LFG.HU

Attila
ismertetőCimkek
“- Kérlek, Darázs. Én csak egy öregedő buzeráns vagyok, de tudok annyit a szerelemről, mint akárki más.”
 
Ha emlékszünk, a szerző olyan két éve jött ki első regényével, amelyben egy jövőbeni orvos csömörlött meg attól, amit addig csinált és kezdett valami egészen másba. Most itt a második regénye, amelyben egy jövőbeli nyomozó csömörlik meg attól, amit eddig csinált. Járt utat járatlanért, ugye.
Bár igazság szerint nem egészen biztos, hogy csak nyomozó az illető, aki a justitiák kasztjába tartozik. Ezek a születésük óta vak nénik a regény világában látáshiányukért cserébe nagyon bubus mentalisták, valamint kardhasználatban is tudnak ezt-azt – és nem mellesleg frappánsnak szánt áthallást képeznek a római mitológia vak és kardos istennőjével, aki ugyan nem annyira a nyomozati, mint inkább a bírói tevékenységben vállalt komoly részt. Szóval lehet, hogy zsaruk ÉS külsőleg kicsit bírák is, zord jövő, ugye, bár akkor inkább a Dredd bíró.
Ezzel együtt ez a vak bűnüldöző dolog olyasmi ötletkategória, ami felmerül az egyszeri íróban, aki elégedetten csettint, majd jobban belegondolva inkább kitalál valami mást, hacsak nem a Csupasz Pisztoly-jellegű szituációkat szeretne leginkább bonyolítani a történetben. Elég, ha egy “állj, vagy lövök!” helyzetre gondolunk, a példa kedvéért.
 
“Hatalmas pofont kap, benne van a Harc Mesterének minden tudása, no meg az ugrás lendülete is. A földre zuhan. Felrángatom, tehetetlen rongyzsák, de megáll. Zuhognak rá a pofonjaim.
Tíznél abbahagyom. Hátat fordítok, visszaballagok a siklóhoz, mintha mi sem történt volna.”
 
Oké, egy vak főszereplő szemszögéből sztorit írni azért szép kihívás, kellően tehetséges szerző akár valami egyedit is ki tudna hozni belőle. A többi érzékszervet előre tolni a leírásokban, ilyesmik. Sajnos, a vakság-elem itt leginkább csak felszíni jellemző, a főszereplő kényelmesen használja ki a telepátia révén a körülötte állók vizuális segítségét. Amikor meg nem, az se probléma, a vakság hátrányai meglehetősen relatívak. Csak néhány oldallal azután, hogy a főszereplő – Darázs becenévre hallgat a fekete-sárga csíkos szerelése miatt - azon rinyál, hogy letapogató bizbasza ellenére gyakran nekimegy dolgoknak, már távolugrásból fel is pofoz valami hisztis hadfit. Teljesen hasonló módon marad kihasználatlanul az is, hogy ezeket a vakon telepata amazonokat két nyomozás között akár évtizedekre is lefagyasztják – még középszerű szerző is kezdene valamit az ilyenkor befigyelő kultúrsokkal, itt ennek semmi jele. A vakság ábrázolása leginkább a tisztán párbeszédes, leíró részek nélküli akciójeleneteknél jön elő, melyeknél nem tudom eldönteni, hogy tudatos, de rossz írói döntés eredménye, vagy kijavítandó írástechnikai hiányosság a szerző részéről. 
 
“- Anya! Nem tudunk lőni!
- Akkor ne lőjetek! Úgyis mindjárt jön a másik!
- Fran, Dunn! Figyeljetek.
Gyöngül!
Vissza, mielőtt lezuhan!
- Nővér!
- A kezed, fiam!
- Asszonyom! Túlságosan sokat kockáztat!
Mekkorát puffant! Remélem úgy szétloccsant, mint az érett dinnye… Csupa ragacs vagyok… De még utálatosabb a korláton lógni.
- Ugyan Hakón! Épp, amennyit kell. Inkább segítsen!
- Jön a másik!
Nem jön. Ugrik.
- Mindenki a falhoz!
- Áááá.
- Lőjetek, testvérek! Szétszedi!”
 
Rendben, az alapkoncepció – már főszereplői szinten – elég gyorsan sallang-kategóriába megy át, de attól még lehetne élvezhető a regény. Esetemben sajnos ez sem áll meg, a negyvenedik oldalig körülbelül háromszor fordult ki a kezemből és a helyzet a későbbiekben sem javult. Sőt.
 
“- Ön megtámadta egy katonámat! Ezért rögtönítélő bíróság elé idéztethetném!
- Megtehetné – válaszolom egykedvűen -, de az Igazság Házának hetven bolygórendszerében elfogadott tekintélyével találná szembe magát. Nemállíthat meg egy Útját járó Justitiát!
- De igenis megteszem. Senki sem léphet Ed-Wen területére a Nagyherceg személyes engedélye nélkül. És ön nem rendelkezik ezzel az engedéllyel. Forduljon vissza!
Diadalmasan vicsorog.”
 
Itt az írói eszközök a leginkább problémásak. A párbeszédek borzalmasak (különösen a nagyon ostoba szereplőkre jellemző tájparaszt stílus), többnyire magyarázzák a nyilvánvalót, illetve kissé bumfordi módon a világhátteret, a leíró részek meg üresek és sematikusak. A könyv borítóján ott díszeleg a felirat, hogy “Zsoldos Péter-díjas szerző”, de ezt a szintet kábé az átlag Cherubion novelláskötetek alsó harmada is hozza. Fájón hiányzik egy normális szerkesztő, aki kigyomlálja az üresjáratokat, vagy alkalmasint leüvölti a szerző haját és visszaküldi az anyagot újraírásra. Az ember csak vonszolja magát a szövegen, néha megrándul belül, és azon kapja magát, hogy a könyv a padlón, ő pedig valami mást csinál az olvasása helyett. Bármi mást. Én például egy alkalommal – a második könyv elején – inkább kitakarítottam a fürdőszobát, az is szórakoztatóbb volt, minthogy a szerencsétlen szöveggel kínozzam magam.
Hóttkomoly.
 
“- Az elemek, hihihi, az elemek hiányoznak a Kardomból, hihihihi!”
 
Karakterábrázolás szintjén nem lépünk túl a klisék dimenzióján, talán a főhőst kivéve, akit nagyjából az érzelem- és hormonvezérelt kungfupicsa dobozba lehet elhelyezni komplexitás terén (később ez bővül a bocsát védő medveanya – móddal is), és aki a kissé tán túlságosan is hibátlanul okos/bátor/vonzó/tökös/stb férfi főhős hatására változtat életvitelén. A többiek ennél ötlettelenebbek és unalmasabbak, ami nem kis teljesítmény – ha nagyon le kéne írnom, kábé szürke zsírkrétával egy dimenzióban felvázolt valamikre tudnám hasonlítani őket.
 
És most egy nagyon tompa zsírkrétára kell gondolni, egy rendkívül unalmas dimenzióban. Szürke háttér előtt.
 
“- És nem vagyok igazságtalan, csak ragadok ennek a szarnak a hemolifájától, és tudom, hogy pillanatokon belül melanizálódik, és egy hétig vakarhatom a páncélomról ezt a fekete szart!”
 
Cselekmény szinten sincsenek különösebben sikerült elemek. A sztori, mint egy random faék, véletlenszerűen egyszerű, hajuknál fogva berángatott fordulatokkal és megoldásokkal felöntve – emlékszem, amikor telepata Darázs nyomozás közben összefutott pár oldal erejéig a szintén telepata óriásdarazsak intelligens és fel nem fedezett közös tudatával, akik nagylelkűen tanúskodtak a helyszínen történt gyilkosságról, a szoba szemközti faláig repült a könyv, ami nálam helyi rekordnak számít. A drámainak szánt fordulatok többnyire előkészítetlenül, tompán pufognak, a legrosszabb nemerei hagyományok szerint. 
A három könyvre tagolt regény egyébként először valami nyomozásnak csúfolt – ezzel az üggyel még Sherlock Holmes házvezetőnője se égette volna magát -, enyhén romanás szerelmi sztorival indul, minőségben ez a kötet alja. A második rész egy árnyalatnyival jobb az elsőnél, nem kínosan rossz, csupán többnyire érdektelenül unalmas visszatekintés az előző rész óta eltelt izgalmakra, amelyet a szerelmesen kiugrott Darázs és világhódító jókirály szeretője élt át galaktikus birodalomalapítás közben. (Itt már az egész justitia-dolog háttérbe kerül hálistennek.) A harmadik kötet meg valami zavaros visszatérő epizód, némi Aliens utánérzéssel – bogárhentelés – és akkora blőd befejezéssel, hogy az még az előzmények után is tudott ütni a jóérzés-központomon. Gondolkoztam, de egész egyszerűen nehéz rájönni, mi a fenének kellett megírni ezt a regényt, a regényírás aktusán kívül. A fák elleni gyűlölet sem jelenthet erre magyarázatot.
 
Összefoglalva: a regény tulajdonképpen nem lenne rossz próbálkozás a lelkes amatőr kategóriában, de sajnos a szerző jelenleg még nem elég érett meg ahhoz, hogy önálló kötete jelenjen meg. Ez még nem lenne baj, de valaki úgy tűnik meggyőzte ennek az ellenkezőjéről. A magam részéről kíváncsian várom, melyik lesz a következő közszolgáltatás, amelynek jövőbeni megcsömörlött képviselőjéről készül regény. Logikusan a gyújtogató tűzoltó következne – bár ezt épp a Diagnózissal próbálta ugye kevés sikerrel homédzsolni a szerző -, de mondjuk az otthoni abortuszokat végrehajtó védőnő talán eredetibb választás volna.
 
Forrón remélem, hogy a kötet nem reprezentánsa annak, amit magyar scifi címen mostanában várhatunk, mert ha igen, akkor ideje van az egész felégetésének. Orbitális pályáról – csak így lehetünk biztosak.
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához