LFG.HU

Attila
ismertetőCimkek

A múltkor azt mondtam, hogy leállok a Cherubion-féle scifi antológiákkal. Aztán volt egy gyenge pillanatom, oké?
 
Eve Rigel: Delírium (regény)
Eve Rigel mostanában elég sok helyről folydogál és kíváncsi lettem, fejlődött-e esetleg valamit a Ragyogás Városa óta.
Sokat használt a végeredménynek, hogy ezúttal nem Worluk világára írt, így legalább az ott kötelező gyakós-baszós körök kimaradtak. Ezen felül sokat nem fejlődött: van egy rendesokosnéni főhős, gyanúsan sok rendesnéni mellékszereplő és még gyanúsabban sok ostoba/seggfej férfi mellékszereplő. Ezek persze csak körülbelüli kategóriák, hiszen jellemábrázolás terén a szerző még csak első, bizonytalan lépéseit próbálja megtenni.
Különös a regény világa is. Valószínűleg egy alternatív idővonalon elindult jövőben játszódik, ahol a RAAF az Egyesült Államokban is tevékenykedik (bár az ausztrál hatalomátvételt nem boncolgatja a szotri), illetve a lézerfegyverből a rosszbácsi lába elé lőtt golyó fel tudja verni a sarat.
Persze lehet, hogy fentiekről szó sincs, csak Eve Rigel ír kicsit trehányan.
Maga a sztori kicsit robincookos orvoskrimi utánzatnak indul, aztán kerül bele egy kis dimenziókapuzás is, hogy a legvégén idegen lényekkel meg minden egyébbel rohamozza meg a zavaros hülyeség-kategóriát a teljes széthullás előtt. Az utolsó harmincvalahány oldalon már vártam, mikor kerül képbe mondjuk a Barba család, vagy éppen a Vörös Báró és repülő cirkusza, de sajnos ezt a minőségi ugrást már nem sikerült megtennie a szerzőnek. Bámulatos egyébként, hogy bár a sztori jelentős része zajlik egy kórház abortusz-részlegén, Eve Rigel eléri, hogy egy pillanatig se érezzük át az ott várakozó nők – illetve a kapcsolódó családok – tragédiáját, annál inkább valami fáradt közömbösséget a kromoszómákkal kapcsolatos üresjáratokkal kapcsolatban.
2/10
 
A többi novella – a hátoldali borító szerint “a közeljövő rejtélyeit firtatja, elképzelt életeket, elkerülhetetlen sorsokat mutat meg”. Nos, nem egészen értem ezt az elkerülhetetlen sors dolgot, nem is mind szól a közeljövőről, de ha nagyon elnézőek vagyunk, akkor végül is novellák vannak a kötetben.
 
Christian Crowe: A módszer
Ha valaki elárulja, mi köze a novellának és az azt nyitó, unalomig koptatott Clarke-idézetnek (“Egy eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a varázslattól”) egymáshoz, annak gratulációm. 
Az írás amúgy egy kábé közepesen mesterkélt stílusban elkészített, nem-nagyon-eseménydús sztori valami jövőbeni háború veteránjáról meg egy bonyolult-mert-különben-nincs-meg-a-novella-karaterszáma kísérletről. Ha a szerző esetleg utánanéz egy kicsit a poszttraumatikus stressz szindrómának – már a hitelesebb karakterábrázolás miatt – illetve kicsit valószínűbb keretet ad a történetnek, valamint érdemi lezárásra is lenne ötlete, akkor egy erős közepes novella is születhetett volna. Azt sem kellett volna feltétlen megjelentetni, de jó gyakorlási alap lett volna a későbbi írások jellemábrázolásához, nem is szólva arról, ha újraírja az egészet, akkor a gépelés témában is trenírozza magát.
Talán kicsit más szögből megközelítve, felesleges sallangokat lenyesegetve kijöhetett volna valami eredeti, így csak a széthasogatott kulissza lezuhanó darabjai elől ugrál az olvasó.  
2/10
 
Michael Mansfield: Univer kegyelméből
Tippek a szerző részére:
- Ha még csak kezdő szinten vagy, legalább törekedj arra, hogy fogd rövidre a novellát.
- Nem, komolyan, még annál is rövidebbre. Hidd el, úgy kevésbé lesz unalmas.
- Ha úgy érzed, hogy a primitív útonálló jellegű mellékszereplőket mindenképpen tájparaszt stílusban kell beszéltetni, akkor ne szerepeltess primitív útonálló jellegű mellékszereplőket. Egyáltalán, kerüld a szükségét a tájparaszti stílusú párbeszédnek.
- Természetes, hogy kellenek jók és rosszak, de sokat segít, ha ezen felül is megkülönböztethetők valamiben a szereplők. Nem, a név nem tartozik az “ezen felül” kategóriába.
- Scifi történet bibliai csattanója körülbelül évszázadok óta unalmas és elcsépelt fordulat. (A 381-es első konstantinápolyi zsinat határozatban helytelenítette.) Az Ádám és Éva sztori különösen. Ha mindenáron ragaszkodsz hozzá, akkor próbálkozz inkább Jónás történetével, mondjuk a cethal szemszögéből.
Nem sokkal a novella elolvasása után beugrott, hogy a szerzőtől már olvastam az egyik Új Galaxis válogatásban. Rákerestem a nevére és jött a döbbenet: nem kezdőről van szó. Honlapja van, több könyve is megjelent meg minden.
Bizarr világ ez a hazai scifi kiadás.
2/10
 
Marco Caldera: Részek
Ez egy olyan… írás, valami zavaros bolygóbomlásról, menekülésről, kiszámítható muhahacsattanóval a végén. Nem állítom, hogy novella lenne, süketek és hiteltelenek a párbeszédek, zavarosak a szituációk, érdektelen az egész. A szerzőnek felteszem volt összesen egy hozzávetőleg kúlos látvány-ötlete, ami köré felgányolta a szöveget, de mire kész lett, összedőlt az egész. Három-négy oldalra saccolom azt, amit érdemes lett volna kihozni ebből, ehhez képest valamivel húsz fölött van…
2/10
 
Craig MacCormack: Idegenek a Zöld Pokolban
A hangzatos – vagy inkább kicsit hatásvadász? – cím mögött egy légibalesettel egybekötött dzsungelesdi rejlik, intelligens növényzettel, környezetvédő felhangokkal és “No és akkor most tulajdonképpen mi van?”-kérdéssel az olvasó részéről a végén. Ujjgyakorlatnak nem rossz, de semmiféle pluszt nem tartalmaz, amitől erőltetni kellett volna a megjelenését.
3/10
 
Joseph B. Skerin: Game over
Először azt hittem, hogy standard V1.0-ás történet lesz, amelyben az elbeszélő az online rpg-ben talált női NPC-re recskázik (aki egyébként IRL csajszira emlékezteti – itt kezdtem attól tartani, hogy önéletrajzi az ihletés), aztán fogtam a fejem, mikor a csávó belekerült a játék világába. Aztán jött a Csattanó.
Tizenkettő egy tucat szint a tizenéves-szerepjátékos-ír-valami-novellát kategóriában. Ha a szerző esetleg idősebb korosztályba tartozik, akkor további mínusz egy pont.
1/10
 
Kim Lancehagen: Árnyék elágazás – A Sátánfióka
A szükségesnél hosszabbra nyújtott novella, mesterkélten frappáns lezárással, amiről nekem a “szegény ember Harcosok Klubja” kifejezés jutott eszembe. A szöveg pillanatnyilag még elemzés alatt van – ami eddig biztos, hogy a szerzőnek sokat kell még gyúrnia a párbeszédekre, illetve bűbájosan naiv sztár-értelmezésére is ráférne egy kis update. (Egyáltalán, körbenézett már a témában mondjuk ebben az évtizedben?)
Az “árnyék elágazás” felvezetés és lezárás mintha a Szürkületi Zónát próbálná idézni, inkább csak a külsőség szintjén, nem egészen tiszta, mit akart vele a szerző. Illetve nem tudom, mit akart az egésszel, már a meg-kéne-jelentetni-egy-novellát-hátha-scifinek-nézik motiváción kívül.  
3/10
 
Gáspár András: A Kuchera átiratok
Valamikor réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban, a Digital Reality nevű cég kijött a Haegemonia című számítógépes játék második részével, melyhez a Kuchera átiratok című novellát készítette a szerző.
No most az a helyzet, hogy a címegyezés nem véletlen, ugyanarról az írásról van szó, viszont a könyv hátoldali szövege azért stimmel: “Kötetünk írásai között – hosszú idő óta először – a rajongók örömmel fedezhetik fel Gáspár Andrásnak, a modern magyar sci-fi egyik meghatározó egyéniségének novelláját is!” 2003 óta tényleg hosszú idő telt el…
A novella régen letölthető volt a Digital Reality honlapjáról, cache-ből még mindig elérhető, ha kíváncsi rá az ember. Egyébként semmi különös; pózerkedő, néhol műlaza, technoblablával felhigított, részlegesen lekapcsolt aggyal még úgy-ahogy szórakoztatónak mondható. Ha most más, számítógépes játékhoz gyártott íráshoz hasonlítom, akkor nem rossz eredmény, köröket ver például a Mass Effecthez pakolt hazai rettenetre.
Ettől függetlenül viszont nem az a marhára emlékezetes alkotás, inkább csak tizenkettő egy tucat rutinmunka. Kár, ez volt az az írás, amire eredetileg kíváncsi voltam a kötetből.
5/10
 
Remélem, eljön majd az idő, amikor egy Cherubion válogatással kapcsolatban nem a rajongók és szerzők kritikával kapcsolatos puffogása lesz a legszórakoztatóbb dolog. Ahhoz mondjuk írni tudó szerzők és szerkeszteni tudó szerkesztők kellenének…
Hogy legyen pozitívum is: A Dragon Age és a Mass Effect 2 reklámok viszont jól néznek ki a kötet elején és végén. A borító nagyon pofás, bár semmi köze a kötethez – azért érdemes megnézni a grafikus galériáját a http://omen2501.deviantart.com/ címen.
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához