LFG.HU

shaman87
RPG mesélőknekCimkek
Versenymodul – III. Szárnyatlan Pegazus Szerepjáték Verseny
 
Hangulatkeltő novella
A férfi ereje fogytán volt. Alulról tolta az ércekkel megpakolt, több száz font súlyú kocsit a dombon felfelé a síneken. Hátát támasztotta a szerelvénynek, s lábával próbálta eltolni magát a bánya köves, poros talajától. Combjának minden izma megfeszült, az erőkifejtést egy mélyről jövő, torokhangú ordítással próbálta megnövelni. A kiáltásban érződött a gyűlölet, a kín, az elkeseredettség. Mindhiába, a kocsi nem mozdult. Az üvöltést követően a férfi mély levegőt vett, túl sokat lélegzett be a bánya száraz, poros levegőjéből, fuldokolni kezdett.
 
A másik férfi a talicskára erősített hatalmas vaskampót szorította a kezével, azzal próbálta húzni felfelé a kocsit, s bár minden erejét belevitte, a teher nagyrésze mégis a másik munkás vállára nehezedett. Biztatni kezdte az alul szenvedő párát, hogy tolja erősebben, s közben levetette hajdanán fehér, mára a kosztól megfeketedett ingjét, s a bánya porába hajította. A másik férfin már rég nem volt felső ruházat. Hiába a barlang hűvöse a nyárvégi tűző nap heve ellen, kemény munkában kiizzad az ember.
 
Kintről, a fény felől egy magas, vékony, kopasz ember érkezett, kezében egy furkósbottal. Az ő ruházata sem volt mosva látszólag hetek, netán hónapok óta, de ő valamivel jobb bőrben volt, valószínűleg naponta kétszer is evett – gondolta a kocsival küszködő két munkás. Ahogy a kopasz közelebb ért, újabb elkeseredett próbálkozás vette kezdetét, de a kocsit ezúttal sem sikerült megmozdítani. A furkósbot lendült, s az alul sínylődő szolga hátán, vállán, combján iszonyatos sebeket ejtettek a kíméletlen csapások.
- Ma nem esztek semmit! – kiáltott a kopasz.
 
A két munkás azonban már nem ijedt meg ettől a fenyegetéstől, hozzászoktak, hogy majd’ minden másnap megvonják tőlük az ételt. Meg ha kaptak is, az a kevés kása meg víz sem enyhített a gyomorégésen, a kíméletlen éhségen. Le voltak fogyva már nagyon, kemény heteket töltöttek itt. Erejük teljében a kocsi nem okozott volna különösebb nehézséget.
- Itt fogunk megdögleni Renz! Azt sem tudom már, milyen évet írunk!
Miért küzdünk még mindig? Miért? – kérdezte a kampót markoló férfi.
Az eddig alul lévő komoly ábrázattal előlépett a kocsi mögül, s nadrágja zsebéből elővett egy meglehetősen kiszáradt, fehér szirmú virágot. A virág közepén a porzók még mindig élénksárgák voltak, vagy száz kiszáradt fehér szirom vette körül.
- Tudod mi ez Nikor? Tudod mi ez? – kérdezte idegesen Renz.
- Hogyne tudnám. Egy százszorszép. Használják sebgyógyításra, meg étvágynövelésre. De tudod, hogy jómagam is járatos vagyok a füvészetben…
- Nem, Nikor! Ez nem EGY százszorszép! Ez az a százszorszép, amit négy éves lányom szakajtott nekem a hazám földjén! Azon a földön, amit apám vére itatott ezek ellen a férgek ellen a háborúban! Ezért küzdök még mindig! Én haza fogok menni! Én tudom, hogy 3720-at írunk, és még ebben az évben otthon leszek!
- Tudod jól, hogy szegény öcsém is azért a földért teszi kockára az életét nap mint nap, de én egyszerűen nem bírom már! Nincs erőm ehhez!
Mikor Renz befejezte a beszédét, és megfordult, hogy visszalépjen a kocsi mögé, a kopasz férfit látta maga előtt. A hajcsár egy hirtelen mozdulattal fáklyájával elégette a százszorszépet, s Renz kezén is komoly sebet ejtett, de a rabszolga nem rántotta el kezét, a tűzben tartotta, s közben gyűlt benne a düh. Kezei ökölbe szorultak, a kopasz férfi nevetni kezdett.
- Ezért megdöglesz te áruló patkány! – üvöltötte Renz. Szemeit vérerek hálózták be, több sebből vérzett, a kezén súlyos égési seb volt, de valami földöntúli, emberfeletti erő szállta meg, a lelkében felgyülemlett fájdalom, gyűlölet és elfojtott harag szinte lángnyelvekként csapódtak ki szeméből. Összeszedve minden erejét, rárontott a kopaszra, a padlóra vitte, s karja minden erejével a kemény kőbe döngölte a kopasz fejet.
 
Nikor a bánya bejárata felé szögezte tekintetét, s látta a két befelé trappoló szörnyszülöttet. Minden porcikájával rettegte ezeket a két méternél is magasabb, iszonytató lényeket. Agyaraikkal gonoszan vicsorogtak, miközben emberfül számára elviselhetetlen nyelvükön ordítottak valamit a viaskodók felé. Nikornak gyorsan kellett mérlegelnie a helyzetet, s úgy döntött, elrohan lefelé, mélyre be a bányába, magára hagyva a két dulakodó férfit.
 
A szörnyek odaérve a két emberhez emelték csatabárdjukat. Renz koponyája reccsent a súlyos fegyver éle alatt. A kemény harcos évek alatt edződött férfi koponyája próbált ellenállni a fegyver pusztító erejének, de a tökéletesen kialakított csatabárdnak, s az iszonyú erőnek, ami lendítette nem állhatott ellen. A tetemekkel a vállukon vonultak el a szörnyszülöttek, véres csíkot húzva maguk után…
 
A modul
A csapat Tiadlan egyik székes városában, Tuilban tartózkodik a kaland kezdetén. A városi pompa lenyűgözi a karaktereket, a hosszú nyugalmas időszak meglehetősen elkényelmesítette a tiadlaniakat. A kereskedőházak telve vannak árukkal, a városban az Északi Szövetség minden államából vannak itt kereskedők, de még Toron határvidékéről és Abasziszból is érkeztek ide áruikat valami értékesebbre váltani vágyók. A legfrissebb erigowi divatot képviselik nemesficsúrok, akik világot látni érkeztek Tiadlanba, vagy éppen a harcművészetet megismerni, ami oly hatékonnyá teszi a tiadlani hadviselést.  
 
Erre van is alkalom, hiszen a harcművésziskolák a város több pontján is gyakorlatoznak a nyílt ég alatti küzdőtereken, amit persze a tudatlan külhoniak hajlamosak bemutatónak hinni, és akár órákon át szemlélni kicsit messzebbről. Nappal a hőmérséklet eléri a 30 fokot is, különösen meleg száraz évszakot él meg a táj. A fogadók szívesen látják a vendégeket, s számuk meghaladja a tízet. Vannak köztük még négy emelet magas építmények is, melyek akár a 15 ynevi láb magasságot is elérik, s bennük ötvennél is több szoba rejtőzik. A városközpontban fellelhető fogadók és ivók asztalokat pakoltak ki az utcákra, s ott kínálják jobbnál gyümölcspálinkákat, rizsborokat, búzapárlatokat, mézsöröket és egyéb finom innivalókat. Kiváltképp hasznosak most a kyr stílusban épült háromszintes pincék, amelyeknek a legmélyén különösen hidegen lehet tartani az italokat, s ezekért a hősítő kortyokért az erigowiak komoly felárat hajlandók fizetni, már csak azért is, mert tudják, hogy a kyr építészet tette lehetővé az általuk hőn szeretett gyümölcspálinkák hidegen tartását. ..

A város lakosainak jó részének az oldalán lóg a fegyvere, s az őrség is viszonylag nagy  számban van jelen, hogy a kavargásban lopni szándékozókat elrettentsék, vagy a  megtörtént bűncselekmény után méltó módon megbüntessék a tolvajokat. Ennek  ellenére a közbiztonság nem éri el az elvárható szintet.
A városban megtalálható kettő tiadlaniak által tisztelt isten temploma, a legnagyobb  katedrális Kradé, azaz Nastaré, a Tanítóé, ahogy ők nevezik. A többi templom Velaré,  az Úré, ő vigyáz a négy nagycsalád közül háromra, a negyedik, az Almandra család,  mely mind közüll alegősibbb, Nastart választotta patrónusának, s azőseikk a család  vagyonából emelték neki a hatalmas katedrálist…
 


Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://rpg.hu/download/moduls/szp_hatalom_arcai.zip]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához