LFG.HU

Attila
ismertetőCimkek

Jó ideje nem vettem kezembe cherubionos antológiát, gondoltam próbát teszek. A könyvesboltban lekaptam egy viszonylag új darabot a polcról – lássuk milyen élményeket hozott:
 
Kyra Potter: A sors kereke (regény)
A kötet címadó írása. Nos.
Szóval ez a címadó írás. Olyan kétszázhetven oldal körül van.
Eh. Ritkaság az olyan regény, ami az első harminc oldalon belül kétszer is lerakatja magát az olvasóval. Főleg velem. De ez… ez…
Indul az egész valami gonoszidegenhódítós kegyetlenkedéssel, mészárlás, lassított felvételben csobogó vér, full frontal nudity meg minden. Aztán elkezdődik a jófőhősök története, ahogy űrhajósokat faragnak belőlük az oskolában. Aztán…
…aztán az ember leteszi a könyvet, elmegy levegőzni, tol egy pasziánszot és elgondolkozik azon, vajon érdemes-e kínozni magát. Egy unalmas, lapos, stílustalan, üresjáratokkal teli szövegről van ugyanis szó, ahol arctalan szereplők nyilatkoznak ki érdektelen párbeszédeket. Van dugás is. Meg erőszakolnak. És végtelenül egyhangú az egész, ötleteknek nyoma sincs. Ez nem szórakoztatóan rossz szöveg, ahol az olvasó legalább a szerzői botlásokon, mint egy tántorgó részegen röhög – nem, itt az már egy hányástócsa közepén alszik, és abszolút nem mozdul és rohadtul nem szórakoztató a látvány. A szerző csak gépelt, gépelt, gondolom amíg össze nem jött valami karakterszám – más tudatos építkezési elvet nem látok az alkotásban.
Úgy a századik oldalig jutottam. Nincs ötletem, hogyan lehetne javítani ezen a cuccon, nem találtam benne semmiféle menthető pozitívumot. Megjelentetés helyett – normális szerkesztő helyében – én a papírkosarat javasoltam volna. Illetve a szerzőnek némi önvizsgálatot a saját képességeiről.
0/10
Ilyen felvezetés után nem volt könnyű továbbmenni, csak némi szünet után sikerült nekem is. Következzenek a novellák, melyek egy nagy előnye, hogy rövidek…
 
Christian Bone: Jégcsend
Meh. Túlfogalmazott, körülményeskedő iromány egy, a Plútón hajótörött ipse szenvelgéseiről, akiért a végén jön a mentőhajó és sajnos az Erőltetett Csattanó is. Az avíttas stílus néhol eszembe juttatta a Robinsont, ami ha szándékos húzás, az nem rossz ötlet – sajnos épp ez a stílus nem teszi lehetővé, hogy az ember átérezze a szereplő magányát/elkeseredettségét/egyéb dolgait.
Jól van, ügyes a szerző, megírta a novellát, de nem feltétlen kellett volna meg is jelentetni. Nem áll még azon a szinten…
2/10
 
Nick Wraith & Jeffrey Stone: A Genezis
Ez egy olyan űrcsatás novella. Van benne sok robbanás, meg lézerek meg hasonló dolgok, valamint felkiáltójelek a nagyobb hatás kedvéért. És van benne időutazás is, meg csattanó. Összhatásában kábé az irodalmi ekvivalense a csú-csú-csú, zzzzzsssssrrrrrbummmjönegyűrhajó, krakow-krakow-krakow, pzzzsss-pzzzzss-pzzzzzssss hangfestő kifejezések sorozatának, ami sajnos nem akkora móka, mint amekkorának elsőre tűnik.
Maga az alapötlet körülbelül negyven-ötven éve számít elcsépeltnek, de talán valakit szórakoztat egy űrcsatás film összevisszaságának ügyetlenül leírt novella-változata. Itt már kezdtem határozottan úgy érezni, hogy hiba volt megvenni a kötetet.
1/10
 
Quintus Moreno: Kiűzetés
Két dolgot tudtam meg a novellából:
- Idegen bolygón talált életformák – jelen esetben valami majomszerű izék – általában megfertőzik/mutálják az odalátogató embereket, hogy azok fizikailag eltorzuljanak és hirtelen feltámadó messiás-komplexussal haza akarjanak indulni a Földre, terjeszteni a ragályt.
- A felfedező hajók tűzoltórendszereit úgy konstruálják, hogy a kiömlő víz tönkretegye a vezérlő rendszereket, gondolom arra az esetre, ha egy esetleges tűz hagyna belőle valamit.
Amúgy nem különösebben említésre méltó ez sem. 
1/10
 
Norbert Winney: A gyilkos koktél
Egy dolog, hogy a novella elején nyilvánvaló: az idegen lény és űrhajója a Földön repdes, valamint az idegen lény nagyon pici lehet. Az ilyesmi standard elem a frappánsan egysíkú vidám novellákban, így nem hatott különösebb meglepetés erejével, hogy valóban egy mini méretű idegen röpköd a Földön, hódító szándékkal.
Az azonban, hogy az általa tartályokban ledobott vegyi fegyverbe egy arra járó ember beleiszik, jónak találja és így születik meg a Coca Cola…
Gyerekek, ez itt most scifi antológia vagy kisdedóvó?
0/10
Tim Morgan: A békebíró
Nyomaiban itt-ott humoros alkotás egy balfasz fejvadász-wannaberől, aki John Wayne álnéven veri magát egy ganymedesi kocsmában.
Ha már scifi novella nincs, ez is fogyasztható, csak nem tudom, mit keres itt. Kicsit emlékeztetett a Különös mendemondák Hallgatag Erikről stílusára, bár sokkal gyengébb kiadásban – ettől még a kötet erősebb részéhez tartozik.
3/10
 
Peter Sanawad: Hiba a csillagokban
Ez végül is egy novella. Van eleje, vége, egyszerű, közepesen erőltetett történet egy álló idejű világról, viszonylag frappánsnak mondható lezárással. Máshol tölteléknek jó lenne, itt viszont a jobbak között van, bár nem az a kategória, amit hosszú téli estéken többször is újraolvas az ember.
3/10
 
Quintus Moreno: Púder
A szerző előző novellájánál lényegesen élvezhetőbb darab ütődött rablókkal meg gyémántrablással. Kicsit rejtősködő a stílus, néhol majdnem szétesik a nagy lazulásban, de kikapcsolt aggyal még élvezhető is. Az, hogy mennyire tekinthető scifinek… végül is van benne robot, meg ilyesmik.
3/10
 
Kim Lancehagen: A Külső Kolóniák bajnokának tündöklése és bukása
És végül a kötet dísze, talán legélvezhetőbb írása egy kissé túl hosszúra engedett és picit tán prédikálós karikatúra jelenkorunk doppinggal meg nézőhülyítéssel teli versenysport-világáról. Ha egy szerkesztő kicsit feszesebbre vette volna a szöveget és ki lenne húzkodva az a néhány öncélú parasztkodás, amit a szereplők művelnek, még javulhatna az összhatás. Így csak ebben a mezőnyben tűnik erősnek.
5/10
Elképzelhető, hogy én vagyok kicsit tévúton, amikor egy un science fiction antológiától viszonylag összeszedett írásokat, egy-két új ötletet és úgy általában némi fantáziát várok. Lehet, hogy túl magasak az elvárásaim. Azért odáig nem szeretnék eljutni, hogy egy borzalmasan gyenge regény mellé csomagolt néhány vértelen novellát élvezhető válogatásként fogadjak el.
A Cherubion válogatásokat ismét kerülöm egy ideig, hátha elmúlnak maguktól, vagy ilyesmi.
 
Ez viszont megy a szelektívbe.
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához