LFG.HU

lorinczy_judit
hírek
A mai világban nevetséges, idejétmúlt dolog feministának lenni, sőt, enyhén pejoratív jelentéstartalom kapcsolódik ehhez a szóhoz. Talán azért, mert immár nem a női egyenjogúság kiharcolását szimbolizálja, hanem valamiféle “női felsőbbrendűséget”, amitől a férfiak falra másznak.
Én is.
Pedig nő vagyok.
Mókás, de egyszer egy feminista férfitól is megkaptam a magamét, hogy mi az, hogy én nem vagyok feminista, hát nem veszem észre, hogy elnyomnak minket a férfiak? (Hasonló okokból egyúttal atesitának is kellett volna lennem, mert a Bibliában bizony az szerepel, hogy a lyánygyermeket eladhatja az apja rabszolgának meg ilyenek.)

Őszintén szólva sosem éreztem magam különösebben elnyomva. Ugyanolyan eséllyel pályáztam, felvételiztem iskolákba és az állásomra, mint azok, akik kívül hordják a nemi szervüket, egy rakás olyan tárgyiasult és nem tárgyiasult elismerésben részesültem, amiben férfiak is, senki sem szól bele, hogyan öltözködjek, senki sem mondja meg, hogy mit tehetek és mit nem, sportoltam, és többet viseltem el, mint egynémely fiú a környeztemben, szavazhatok, és szabadon dönthetek, kivel élek együtt; nem tudok főzni, varrni, ellenben élveztem a technika órákat, amikor fűrészeltünk, szögeket vertünk, amerikai futballt és hokit nézek a tévében stb.

De ha leveszem a szemellenzőt, rá kell jönnöm, hogy a nők általában kevesebbet keresnek, mint a férifak, nehezebben találnak állást, vezető pozícióba ritkán kerülnek (hány nő ül a parlamentben?), kisebb az esélyük az elismerésre, továbbtanulásra, és még bizonyos leveskocka reklámok is azt sugallják a tévében, hogy a kislányok ennek segítségével tanulnak meg olyan jól főzni, mint az anyukájuk…

Még mindig visszatetszést kelt, ha egy nő olyasmire vetemedik, ami a férfiak privilégiuma.
Ha példának okául sci-fi írásra adja a fejét. (Egy évfolyamtársam – fiú volt az illető – marhára csodálkozott, hogy engem érdekel ez a téma, neki is az volt a beállítódása, szerencsére mindenféle hímsoviniszta felhang nélkül, hogy a nőkre ez “nem jellemző”.)

Nem vagyok feminista.
De amikor ilyeneket olvasok, mint ez:

“Miért kell nők regényeit kiadni, amikor számtalan zseniális regény még nem jelent meg? Mi értelme van az ilyen kísérletezgetésnek?! Nem mondom, hogy a nők nem írhatnak jó sci-fiket, de valószínűleg csak csekély számban sikerült nekik. Kilátszik a lóláb, hogy csak azért kaptak Hugo-díjat ők is, hogy nők is kapjanak.”

Vagy ez, elszakad bennem valami:

Nem függetlenek [mármint a minőségi kifogások attól, hogy ], és ez egyszerű matematika. Aki ugyanis elég sok nő és férfi sci-fijét olvasta már, az azt tapasztalhatta, hogy a férfiak által írtak között lényegesen nagyobb arányban talált jó sci-fiket. Ebből pedig az következik, hogy ha megjelenik egy nő által írt sci-fi, az lényegesen valószínűbb, hogy gyenge lesz, mintha egy férfi által írt sci-fi jelent volna meg.”

“Nem tudom, hogy nőellenes vagyok-e, nem is gondolkodtam még ezen. Egyszerűen csak a tényeket próbálom értelmezni. Sok női írótól olvastam már krimit és sci-fit is, és többnyire csak negatív élményeket szereztem. Pedig krimit sokkal könnyebb írni, mint jó sci-fit [sic!], mégsem tolonganak ott sem nők a kedvenceim között. De ott legalább van egy Agatha Christie, akinek megkérdőjelezhetetlenek az érdemei, a klasszikus krimi egyik legjobbja. De melyik nő mérhető Asimovhoz? Cherryh vagy Le Guin? Ugyan már…”

 

Hogy milyen érzés ilyesmivel szembesülni? Mondanám, hogy most gondolatban mindenki cserélje le ezekben a mondatokban a “nő” kifejezést “férfira”, de nincs értelme. Mondanám, hogy ez csak egy egyedi vélemény, és amúgyis letorkollták őket a fórumon, ahonnan ezt idéztem. De. Ez. Nem. Ilyen. Egyszerű.

 
“Egy haveri körben a scifiről (nem fantasyról) beszélgettünk, és én is bedobtam, hogy a nők nem igazán brillíroznak a témában. Na, hogy ott mit kaptam én egy lánytól, ha-ha! Hogy engem is lehessen alázni: annak idején a Galaktikában időről időre jelent meg pár női szerző és sajnos nem tudtam mindegyiket elovasni, a scifihez gyakran nem sok közük volt. Ez nem nőellenesség vagy előítélet, egyszerű tapasztalat.”

 
Aki azzal, hogy holmi tapasztalatra hivatkozva azt állítja, egy nő nem tud jó sci-fit írni, a nők értelmi képességeit kérdőjelezi meg.
De tovább mennek, és olyasmiket mondanak, hogy mi csak arra vagyunk alkalmasak, hogy ostoba vámpíros-szenvelgős-romatischegiccs-fantasy történeteket kreáljunk feminista beütéssel, és a sci-fink is szükségszerűen ebbe az irányba tolódik el (vagyis nem SF). A nők bizonyos vélemények szerint nem jók a műszaki és alapvetően a természettudományokban, márpedig ugyanilyen általános az a nézet is, hogy a jó sci-fi alapja a természettudományos képzettség.
Szóval eláshatja magát minden kedves bölcsész és jogász. (Vagy húzzanak, és írjanak fentezit.)
A nőket jellemzően olyan férfiatlan és unalmas témák “érdeklik”, mint a szerelem, a gyereknevelés, a házimunkák – ugyan miről írhatnának, ugyan miféle sci-fit produkálhatnának, amikor a világot a konyhaablakból szemlélik?

Miért ez a bejegyzés? Minek foglalkozom én ezzel? Hiszen nő vagyok, csak túllihegem a dolgot, és egyébként is, fúj, feminizmus. De akkor hol vagytok, sci-fit író, magyar nők, mikor a Zsoldos-díjat osztják? Hol vagytok, mikor író-olvasó találkozót rendeznek Írószövetségek és szakhonlapok és magánszemélyek? Hol vannak a novelláitok és regényeitek és elemzéseitek?

A sült galambra vártok, hogy a szátokba repüljön?
Mind magánkiadásra – és ezzel, mondjuk ki nyíltan, perifériára – kényszerültök?
Vagy férfi álnéven írtok?

 
 
(Címlapra gurította: Onsai)
 
 

Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://judlorin.blogspot.com/2009/06/sci-fit-iro-magyar-nokhoz.html]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához