LFG.HU

Noro
ismertetőCimkek

A Slipstream világa az 1930-as évek sci-fi ponyváit eleveníti meg, mind stílusukban, mind világképükben. A végletekig hősies játékról van tehát szó, gonoszkodó gonosztevőkkel, képtelen fizikai szabályokkal és megmosolyogtató technikai megoldásokkal.
 
Képzeljünk el egy miniatűr univerzumot, melynek peremén egy fehér lyuk található. Ez a fehér lyuk a mi univerzumunkban található összes fekete lyuknak a közös “kijárata”. Vagyis bárki és bármi esik bele egy fekete lyukba, az a mini-univerzumban fog kikötni, méghozzá épen és sértetlenül. Ennek köszönhetően a Slipstream univerzumában hemzsegnek a különféle idegen lények, melyek a külső világban soha nem találkoznának.
 
Ebben a világban nincsenek bolygók, csak bolygó-töredékek – lényegében aszteroidák. Ezeken természetesen normális gravitáció és légkör található, többségük egy sablonkörnyezetet testesít meg, mint dzsungel-, sivatag- vagy épp jégvilág. Csillagok sincsenek, a fehér lyuk az egész univerzumot kellemes alkonyfénnyel világítja meg. A belőle kiinduló gravitációs hullámok spirálisan haladva járják be az univerzumot. Az egész mindenség közepén található a Temető, melyben végül minden roncs és törmelék összegyűlik.
 
Egységes birodalom vagy bolygószövetség nem létezik, mégis van valaki, aki az összes lakott aszteroida uralkodójának nevezi magát. A gonosz Anathraxa királynő leginkább egy nagyhatalmú kalózvezérre hajaz, aki bármely világot képes megsarcolni, amikor csak kedve tartja. Hőseink, azaz a játékosok ennek megfelelően bűnözők lesznek a kollaboráns aszteroidákon, szabadságharcosok a királynővel szembeszálló világokon. Elképzelhető persze, hogy kezdetben mindez nem érdekli őket, de a zsáner szabályai szerint előbb vagy utóbb úgyis belesodródnak a küzdelembe, mégpedig csakis a jó oldalon.
 
A könyv kilenc játszható fajt mutat be, köztük olyan egyszerű koncepciókkal, mint az amazonok (a játékban “valkürök”), az oroszlán-emberek, a madáremberek (akik valójában szárnyas emberek), vagy a robotemberek (akik tényleg robotok). A földlakók (azaz az emberek) semmilyen szempontból nem tűnnek ki a többi közül, bár viszonylag sokan vannak, de egyetlen aszteroidát sem uralnak, inkább szétszóródva élnek az idegenek között. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy bárki, bárhonnan bekerülhet a Slipstream világába, így a játékosok egy “fajgenerátor” segítségével bármilyen halandó lényt összehozhatnak maguknak. Beleértve akár olyanokat is, amelyekből csak egy-egy példány létezik ebben az univerzumban.
 
Okkult háttér gyanánt a játék a pszionikát és a feltalálók szerkentyűit engedélyezi. A könyvben megjelenő új előnyök is főleg a szerkentyűkhöz és űrrakétákhoz kötődnek. A játékszabályokba is belenyúltak néhány helyen – például a dzsóker (wild card) karakterek csak akkor halhatnak meg, ha magatehetetlenné sebződésük után valaki megadja nekik a kegyelemdöfést, az extrák viszont még könnyebben kiüthetők, mint az eredeti Savage Worlds rendszerben. Természetesen az űrbeli harc szabályait is összefoglalják.
 
A Slipstream technológiája sehol nem lépi túl a múlt évszázad első felében elképzelteket – hacsak nem idegen kultúrák ereklyéiről van szó. Az űrrakéták vákuumcsöves számítógépe vagy szóban kommunikál, vagy lyukszalagokat köpköd, az alufólia-kinézetű űrruhán egy üvegbuborék a sisak, a sugárpisztolyok csöve pedig parabola-antennában végződik. Van viszont rakéta-hátizsák, ami az ínyenceket természetesen mindenért kárpótolja.
 
A könyv röviden bemutat majd félszáz lakott aszteroidát, a fejlett világoktól a primitív közösségekig. Ezek nagyjából feléhez kalandötletet is mellékel. Csak véletlenszerűen néhány példa: Avia erdeiben élnek a madáremberek, akiknek trónörökösét elrabolta Anathraxa királynő, az Idunnt gyönyörű, de sötét titkot rejtegető nép lakja, Mechanost teljesen beborítja a robotemberek városa, ahol az alsó néprétegek egy új vezérre várnak. Nem hiányoznak a világból az ősi romok és misztikus ereklyék sem.
 
A kötetben természetesen megtalálható a világmegmentő kampány is, mely magával a királynővel állítja szembe a játékosokat. (Az ilyen, globális hatású kampány több SW világleírásban megtalálható elem, bár korántsem mindben.) Ha még ez sem lenne elég, egy modulgenerátorral megtervezhetjük, hogy a helyi hadúr/őrült tudós/rejtélyes bosszúálló épp mit akar elrabolni/feltalálni /elpusztítani.
 
A könyvet szörnyek és NJK-k gyűjteménye zárja. Itt olyan klasszikusok is megtalálhatóak, mint a “drop bear” vagy az óriási őshüllők. Persze a kalózok, fejvadászok és csillagseriffek sablonjai sem hiányoznak.
 
A Slipstream még a Pinnacle, a Savage Worlds eredeti kiadója szerkesztésében jelent meg, mielőtt mások is elkezdtek volna világleírásokat gyártani a szabályrendszer alá. Négy pdf formátumú kiegészítő kapható hozzá.
 
A Slipstream olyan világ, amelyben még az űroperákban megszokottnál is messzebbre kell vetnünk a realitással kapcsolatos igényeinket, ráadásul az élmény érdekében erősen javallott magunkévá tenni az aranykor pulp hőseinek idealizált világnézetét. Szerintem ez sem nehezebb, mint például a modern képregények szuperhőseinek bőrébe bújni, de nekem mindenesetre szimpatikusabb. Én ugyan még nem találkoztam olyan játékossal, aki hosszú távon elviseli ezt a stílust, de rövid, könnyed játékra ideálisnak találom.
 
Savage Worlds ismertető: http://rpg.hu/iras/mutat.php?cid=5193
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához