LFG.HU

Nagy Péter
ismertetőCimkek

“Amikor a gyertyák csonkig égnek…”

Előrebocsátom, hogy mivel nincsen hivatalos fordítás, ezért az angol szavakat megpróbáltam magyarosítani, ami valamikor sikerült, valamikor pedig nem annyira. Ha valakinek vannak ötletei szívesen várom őket!

A Hunter: the Vigil számban a hatodik új “fajt” hozta be a Sötétség Világába. 380 oldalon keresztül viszonylag részletesen bemutatja a vadászok küzdelmét a szörnyetegekkel, egyszersmind építve a többi kiadványban már megismert szabályokra, ugyanakkor szakítva is velük azáltal, hogy új lehetőségeket ad a mesélő kezébe, de ne menjünk ennyire előre, nézzük, hogy hogyan épül föl a könyv.

Az első fejezetben a vadászokkal és azok szervezeteivel ismerkedhetünk meg nagyvonalakban. Betekintést kapunk abba is, hogy mennyit tudnak egymásról ezek a csoportok és hogy mitől válhat valakiből vadász. A második fejezet a tulajdonképpeni karakteralkotási folyamatot mutatja be, kitérve új előnyökre és az ún. hivatásokra (professions) is. A vadászcsoportokkal szembeni kíváncsiságunkat a harmadik fejezetben tudjuk kielégíteni, amikor is részletesen bemutatásra kerül az összes vadászszervezet és azok egymással meglévő kapcsolata. A negyedik fejezetben szerezhetünk tudomást a vadászok különleges képességeiről, amelyekkel alkalmasint vadászok rendelkezhetnek és amelyek segítik őket a természetfelettivel szembeni küzdelemben: a taktikákról és a különféle tehetségekről. Az ötödik fejezet a szokásos Storytelling rész, amely ötletekkel és inspirációval szolgál a mesélők számára. Az egyes függelék a vadászat és az emberség megőrzésének kapcsolatát boncolgatja – ha valaki ennyi borzalommal néz szembe, vajon ő maga nem válik szörnyeteggé végül? A kettes függelék pedig Philadelphiát mutatja be a vadászok szemszögéből.

Ennyit akkor bevezetésül, akkor vágjunk is bele.

Bevallom, szkeptikusan és igen kritikusan ültem le a könyv elé – hiszen annyi rosszat hallottam, olvastam róla, hogy gondoltam magamban: “ejj, ejj, ezt bizony igen csak elbaltázták a white wolfos szerzők”. Aztán kellemesen csalódtam. Nagyon is. Sikerült egy olyan játékot létrehozni, ahol a pusztán halandókat kedvelő leendő vadászokat és a természetfeletti hatalommal rendelkező, alkalmasint egészen szörnyszerű lényeket kedvelő játékosokat egyaránt sikerült megnyerniük maguknak az alkotóknak. Telis-tele van opcionális szabályokkal, semmi sem kötelező, ezáltal minden kalandmester a saját képére formálhatja az adott vadászokkal kapcsolatos krónikát, attól függően, hogy ő hogyan képzeli a játékot.

Tehát miben is annyira újszerű, hogy a Hunter: the Vigil egy külön könyvet és nem csak egy kiegészítőt kapott?

A válasz természetesen nagyon összetett.

Elég sok oka lehet annak, hogy valakiből miért válik vadász, ugyanakkor, ha megkezdi valaki a virrasztást (így nevezik a könyvben a vadászat elkezdését, a vadászatba való bekapcsolódást – innen ered a cím is), akkor addigi élete gyökeres fordulatot vesz. Örökre megváltozik. Nem arról van szó, hogy hébe-hóba megöl valami rettenetet, hanem, hogy életének az ad értelmet a továbbiakban, hogy információkat gyűjt a szörnyekről, majd végez velük, annak érdekében, hogy a világ egy kicsit hellyé váljon.

Vannak vadászok, akik magányosan tevékenykednek, belőlük van a legkevesebb, általában elég hamar kiégnek vagy meghalnak. Az okosabbak sejtekbe szerveződnek, hiszen több szem többet lát – őket nevezzük első páholybeli tagoknak (first tier). Megint mások szervezetekbe tömörülnek, ők alkotják a másodvonalasokat (second tier), végezetül néhány szerencsés (vagy szerencsétlen) az összeesküvésekben vesz részt (third tier).

Mindenki tehát más elgondolásból, elhatározásból kezdi meg a virrasztását, amelyet össze kell egyeztetni a hivatásukkal, hétköznapi életükkel. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy miből él például a karakter, hiszen valamiből fizetnie kell a lakását és számlákat. A Hunter: the Vigil szerepjátékban a karakter hivatása (profession) meghatározza, hogy a játékos milyen képzettségekben rendelkezik különleges ismeretekkel, amelyek innentől kezdve ún. asset skill-nek számítanak – ezáltal a hivatásnak megfelelő képzettségek specializációihoz juthatnak a játékosok, akik például egy zsaru, mint hivatás esetében a helyismeret vagy lőfegyverek képzettségeihez választhatnak ingyen egy specializációt.

Mint ahogyan azt már említettem a vadászok működhetnek egyszerűbb sejtekben vagy csatlakozhatnak egy szervezethez/összeesküvéshez. Az alábbi szervezetek kerülnek leírásra az alapkönyvben:

A Hosszú Éjszaka – vallásos vadászok csoportja, akik azért küzdenek a gonosz erői ellen, hogy megakadályozzák a világégést.

Null Mysteries – szkeptikusok csoportja, akik nem hisznek a természetfelettiek létezésében, azért kutatnak és nyomoznak, hogy bebizonyítsák: minden megmagyarázható tudományosan, nem kell mondanom, hogy ez nem mindig sikerül…

A Zéró Hálózat – az internet és a média hálózatait kihasználva nyomoznak a szörnyetegek után, továbbá feltett céljuk, hogy a természetfeletti létezését megmutassák az embereknek.

Az Unió – egyszerű kétkezi munkások csoportja, akik összefogva megpróbálják megmenteni szeretteiket a Sötétség Világának lényeitől.

Az Ashwood Apátság – eltorzult lelkületű dúsgazdag emberek gyűjtőhelye, akik a természetfeletti lényekben izgalmat és vérpezsdítést látnak…

Thule Hívei – olyan okkult társaság, amely tiltott tudásra szomjazik és mindent megtesz annak érdekében, hogy megfejtsen minden titkot.

Az összeesküvések már bonyolultabbak, bizonyos szempontból erősebbek is, mint a szervezetek, hiszen tagjainak nagyon különleges tudást biztosítanak.

A Valkür Különítmény – a kormány különleges fegyveres alakulata, amely speciális, tudósaik által kifejlesztett fegyverekkel irtja a szörnyeket.

A Lucifurge – a sátán gyermekeinek tartják magukat, mégis a gonosz elpusztításának szentelték életüket. Szentségtelen rítusokkal és fekete mágiával kelnek harcra a Sötétség Világával – amolyan harcolj tűzzel a tűz ellen elvet vallanak. Sokan közülük igazi szörnyetegekké válnak az idővel.

A Keiron Csoport – világszerte meglévő vállalatok szövetsége, amelyek begyűjtik és tanulmányozzák a természetfeletti lényeket és felhasználják azok szerveit ügynökeik “fejlesztésére”, különleges hatalmakat adva nekik ezáltal.

Az Aegis Kai Doru – ősi ereklyék gyűjtői, akik azok hatalmát felhasználva pusztítják el a démoni lényeket.

A Megvilágosodottak – különleges elixírek alkalmazásával tisztítják meg a földet a gonosztól, a régi egyiptomi és mohamedán tanokra építenek.

A Malleus Maleficarum – az egyház berkein belül működő szervezet, amelynek tagjai hitükből merítve csapnak le a vámpírokra vagy boszorkányokra. A hit csodákat tesz, tartja a mondás, de az ő esetükben ez a közhiedelem tényleg valósággá válik.

Minden vadász, aki csoportosan tevékenykedik képes alkalmazni az úgynevezett taktikákat, melyekkel eredményesebben tudják felvenni a harcot a természetfelettivel. Ezen manőverek sok előfeltétellel bírnak, mint például minimális tulajdonság vagy éppen képzettség értékek, ugyanakkor viszont ötletesek és újszerűek. Nagyon nagy választék áll belőlük rendelkezésre: a sötétség lényeinek csonkításától, a delejes bűbájok elűzésén át a különféle szörnyetegek azonosításáig bezárólag. Mint ahogyan az sejthető, a kiegészítő kiadványok tovább folytatják a sort és további taktikákat hoznak be a játékba. Fontosak lehetnek még a vadászok számára továbbá a különböző felszerelések (fegyverek, járművek vagy más eszközök), melyekre megint csak kapunk egy listát, illetve arról is olvashatunk, hogy hogyan lehet tovább fejleszteni a tárgyakat, hogy azok még hatékonyabbak legyenek.

Az utolsó nagyobb fejezetben a mesélőkhöz szól a könyv. Itt megismerkedhet a rettegett erőkkel, melyekkel a természetfeletti lények rendelkezhetnek. A Hunter: the Vigil írói leszögezik, hogy természetesen használhatóak, hiszen 100%-osan beilleszthetőek, a többi faj esetében megjelentetett kiadványokban szereplő képességek (diszciplínák, adományok, arkánumok, stb.), de hogy még egyedibbé váljon a játék, ezért ők kitaláltak új erőket is. Ezek a hatalmak bármilyen lényre vonatkozhatnak, hiszen bárki lehet a vadászok ellensége, akár még halandók is (pl. sorozatgyilkosok). De itt álljunk is meg egy kicsit. A könyv felsorolja, hogy az eddigi kiadványokban szereplő természetfeletti lények miként és milyen formában szolgálhatnak ellenségként a krónikákban, tehát: a mágusok, a vámpírok, a vérfarkasok/alakváltók, cseregyerekek, prométeusziak, szellemek, kísértetek, zombik és a többi és a többi. Ígéretes és jól alkalmazható szabályokat és lehetőségeket találunk itt, melyek inspiratívak lehetnek a mesélők számára.

Ha ennyi nem lenne még elég valakinek, a Hunter: the Vigil egész új köntösbe helyezi az akaraterő szerepét. A vadászok, mivel nap, mint nap vásárra viszik a bőrüket, ezért az ő esetükben belép egy új szabály: kockáztatják az életüket, ezért akár az akaraterejük felhasználásával igazán nagy dolgokra lehetnek képesek. A könyv “Risking the Willpower” résznél taglalja a rá vonatkozó szabályokat, legyen annyi elég, hogy több kockával dobhatnak egy akció során vagy kevesebb sikert kell elérniük ahhoz, hogy kivételes sikert érjenek el azáltal, ha bejelentik a mesélőnek, hogy abban a helyzetben kockáztatják az akaraterejüket. A játékos lehúz egy akaraterőpontot és ha siker koronázza a cselekedetét, akkor nem csak, hogy visszakapja az elköltött pontot, hanem még egy extra ponthoz is hozzá juthat. Természetesen csak különleges esetekben képes erre a bravúrra, a mesélő beleegyezésével.

Ezek után térjünk rá a moralitás problémájára. Mivé változik egy ember, ha a sötétséggel kell szembenéznie és sokszor kell olyan döntést hoznia, amellyel veszélyeztetheti mások életét? A legtöbb esetben maga is egy szörnyeteggé válik, hogy megvédje magát attól, amitől küzd. Ám, a Hunter: the Vigil lehetőséget ad arra is, hogy az úgynevezett Kóda alkalmazásával a moralitás mellett szereplő töréspontok (amikor dobnia kell a játékosnak, ha nem összeegyeztethető az adott cselekedete az aktuális moralitás értékével) megváltoztathatóvá, átírhatóvá váljanak egy bizonyos pontig. Mint azonban tudjuk, semmi sincsen ingyen. Minél inkább megváltozik a Kóda hatására a vadász, annak személyisége annál inkább merevebbé és szélsőségesebbé válik. Mondhatni fanatikus lesz. Ilyenkor kvázi elmezavarokhoz is juthat, melyek tovább sarkítják a viselkedését, ugyanakkor viszont megóvják a moralitás értékét… Persze itt megint csak sokat számít a mesélő szava, hiszen neki kell eldöntenie, hogy egy szörnyeteg elpusztítása egyáltalán bűn-e vagy sem vagy, hogy például egy démon halandó szolgái embernek számítanak-e vagy sem.

A kiadványt Philadelphia vadász szemszögből való bemutatása zárja. Kapunk itt egy rakat vadászt, természetfeletti lényt, illetve azok leírását és képességeit. A legtöbb szereplő ötletes és sok formában felhasználható, az pedig csak külön érdekesség, hogy több esetben maguk a vadászok is annyira degeneráltak, hogy nem is a szörnyetegektől, sokkal inkább tőlük kell rettegniük a karaktereknek.

Összességében elmondható, hogy sikerült megújítani a Hunter: the Reckoning általam nagyon is kedvelt szerepjátékot és egy új köntösbe helyezni az egészet. Az már ízlés dolga, hogy kinek melyik tetszik, ahogyan az is, hogy a régi vagy az új sötétség világa a szimpatikusabb. Annyi elmondható, hogy az új rendszerben (nWoD) sokkal inkább átjárhatóak az egyes fajokra szereplő szabályok, mivel elég egységesek, valamint, hogy a régi rendszerben fellelhető hibákat több-kevesebb sikerrel áthidalták a fejlesztők. Mindenki olyan Vadász: a Virrasztás játékot játszhat, amilyet csak akar, hiszen, mint a többi könyv esetében is, itt is megjegyezhető, hogy semmi sem kötelező illetve, hogy nincsenek kőbe vésett igazságok.

 


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához