LFG.HU

HammerTimeCafe
Tantris
RPGCimkek
I. A család

A Pyarron szerinti 3670. esztendőben, Alborne tercének második, az Álmok  havának 15-éről 16-ára virradó éjszakán születtem, mint Astias del  Gwinos grófnak, az Északi Helyőrség parancsnokának és feleségének,  Elessana vil Tarrynnak második gyermeke. Fivérem, Radgor még be sem  töltötte tizenhatodik életévét, mikor Darton magához szólította. Húgom,  Telisia, Dan Cassyr báróhoz, a Keleti Helyőrség ifjú parancsnokához ment  nőül. Házasságuk Ellana szeszélye folytán nem kimondottan sikeres, ez  főként a báró kicsapongó életmódjának köszönhető. Telisia régóta  különváltan él méltatlan férjétől, s emiatt atyám haragját is magára  vállalta. Testvéri viszonyunk ennek ellenére felhőtlen, jómagam ugyanis  nem osztom atyám vaskalapos nézeteit a családi kapcsolatok felsőbbségéről.

Atyám szerfelett erélyes, állhatatos és okos férfi, testi és szellemi  neveltetésemre egyaránt komoly gondot fordított. Erősen féltett azoknak  az ifjaknak a sorsától, kik eleve biztosítottnak vélik jövőjüket, és már  igen korán a maguk urai lesznek. Anyám, aki P.sz. 3653-ban született,  nem kapta meg Alborne-tól azt a kegyet, hogy hosszú életet élhessen,  hiszen már kisgyermekkora óta nyavalyatörésben szenvedett. Még nem  töltöttem be tizennyolcadik évemet, mikor Darton maga mellé vette őt.

Mivel hamar magunkra maradtunk atyámmal, s ő maga is a katonák életét  élte, szüntelen ismételgette nekem, hogy nem lesz mindig mellettem, nem  tud minden veszedelemtől megóvni. Hozzáfűzte továbbá, hogy közeli  rokonaink, nagybácsik, nagynénék, unokafivérek nincsenek, s így magamra  vagyok utalva, minek következtében még fontosabb, hogy pártfogás és  oltalom híján önerőmből is képes legyek boldogulni. Arra buzdított, hogy  olyan ember váljék belőlem, aki egyedül is képes úrrá lenni a leküzdhető  bajokon. Nem tagadom, hogy sikerült is kedvet ébresztenie bennem, s  ehhez társult az a velem született versengési szellem, amely ösztöklét  atyám intelmeinek követésére.

II. Tanulmányok

Mindig az volt a véleményem, hogy ha nem hallgatok folyton heves vérem  szavára, akkor vittem volna valamire a történelemtudományban. Mindig  lenyűgözve forgattam a históriákat, kiváltképp korunk eseményeit, a  Zászlóháborúk időszakát feldolgozó munkákat. Talán ezért is ébredt bennem a kedv arra, hogy papírra vessem azt, ami velem történik. Mindazonáltal tudomásul vettem, hogy családom nevére bajt hozhat, ha kifecsegem annak titkait ,ezért eltökéltem, hogy titokban tartom ezt a művet.

Atyám időt és pénzt nem sajnált, mikor a neveltetésemről volt szó.  
Házunkban sok tanító megfordult, mégis ifjonti éveimből nem mestereimre, hanem tanulótársamra, O’Rass báróúrfira emlékszem vissza legszívesebben.
Együtt nevelkedtünk, s csak nyolc hónappal voltam fiatalabb nála, s ha életkorunk azonossága alapján szabad e kifejezést használnom, amelyet két, rangban ennyire különböző ifjú helyzete egyébként nem engedne meg, barátság fűzött össze bennünket. Azt hiszem, ha ő nincs mellettem, akkor tanoncéveimet a legnagyobb unalomban töltöttem volna. Így viszont még most is melegséggel tölti el a lelkem, amikor visszagondolok azokra a hónapokra, amikor együtt gyakoroltuk az udvari etikett szabályait, a társas viselkedés kultúráját vagy amikor kipróbáltuk kezdő tánctudásunkat az első grófi bálakon. O’ Rass úrfit azonban családja egy  idő után visszavette magához, s ezután egyedül kellett folytatnom tanulmányaimat.

Miközben az ilanori Rylek a lovaglás tudományára okított, addig  Sigranomóban tanultam 3689-től három esztendeig. Egyetemi tanulmányaim során legkedvesebb mesterem Renelus volt. Szigora és hatalmas tudása mindig lenyűgözött, általa ismertem meg Észak tollforgatóinak legmesésebb legendáit, teológialeckéi után más szemmel figyeltem immár az Istenek tevékenykedését és história-előadásai után mindig megborzongtam, látva azt, hogy a hatalmas birodalmak történetében az egyes személyek milyen jelentéktelen porszemek csupán.

Ahogy teltek az évek egyre inkább kezdtem megunni tanítóimat és magát a tanulást, s erősen szerettem volna hercegi szolgálatba lépni. Az éppen zajló Zászlóháború kiváló alkalmat jelentett arra, hogy rátermettségemet bizonyíthassam atyám és a világ előtt. Kharas ostroma, melyet egy nyári napon maga a Herceg irányított, csaknem minden korombéli ifjút vonzott.
Hosszú idő után itt találkoztam ismét O’Rass báróval, s együtt is estünk át a tűzkeresztségen. Én futárként vettem részt a csatában, míg O’Rass a csatatéren bizonyította rátermettségét. Ekkor döbbentem rá, hogy más a filozófusok és historiográfusok könyvein olvasni és más átélni a háború dühét. Arel azonban mellettünk volt és diadalmaskodtunk azon a napon.

A kharasi csata után döbbentem rá, hogy a pengeforgatást még ismerem eléggé. Nem volt idegen számomra a vívás mestersége, azonban tökéletlenségemmel nem akartam szégyent hozni atyám nevére, ezért O’Rass báró javaslatára felkerestem vil Sinius mestert, aki az erigowi vívomesterek egyik legnevesebbike volt akkoriban. Több kommentárt készített a shadoni párbakódexhez, megírta Den Aluid mester életrajzát — és (talán kell ezt említenem?) a köpenyvívás tudománya a kisujjában  volt. Megtiszteltetés volt minden vívólecke amit tőle vehettem.

III. A gyász és az örökség

Gyászos lelkülettel ragadtam tollat ezen a napon, mely a P. sz. 3695. az Áradás havának huszadika. Még nincs két órája sem, hogy atyám, hatvanhetedik évében elhunyt. Három hét óta köszvény kínozta, s a legjobb vajákosok sem tudtak már enyhíteni kínjain. A betegség már olyannyira megtámadta tagjait, hogy Dreina papjainak gyógyító mágiája csak ideig-óráig volt képes nyugalmas órát biztosítani számára. Mivel tudta, hogy Darton hívását nem halogathatja sokáig, magához hívatott engem és húgomat, hogy rendezze a család ügyeit.

Talán a halál közelsége volt az, ami miatt atyám, hosszú évek hallgatása után megbocsátott Telisiának, és belátta, hogy a rossz házassághoz neki is köze van. Belátta, hogy egy báróné úgy, hogy házasságát Dreina kegyelmével felbontják, egyedül nem képes gondoskodni magáról. Atyám ekkorra már kiismerte Dan Cassyr bárót és tudta, hogy a válás kimondása után Telisia kevés kárpótlásban részesülhet. Éppen ezért döntött úgy, hogy vagyonát Telisiára hagyja örökül, mivel engem (rangom és tudásom kamatoztatásával) képesnek tartott arra, hogy saját vagyonra és hírnévre tegyek szert. Örömmel értesültem róla, hogy az Északi Helyőrség parancsnoki tisztjét O’Rass báró kapta, aki ezzel a címével grófi rangot kapott a Hercegtől. Tudtam, hogy barátom személyével jó ember örökli atyám tisztségét.

S hogy nekem mi jutott? Egy erigowi nemesifjú szemével vizsgálva fogalmazhatunk úgy, hogy “koldusbotra jutottam”, hiszen húgom örökölt minden vagyont. Én azonban egy cseppet sem tekintem ezt oly megrázó ténynek, hiszen az ilyen fiatal nemesifjakat, mint jómagam, örömmel látják a Hercegi Testőrség berkein belül. Számos testőrrel vagyok jó ismeretségben, így csak idő kérdése, hogy kardomat a Herceg szolgálatába bocsáthassam.

 


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához