LFG.HU

Noro
ismertetőCimkek

A Trinity a hazánkban is jól ismert White Wolf kiadó Aeon-trilógiájának elsőként megjelent része. A sorozat az emberiség fejlődését mutatja be a XX. század elejétől a XXII. század elejéig. Valójában a Trinity a történet vége, mivel a három játékot pontosan fordított sorrendben adták ki. Időrendben az első az Adventure! – így, felkiáltójellel – mely az Aeon Society for Gentlemen korai éveit eleveníti meg az 1920-as években. Lényegét tekintve egy komolyabb, sötétebb hangvételű pulp kalandjáték. A második az Aberrant, mely a jelenben – az eredeti elképzelés szerint inkább a közeljövőben – játszódik, és a közvélemény szerint talán az egyik legjobban kidolgozott szuperhős játék a piacon. Fő témái a szuperhősök és a társadalom viszonya, valamint az emberfeletti hatalom korrumpáló hatása. Ezzel a két játékkal azonban komolyabb tapasztalataim nincsenek, így a cikk a jövőben játszódó, űropera elemeket felvonultató Trinity bemutatására szorítkozik a továbbiakban.
 
A Trinity alapkönyve 320 oldalas, ennek első fele színes, itt található a világleírás, a második fele pedig fekete-fehér, ebben vannak a játékszabályok. A világleírás fő szövegrészei különféle Aeon-brossúrákból és szabadon hozzáférhető adatfájlokból állnak össze. Mivel itt főleg közismert tények szerepelnek, ezeket nyugodtan elfogadhatjuk “tényeknek”, függetlenül a prezentáció in-character stílusától. A leírásokat kisebb szövegablakok tarkítják, itt titkos dokumentumokba, hírműsorok anyagaiba vagy egyszerű kommentárokba olvashatunk bele. A legtöbb illusztráció a dokumentumokba illesztett archív felvételként vagy hirdetésként jelenik meg.
 
Az Aeon Society (később Aeon Trinity) egyidős az emberi fajban felbukkanó különleges képességek kutatásával. Először a XX. század huszas éveiben fedezték fel, hogy fajunk egy új evolúciós lépésbe kezdett. Erre felfigyelve hozta létre a társaságot egy brit milliomos, Maxwell Anderson Mercer. Célja az volt, hogy az Aeon figyelje, és a lehetőségekhez képest ellenőrizze az emberiség fejlődését. A társaság csak az ezredfordulón vált közismertté, amikor az első “nóvák”, valódi szuperképességű emberek a nyilvánosság elé léptek. Az Aeon vállalta ezeknek a szuperlényeknek a segítését és koordinálását. A nóvák között azonban egyre elterjedtebbé vált az isten-komplexus. 2020 környékére a többségük – ekkor már aberránsoknak nevezték őket – határozottan veszélyt jelentett az emberiségre.
 
Emiatt vagy épp ennek ellenére, de a következő években felgyorsult a technológiai fejlődés. Kiaknázták a fúziós energiát, nem sokkal ezután pedig az űrutazásban is sikerrel használták fel az új energiaforrást. Megépült az első holdbázis is. 2046-ban aztán kirobbant a katonai konfliktus egy aberráns csoport és egy közel-keleti ország között. Néhány évvel később az ENSZ hivatalosan is háborúba lépett az aberránsok, mint faj ellen.
A háború sokáig tartott, mivel az emberiség nem állt készen az “egyszemélyes hadseregek” elleni harcra. A legsúlyosabb támadások egyike során egyetlen aberráns terméketlenné tette Észak-Amerika fő gabonatermő síkságait, és ez végül az USA teljes elgyengüléséhez vezetett. Egy másik csoport elfoglalta Olympus várost a Holdon, melyet a háború végéig bázisukként használtak. A legnagyobb katasztrófa azonban az OpNet, a kor információs világhálójának megsemmisülése volt 2061-ben. Nem sokkal ezután Kína, mely meglepő sikerrel maradt távol a harcoktól, ultimátumot adott a világnak: ha az aberránsok nem hagyják el a Földet, a rendkívül erőssé vált kínai űrflotta atomfegyverekkel fogja bombázni a bolygót, tekintet nélkül a következményekre. A fenyegetés sikerrel járt, a szuperlények ismeretlen helyre távoztak a naprendszer határain túlra. A páratlan hatalommal bíró aberráns hadúr, Divis Mal azonban megígérte, hogy még visszatérnek.
A háború és a számítógépes összeomlás teljesen átrendezte a világtérképet. A nyugati világ súlyos károkat szenvedett országaiban az emberek szupervárosokba tömörültek (a térkép szerint Közép-Európában Budapest lett ez a város), a megmaradt kommunikációs rendszereket állami ellenőrzés alá vonták. A gazdasági rendszer alapját Kína irányítása alatt aranyról platinára, dollárról jüanra változtatták. Létrejött az Egyesült Afrika, de Dél-Amerika országai is hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Észak-Amerika viszont katonai kormányzás alá került.
 
A legjobb pillanatban kerül sor a mesterséges gravitáció kifejlesztésére, így megnyílt az út a világűr igazi meghódítása felé. Az Orbitális Terjeszkedés újra beindította a fejlődést és visszafogta a földfelszíni ellentéteket. A Marson három nagyváros épült, és egészen a Szaturnusz holdjaiig jutottak a felfedezők. Az újjáépítés idején az Aeon lényegében átvette az ENSZ helyét, mint a legnagyobb nemzetközi befolyással rendelkező szervezet.
2104-et írunk, amikor a naprendszerbeli kolóniák újra aberráns támadásokat jelentenek a Föld felé. Két évvel később az anyabolygó is megtapasztalja a visszatérő mutánsok erejét, ekkor azonban váratlan fordulat következik be. A Sydney elleni támadást visszaveri egy pszichokinetikus képességekkel rendelkező katonai csoport, mely egyszerűen a Légiónak nevezi magát. Néhány nap leforgása alatt nyolc pszionikus rend fedi fel a létét a világ előtt. A rendek tagjai sokkal visszafogottabbnak és emberibbnek bizonyulnak, mint az aberránsok valaha is, így – az Aeon ellenőrzése alatt – viszonylag jól integrálódnak a mindennapokba, és az emberiség új védelmezőivé lépnek elő.
 
A pszí rendek segítségével a csillagközi utazás is megvalósul, és az emberiség hamarosan kapcsolatba lép a békés és fejlett Qin fajjal. Kevésbé örömteli esemény, hogy hét rend árulónak minősíti a nyolcadikat, és egy gyors hadművelet során kiirtják az indiai bázisú Chitra Bhanu minden tagját. 2114-ben aztán egy aberráns támadás célt ér: sikerül letaszítani pályájáról az Esperanza orbitális állomást, melynek romjai Franciaország területén érnek földet, teljesen romba döntve Párizst és elnéptelenítve az ország nagyobbik felét. Szinte ugyanebben az órában eltűnnek a Föld színéről a teleportálásra képes Upeo wa Macho rend tagjai. Ezzel megszakad a kapcsolat a naprendszeren kívüli kolóniákkal, mivel a fénynél sebesebb űrutazás az ő képességeik nélkül ekkor még elképzelhetetlen.
A világ jelene 2120. Elkészültek az új térsűrítő csillaghajók, és az emberiség rövid idő alatt két agresszív idegen fajjal is összeütközésbe került. Az aberránsok fenyegetése továbbra is valós, Észak-Amerika és Európa pedig távolról sem nyerte vissza régi dicsőségét.
 
A történelmi áttekintés után a legfontosabb, amit a világról tudni kell, a hat aktív pszionikus rend működése. A pszík nem születnek, hanem génterápiával állítják elő őket az erre alkalmas emberekből. Ezt a műveletet a Prométeusz tartályok végzik, melyeket mindegyik rend titkos telephelyeken őriz. Minden rendnek van egy specialitása – más pszionikus alkalmazásokhoz nagyon nem is ért – és egy “felségterülete”, mely többé-kevésbé egy kontinensnek felel meg.
 
Kezdjük a hazai csapattal: az Aesculapius Rend központja Európa, egészen pontosan Svájc. A gyógyítókból álló rend a vitakinézis művészetét gyakorolja: ezzel képesek sejtregenerációra, mentális problémák kezelésére, de az emberi test egyensúlyának megzavarására is. A rend tagjai nem szükségszerűen orvosok, de az AR lényegében a Nemzetközi Vöröskereszt szerepét vette át. A gyógyító karakter előnye, hogy mindenütt szívesen látják, de egy akcióra vágyó JK jobban jár, ha az Aeon közvetlen irányítása alá tartozik (ezt mindegyik rend tagja kérheti, karakteralkotáskor kell eldönteni).
 
Az ISRA (A Kutatás és Fejlődés Bolygóközi Iskolája) a látnokokat tömöríti. Központja a Holdon van, a működését pedig elég nehéz körülírni. Leginkább egyfajta szektára hajaz, az iszlámra és a keleti filozófiákra épít, de tagjait szinte semmire nem kötelezi, igen laza, ráadásul demokratikus szervezet. Vezetője afféle jóságos nagyapó szerepében tetszeleg. A tisztánlátók képességei a pszichometria (múltbanézés tárgyak segítségével), a navigáció és a távolbalátás. Nyilván nem kell ecsetelni, hogy a pszichikai érzékek milyen hasznosak egy nyomozó típusú karakternek, és a rend lazasága is vonzó lehet sok játékos számára.
 
A Légiók szervezete katonai alapokra épül. Az Ausztrália központú pszichokinetikusok rendje jelenleg hét egységből áll. Ezek közül három védi Európát, Amerikát és Ausztráliát, egy az aberránsokra, egy pedig a külső űrre specializálódott, egy támogató feladatokat lát el, az utolsó pedig zsoldos csapatként tevékenykedik. Tagjaik a tűz és a fagy irányításához, valamint a telekinézishez értenek. A légiós karakter szinte mindig a harcos szerepét játssza, a lopakodás és rejtőzködés nem csak idegen tőle, de nem is becsüli sokra az ezzel foglalkozó alakváltókat vagy telepatákat. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az a karakter, aki csak pszí-erejére épít a harcban, hamar kimerül.
 
Míg a Légióknak nincs sok közük az ausztrál reguláris haderőhöz, a Pszionikus Ügyek Minisztériuma valóban a kínai kormányzat részét alkotja. Ez azért különös, mert elvileg a világ összes telepatája ehhez a rendhez tartozik. (Ráadásul az Aeon sorozat leállítása miatt pont a Minisztériumot tárgyaló kiegészítő nem jelent meg, így nemigen fogjuk megtudni, a White Wolf-nál hogyan is gondolták ezt pontosan.) A Minisztérium nagy felhajtást csap akörül, hogy minden lépése nyilvános legyen, ennek ellenére általános bizalmatlanság övezi őket. Ez nem csoda, hiszen az érzelmek és gondolatok érzékelését és manipulálását gyakorolják, ráadásul képességeik ellen még a többi rend sem tud igazán jól védekezni. Ezen felül minden minisztériumi tagnak jogában áll bármely kínai intézményt vagy állampolgárt segítségnyújtásra kötelezni. Látható, hogy Kínában a telepatát nagyon könnyű játszani, máshol viszont kimondottan nehéz – de mindenképpen erős karakter. A könyv szerint egyébként a tipikus telepata inkább diplomata, mint titkos ügynök, de úgy érzem, ez pont egy olyan részlet, ahol a sorok között olvasva meg kell kérdőjeleznünk a szöveg objektivitását.
A Norca (az Új Nemzeti Erő spanyol rövidítése) egyedülálló módon a Kolumbiai drogkartellekből alakult ki. Mára ugyan törvényes keretek között működnek, de sokat örököltek a “maffiás” hagyományokból. A Norcát elhagyni szinte lehetetlen, bár előfordul, hogy egy-egy pszí különleges engedélyt kap rá. Képességük az alakváltás: ebbe beletartozik a különleges körülményekhez való alkalmazkodás, a testi funkciók, izmok és szervek átrendezése, valamint a klasszikus értelemben vett átváltozás tudománya is. Ezek az igen bizarr képességek érthető módon erősítik a szervezet múltjából fakadó ellenérzést, tudni kell azonban, hogy saját hazájukban valóságos népi hősöknek számítanak, nekik tulajdonítják ugyanis Dél-Amerika felemelkedését. A külvilágban pedig senki nem ismer föl egy Norca ügynököt, hacsak ő nem akarja.
Az Orgotek hazája Észak-Amerika. Vezetője, aki egyetemista “zseni gyerekből” lett egy pszionikus rend vezetője, egy multinacionális vállalatot hozott létre követőivel – ez maga az Orgotek Corporation, mely vezető szerepet tölt be az organikus technológiák kifejlesztésében és elterjesztésében. Az átlag technokineticista nem más, mint céges alkalmazásban álló mérnök. Erőik az elektromágneses hullámokat, valamint a szerves és szervetlen testekben futó áramokat manipulálják. Így nem csak gépeket, de az emberi idegrendszert is képesek irányítani. A “tek” egy sokoldalú karakter, aki bármikor kiléphet a cégtől, így a személyes szabadsága is nagy. Képességei nem csak technikusként, de például besurranó szerepben is kiválóan használhatóak.
Attól függően, melyik évben és milyen kiegészítőkkel játszunk, a Földre idővel visszatérő Upeo wa Macho rend is szerephez juthat. A teleportálókat a Stellar Frontier című könyvben találhatjuk meg. Lehetőség nyílik még közönséges emberek alakítására is, de mivel egy World of Darkness játékkal szemben ez itt semmilyen különleges perspektívát nem ad, és mivel a pszionikus karakter is élhet civil, “normális” életet, én ennek az opciónak nem sok értelmét látom. (A független pszíkről és általában a mindennapi életről a Player’s Guide ad igazán jó tippeket.)
 
A karakterek összemesélése nagyon könnyű, vagy nagyon nehéz. Nehéz, ha a fenti rendek többségét kell valahogyan összehozni. Igen könnyű azonban, ha a játékosok az Aeon tagjaiként tevékenykednek. Ez a társaság három fő csoportra oszlik: a Neptun foglalkoztatja a legtöbb embert, hozzájuk az adminisztratív és politikai feladatok tartoznak. A Triton intézi a kutatást és fejlesztést. Végül a Proteusz az operatív csoport, melynek a tipikus JK-k is dolgoznak. A szervezetnek a Föld és a naprendszer minden részén vannak irodái és támaszpontjai. Ezek számtalan különböző feladatot végeznek: egészségügyi és oktatási programjaik főleg a legszegényebbeket célozzák, de kontrollálják a gazdasági fejlesztéseket, ezen kívül rendőri segítséget nyújtanak, tudományos kutatást végeznek, koordinálják a pszionikus és egyéb ügynökök tevékenységét, és újabban a csillagközi űrhajók építését és üzembe helyezését is ellenőrzik. Az Aeon egy dolgot nem tehet meg, ami a játékosok szempontjából igen lényeges: nem bírálhatja felül a helyi törvényeket.
 
Tekintsük át röviden a jelen világát! A Trinity szerencsére nem tartozik azon játékok közé, melyeknek az alapkönyve csak Amerikát mutatja be. Az új világrend egyik nagy nyertese például Afrika. Az összeomlást követően a törzsi és nemzeti vezetők többsége összefogott és megteremtette az Egyesült Afrikai Nemzeteket. A Tanzánia központú szerveződésnek csak az arab népességű, súlyos károkat szenvedett északi területeken van komolyabb ellenzéke. A kontinens mára talán a második számú űrhatalommá vált (Kína mögött), és vitathatatlanul a kenyai a Föld legnagyobb kereskedelmi űrrepülőtere.
 
Ázsia egyértelműen a világ közepe. Kína sikeresen bebetonozta vezető szerepét a politikában, de – Afrikával ellentétben – jelenleg is küzd a mindennapi erőforráshiánnyal. Japán különös pályát futott be: még 2047-ben, az aberráns háborúk elején teljesen elvágta magát a külvilágtól, és csak 2103-ban nyitotta meg újra a határait. Ez idő alatt a szigetország valóságos cyberpunk paradicsommá vált. Lakói futurisztikus techno-mániája már közmondásos, az új biotechnológiáktól ellenben irtóznak. Oroszország viszont minden erejét bevetette az aberránsok ellen, pedig a szuperlények nem is fenyegették különösebben. Ez az erőfitogtatás végül tönkretette az ország gazdaságát, és teljesen eladósodtak Kína felé.
 
Ausztrália – vagy ha úgy tetszik, az Ausztronéziai Unió – a nyugati típusú társadalom talán legbefolyásosabb képviselője. Mivel a háború elkerülte, népessége a menekülteknek köszönhetően rendkívül felduzzadt. A szigetkontinens ezen felül úgy ismert, mint a világ legnagyobb médiahatalma, ugyanis az összes nagy szórakoztatóipari társaság ide telepítette székhelyét. Mindezzel együtt ez a földrész keveset változott az elmúlt száz évben.
 
Európa sokat szenvedett az aberráns támadásoktól, az Esperanza katasztrófája pedig megadta neki a kegyelemdöfést. Bár a Zürich-Genf metroplexum erőfeszítései elérték, hogy megalakuljon egy új Európai Közösség, a gyakorlatban ezzel semmit sem értek el. Az öreg kontinens ma egy tucat szupervárosból és a körülöttük elterülő, szinte lakatlan vidékből áll. Mindegyik metroplexum saját túlélési stratégiát alakított ki, de mind ragaszkodnak saját kulturális örökségükhöz is. Anglia meglepően sikeres, de fölöttébb xenofóbbá vált, a francia túlélők viszont egy igazi poszt-apokaliptikus környezetben vegetálnak. Kijev pedig már-már orwelli szintű diktatúrát épített ki. Kissé zavarónak találom, hogy a Shattered Europe forráskönyv nem igazán az alapkönyvben felsorolt és a térképen ábrázolt helyszíneket részletezi, hanem újakat talál ki. Itt olyan furcsaságok jelennek meg, mint az NHK, a Német Hanyatló Köztársaság – alapja egy radikális vitairat, mely szerint az állam előbb-utóbb fölöslegessé válik – vagy az elmebeteg királynő által uralt, gótikus rémtörténetekből kilépett Románia. A direkt ellentmondások ugyan ritkák (egy nagyon feltűnt: ami az egyik kötetben Budapest, a másikban mintha Prága lenne), de jó lenne, ha a két könyv többet hivatkozna egymásra…
 
Észak-Amerika a Föderációs Államok hazája. A régi USA a 2055-ös gabonavész idején kezdett összeomlani. Egy évvel később a katonaság átvette az irányítást és meghódította Kanadát, valamint Mexikót. Bevezették a szükségállapotot és kialakították a nyolc katonai körzetet, melyekből a Föderáció áll. A háború után a vezetők bebetonozták magukat a hatalomba és egyre szélsőségesebb politikát hirdettek. Ma az FSA katonailag erős, de egyéb területeken nem számottevő hatalom. A régi nyomozóhivatalokból kialakult Központi Biztonsági Hivatal állam az államban. A nagyvállalatok általában kiszolgálják a katonaságot, megfelelő előnyökért cserébe, egyedül az Orgotek éri el azt a szintet, ahol már nem lehet egykönnyen manipulálni.
 
Dél-Amerika elzárkózott a háborútól, amennyire tudott (a jelek szerint ez meglepően sokfelé bevált), de már 2073-ban, az orbitális terjeszkedés hajnalán visszatért a színre. Brazília és követői megkezdték a természeti erőforrások okos és tervszerű kiaknázását, így léptek a gyors fejlődés útjára. Érdeklődésük az utóbbi években a biotechnológia felé fordult. Afrikával ellentétben ezen országok között nincs valódi együttműködés, épp ellenkezőleg. Kolumbia például legalizálta a drogterjesztést, Brazília mesterien manipulálja az ökológiai rendszereket, Venezuela pedig tenger alatti kolóniákat épít a karibi térségben. Az űrkutatást Dél-Amerikában nem veszik túl komolyan, azon túl, hogy hatalmas mennyiségű nyersanyagot exportálnak orbitális pályára.
Nem a karibi térség az egyetlen, ahol az emberek visszatértek a tengerbe. Az óceánok szerepe rendkívüli mértékben megnőtt, mint nyersanyag- és élelmiszerforrás, és világszerte egyre több úszó nagyvárost alapítanak különböző nemzetek vagy szervezetek. Ami pedig az űrt illeti: a Hold a naprendszer valódi középpontja, melyet félmilliárd ember mondhat otthonának. Bár a holdvárosok ma is olyan zsúfoltak, mint egy-egy űrállomás, a mesterséges gravitáció megoldja a legnagyobb kényelmi problémát. A Marson megkezdődött a lassú, de ígéretes terraformálás. A kisbolygó övezet a klasszikus “új határvidék”, bányászokkal, kalandorokkal és mindenféle aljanéppel. Ezen túl már az ember két kezén megszámolhatóak a kutatóállomások. A csillagközi űrben további öt kolónia létezik, ezek közül kettő értelmes lényekkel is kapcsolatba lépett – ami vagy ijesztő véletlen, vagy még ijesztőbb statisztika. Velük azonban jelenleg nincs kapcsolat.
 
Ezzel eljutottunk a könyv feléhez, a második részt azonban igen könnyen kivégezhetjük. A Trinity ugyanis a jól ismert Storyteller rendszert használja: tehát összeadjuk a megfelelő tulajdonságot és képzettséget, majd ennyi tízoldalú kockával dobunk. Tudomásom szerint ez a könyv használta elsőként az új típusú rendszert, ahol célszám mindig azonos és csak a sikerek számával kell variálni. A háromszor hármas tulajdonság-szisztéma is a szokásos, a képzettségek és hátterek viszont a világra aktualizáltak. A harcrendszer meglepő módon nem összetettebb, mint a kiadó más könyveiben.
Létezik egy új pszí tulajdonság, ami egyszerre definiál egy állandó szintet és egy változó ponttartalékot (hasonlóan az akaraterőhöz). A pszí szint határozza meg a karakter hatótávolságát, ami néhány métertől egymillió km-ig terjedhet. Minden pszí rend egy technikát ismer, melyhez három pszionikus mód tartozik, ezek öt-öt fokozattal rendelkeznek, melyeket sorban kell fölvenni és minden szint egy konkrét képességet takar (lényegében tehát mint a Vámpír diszciplínák). Más rend technikáit csak egyes szintig lehet elsajátítani, ez alól nincs kivétel. Próbadobáshoz mindig a pszí tulajdonságot használjuk (tehát nem különféle képzettségeket), és majdnem minden esetben kell pszí pontot is költeni. A pontok azonban elég gyorsan vissza is térnek, ehhez még pihenni sem kell.
 
Mivel a pszionikus technikákat a rendek leírásánál már bemutattam, egy témára kell még kitérni: a 22. század technológiájára, vagyis a felszerelés fejezetre. A választék inkább űroperás, mint (a korszakhoz első ránézésre talán jobban illő) cyberpunkos. Elterjedtek például a lézerfegyverek, a légiautók, az erőpáncélok, valamint a Föld gravitációját könnyedén leküzdő űrvadászgépek. Az újjáépített OpNet igen bonyolult, így a legtöbb ember fél-intelligens programokon, ún. ágenseken keresztül irányítja a számítógépeket. Tehát ahelyett, hogy nekihasalnánk a billentyűzetnek, egyszerűen megmondjuk az ágensnek, mit akarunk, és az legjobb tudása szerint teljesíti (kicsit olyan az egész, mint a Tron c. filmben, csak itt a programoknak nincs magánélete). A klasszikus kiberverek egyáltalán nem léteznek. Mellesleg a karakterlapról lemaradt a felszerelés rovat, ami egy sci-fiben azért elég kellemetlen.
 
A technológiát mindenütt két csoportra osztják: a hardtech fogalmába tartozik minden fém és félvezető alapú hagyományos eszköz, a biotech pedig az új, szerves eredetű kreációkat foglalja magába. Bár az átlagember gyakran nem kedveli, a pszík számára a biotech nagyon fontos eszköz: az ő elméjük ugyanis képes ráhangolódni az ilyen tárgyakra. Ezt hívjuk formatálásnak, mely után az adott eszköz tulajdonosa kezében még hatékonyabbá válik, ugyanakkor meg is terheli a használó pszichikai képességeit. Egyes biotech eszközöket eleve csak pszík használhatnak: ilyenek a kinetikus képességeket felerősítő harcikesztyűk vagy a látnokok hatótávolságát csillagközi szintre fokozó ARES szenzorok. Az ellenkezője, tehát a pszí erőket gyengítő, korlátozó biotech viszont a jelek szerint nem létezik. Az Orgoteknek egyébként sok munkája fekszik abban, hogy az egyszerűbb bioszerkezeteket elterjessze az átlagpolgárok körében is.
Az űrhajókat fúziós reaktorral szerelik föl, a leggyorsabbak egy hét alatt teszik meg a Föld-Mars távolságot. Ez annyit jelent, hogy a naprendszer elég nagy, mégis bejárható a karakterek számára. A legjobb űrjárművek a hard- és biotech vívmányait egyaránt felhasználják. Csak a legnagyobb hajókat lehet felszerelni az új ugróhajtóművel (ez amúgy szintén biotechnológia), mely egy pszionikus látnok irányításával meghajlítja a teret és néhány nap leforgása alatt kvázi tetszőleges távolságra ugrik a csillagközi térben. A könyv próbálja hangsúlyozni, mennyire más az űrben közlekedni, de mivel rengeteg problémát még csak meg sem említ (pl. a gyorsulás vagy a hajtóanyag kérdését), az eredmény eléggé felemás. A szabályrendszer viszont szándékosan a lehető legegyszerűbben kezeli a témát, és az űrhajózás nüanszait a narrációra bízza.
Az alapkönyv az aberránsokat is egyszerűsített formában kezeli (v.ö. a Vámpír alapkönyvben szörnyként leközölt vérfarkassal). Többségük mára már nem is hasonlít emberi lényre, technikai kultúrájukat a jelek szerint teljesen elveszítették, mert nem volt szükségük rá – például a világűrben is önerejükből képesek utazni.
 
A Trinity a felszínen egy hősies játék egy újjáépülő világban, de a háttérben ott rejtőznek a sötét felhangok és politikai intrikák is. Az aberránsok és idegen lények effektíve horror-elemekként is kijátszhatóak. A világ sok tekintetben ismerős és könnyen átlátható, ugyanakkor sajátos hangulattal bír, a kiegészítők pedig különösen sokat tesznek azért, hogy mindez élő és hiteles legyen. A játék a klasszikus cyberpunk érdekes alternatíváját kínálja a közeljövő Földje iránt érdeklődők számára.

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához