LFG.HU

Rhea
hírekCimkek
Mivel már több feladatot is sikerrel végrehajtottatok különféle megbízóknak, lassan nevetek lesz Seattle árnyai között.
Mr. Johnson nemrég ismét felkeresett benneteket telefonon, hogy személyes találkát kérjen; természetesen megbízása van a számotokra.
A Mentálcsavar Szerepjátékklub szervezésében várunk titeket az első debreceni megmérettetésen, hogy megmutathassátok, hogy ti miként boldogultok Az árnyak sodrásában.
 
Ideje: 2009. november 28.
Helye: Debrecen, BarBár Klub, 4032 Debrecen, Martonfalvi u. 2.

10:00-10:30 Regisztráció
10:30-11:00 Köszöntő, csapatok kiosztása
11:00 – 19:00 Versenymodul
19:00 – 19:30 Eredmények összesítése
19:30 – 20:00 Eredményhirdetés

A versenyre 3-4 fős csapatokat várunk.
A modul helyszíne Seattle, az időpont pedig 2058 októbere.

Karakteralkotás: http://mentalcsavar.extra.hu/downloads/sr-kari.pdf

Befizetendő összeg: 1000 HUF
A Kalandmesterek ingyen, a klubtagok 50%-os kedvezménnyel vehetnek részt a versenyen.
Azok, akik a nyári Mentálcsavar Táborban részt vettek volna a Shadowrun versenyen, mely végül elmaradt, díjmentesen mérettetnek meg.

Befizetés módja:
Személyesen a lent nevezett két személy bármelyikének
vagy
Banki átutalással. Tulajdonos: Fekete Márton. Bankszámlaszám: 10300002-10333844-49010017 (MKB)

Jelentkezési határidő: 2009. november 22. (vasárnap) – ez a karakterek előtörténetének bónuszokérti leadási határideje is egyben.

Elérhetőségek
Rufus (Fekete Márton) (30) 210-41-25
Marcus (Nagy Péter) (20) 803-95-60

http://mentalcsavar.extra.hu
mentalcsavar@gmail.com

—————————–

Terv szerint
hangulatkeltő novella
 
Általában nem megy minden a terv szerint. Ha életedben legalább egyszer vadásztál, tudod, miről beszélek.
Azon a bizonyos napon – tisztán emlékszem, október 28.-a volt – úgy tűnt, hogy sínen van az életünk. Néhány nappal azelőtt elvállaltunk egy komoly melót; nagy kockázat, nagy pénz. Az a nagy melák, Kazel, otthagyta ugyan a fogát – de mint mondtam, nem mehet minden a terv szerint. A terv jó volt; ránézésre kilencvenkilenc százalék lehetett, de ilyenkor nem lehet mindennel számolni. Sőt, többnyire nem is szabad minden eshetőséget számításba venni, mert az ügy mélyére pillantva annyi céges mordály mered az arcodba minden felől, hogy nincs bátorságod az egészhez. Lényeg, hogy van választásod. A troll vállalta a kockázatot, és rajtavesztett.
A kicseszett seattle-i időjárás hozta a szokásos formáját, és a többiekkel egy ideiglenes búvóhelyen gubbasztottunk a kikötőben. Akkor arra gondoltam, hogy kiszállok. Minden egyes vadászat után erre gondolok; na, majd most! Aztán valahogy soha nem jön össze. Merengtem az előző nap történteken, próbáltam nem arra gondolni, hogy hol szúrtuk el, győzködtem magam, hogy nem szúrtuk el, hiszen még élünk. És ekkor mindig a trollhoz kanyarodtak vissza a gondolataim. Ahogy a folyosón a sorban leghátul rohan, majd megtorpan egy pillanatra, aztán összeesik.
A trid érdekes hírt közölt, a maga burkolt, semmitmondó formájában: sajnálatos baleset végzett Hanamoto Akagival, a kikötő egyik leghírhedtebb yakuza fejesével. Mi a fene?! Tudomásom szerint Akagi valami céges menedzser, akinek annyi kapcsolata van a yakuzával, mint pék kenyerében az adalékanyag. Úgy döntöttem, hogy én ezt nem eszem meg; néhány perccel később már az összerakott kiberdekkemmel a megbütykölt illegális vonalra csatlakozva, a kibertérben szálguldottam. A Shadowlanden pásztázva, valami pletyka, infómorzsa után, szinte azonnal rábukkantam valamire, ami közelebb vihetett az igazsághoz.
A rejtélyesnek éppen nem mondható, fekete kámzsás ikon jelezte, hogy jobban is kinyithatnám a szemem; és tényleg, Mr, Akagi autóját tegnap éjjel a földdel tette egyenlővé egy tehervonat. A roncs kigyulladt, és a holttestek a felismerhetetlenségig összeégtek – hát persze, hogy baleset volt…
Nem tartottam szokatlannak az esetet, elvégre alvilági berkekben semmiképpen sem mondható szokatlannak, hogy leszámolnak a feleslegessé vált arcokkal – de ahhoz, hogy a miértet megtudjam, és kielégítsem azt a bizonyos, oldalamat fúró kíváncsiságot, mélyebben bele kellett ásnom magam a fellelhető információkba.
De semmi mást nem találtam – minden a jegek mögött volt, és nem hiányzott a csapat számára sem, hogy céges látogatókat hívjak meg, éppen akkor, amikor már azt hisszük, hogy biztonságban vagyunk. Elálltam a szándékomtól, és unottan bámultam tovább a tridet, gondolataim pedig ismét visszakanyarodtak a vadászathoz; egyre szilárdabban eltökéltem, hogy ez volt az utolsó.
És ekkor csörrent meg az asztalon levő mobiltelefon. A hívó fél rejtett kapcsolatot használt. A mobil száma titkos, nem juthat hozzá bárki, gondoltam. Néhány másodperc alatt semmiképp sem tudják bemérni. Kis ódzkodással felvettem. Egy ismeretlen hang szólt bele, megelőzve engem:
- Halló, itt Mr. Johnson. Egy kis munkám lenne a számukra…
 
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához