LFG.HU

lanozzunk
Olman
ismertetőCimkek
“Reggeltől estig
kufárkodtak a manók, hogy hirdessék:
Eladó a finom, friss gyümölcs,
tessék, csak tessék!”
- Christina Rossetti, Manópiac

Jess Hartley, Alex Scokel és Ethan Skemp végre elkészítették a kezdetektől fogva szajkózott Goblin Markets című alkotásukat. Sajnos csak e-book formátumban kapható és igen kurta (mindössze 47 oldalas) füzetke született belőle, de azért a megszokott, nívós Changeling the Lost színvonalon. Zöld-fehér színvilág, remek illusztrációk, hangulatos, gondolatébresztő leírások. Végül is, a $6.99-os ár tisztességes érte, és a bevezető novellát még ingyen is letölthetjük a White Wolf blogcastjának jóvoltából (bezzeg a honlapjuk már lassan hónapok óta döglődik).

Nos, a címből már kiderül, hogy miről is szól ez a mű: a titokzatos, varázslatos tündérpiacokról. A történeteidet káprázatosan felpezsdítő, sziporkázó ötletek és szövevényes meseszálak tárházául szolgáló vásárhelyekről. Habár szerintem a Changeling the Lost zseniálisan átszőtt világát tekintve egy ötletes Mesélő szinte bármiből képes kalandot fakasztani, de a manóvásárok garantáltan jó élményhez juttathatják a játékosokat és a Mesélőt egyaránt. Hiszen itt igazán kiélhetik a fantáziájukat, elvontabbnál elvontabb hatásokkal, fondorlatos meglepetésekkel ruházva fel a csöppet sem hétköznapi megjelenésű és természetű portékákat. Az alsó-londoni vándorló vásár Neil Gaiman Soseholjában, a Csillagpor tündérpiaca, a Hellboy II – Az Aranyhadsereg bazárja, a vándorcirkusz Ray Bradbury Gonosz lélek közeleg c. regényéből, Christina Rossetti címadó verse vagy akár Stephen King Hasznos holmik című műve kiváló ihletforrásul szolgálhat a manópiacok sajátos, szürreális hangulatának megteremtéséhez. Én még mindehhez hozzátenném a hagyományos vásárok izgalmas világát bemutató néprajzi forrásokat is.

Az első fejezetben (Megyünk a vásárba / To Market We Will Go) megismerkedhetünk a manópiacok felépítésével, fajtáival, törvényeivel, szereplőivel, biztonsági rendszerével. Ha olvastuk az ajánlott műveket, a leírások sok újat nem mondhatnak. Szájról szájra, fülbe súgva, pletykákon, elcsípett szóbeszédek útján terjed a folyton-folyvást vándorló bazárok és különleges áruik híre, szó szerint bármihez hozzájuthatsz az ilyen vásárokon. Nincs külön nevük, gaimanös egyszerűséggel csak Vásárként hivatkoznak az épp időszerű, helyi manópiacra. Hangulatos ötlet, ezzel csak még inkább rájátszanak a vándorló, titokzatos jellegére, jelképpé, fogalommá emelik. Az ilyen üzletekből származó előre nehezen látható kockázatok ismertek már az emlegetett művekből, bőségesen meríthetünk azokból ötleteket a piac működésére vonatkozóan. A tündérvilágban mindennek megvan a hátulütője, mindig akad valami apróbetűs záradék, ami fenekestül felfordítja a vásárlók életét.
A törvények egyszerűek és maguktól értetődőek: erőszakmentesség, tisztességes kereskedelem, nincs reklamáció. Talán “azt kapod, amit hirdettek” szabály hordoz e szerepjátékhoz méltó ötletességet, kimondva, hogy a vásárolt áru pontosan az, aminek a kereskedő beállítja. Ha azt mondják, ezzel a kulccsal kinyitható minden ajtó, akkor azzal kinyitható minden ajtó. Persze, elhallgathatják a nemkívánatos mellékhatásokat, de amit rámondanak, az biztos igaz. No, és természetesen nem kötelező hirdetni. Szót ejtenek az elcseréltek, az Udvarok és a Vásár vegyes érzelmű kapcsolatáról, a piaci szokásokról és a szabadbirtokra be nem engedett kereskedők csínyjeiről, eladási trükkjeiről. Kifejtik a manó kifejezés meglehetősen árnyalt, mindenféle komisz, torz, de nem feltétlenül gonosz tündérmágiára, kereskedőkre, vállalkozókra, kerítőkre, kikiáltókra, vásári alakokra alkalmazott jelentését. Fejtegetik a Vásár létének okait, különféle magyarázatokat sorolva fel az égető kíváncsiság és áhított vágyak sövénybeli megtestesülésétől az elveszetteket mézesbödönként magához csalogató, az Igaz Tündéreket tápláló rendszeren át a mindent átható, számtalan formában, de valójában egyetlen lényegiségként létező tündérbirtokig.

A Vásár megjelenítéséhez szintén elég elolvasni bármelyik fenti művet, vagy felidézni a XIX. század eleji vándorcirkuszok hangulatát (pl. Carnival), és máris összehozhatunk egy jó manópiacot. Természetesen a füzetben leírtak a furcsaságot és a képzeletgazdagságot javasolják előtérbe helyezni, de szerintem rendkívül sok múlik a szereplők üzleti érzékén és találékonyságán, az alkuk miatt zajlik itt az élet.
A tündérbazárok megtalálásáról és az odajutásról szóló szakaszok után a biztonsági rendszert tárgyalása következik. Nos, szerintem az erőszakmentesség marcona ogre-őrök, hobgoblin-gorillák, kidobótrollok általi betartatása silány ötlet. Az őrök leverhetőek, a kereskedőtől erővel is elvehető így az áhított cucc. Szerintem kevés ahhoz, hogy visszatartson egy elszánt csapatot a bunyótól. Jobban örültem volna egy egyezség vagy eskü általi kíméletlen, de nem halálos visszacsapásnak. Persze erre is akad példa, de csak másodlagos, ritkább lehetőségként – ámbátor kellően frappáns megoldásokkal. A feszültségfokozáshoz elengedhetetlenek a szemléletkülönbségből adódó félreértések, a galád zsebtolvajok, a rendbontó elégedetlen vevők, a kofák álcáját öltő partizánok (privateer), akik egy óvatlan pillanatban foglyul ejtik a vásárló elveszettet és átadják a Dzsentriknek. Mind-mind remek hozzávalók egy kalandhoz.
A fejezet végén dualisztikus rendszer (világi vs. sövénybeli; vándorló vs. helyhez kötött) alapján kaphatunk az összes kategóriát lefedő négy példát, ráadás széljegyzetként még a modern webshopok tündérváltozatának elborult ötletét is.

A második (Vétel és eladás / Buying and Selling) a játéktechnikai viszonylatokat tartalmazza, feltárva a manópiacok működését és lehetőségeit. Nem vitás, ez adja e kiadvány velejét!

Először az általánosabb, közismert árucikkeket mutatják be. A sövénykelmék (Hedgespun) alapvetően a Sövény anyagából szőtt varázslatos ruhákat jelentik, de előfordulhatnak más használati tárgyak formájában is (pl. pengeélesre sűrített füstből kovácsolt balta). Ezek varázslatosnak tűnhetnek, de ritkán nyújtanak többet, mint amit a Maszkjuk mutat a halandóknak. A manóalkuk (Goblin Contracts) fogalmát már az alapkönyvben bevezették és elegendő példával szemléltették működésüket ahhoz, hogy bármilyen hatást összehozhasson egy ötletes csapat magának karakteralkotáshoz. Mindazonáltal csak 1-2 pontos erősségig mutatták be őket; magasabb szintű manóalkukra a Rites of Spring kiegészítőben találhatunk példákat, különféle alkategóriákat (áldozat, szerencse, átváltozás) is felvázolva. Ezek után gondolhatjuk, hogy már alig mondhatnak újat a Goblin Marketsban, mégis kellően színesen írták le a manóalkuk megkötésének folyamatát. Sajnos, példaként csak egy termékenységi rítust említenek Manóbába (Goblin Midwife) címen. Aztán ott vannak a közkedvelt bűvtárgyak (Tokens), amik varázserővel felruházott eszközök. Erre is számtalan példát kaptunk már a korábbi könyvekben, itt mégis képesek felrázni a tapasztalt olvasó képzeletét is. A manók forgalmaznak 0-pontos (pontosabban egy fikarcnyit érő) bűvtárgyakat is, amik persze javarészt használhatatlanok, de egy kellően ravasz karakter kezében komoly fegyverré válhatnak. A felsorolt példák elborultsága remek átverésekre, cselekre ösztönözhet. Például, az elefánt ösztöke (amivel elefántokat lehet az álmunkba varázsolni, ha a párnánk alá tesszük alvás közben) segítségével egy oneiromanta egy egész elefántcsordát szabadíthat a másikra. Természetesen elmaradhatatlan a manógyümölcsök (Goblin Fruits) széles palettájának gazdagítása; sajnos az itteni három példa kevés és túlságosan átlagosnak hat az alapkönyvben ismertetettek és a Rites of Spring teljes körű “manókertész-képzése” után.
Érdekesebb a következő szakasz, amiben bemutatják a Vásár embertelenebb oldalát is, a mások kárán beszerezhető különleges javakat és a rabszolga-kereskedelmet. Lehetőség van ugyanis állati vagy emberi (illetve a Sövény-lények esetén mondhatjuk: egyéb) csatlósok (Retainer előny), a vevő akaratának teljesen alávetett rabszolgák (Slave előny) megvásárlására. Ezek nem kölcsönösen hasznos társuláson alapulnak, mint az Autumn Nightmares-ben ismertetett Sövény-szörny kísérő (Hedge Beast Companion előny), itt a szolgálat egyoldalú. Ez sokkal inkább hasonlít a Dzsentrik rabtartására, így erősen Józanság vesztést kockáztat. Igazán ötletesnek tartom a Bűn-kereskedőket (Vice-merchants), akik azonosítják a karakter Bűn jellemzőjét, és jó áron felajánlják nekik a lehetőséget arra, hogy kiélhessék azt és így Akaraterő-pontokat nyerjenek vissza. Nagy kár, hogy Erényre nincs ilyen… de hát az élet a Sövényben nem játék és mese. Hasonlóan drámai elem az átváltoztatásokkal kereskedők, akik páratlan előnyökhöz (emberi maszk vagy tündérorca módosítások, ideiglenes Szövetségek, más kithek áldásai, termékenység) juttathatják a vásárlókat. Az elcseréltek terméketlenségének megszüntetése áhított árucikk lehet, de szörnyű következményekkel is járhat a Manóbába alku alkalmazása (átokkal, torzulással, fogyatékosan, esetleg lélek nélkül születik a gyermek). Kiváltképp hangulatosak a másodkézből kapott, használt jártasságok (Second-hand Skills előny) vagy épp bármely egyéb, nem természetfölötti (de ugyanúgy másodkézből kapott) előnyt megtestesítő Manóelőnyök (Goblin Merits), amelyeket mások lelkéből facsartak ki, mások sorsának szövedékéből foszlattak le. Vajon hogyan kezeli egy drogbáró kapcsolatait, egy sztárénekes hangját, egy okkult könyvtáros elméleti ismereteit és könyveit az újdonsült tulajdonos? És vajon hogyan viseli a mindezekkel járó ellenségeket, elviselhetetlenül ragaszkodó rajongótábort, vagy az épelme megbomlását kockáztató tömérdek tébolyító tudást?
Végezetül rátérnek a mindezek mögött álló játéktechnikára és apró morzsákkal, kalandszikrákkal, elvont ritkaságokkal fűszerezik a megismert portékákat. Az árak és a valódi érték ritkán áll összhangban a manópiacokon, de azért egy vázlatos listát kaphatunk a megvásárolható cikkek értékéről. Az ár teljesen változó, bár általában hasonlóért hasonlót kérnek cserébe: szívességet szívességért, emléket az emlékekért, tehetséget a tehetségért; de előfordulhat, hogy valami egy-két fikarcnyiba (trifle; fogyóeszközként szolgáló, vagy jelentéktelen bűvtárgyak értékébe – lásd alapkönyv) kerül, vagy valaki komoly ritkaságot követel árujáért cserébe, más egy évszaknyi hűséget és szolgálatot. Egypontostól hat vagy afölötti értékekig terjednek a különféle árucikkek árai. Listába szedték az áruba bocsátható elvont dolgokat (emlékek, érzések, első csók, kedvenc dal, egy nap egy gyerekkori baráttal, az Árkádiából hazavezető emlék, az összes szexuális élmény stb.), az egyedi különlegességeket az egyszerű manógyümölcsöktől az Unknown Armiesba illő példákig (egy első kiadású Pán Péter kötet, amibe a gyerek a rémálmait firkálta; Hitler zápfoga; kihunyóban lévő parázs, amelyet a szelíden áramló szellő tart életben; egy elveszett rabszolga-kereskedő hajó hajónaplója; stb.), a csatlósként vagy rabszolgaként vásárolható élő árut (földi állatok, emberek, Sövény-lények, hasonmások, elcseréltek), de a karakter fizethet jövőbeli élményekkel, felismerésekkel, még le nem vont tanulságokkal, ki nem bontakozott ötletekkel (vagyis: tapasztalati pontokkal). Jó pontnak tartom, hogy ezek a listák és besorolások egyaránt használhatóak vételnél és eladásnál is.
Mindezek után magát a kereskedelmi eljárás tárgyalása következik, a várható ráadás előnyökkel és a WoD alapkönyv alkudozásra vonatkozó részének kiegészítésével. Ha a karakter elég időt tölt a Vásárban, visszatérő vevő, előbb-utóbb kiismeri a dörgést, a kiskapukat annyira, hogy akár eladóként is szerepelhessen ott (Manókereskedő / Goblin Merchant előny). Kellő befolyással, tapasztalattal és erőforrással piaci standot (Market Stall előny) is nyithat, amely lehetővé teszi a portékák lopásbiztos tárolását és a fentebb felvázolt, ún. elvont árucikkekkel való kereskedést. Az igazán fifikás eladók ismerik a módját, hogyan szerezzenek meg más eladóktól olcsón bizonyos portékákat, csak hogy a saját standjukon adhassák el rendes áron és a saját hasznukra (Nagykereskedelmi áruk / Wholesale Wares előny). Mivel ezek az előnyök mind manótermészetűek, megvannak a maguk csalafinta hátrányai is.

A harmadik fejezet (Vásári mesék / Market Stories) rövidebb-hosszabb történetötleteket és vázlatosan kidolgozott karakterpéldákat sorol fel. Eltekintve a klasszikus, ámbár szerintem szörnyen ötlettelen testőrsablonoktól – a szétverhetetlen állóképességű, agyatlan zombiszolga (thrall) és a böhöm, tuskóagyú, kőmorzsoló óriás-hobgoblin (Blunderbore) -, és a kissé mesterkélten, zavarosan titokzatos hátterű alaktól – akinek nevét a fekete özvegy angol és latin nevéből (Widow Mactan) fércelték össze -, a másik két kereskedő és a két eladó különösen színvonalasra sikeredtek. Egyik kedvencem az Emlékkufár (Purveyor of Memories), aki gondoskodik róla, hogy semmi se vesszen a feledésbe, inkább csak kerüljön valaki máshoz, jó áron. A fosztogató Estavan hiénaszerű karakterének egyszerűségében rejlik nagyszerűsége, igazi galád, mégis szánni való, de akár humoros eleme lehet a mesének. Természetesen az eladók sem maradnak el tőlük: az egyik egy elcserélt, aki az Árkádiában hagyott szíve után kutat a piacon, hátha valaki megtalálta és eladta valakinek; a másik pedig egy hasonmás(!), aki ember akar lenni, s gyógymódot, megoldást keres a vásárban (az elcserélt párja meghalt, önmagát tekinti valódinak). Elmondható, hogy a White Wolf könyvek általában gyengébb részeit kitevő karaktervázlatok itt sokkal inkább élvezetes olvasmányokkal töltik meg a fejezetet.

Az utolsó fejezet SAS mintára jelenetötletekkel szolgál az olvasónak. Sajnos csak kettővel, és meg kell hagyni, elég gyengécskékkel. Az első (A Vásár szolgálatában / To Serve the Market) arról szól, hogy egy keresett árucikkért a csapatnak szolgálattal kell fizetniük a kereskedőnek. Az alku szerint a karakterek egy évszakon át tartó szolgálat lejártával megkapják az árut. Az ötlet nem rossz – hisz a kereskedő manó a szolgálat alatt sok beteg dologra veheti rá ügyfeleit -, de túl klisészerű, és az egész sava-borsát adó alkudozást kockadobássá alacsonyítani hatalmas vétek. A másik jelenetben (Durva vádak / Harsh Accusations) lopással gyanúsítják a karaktereket, s nekik bizonyítaniuk kell valahogy az ártatlanságukat a piac többi résztvevője előtt. Hasonlóan értékelem ezt is, mint az előzőt: ösztönözhet jó fordulatokra, de soknak találom benne a felesleges, mesterkélt elemeket.

Aztán vége is a füzetnek. Néhány történet, hangulatkeltő novella még elférhetett volna, esetleg több példa itt-ott – mindazonáltal a manópiacok világát kellően árnyaltan bemutatták, elég erős alapot adva a Mesélők és a játékosok kezébe a vásári történetek kialakításához. A szerzők tehetségét dicséri az, hogy 7 dollárért olykor több ihletet és támpontot ad e füzet a tömör, de annál bámulatosabb leírásaival, mint a 30 dolláros kiegészítők oldalakon keresztül.


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://www.sanctum.hu/]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához