LFG.HU

HammerTimeCafe
lorinczy_judit
ismertetőCimkek
“Retro” ismertető
 
Azt mondják, az író arról írjon, amit ismer, amiben otthon van, mert akkor nem tévedhet nagyot. Cs. Szabó Sándor nem csak író (sokan talán Cherubion kiadványokból Taylor A. Crabe néven, a netről pedig szs-ként ismerik), műfordító, tanár, teológus egy személyben, így aztán alighanem kézenfekvő volt számára, hogy lelkész legyen a főszereplője a Jupiter holdjain játszódó, még 2003-ban megjelent kisregényének.
 
Első látásra talán furcsának tűnhet, miként hozható össze egy irodalmi műben a vallás (jelen esetben a kereszténység) a sci-fivel. A vallás ugyanis rendszerint háttérelemként, egy-egy szereplő vagy éppen az ábrázolt világ egyik jellemzőjeként van jelen (akkor is általában misztikummal keveredik, megmagyarázhatatlan események történnek, különleges képességekkel rendelkező kiválasztottak jelennek meg stb.). Ritkán találnak ki a sci-fi írók olyan főszereplőt, aki a leghétköznapibb értelemben keresztény egyházi személy. Mondanom sem kell, éppen ettől érdekes a történet.
 
A Prón világosan felépített, mégsem kiszámítható. Óriási fordulatokra ugyan nem kell számítani, de nem is várja az olvasó. A felvetett etikai problémák sokkal fontosabbak, és aktuálisak; emiatt csak látszólag járunk a jövőben és a külső naprendszerben. Mondhatni nem változott semmi: ugyanúgy jelen van a “Jupiterrendszeri Uniált Protestáns Egyházak” vezetőinek fényűzése, képmutatása; a hívekért, gyülekezetért pedig mindig a legnehezebb körülmények közt dolgoznak a legkevesebben. Naná, ki vágyik egy emberi életre alkalmatlan bányászvilágra?
 
Na, de mi történne, ha az egyház igénybe venné a “tökéletes”, az eredendő bűntől mentes lelkész szolgálatait: azaz munkába állítana egy programozott klónterméket? Amelynek teste emberi szövetekből áll, ám agya helyére egy szuperkomputert építettek, melybe természetesen az egész Bibliát betáplálták, még eredeti nyelven is. Aki az igazi keresztény megtestesülése, aki nem zúgolódik, ha a vulkanikus Ióra küldik (míg tutorja, Howard tiszteletes büntetésként élni meg). A prón iszonyú mennyiségű lexikális tudással bír, de vajon tud-e igét hirdetni? Tud-e lelkigondozni? Tud-e téríteni, bizonyságot tenni egy ilyen nem emberi lény? A főszereplő Howard lelkész és vele együtt az olvasó sok ilyen kérdéssel szembesül, a válaszok pedig nem mindig egyértelműek.
 
A történet humoros, egyszerűen letehetetlen. Számos poén, bonyodalom származik a prón programozásából, aki rendszerint bibliai idézetekkel traktálja környezetét és támasztja alá igazát. A szerző egyetlen kínálkozó, vicces lehetőséget sem hagy ki, az olvasó önkéntelenül felnevet, vagy ironikus mosollyal az arcán bólogat az egyházat – és az emberi kicsinyességet – ostorozó, kíméletlen komikum láttán.
 
 ”Megijedni”, fanyalogni nem kell: a Prón egyáltalán nem térít, egyszerűen egy – bár nem túlságosan eredeti, mégis nagyon szórakoztató – sci-fi háttér révén bepillantást enged az egyház és képviselőik világába, akik éppen olyanok most és a jövőben, mint más esendő, vétkező ember, akik sosem magukban keresik először a hibát. Úgy hiszem, érdemes a nem vallásos, ám a sci-fit kedvelő olvasóknak is kézbe venni Cs. Szabó Sándor kisregényét, ha különleges csemegére vágynak.
 
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához