LFG.HU

Gulandro
ismertetőCimkek

Sok rajongó álma vált végre valóra, mikor tavaly decemberben, sokéves várakozás után megjelent ez a könyv. Nem egyszerűen a világleírás tárgyát képező fiktív ország rajongói vehették végre elégedetten kezükbe a kötetet, hanem azok a szerepjátékosok és olvasók is, akik egészen idáig reménykedtek abban, hogy valaha napvilágot lát majd.
 
Toron az elmúlt években vitán felül Gáspár Péter, avagy Jan van den Boomen író munkássága során kapta meg a ma ismert formáját az olvasók és szerepjátékosok számára. Összefüggő novelláskötetei és korábbi regényei is olyan rálátással és érzékletességgel járták körül az addig csak háttérként felvázolt, eredendően gonosznak ismert kultúrkört, hogy a fiktív világ veterán ismerői és a fiatalabb rajongók is feltétel nélkül fogadták el mindazt, amit a Háromfejű országa kapcsán papírra vetett. Ismeretes volt egy korábbi kiadó gyámságában készülő terve is, ami nem kevesebbet jelentett, mint az első konkrétan hozzá kapcsolódó novella (Wayne Chapman: Toroni vér) óta a kívül-belül újraértelmezett ország teljes bemutatását. Ez lett végül az a Toron világleírás, melynek előszavában hálával köszöni meg a korábbi segítségeket minden arra érdemes személynek.
 
A könyv maga drabális, ami már az első kézbevételnél világossá válik. Súlya van annak a majd félezer, keménykötéssel keretezett oldalnak, melyre a Birodalom könyvét nyomtatták. A borítófestmény elsőre meglepett, magam részéről valami dicsőséges, lobogókkal teli, hatalmat sugárzó kompozíciót vártam volna, ami helyett a sandán áldozni hívó Morgena papnő képe kifejezetten más benyomást kelt, ezzel is utalva talán arra, hogy a könyv tartalma más lesz, mint amire az amund számítana. A hátsó fedélen éktelenkedő korbesorolás pedig kifejezetten kíváncsivá tett. Utólag azt kell gondolnom, hogy az emberáldozó vallást központba állító kultúra leírásával érdemelte ezt ki a mű. Igaz, ez alapján szinte minden M*-al kapcsolatos könyv megkaphatná a maga besorolását, kiszűrhetnénk ezzel a kifejezetten tiniknek íródott könyveket is, de ez csak egy kósza ötlet.
 
Belekezdve a könyv olvasásába rögtön szembesülünk annak különös nyelvezetével. Nem egy száraz szerepjáték kiegészítőt fogunk olvasni, de nem is egy fordulatos kalandregényt. Írói érzékkel “válogatott” ynevi esszék és magánlevelek festik elénk az ismeretlenül ismerős Toron világát. Ez a stílus hasonló az évekkel korábbi Summarium shadoni fejezetéhez, de nekem mégis inkább W. Hamilton Green: Renegátok című regényét juttatta eszembe, ami sokkal inkább volt ibarai útleírás, mint bármi egyéb, de szerencsére a Toron nincs akkora identitásválságban, mint az egykori regény. Igaz, egy-egy hosszabb fejezet olvasása közben könnyen elfelejti az ember, hogy most kinek a mijét is olvassa és nehéz olykor visszafejteni a Toron ellenségei által írt szövegek mögötti valós tartalmat, de ez hozzátartozik valahol a “játékhoz”.
 
A könyv meglehetősen szellős szerkezetű: olykor úgy éreztem, hogy szigorúbb hozzáállással a könyv majd háromnegyedére kisebbíthető lehetett volna. Ez akkor okozhat gondot, amikor oldalakon keresztül nem találunk kísérő illusztrációt az lap alján és tetején futó kötelező jellegű szimbólumokon kívül. Ez azt az illúziót keltheti, hogy kevés a kép, pedig egy 300-400 oldalas műhöz nagyon is elegendő lenne, a jobbára teljesen új grafikákat felvonultató művészeti háttér, de így valóban kevésnek hat ugyannyi, amikor ötszáz oldalon keresztül folyik a több ezer éves történelem és hozzá kapcsolódó kultúra elemzése.
 
Sarkalatos kérdés az utóbbi években minden M* kiadványnál, hogy mennyi régi anyagot használtak fel az elkészítéséhez. Szerencsétlennek tartom, hogy a könyv első félszáz oldalán az egykori Papok, Paplovagok kézikönyvének kapcsolódó vallásairól szóló szövegek nagyobb változtatás nélkül jelennek meg a könyvben, mert így könnyen negatív hatást válthat ki azokból, akik az ilyesmire kényesek. Az utána következő több száz oldal soha nem látott szövegei ellensúlyozzák a kezdeti csalódottságot, de azon kívül, hogy ezek az írások már valóban nem egykönnyen hozzáférhetőek nem indokolja sok minden újabb szerepeltetésüket. Néhány ismerős ágyékvillantós Tikos képen és novella – illetve regényrészleten kívül minden vadonatúj.
 
A korábban kiadott tartalomjegyzék alapján már lehetett tudni milyen témákról és milyen mélységig értekezik majd a könyv. Így csak annyit jegyeznék meg, hogy nagyon szimpatikus volt számomra az, hogy a bemutatott világ részletezése az egész művön keresztül konzekvens maradt. Nem nagyol el semmit különösebben, de élvezhetetlenül mélyen sem kíván szántani egyes témákban. A számmisztika bemutatás vagy a zászlósháborúk elemzése mind olyan téma, amelyek jócskán élvezhetetlenek lehetnek annak, aki nem feltétlen kyr-toron téma rajongója, de ezt is sikerült úgy megvalósítani, hogy olvasható maradt a számomra is. A történelmi összefüggéseket is olyan módon tárja elénk, hogy inkább érezzük izgalmas történetnek, mint száraz évszámok váltakozásának a fekete- és vörös lobogók viadalait. Jó volt megismerni végre, hogy Toronban mitől számozzák másképpen ezeket a világégéseket, mint a Szövetség országaiban, illetve hogy mindezt miért. Az egész koncepción érződik egy olyan csiszoltság és végiggondoltság, ami elsőre idegen nekem a régi, vázlatszerű Toron kép után, de könnyebben fogadom el első olvasatra, mint azt hinné az ember ennyi év bizonytalanságban tartás után.
 
A könyv megjelenése óta eltelt időben több rajongóval beszélgettem a Toronnal kapcsolatos élményeikről. Régi játékosok áradoztak, hogy mennyire jó és élvezetes olvasni a kötete csak magában. Egy szerepjátékos verseny moduljának aktív része volt az ezen oldalakon kanonikussá vált Daychín féltartomány és az ottani mesélők, játékosok egyként fogadták el a különös koncepció nyomán megvalósuló kalandokat. Magam is egy kampányt kezdtem írni a birodalom keleti végeinek helyszínein és örömmel vettem, hogy mennyi érdekes adat, apróság kapcsolódik a könyvben egy-egy ilyen elhatározáshoz. Tárgymutató és részletes szójegyzék segíti a keresést a könyvben, ami igencsak elkelt már. Rejtély miért hiszik manapság, hogy ilyesmi nem kell. Na ja, volt, aki még a tartalomjegyzéket is sokallta annak idején 2004-ben.
 
A kötet legnagyobb hiányossága egyben pozitívuma is. Nemigen képzeltem volna, hogy valaha is megjelenhet egy ekkora összefoglaló mű egy fiktív országról anélkül, hogy valamilyen szerepjátékos statisztika vagy rendszer alapja legyen. Azonban van aki éppen amiatt veszi meg ezt is így, mint annak idején a Titánt a lapozgatós könyvek mellé. Meghagyja a könyv a lehetőségét annak, hogy mindenki az általa játszott rendszerben élvezhesse Toron új arculatát. Igaz, ehhez elkelt volna valamivel több mankó is, hogy ezeket az ötleteket és új kasztokat az asztali játékok keretei közé álmodhassuk, de tudok olyan csapatról, ahol már van például toroni zengőharcos. Szomorú lennék, ha ez a tendencia (miszerint rendszer nélkül jelenjenek meg közelharcban is használható könyvek) meghatározná a későbbieket.
 
Pár éve még azon kötetek sorát növelte, amelyek be nem tartott ígéretekként növelték a M*-al kapcsolatba hozható kiadók kollektív adósságát a rajongók felé. Több olyan személyes – és elektronikus beszélgetésre is emlékszem más rajongókkal, akik teljesen biztosak voltak benne, hogy soha nem jelenhet meg a Toron, semmilyen formában és semmikor. Azonban ilyen téren én az egyre apadó könyvlistára gondolva, eztán is azon kevés optimista táborát erősítem, akik ellenkezőleg gondolják. A karácsonyra a fenyő alá került könyv pedig megerősítés számomra igazamban, hogy lesznek még kellemes meglepetések az előttünk álló években.
 
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához