LFG.HU

Noro
ismertetőCimkek
“Satanized for your protection.”
Most, hogy egyesek újra World of Darkness-túlcsordulást kezdenek emlegetni, érdemes lehet körülnézni, milyen alternatívákat találunk okkult szerepjátékokra. Az In Nomine francia, kétkötetes eredetije, az In Nomine Satanis/Magna Veritas nem mai darab, még a nyolcvanas évek végén jelent meg. Létezett német fordítása is, de angolul egy újabb, az eredetitől különböző változatot adtak ki. A Steve Jackson Games alig 200 oldalas könyve szép színes borítóval, de aránylag felejthető belső illusztrációkkal 1997 óta létezik. A játékban angyalokkal, démonokkal vagy őket szolgáló halandókkal játszhatunk.

A könyv szerint Összhangzat a világmindenség. Minden, amit a halandók tesznek – legyen jó vagy rossz – része az Összhangzatnak. Az angyalok ennek az őrzői, de ironikus módon minden cselekedetükkel veszélyeztetik harmóniáját. A démonok célja az Összhangzat eltorzítása, de nekik is óvatosnak kell lenniük, nehogy a felsőbb hatalmak észleljék a hamis hangokat. (A játék terminológiája tele van ilyen zenei hasonlatokkal.) Főleg a létező dolgok elpusztítása kelt erős visszhangokat. A túlvilág lényeinek eközben a saját dallamuk épségére is vigyázniuk kell: ha túl sokszor cselekszenek saját lényegükkel ellentétesen, annak látható nyoma marad testükön vagy lelkükön. Ez a disszonancia.

A harc a világ három síkján zajlik: az anyagin, ahol mindkét fél halandó testeket ölt magára, az éterin, amely lényegében az álmok birodalma (a játék valószínűleg legkevésbé fontos síkja), és az égin, ahol az angyalok és démonok valódi alakjukban léteznek. Itt található a Menny és a Pokol is, ezeket a könyv röviden be is mutatja. Ezen felül világleírás vagy akár példahelyszín az In Nominében nincs. Kizárólag a mesélőn múlik, hogy a jelenbe vagy a múltba (netán a jövőbe) helyezi a kampányt, és a stílust is veheti tetszőlegesen földhözragadtra vagy misztikusra, sötét hangulatúra vagy humorosra. Egyfajta hangulatot talán a kötet fülszövege foglal össze a legjobban: minden hatalmuk ellenére az angyalok és démonok épp olyanok, mint mi, kételkednek magukban és nem tévedhetetlenek, végső soron pedig csak sakkfigurák egy náluk is nagyobb léptékű játszmában.  

A karakter minden számszerű jellemzője az anyagi, éteri és égi kategóriák valamelyikébe tartozik. A három kategória között először is Erő pontokat osztunk szét, meghatározandó a karakter hatalmát az egyes síkokon.  Ez után az erő pontok négyszeresét oszthatjuk el a hat tulajdonság között. Az anyagi pontokból erőre és ügyességre, az éteriekből intelligenciára és koordinációra, az égiekből pedig akaraterőre és érzékelésre tehetünk. Végül ugyanezt a pontmennyiséget oszthatjuk el a különböző ún. erőforrások között. A játék 1-6 közötti értékű erőket, 1-12 közötti tulajdonságokat és 1-6 közötti erőforrásokat használ.
A legegyszerűbb erőforrás a képzettség, ezt nyilván nem kell magyarázni. Besorolásuk attól függ, melyik tulajdonsággal használjuk együtt őket.

A dalok az In Nomine varázslatai, használatuk mindig megzavarja az Összhangzatot. Elég egyszerűek, támadásra, védekezésre, helyváltoztatásra, képesség-növelésre és hasonlókra szolgálnak. Minden dalnak van anyagi, éteri és égi változata, melyeket külön-külön kell megtanulni. A varázslásban nincs semmiféle misztikus, ez egyszerűen csak egy újabb képesség, amivel a túlvilági lények rendelkeznek. Halandók tanulhatnak anyagi dalokat, ha egy égi lény szolgálatában állnak.
Az ereklyék közé azon felszerelési tárgyak tartoznak, melyekhez a játékos ragaszkodik: a közönséges, emberi eszközök ugyanis a játékban nem jelentenek tételt. Csak olyan dolgokat kell számon tartani, amelyek egyik testből a másikba, egyik síkról a másikra is átvihetők. Az ereklyék továbbá adhatnak képzettség-bónuszt (éteri ereklye) vagy tartalmazhatnak varázslatot, varázserőt (égi ereklye).
A szolgák kisebb NJK-k a karakter szolgálatában (nahát!), lehetnek halandók, szellemek (olyan lények, akik egyszer angyalok lesznek) vagy élőholtak (olyan lények, akik egyszer halandók voltak).
A két utolsó erőforrás csak anyagi változatban létezik: ez a porhüvely és a szerep. Az első nem más, mint egy halandó test, amit a karakter tetszése szerint magára ölthet. A második egy komplett háttér a halandók világában. Egy magas szintű szerep tartalmaz gyermekkori iskolatársakat, akik emlékeznek rád, barátokat és munkahelyet, sőt családi kötelékeket is. Leginkább úgy lehet elképzelni, mintha a felsőbb (alsóbb) hatalmak megváltoztatnák a valóságot, hogy a karakter halandó formájának helyet csináljanak benne. Amíg egy angyal vagy démon jól játssza a szerepét, kisebb eséllyel zavarja meg az Összhangzatot. Porhüvelyből és szerepből többet is lehet birtokolni, és közöttük szabadon váltogatni – annyi korlátozással, hogy egy adott szerep nyilván egy adott porhüvelyhez kötődik. Értelemszerűen ezek az erőforrások csak égi lények előtt nyitottak.
Itt meg kell jegyezni, hogy a könyvben található féloldalas (azaz A5-ös méretű) karakterlap a karakteralkotás e szakaszára már be szokott telni, de a www.sjgames.com oldalról letölthető egészoldalas változat is.

Az erőforrások szétosztása után meg kell még választani az angyal karát (ill. a démon bandáját) és a feljebbvalót, akit szolgál. A kar meghatározza a karakter különleges tehetségét (rezonancia) és gyenge pontját (disszonancia). Az első hat angyali kar a középkori keresztény tagozódást követi, az utolsó hármat viszont a könyv egybegyúrta – illetve az arkangyal kifejezést egészen másra használja: ők az angyalok feljebbvalói, a játékos karakterek számára felmérhetetlen hatalmú lények.

A szeráfok állnak legmesszebb a halandóktól. Felismerik a hazugságot, de ők mindig csak az igazat mondhatják.
A kerubok védelmezők, képesek ráhangolódni halandókra vagy tárgyakra, melyekért felelősséget vállalnak. Az árulás, cserbenhagyás ellentétes a lényegükkel.
Az ofanim angyalok a mozgás és változás megtestesítői. Mindenhova ismerik a legrövidebb utat, de sosem maradhatnak tétlenül.
Az elohim tagjai félúton állnak Isten és ember között, jól ismerik az emberi lélek titkait, de mindig objektívnek kell maradniuk.
A malakim kar harcos angyalai adják a mennyei hadseregek magját. Megérzik a becstelenséget és nekik is a becsületük a legfontosabb.
A kyriotates tagjai különlegesek: képtelenek megtestesülni, csak halandókat megszállva tevékenykednek az anyagi síkon. Egyszerre akár több testet is képesek megszállva tartani, de vigyázniuk kell mindegyik épségére.
A merkuriánok az emberiség jó ismerői, diplomaták, akik nem árthatnak szándékosan halandónak.
Az arkangyalok között szerepel a közismert Gábriel és Mihály mellett több bibliai név: Dávid, a kő angyala és Márk, a kereskedők angyala legalábbis gyanússá teszi, hogy a készítők arkangyallá alakítottak más bibliai alakokat is. Jean, a villámok és elektromosság angyala ellenben például ízig-vérig modern jelenség. Az arkangyalok újabb képességet (attunement) biztosítanak követőiknek: például egy kyriotates Jean szolgálatában képes megszállni a gépeket, Mihály arkangyal ofanimja pedig mindig elsőnek támad a harcban. Idővel további kitüntetéseket (distinction) is lehet szerezni, például az igazság arkangyalának hűbéresei képesek vallomásra bírni a gyenge akaratúakat. De a feljebbvalók szabják meg azt is, milyen tettekkel nyeri vissza a karakter az esszenciáját (az In Nomine pontokban mért varázserejét) és egy második disszonanciával, azaz korlátozással is felruházzák. Végszükség esetén pedig az arkangyal megidézésével is lehet próbálkozni.

A démoni bandák a következők:
A balseraf a tökéletes hazudozó. Ha mégis hazugságon érik, az disszonáns a számára.
A dzsinn a cinizmus megtestesítője, aki szerint minden értéktelen. Ha kötődést érez, az disszonanciát jelent.
A calabim démonok egyszerűen a pusztításnak élnek. Rosszul viselik, ha valami ellenáll az erejüknek.
A habbalah tagjai azokat kínozzák, akiket gyengének találnak. Az ő gyenge pontjuk is akkor érvényesül, ha valaki ellenáll a pszichikai támadásaiknak.
Bukott malakim nem létezik. Az ő helyüket Lilith leányai, a csábítók töltik be, akik sosem voltak angyalok. Nem bírják, ha valaki nemet mond nekik.
A shedim testetlen démonai megrontják azokat, akiknek a testét bitorolják. Ha ez nem sikerül, az disszonanciát okoz nekik.
Végül a szégyentelenek a hús démonai, akik minden lehetséges módon élvezik a halandó létet. Képesek esszenciát rabolni másoktól, de nem szeretnek halandót ölni.
Látható, hogy a démonokban nem egy tett vagy egy tett hiánya (ami lényegében a szabad akaraton múlik), hanem egy tett sikertelensége ébreszt disszonanciát. Ezért is gyakoribbak a torzult testű-lelkű démonok, mint a hasonló angyalok. A szégyentelenek jelentik a kivételt a szabály alól.
A démonok feljebbvalói a démonhercegek: közöttük megjelenik Baal, a háború hercege és Asmodeus, aki itt a Pokol titkosrendőrségének feje, de olyan modern jelenségek is, mint Nybbas, a média hercege vagy Vapula, a találmányok hercege. Lucifer nem szerepel a játékban, mint ahogy a másik oldalon sem nyilvánul meg a legfőbb hatalom. Az arkangyalok és démonhercegek az In Nominében látható legfelsőbb, lényegében mindenható erők.

A játék rendszere roppant egyszerű, a d666 fantázianevű dobásra épül. Ez három darab hatoldalú kockát jelent, melyek közül kettőt 2d6-ként használunk. Sikeres a dobás, ha eredménye kisebb a használt tulajdonság és erőforrás (képzettség vagy dal) összegénél. Mivel a szabályok csak plusz-mínusz 2 pontnyi módosítóval számolnak, 14-es összeg fölött a próbát elrontani nem lehet. Halandó azonban ilyen értéket nem hozhat össze, csak angyal vagy démon. A harmadik kocka határozza meg a siker vagy kudarc mértékét. 1-es dobás mellett éppen csak sikerült vagy alig valamivel hibáztuk el, a 6-os dobás pedig orbitális kudarcot vagy fantasztikus győzelmet jelent. Harcban ennek a kockának az értékét adjuk hozzá a fegyver sebzéséhez. Egyébként a harc minden részletével együtt is csak néhány oldalt tesz ki a könyvben, de ennek nagy része is opcionális szabály. Angyalt vagy démont csak az égi síkon lehet megölni. Az anyagi síkon csak egy porhüvelyt veszíthetünk. (Valójában az égi síkon elpusztult karakter életben maradhat, ha képes azonnal anyagiasulni. De ekkor csak szánalmas maradványa lesz korábbi önmagának, nem halandó, de nem is égi lény.)

Egyetlen szabályt kell még ismerni: ez az isteni beavatkozás. Három egyes a d666-on mindig a mennyei oldal számára jelent rendkívül jót, három hatos pedig a démonok váratlan sikerét eredményezi. Ilyenkor a mesélő minél hihetetlenebb véletlenekkel magyarázh atja az eseményeket.
Az In Nomine, mint kitűnik, egy dologra összpontosít: a karakterekre. A rendszer és a világ másodrendű, vázlatos elemek csupán. Ha a mesélőnek van egy jó világötlete, és a játékosok nem hiányolják a realizmust, akkor ez egy nagyon jól működő kis játék. Beépített deus ex machinával!

 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához