LFG.HU

HammerTimeCafe
Magyar Narancs
szerepjátékrólCimkek
Első ránézésre érthetetlen, hogy a kötetnyi szabálykönyv, papírmunka és a kikerülhetetlen fejszámolás dacára miért szánják Magyarországon több mint ötvenezren ráérő idejüket szerepjátékra. A hobbijáték a nyolcvanas évek végén vert gyökeret nálunk, és még az első generáció sem unta meg.
“Oké, neked ront az első ork, mit teszel?” “Lecsatolom Kharitot, a Védelmezőt, és támadok.” “Rendben, kezdőt kérek.” Lóri megfog egy húszoldalú átlátszó kockát, hivatalos nevén a gyémántkockák közül a D20-ast, és dob. Marci takarásban dob az ork nevében. Felpillant, a gyémántkockáról leolvassa a 16-ost, és bólint: “Megdobtad, tied a kezdő támadás” – a kisebb társaság órák óta múlatja az időt asztali szerepjátékkal. Zömük tapasztalt játékos, már több mint tíz éve kezdte. “Még egyetem alatt alakult ki, egész hétvégéket játszottunk át” – állítja Lóri, miután “legyakta” az orkot.
 
A törpék szakálla
A szerepjáték, a role-playing game olyan társasjáték, amit legalább ketten, de inkább nagyobb társaságban játszanak. Fantáziavilágban járunk, hol szigorú, hol lazább keretek között: előre meghatározott, s nem megváltoztatható, hogy mekkora a város, ki az uralkodó, milyen fajok élnek ott, de a konkrét történetet a résztvevők közösen formálják. Egy-egy játékos a közösen elképzelt világ egy-egy kitalált szereplőjét, azaz karakterét alakítja, egyikük pedig a KM, azaz kalandmester. Neki nincs saját karaktere, viszont irányíthat minden olyat, amit a játékos karaktere nem befolyásolhat, így az időjárást, a nem játékoskaraktereket, vagyis ellenségeket és mellékszereplőket is. Az egészet afféle kollektív regényíráshoz lehet hasonlítani. A KM elmondja, mit látnak, a játékosok pedig kitalálják, hogyan reagál a karakterük, aztán kiszámolják, mi történik.
A játék és a vaskos szabálykönyvek alapja, hogy mindent igyekeznek számszerűsíteni. Külön értéke lehet az erőnek, az ügyességnek, kiszámolható, mennyi terhet bír el a karakter, mennyit sebez egy adott fegyverrel stb. Ismert a valószínűsége, hogy a karakter célba talál, meghallják a lépteit, adott, mennyit tapasztal, a véletlen számszerűsítésére pedig ott a kockadobás. A jelen társaságnál is különböző színű és oldalú – geometriailag pontos kifejezéssel – dobótestek vannak, a játékosoknak hanyagul kocka vagy az oldalaik száma után K20, K6 stb. Nem mindegy, mikor melyikkel dobnak, a felszereléseknél is feljegyzések állnak, mint 2d6 (“d”, mint dice, azaz kocka), vagyis az adott fegyver sebzési értékét úgy kapjuk, hogy a hat-oldalú kocka eredményét kétszerezzük. Így kiszámolható, hogy a játékos megjelölte cselekvést a karakter el tudja-e végezni. A karakter mindeközben tapasztal, fejlődik, ami játéktechnikailag annyit tesz, hogy adott mennyiségű TP elérésével “szintet lép”, így a játékos növelheti karaktere bizonyos értékeit.
A számítások mellett hagyatkozhatunk a világleírásra is. Ebben megvan az adott terület vízrajzától a hegyi törpék szakállszínén át az istenek hitvilágáig minden, ami a környezetet jellemezheti. Puskázni lehet a karakterlapról is; a karakter értékei és felszerelése leshetők le. Mivel a játékos egy karakterrel gyakran évekig játszik, nem árt feljegyezni az NJK-k nevét és a helyszíneket.
Ha messzire akarunk visszanyúlni az időben, a szerepjátékok előfutárának a hadviseléssel egyidős harci játékokat tekinthetjük. A huszadik század hatvanas éveiben ezek egyszer csak hallatlanul népszerűek lettek az Egyesült Államokban. Az akkoriban (is) gyakori szervezett játékostalálkozók egyikén, az 1968-ban indult Gen Conon (a különféle “szakkifejezések”, rövidítések jelentése keretes Kislexikonunkban olvasható) találkozott az alapító Gary Gygax és Jeff Perren – az utóbbinak már volt egy rövidebb szabályrendszere a középkori harci figurákhoz. Perren engedélyével Gygax kibővítette a “szabályzatot”, és megfűszerezte fantasyelemekkel. Az így létrejött és Chainmail néven megjelentetett rendszer keltette fel Dave Arneson érdeklődését, levelezés majd egy Gen Con-os találkozás után szövetkeztek Gygaxszel és megkezdték a játék finomítását. A projekt első vázlatát visszajelzések alapján bővítették, és lényegében ez az anyag jött ki 1974-ben a Gen Conon, a Chainmail utódaként Dungeons & Dragons, azaz D&D néven.
A D&D játékosai az addigi harci játékokkal szemben nem hadseregeket irányítottak, hanem karaktereket. Ehhez jöttek a fantasyelemek, illetve a “fejlődő karakter” koncepció. A legtöbben ezen 1974-es kiadványt tekintik az első szerepjátéknak, a D&D pedig máig vezető tényezője a szerepjátékiparnak. Megjelenését számos szabálykiegészítés követte játék-, illetve fantasymagazinokban, miközben további D&D kiadványok láttak napvilágot, de gombamód szaporodtak a konkurens játékok is. A nyolcvanas évekre kialakult szerepjátszási szokások és világok egy évtizedes csúszással Magyarországon is megjelentek..
 
Teljes cikk elolvasható a Magyar Narancs honlapján, a kapcsolódó link alatt.
 

Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=19353]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához