LFG.HU

HammerTimeCafe
Lessthanzero
ismertetőCimkek

 Történt vagy úgy három éve, hogy először felkaptam a fejem amikor a tévében egy pillantásnyira bevágtak egy képet a The Wolfman forgatásáról némi háttérinfóval narrálva, Del Toro úr véráztatta fehér ingben, de még emberi formában fájdalmasan nézett az égre, na már akkor tudtam hogy szemmel fogom tartani a filmet, ammennyire lehetséges. Azonban az eredeti rendező idő előtt kilépett, őt gyorsan váltotta Joe Johnston ( Jumanji, Jurrasic Park 3, hadd ne soroljam tovább, önéletrajznak ez bőven elég borzasztó), de így is komolyan elhúzták a bemutatót. Nem is lehetett hallani a filmről egészen tavaly nyárig, amikor elkezdtek rövid előzetesek kiszivárogni, majd év végére megdobták az addigra felajzott és a kannibál zombiktól meg a tinivámpíroktól már sűrű vért hányó közönséget egy olyan ütős trailerrel, amitől még a legvérmesebb szkeptikusok is kislányos zavarba jöhettek. Kár, hogy egy kétperces előzetes és egy egész estés produkció sokszor köszönőviszonyban sincsenek egymással. Ismerős, nemde?
 
 A The Wolfman sem kivétel sajnos, ami önmagában még nem is lenne baj, csak itt az a kiábrándító, hogy a trailerben benne van az összes jó jelenet kéremszépen. A maradék egy óra negyvenvalahány perc legjobb esetben is amatőr horror alapjáraton, a la filmgyári futószalag. Egymásra pakolt, siettetett jelenetek, rendes előjáték nélküli, semmitmondó olcsó ijesztgetések és gyorsított felvételben(!) felkelő, lemenő hold.. Sem nem nézhetetlen, se nem kimagasló. Valahol az ízetlen krumplipüréhez hasonlítható, ami éppen-éppen lemegy az ember torkán, megemésztődik, de 5 perc múlva el van felejtve.
 
 Na szóval főhősünk, Lawrence (Benicio del Toro), bátyja halálhírére hazautazik apja (Sir Anthony Hopkins) birtokára, hogy együtt gyászoljon vele, na meg az elhunyt testvére menyasszonyával. Lawrence ugyanakkor eltökéli, hogy kideríti, mi történt bátyjával, de hamar választ kap, amikor egy jól megtermett vérfarkas már a nyakát csócsálja úgy a film huszadik percében. Lawrence túléli az egyszeri találkát, egy röpke hónap felépülés után már végig is nézhetjük az első teljes átalakulást, és innentől végre fókuszálhatnánk a klasszikus dilemmára, a racionális ember és belül lakozó és talán mindig is ott lappangó démon mindent felforgató küzdelmére, a feszült és hangulatos snittekre meg úgy általában minden finomságra, ami a franchiseból kihozható lenne, ha hagyná a rendező. De nem így tesz. Helyette kapunk fájdalmasan elkapkodott jeleneteket, fröccsenő vért, lövöldözést, leharapott, letépett vagy szétrágott végtagokat, sok-sok üvöltözést és követhetetlen logikájú erdős vagy éppen városi hajtóvadászatokat. Amikor több liter vér ömlik a vászonra meg a kedves néző arcába, az általában annak a jele, hogy az írók meg a rendező így próbálja takargatni az egyéb hiányosságokat. A romantikus szál meg annyira kiaknázatlan maradt, hogy a női főszereplő körülbelül egy az egyben tökfelesleges, minden jelenet, amiben feltűnik, simán üresjárat. Szomorú.
 
 Mert egyébként a potenciál ott üvölt a képünkbe ötpercenként. Eleve adott az ütős alaptörténet, nem is kellett volna rajta sokat tuningolni. Akárhányszor mondjuk megjelenik Lawrence meg az apja és velős párbeszédeket váltanak egymással, öröm nézni őket . Vagy ha felbukkan a tapasztalt Scotland Yardos Abberline, aki megszállottan vadászik Lawrencre (Hugo Weaving nagy alakítása ez, érdemes minden pillanatot figyelmesen követni, amikor ő van a vásznon), vagy ha a gyönyörű díszleteket és CGI színezéssel megfröccsentett háttereket csodáljuk. Továbbá igen bátor húzás volt magát a farkasembert többnyire egyszerű maszkkal és műszőrrel megoldani, valamint bevállalni a tizennyolcas karikát, hogy hű maradjon a film a műfajhoz. Ez mind ott van, ahol lennie kell, kifogástalanul. Ebből is látszik, hogy a rendezőn meg az írón kívül mindenki tudta, hogy mi a dolga. Ezert is fájó belegondolni, hogy egy ilyen telitalálat alapanyagból mennyivel de mennyivel többet ki lehetett volna facsarni.
 
 A legtöbb fórumon azzal próbálják védeni a filmet, hogy eleve B kategóriának szánták, ahogy az eredeti 1941-es film is az volt. Ezt még el is fogadnám érvnek, ha a film valahol ezt éreztetné is. Aki a témába vágó B filmet akar látni, az nézze meg az Egy Amerikai Vérfarkas Párizsban-t, ott pont azt kapja ami elvárható, és szórakozik egy jót. Nem, itt színtiszta rendezői hozzá nem értésről van szó, kidolgozatlan forgatókönyvről és egy sor elhibázott döntésről. Pletykálgatnak valami director’s cut-ról, ami csak dvd-n jön majd ki, szerintem értelmetlen, különben is egy alig több mint másfél órás filmet igazából megtoldhattak volna akár fél órával is, ennél jobban úgysem lőhették volna tarkón három év munkáját. Aki akar látni egy Transformers kaliberű filmet horrorra átírva Megan Fox nélkül, az tárazza be a popcornt, és irány a moziterem, aki viszont csattanós választ keres az okkult Twilight felfogású abszurdumára, ami jelenleg uralja Hollywoodot, az keressen nyugodtan tovább.
 
 
Kapcsolódó Linkek : 
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához