyoma veszett. Kedvenc karaktereinkre hárul a feladat, hogy megtalálják. Egy elcsatangolt anarch könnyedén bajt tud okozni, nem igaz?
Tango eltűnésének egy nagyon egyszerű oka van: ő már a napkeltét színesíti Graves álvadászának jóvoltából. Mikkor a vámpír elvitte “szobára” a gyanútlan pincért táplálkozás céljából, akkor a vadászunk akcióba lépett. Ura parancsának engedelmeskedve nyomába szegődött az elcsatangolt vámpírnak, akit túlságosan is lekötött, hogy szóval tartsa partnernőjét. Egészen a szobáig követte őket, ahol a vérivás gyönyörében elmerült vérszívó szívébe karót döfött, majd elválasztotta a fejét a nyakáról. Ezek után angolosan távozott.
Ha a karakterek rátalálnak a megfelelő hotelszobára (ennek legegyszerűbb módjai: kérdezősködés az embereknél, érdeklődés a recepción, vagy a biztonsági felvételek megtekintése), akkor ott láthatnak egy összeaszott holttestet, illetve a remegő vacsorát, akinek még mindig szivárog a vér a nyakából. A szerencsétlen pincérnek nem viselték túl jól az idegei a látottakat, és a támadás óta ott gubbaszt reszketve, zokogva a szoba egyik sarkában. A történtek annyira megrázták, hogy képtelen az önálló cselekvésre, és a külvilágot is csak nehézkesen fogja fel. Ha a karakterek ki akarják kérdezni, akkor ne legyen könnyű dolguk, nyugtassák meg, aztán hámozzanak ki valamit az alig-alig összefüggő beszámolójából, az esetleges gondolatolvasás, vagy uralommal történő utasítás is csak zavaros eredményre vezet. De azért nagyjából kivehetőek a történtek.
 
A távozás után a vadász taxit fog, és elviteti magát a Temze partjára. Innen pedig pár utcát sétálva meghúzódik Graves egy kisebb raktárépületében.
A kamerák felvételeit követve, a hotel alkalmazottjaihoz intézett kérdésekkel és fontokkal hamar rájöhetnek, hogy taxiba szállt, ha szerencséjük van, vagy épp elég ügyesek megtudhatják azt is, hogy melyik taxiba. Ha eljutnak a folyópartra, akkor néhány csavargónak juttatott font sokat segíthet a további nyomozásban.
Miután rátaláltak a megfelelő épületre, lehet lesz olyan, aki utána akar járni, hogy miféle helyen is húzta meg magát a gyilkos. Ebben az esetben egy megfelelő kapcsolat vagy szövetséges (rendőrségi alkalmazott, alvilági figurák vagy épp a földhivatalnál dolgozók) feltudják világosítani a karaktereket arról, hogy az a bizonyos raktár Mr. Graves tulajdonában áll. Elgondolkodtató…
Akár sikerül megtalálni a vadászt, akár nem Tango halála lesz az, amit a Főnök a tervnek megfelelően arra fog felhasználni, hogy felbuzdítsa az anarchokat a vadász elpusztítására. A Főnök remek szónoki képességének (illetve a jelenlét diszciplína megfelelően burkolt alkalmazásának) köszönhetően az ifjak teljesen belelkesednek, és bosszúra fognak szomjazni.
Mivel közeleg a hajnal, emiatt a vadászatot a következő éjszakára halasztják. Így végül mindenki nyugovóra tér.
 
Egy kellemetlen hír
A nappalt tekintve a karakterek visszatérnek menedékükbe, hogy ott pihenjenek. Sajnos a hotel tele van – Graves itt szállásolta el vendégeit.
Mikor a következő éjszakán visszaérkeznek, már a szálloda egyik biztonságija várja a karakterek. Graves hivatja őket. Nem sokkal napnyugta után ugyanis telefonhívást kapott Fredericotól, aki az éjszaka folyamán tiszteletét kívánja tenni az anarchnál, és tárgyalni kíván vele.
Graves fél, hogy lelepleződhet más káiniták előtt a titka, ezért arra kéri a karaktereket, hogy próbálják meg kordában tartani vendégeit, akik éppen a vadász felkutatására és elpusztítására készülődnek. A vadász elpusztításával egyet ért, mivel ez a vámpírság érdekeit szolgálja, de állítása szerint tart tőle, hogy elragadja őket a hév, és hasadás keletkezik a maszkabálon az ő jóvoltukból.
Itt egy sikeres Észlelés+Empátia dobás Graves Manipukáció+Rászedés próbája ellen felfedheti, hogy valamit nem mond el a karaktereknek.
 
Elszabadul a pokol
Miután előkészítették a lefűrészelt csövű puskákat, a hatlövetűket, a késeket és a motorokat, az anarchok elindulnak vadászni.
A ghouljaik nappal a várost járták, és kutattak a gyilkos után eredménytelenül. Csak a Főnök egy ghoulja talált használható nyomot, ami abba a bizonyos raktárházba vezet.
Itt természetesen hazugságról van szó. A Főnök nagyon jól tudta már előre is, hogy hol van az állítólagos vadász, a ghoulja sem talált semmit. Ezekre a megfelelő képzettség-próbák, esetleg diszciplínák könnyedén fényt deríthetnek.
Az akció során az anarchok minden közlekedési szabályt félredobva száguldanak végig London utcáin a megadott hely felé. A Főnök pedig elégedetten mosolyog, hogy hamarosan a nyomukba szegődnek a zsaruk, és akkor már szemtanúk is lesznek az eseményekre…
A raktárba érve pillanatok alatt felkoncolják a szerencsétlen vadászt, aki azóta is türelmetlenül várja mestere további utasításait.
 
Alig végeztek ezzel, kintről máris szirénák szólnak jelezve, hogy a törvény őrei megérkeztek. Heves tűzpárbaj kezdődik a két fél között, melynek csúcspontján a Főnök mit sem törődve a maszkabállal egy konténert hajít a rendőr kocsikra mit sem törődve a maszkabállal. Ezzel le is zárul a küzdelem, mivel a fakabátok látva ellenfelük képességeit, fejvesztve menekülni kezdenek.
Amennyiben a karakterek jól nevelt kamarillások, úgy azonnal értesítik a sheriffet a hagyományszegésről. Ha nem, Dean rendőrségi kapcsolatai révén akkor is meg fogja tudni, hogy mi történt, csak ebben az esetben a karakterek egy jó nagy szidásnak lesznek alávetve Dean-módra… Cyrus, amint tudomást szerez a kihágásról, azonnal megindul némi erősítéssel a bűn elkövetőjéért.
 
Tárgyalás
Frederico don Giovanni megérkezik a Fullmoon Hotelbe, hogy tárgyaljon Gravesszel. Tárgyalásról itt valójában szó sincs, csak időhúzásról. Ugyanis ez alatt titokban a szálló területére lép Marcus is néhány gengszter illetve kísértet társaságában, ők a ládáért jöttek.
Mint korábban említésre került, Marcus szellemeit felhasználva nagy erőkkel kerestette lord Camden nyughelyét. Az egész éjszakán majd később napon át tartó megfeszített munka meghozta eredményét, az egyik lidérc rábukkant a rejtekhelyre.
A Giovannik terve nagyon egyszerű: Frederico hosszan lefoglalja Gravest, közben Marcus kihasználva, hogy Graves emberei irányítás nélkül maradtak, gyorsan beront a használatlan raktárba lord Camden koporsójáért, majd le is lép a helyszínről.
Mindez remekül is menne, hacsak egy hívatlan vendég véget nem vetne a jó mókának…
Vadászidény
Az öregek félelme nem volt alaptalan. Valóban érkezett egy vadász az anarchokat üldözve.
Roger Williams Párizs óta a Lovasok nyomában van. Már előző éjszaka is megjelent a hotelben, de akkor még nem fedte fel magát, csak felmérte a terepet. Közben kiválasztotta azt a vámpírt, aki valószínűleg a legfontosabb a jelenlévők közül: Gravest. Nincs sok ismerete a vámpírok társadalmáról, ezért csak az alapján döntött, amit látott: mindenki körülötte forgott, hálás köszöneteket mondtak neki, nagy elismerésnek örvendett.
Az vadászat lebonyolítására a következő éjszakát jelölte ki, miután kihallgatott két anarchot, amint a következő éjszakai kiruccanásról beszélgettek (az álvadász üldözéséről van szó). Ennél nagyobb szerencséje nem is lehetett volna, hiszen a kiszemelt vad egyedüli élőholtként marad itt. Így azért mégis csak könnyebb, mint hogyha még egy tucat garázdálkodna a környéken.
Elérkezik a következő éjszaka, elkezdődik az akció. Barátunk a Fredericoval való tárgyalás közben lopakodik be a hotelbe. Egészen jól mennek a dolgok, azt a néhány biztonságit, aki útját állja sikerül csöndben elintézni, feltűnésmenetesen haladni. Ám az egyik hullát megtalálják…
Még pont elcsípi, amint a megtaláló bekapcsolja rádióját, és jelent. Lelövi, de már késő, értesültek a jelenlétéről. Akkor gyorsan kell cselekedni…
 
Gravest telefon útján értesítik a hulláról. Rögtön Fredericot kezdi el vádolni, majd egy rövid, de annál hevesebb vita után a két vámpír fegyvert ránt egymásra. El is dördül egy-két lövés, néhány könnyebb sebesülést mindketten elszenvednek, amikor kinyílik az ajtó.
A két vámpír egy pillanatra ledöbben az ajtóban álló alak láttán, akinek feje körül aranyló glória ragyog. A vadász ellenben nem habozik, azonnal tüzet nyit Gravesre.
Vérszívóink lassan kapcsolnak, hogy miféle alakkal is van dolguk, néhány gyors pillantást váltva szövetkeznek ez új, közös ellenséggel szemben. Aztán meglepve tapasztalják, hogy a férfira semmilyen diszciplínával nem tudnak hatni, sőt a vérük is csak nehézkesen engedelmeskedik akaratuknak… Itt bizony komoly baj van.
 
A tűzharc kellős közepén érkezik Marcus különítményének az üzenete, miszerint meg van amiért jöttek. Frederico úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az ő jelenléte itt már felesleges, ideje indulni. Annál is inkább, mivel egy gránát landolt a szoba közepén. Fredericotól a higgadt és fegyelmezett visszavonulás gyönyörű ellenpéldáját láthatjuk, amint elhagyja a helyszínt… az ablakon át.
Graves pedig tovább üldögél a nyakig érő kakiban használhatatlanná vált lábakkal. Nemléte kezd lepörögni a szemei előtt, amikor a folyosón lábak dobognak, kiáltások hangzanak el, és lövések dörrenek. Megérkeztek a biztonságiak. Williams a túlerőn láttán inkább elmenekül, minthogy ott hagyja a fogát. Úgyis tudja, hol kell keresni a vérszívókat.
Közben az udvaron a digók felnyalábolják főnöküket. Majd bevágódnak a kocsikba, és zsákmánnyal együtt elhagyják a terepet.
 
Ennyi volt a móka mára
A cselekményünk azzal zárul, hogy Cyrus Dean boldog lehet.
Elkapta a Főnököt, kivallatta, elkapta Gravest is, majd a herceg elé állította őket. Egy vértestvér meggyilkoltatásáért, egy másik meggyilkolásának a kísérletéért mindkettőre kimondják a vérvadászatot. Ha a legközelebbi napnyugta még a városban találja őket, akkor bárki számára szabadprédának számítanak.
A két Giovannit is beidézik a herceg elé. Ők egy szóbeli ejnye-bejnyén kívül mást nem kapnak. A mélyálomban nyugvó vámpír az ő klánjukhoz tartozik, ők rendelkeznek vele. De legközelebb rendezzék békésebb módszerekkel a dolgot, vagy akár a Kamarilla segítségét is kérhetik…
És Cyrus Dean nagyon elégedett önmagával…
 
Szereplők
 
Jack Graves
Graves múltjáról a modul elején már lehet olvasni, ezért inkább a jelenbeli ügyeivel foglalkozzunk, illetve néhány tippel, hogy miket deríthetnek ki róla a karakterek.
Alvilági illetve rendőrségi kapcsolatok segíthetnek eltájékozódni Graves piszkos ügyleteiben. Egy kisebb maffiát tart fent, mellyel nyakig ül a csempészetben, a prostitúcióban illetve védelmi pénzeket is szednek. A hatóságoknak eddig nem sikerült rábizonyítani semmit, de a gyanú igen erős. Volt egy korábbi ügye a bíróságon, amikor néhány általa futtatott miatt lány lebukott, de végül felmentették (egy ügyvéd vagy bíró ismerős erről bármikor felvilágosíthat bárkit).
Bankárok illetve pénzügyi szakemberek rámutathatnak, hogy Mr. Graves bankszámláin az utóbbi időben hatalmas mennyiségű összegek mozdultak meg. A vámpír rengeteg pénzt áldozott a mostani rendezvényére, ami óriási veszteséget okozott neki, mondhatni gyanúsan nagyot.
A ghouljait kifaggatva Camdenről is információhoz juthatnak. Ők elmesélhetik a karaktereknek (feltéve, hogy rá tudják őket venni), hogyan szerezték meg a ládát. Akár azt is, hogy hol nyugszik. Graves négy ghoullal rendelkezik: Carter, a hotel biztonsági főnöke, Tony és Jimmy vezetik a bandáját, Micheal a személyi titkára (az ő fejét küldték el légipostán a Giovannik).
A médiabeli ismerősök adhatnak felvilágosítást arról, hogy Graves meglehetősen kétes hírű partykat szokott rendezni a villájában a londoni gazdagok krémjének. Amennyiben egy karakter kellőképpen jól szituált (legalább négyes anyagi háttér vagy legalább kettes hírnév, de legjobb ha mindkettő), akkor akár ő is kaphatott korábban meghívást ezekre a bulikra.
Megjelenését a hanyag elegancia írja le a legjobban. Ruhái mind a legjobb márkák közül kerültek. Ingét félig kigombolva hordja, nyakában aranylánc függ, kezén méregdrága karóra. Hullámos, vállig érő haját kibontva hordja. Arca teljesen sima, állcsúcsát díszítő, rövid szakállát leszámítva teljesen borotvált.
Graves modorát tekintve udvarias, közvetlen és barátságos. Mindig mosolyog, és látszólag jó kedvű. Sok pénze van, tudja is, és élvezi is. A Kamarilla öregjeiről némi lenézéssel beszél, nem szívleli őket túlságosan, beszűkült látókörű, lassúfelfogású zsarnokoknak tartja őket. A karakterek jelenlétének nem kifejezetten örül, de inkább ők, mint Dean. Természetesen velük is barátságos, még ha nincs is oda értük túlzottan.
A Főnökkel kiagyalt tervéről, Camdenről mélyen hallgat. Mikor olyan beszédtéma kerül elő, amely lebuktathatná, akkor igyekszik hihető hazugságokat kitalálni. Például ha a karakterek arról kérdezik, hogy mi dolga volt a Giovannikkal, akkor kisiklott üzleti tárgyalásról hallhatnak tőle.
Klán: Ventrue
Természet: Maximalista
Viselkedés: Világfi
Generáció: 12.
Fizikai: erő 2, ügyesség 3, állóképesség 2
Szociális: karizma 4, manipuláció 4, megjelenés 3
Mentális: észlelés 2, intelligencia 3, érzék 4
Adottságok: Helyismeret 2, Irányítás 4, Kitérés 3, Megfélemlítés 3, Rászedés 4
Képzettségek: Illemtan 2, Lőfegyverek 4, Szereplés 3
Ismeretek: Humán tudományok 3, Jog 3, Nyelvismeret 2, Pénzügy 4, Politika 3
Diszciplínák: jelenlét 4, Uralom 3, Szívósság 2, Fátyol 2
Háttér: Anyagi 4, Kapcsolatok 4, Csatlósok 4, Hírnév 2, Befolyás 1
Erények: lelkiismeret 2, önuralom 3, bátorság 4
Akaraterő: 7
Emberség: 6
 
Harry Livingstone, a Főnök
Nagyon kevesen tudják a Főnökről, hogy azonos azzal a Harry Livingstone-nal, aki csaknem száz éve pusztult el atyja agyarai között Londonban. Livingstone testvéreivel ellentétben meglehetősen nehezen viselte azt, hogy minden atyja kénye-kedve szerint kell tennie, csak az ért, mert ő London legfontosabb és legbefolyásosabb káinitája: Anne Bowesley, a herceg. Tisztában volt vele, hogy nem tehet ellene semmit, ezért inkább megszökött. Bowesley nem bírta elviselni a szégyent, hogy gyermeke képes volt faképnél hagyni őt, ezért inkább azt terjesztette, hogy Livingstone nem volt méltó a nemlétre, visszavette vérét. (A nosferatuk egy nagyon-nagyon-nagyon nagy szívességért cserébe hajlandóak lesznek elmondani ezt egy karakternek. De annak a szívességnek tényleg hatalmasnak kell lennie, mivel egyenlőre a herceg a lekötelezettjük a titoktartásért, ami nem apróság).
 
Harry számos néven utazgatott Európában. Akárhol is járt, mindig lázította az ifjakat az öregek ellen, buzdította őket, hogy lépjenek ki nemzőik árnyékából, és legyenek szabadok. Az évek során sok követője akadt, így lassan ő lett “a Főnök”.
Az Ördöglovas Fesztivál is az ő ötlete, egy füstös Hamburgi kocsmában született meg, amikor egy nagyobb motoros banda húzott el a csehó ablaka alatt. Úgy gondolta, hogy ez a rendezvény lehetne az első lépés, hogy a tengerentúli anarchok nyomdokába lépjen, akik megalapították az Anarch Szabadállamot.
Húsz év próbálkozás azonban elkeserítette. Az itteni fiatalokat roppant nehéz összegyűjteni, az öregek hatalmát jóformán lehetetlen megdönteni. Ezek szerint pedig hiábavaló volt az elmúlt száz év küszködése. Ezek a gondolatok vezettek el végül ahhoz az elhatározáshoz, hogy elhagyja Európát.
Származása titkát egyedül Graves előtt leplezte le, hogy ütőkártyaként használhassa a herceggel szemben, amikor az anarchok belépését kérvényezi. Ez az oka, hogy Bowesley hercegnő, beengedte őket a városba. A biztonság kedvéért azonban szerette volna, ha a fiatalok nem maradnak kamarillás felügyelet nélkül. A sherifftől tartott, hogy ha rájön a Főnök és Bowesley titkára, akkor túl könnyen kiütheti őt a nyeregből, ellenben az ő hatáskörébe tartozik a város védelme. Ezért világosan kikötötte, hogy Dean csak akkor léphet a Fesztivál területére, ha valóban nagy a baj, felügyeletnek pedig küldjön pár ifjabb káinitát maga helyett.
Az anarchok között roppant népszerű alak, lelkesítő beszédei nagy hatással vannak mindenkire, aki hallja őket. Kacagva tör borsot az öregek orra alá, és csak a saját elvei szerint hajlandó élni.
 
Nagy darab fickó, bozontos sötétbarna szakáll keretezi pirospozsgás, pufók arcát, göndör haja rövidre nyírt. Ruházata elég egyhangú: bőr, bőr és szegecs. A napszemüvegről sem szabad megfeledkezni. A Főnök mindig nagy hanggal van és jó kedvvel. Egészen addig amíg fel nem dühítik, amit nem túl nehéz, mivel igencsak türelmetlen, hirtelen-haragú férfiról van szó. Ha egyszer valaki vagy valami kihúzza nála a gyufát, akkor csapkod, tör, zúz, üvöltözik, nem kímél senkit és semmit.
Klán: Ventrue
Természet: Lázadó
Viselkedés: Vezető
Generáció: 9
Fizikai: erő 4, ügyesség 3, állóképesség 3
Szociális: karizma 4, manipuláció 5, megjelenés 2
Mentális: észlelés 2, intelligencia 2, érzék 2
Adottságok: Helyismeret 2, Irányítás 5, Kézitusa 4, Kitérés 2, Megfélemlítés 3, Rászedés 3
Képzettségek: Biztonsági rendszerek 2, Illemtan 1, Lőfegyverek 3, Vezetés 4
Ismeretek: Nyelvismeret 3, Politika 2
Diszciplínák: Jelenlét 5, Őserő 4, Szívósság 2
Háttér: Státus 2
Erények: lelkiismeret 2, önuralom 2, bátorság 4
Akaraterő: 7
Emberség: 5
Hátrány: Türelmetlen
 
Az ördög jobb és bal keze
Frederico don Giovanni a második világháború után bukkant fel Londonban, miután a háborúban eltűnt az elődje. Hamar bele is vetette magát az alvilági életbe, és rövid idő alatt meghatározó tényezővé lépett elő. Alkalmazottjai ott voltak a csempészet, a védelmi pénzek és a fegyverkereskedelem legfontosabb pozícióiban. Az igazán nagy sikereket azonban James Mooney jogi és könyvelőzseni felbukkanása hozta magával. Mooney remek ötleteinek köszönhetően könnyedén kijátszották a törvényt. Aztán a hetvenes évek elején megtörtént, amitől Frederico a legjobban tartott – Mooney egy rajtaütésben elhalálozott.
Frederico kénytelen volt másokkal pótolni legjobb emberét, de közel sem ment olyan jól az üzlet, mint korábban. Ekkor sétált be az ajtaján Marcus Giovanni, a Fekete Művészet szakavatott mestere, és visszautasíthatatlan ajánlatot tett neki…
 
Marcus egész életében majd nemlétében a fekete mágia titkait kutatta. Élőholtként körbeutazta a világot, mindenhol a nekromancia sötét titkai után kutatva. Dél-Amerikai kirándulása sikerességét jelzi az az átok, amely meggátolja őt, az ott megtudottak elkotyogásában. Amikor úgy döntött, hogy egy időre eleget tanult, ideje lesz lepihenni, és csöndes kutatással tölteni az idejét, akkor Londont választotta, tekintettel az alacsony számú Giovanni-jelenlétre.
Ő volt az, aki visszahozta Mooneyt az alvilágból, és a könyvelőt lelkét saját kedvenc aranyórájába börtönözte be, és kötelezte szolgálatra.
Innetől kezdve a két Giovanni együtt folytatta London alvilágának és Alvilágának meghódítását.
Párosunk tagjai egymás tökéletes ellentétei. Frederico jól ápolt, ízlésesen öltözködik, drága luxusvillában lakik. Kissé köpcös fickó, rövid, bajusszal, hátrafésült fekete hajjal. A filmek tipikus maffiózóját juttatja az ember eszébe. Modora kifinomult, illedelmes, jellemét tekintve parancsoláshoz szokott ember.
 
Marcus korántsem mondhatja el magáról, hogy ilyen jó benyomást keltene az emberekben. Sőt, kifejezetten ijesztő jelenség. Hosszú, fekete haja állandóan kócos, szemei beesettek, ráadásul az egyik fekete, a másik kék színű. Arca beesett, szürkés árnyalatú. Ruhái általában elnyűttek, idejét múltak. Rég maga mögött hagyta emberségét, és a Csontösvény morbid tanításaira cserélt. Csöndes, szótlan típus, a halottakon és a nekromancián kívül nem sok minden érdekli. Mindezekhez egy nagyon sötét humorérzék is párosul.
Frederico don Giovanni
Klán: Giovanni
Természet: Zsarnok
Viselkedés: Vezető
Generáció: 8.
Fizikai: erő 2, ügyesség 3, állóképesség 2
Szociális: karizma 4, manipuláció 4, megjelenés 3
Mentális: észlelés 2, intelligencia 3, érzék 3
Adottságok: Empátia 4, Helyismeret 2, Irányítás 4, Kifejezőkészség 1, Megfélemlítés 4, Rászedés 3
Képzettségek: Illemtan 2, Lőfegyverek 4, Vezetés 2
Ismeretek: Jog 2, Nyelvismeret 1, Okkultizmus 2, Pénzügy 2, Politika 3
Diszciplínák: Uralom 4, Jelenlét 4, Jelenés 4
Háttér: Anyagi 5, Katonai erő 3, Kapcsolatok 3, Csatlósok 2, Befolyás 2, Hírnév 1, Státus 2, Nyáj 3
Erények: lelkiismeret 1, önuralom 5, bátorság 4
Akaraterő: 8
Emberség: 5
Előnyök/hátrányok: Klánviszály – Ravnos, Ösztönös vezető, Köthetetlen, Kellemes hang
Marcus Giovanni
Klán: Giovanni
Természet: Magányos
Viselkedés: Rejtélyes
Generáció: 10
Fizikai: erő 2, ügyesség 2, állóképesség 3
Szociális: karizma 2, manipuláció 3, megjelenés 2
Mentális: észlelés 4, intelligencia 5, érzék 3
Adottságok: Empátia 2, Éberség 2, Helyismeret 1, Megfélemlítés 3, Rászedés 2
Képzettségek: Bizt. Rendszerek 1, Illemtan 1, Közelharc 1, Lopakodás 2, Lőfegyverek 1, Mesterség 1
Ismeretek: Humán tud. 2, Jog 1, Nyelvismeret 3, Nyomozás, 2, Okkultizmus 5, Orvostudomány 4, Természettud. 2
Diszciplínák: Nekromancia 5, Jelenés 3, Őserő 2
Nekromancia ösvények: Sír ösvénye 5, Csontösvény 4, Hamuösvény 4
Háttér: Anyagi 2, Csatlósok 1, Kapcsolatok 1, Szellem csatlósok 5
Erények: meggyőződés 2, önuralom 5, bátorság 4
Akaraterő: 9
Csontösvény 5:
 
Cyrus Dean
London városának híres-hírhedt főszolgabírója. London bombázásakor a második világháborúban sok káinita pusztult el vagy merült mélyálomba. Többek között az addigi sheriff is. Ekkor lépett színre Dean, aki azóta is töretlen lelkesedéssel és elhivatottsággal végzi munkáját.
A nosferatuk után, övé London legjobb besúgóhálózata. Csövesek, rendőrök, újságírók, Scotland Yard, ezek mindegyikében van legalább egy beépített embere. Klánjának vérmágiája, továbbá a nosferatuk információs hálózata (ez utóbbi elég drágán) is az ő rendelkezésére áll.
Hírneve rettenetes, a szabálysértőkkel, ellenségekkel szemben hihetetlen kegyetlenséggel lép fel. Talán még élvezi is, ha fájdalmat okozhat.
Viselkedése mindig fenyegető, bármilyen jóindulatú köntösbe is bújtatja. Mosolyától feláll az ember hátán a szőr. Igazából a puszta jelenléte nyomasztó.
Pontos kidolgozásra itt nem kerül sor, minden mesélő maga döntse el, hogy mire képes és mire nem.
 
Roger Williams, a vadász
Williams csaknem hét éve foglalkozik vámpírok levadászásával. Hét éve volt, hogy a szeme láttára szívta szárazra egy őrjöngő vérszívó a kislányát. A szörnyeteg akkor elmenekült, de Williams néhány hónap múlva rátalált, és elpusztította. Azóta évek teltek el. A vadász rájött, hogy miféle rémségekkel van tele az éjszaka. Részben az emberek védelmében, részben bosszúból lánya haláláért elkötelezte magát ezek elpusztítása mellett.
Ahogy telt, múlt az idő, különös álmokat látott. Angyalok szóltak hozzá, mennyei lények mutatták neki az utat. Ezzel egy időben pedig szokatlan képességek ütköztek ki rajta. Ellenállóvá vált a szörnyetegek hatalmával szemben, sőt akár meg is semmisíthette, ha úgy akarta. Ezek a “csodák” csak még jobban megerősítették abbéli elhatározásában, hogy ő ezeknek a lényeknek az elpusztítására hivatott.
Mióta vadászik, felhagyott korábbi munkájával, feladta állandó lakhelyét, nomád életmódot, folytat, egyik napról a másikra élve. Mielőtt mindez elkezdődött volna autószerelő volt, így pénzszerzésre olyan módszert választott, amely nem állt távol eddigi hivatásától: kocsi-lopás.
Vámpírokról szerzett ismerete nem túl bőséges. Ismeri a gyengeségeiket, képességeik nagy részét, de a társadalmukról alig tud pár dolgot, csak a legfontosabb kamarillás tisztségekről tud, de azokról is csak nagyvonalakban.
Természet: Fanatikus
Viselkedés: Vakmerő
Fizikai: erő 3, ügyesség 4, állóképesség 3
Szociális: karizma 3, manipuláció 3, megjelenés 2
Mentális: észlelés 2, intelligencia 3, érzék 2
Adottságok: Atlétika 2, Éberség 3, Kézitusa 2, Kitérés 3, Rászedés 2
Képzettségek: Biztonsági rendszerek 3, Közelharc 3, Lopakodás 3, Lőfegyverek 4, Mesterség 3, Vezetés 3
Ismeretek: Nyelvismeret 3, Nyomozás 2, Okkultizmus 2
Háttér: Kapcsolatok 5, Anyagi 1
Erények: lelkiismeret 3, önuralom 3, bátorság 5
Emberség: 6
Különleges képességek:
Williams egy Akaraterő-pont elköltéséért cserébe egy jelenet erejéig immúnissá válik MINDEN természetfeletti befolyásra, hatásra. Gondolatait ekkor nem lehet olvasni, uralommal parancsolni neki nem lehet, a mágikus tűzön kacagva sétál keresztül. Amíg ez a képesség aktív, addig aranyló glória ragyog feje körül.
Ez alatt az idő alatt képes a közvetlenül nem rá ható természetfeletti képességeket is blokkolni vagy épp megszűntetni. Ehhez egy Akaraterő dobást kell tennie, melynek a célszáma a létrehozó Embersége. A próbán legalább annyi sikert kell elérnie, mint a létrehozónak. Balsiker esetén azonnal kifejti rajta a hatását az adott képesség, mindenképp valamilyen negatív módon. Amennyiben az ellenfél képessége nem igényel dobást, úgy egyetlen siker is elegendő a hatás megtöréséhez. Ilyen módon akár a vérpontok használatát is blokkolhatja, ami roppant kellemetlen egy vámpírra nézve. A megtörést/blokkolást viszont körönként legfeljebb egyszer alkalmazhatja.
Ha valahogy sikerült valakinek természetfeletti úton hatalmat nyerni fölötte, vagy hatni rá, akkor lehetősége van egy Intelligencia+Okkultizmus dobást tenni nyolcas célszámra. Siker esetén felismeri a működő természetfeletti hatást, és egy Akaraterő-pont elköltésével és egy nyolcas célszámra tett sikeres Akaraterő-dobással lerázhatja magáról.
 
 

A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához