LFG.HU

tarsasjatekok.com
Creep, Madovick
RPG mesélőknekCimkek
A negyedik Dark Heresy találkozóra megteremtett hagyományainkhoz híven ismét egy izgalmas, a Calixis-szektorban játszódó modult igyekeztünk írni, ami a világ egy szűkre szabott szeletét megfelelő alapossággal mutatja be – az ismerkedők kedvéért, illetve megfelelő kihívást nyújt a vállalkozó kedvűeknek. A Fenksworld két bolyvilága is szerepel a történetben, a dolgos acélszínnel festett Magnagorsk és a rothadás méregzöldjével lepett Volg, amelyekhez a Fantasy Flight Games munkatársai bőséges adalékokat bocsátottak a rendelkezésünkre. A modulban elsősorban rengeteg nyomozásra, gondolkodásra és szerepjátékra lesz szükség, illetve számtalan képzettség okos és hatékony alkalmazására – ennek ellenére bőven lesz lehetősége harcra az azt kedvelő játékosoknak. A modult megoldani azonban erőszakkal lehetetlen – a Fenevadak Házát a saját pályáján kell legyőzni, a rejtélyek és titkok kusza útvesztőiben.

A történet hideg valósága során a karakterek könnyedén belepusztulhatnak a felmerülő akadályok jelentette veszedelmekbe, valóban kihívást jelentő feladat végigvitele – ezért is versenymodul. Az elbukó harcosok tetemein lépdelve néhányan felemelkednek – az üdvösség áldozatokat követel, de mindenkinek a figyelmébe ajánlanám, hogy akik mégis talpon maradnak, még nagyobb dicsőségben részesülnek. Itt szeretném leszögezni, hogy a mesélőknek semmiképpen sem feladata, hogy “átvezessék” a karaktereket – a feladatuk a modul történetének levezetése – ha a játékosok nem tudnak egy adott problémát megoldani, nem szabad játékon felüli segítséget bevetve rávezetni őket – ez semmit nem javít sem a szórakozásukon, sem a versenyszellemen. Új információforrásokat adni persze lehet, ha nagyon nem menne, de alapvetően a jelenlévők alapján kell eligazodni. Nincsenek a modulban térképek – a helyszínek ugyanis hatalmasak és jó részük ki is hagyható a mesélésből, valamint egy adott színen nem cél túlzottan sok időt eltölteni, hogy legyen idő a befejezésre. Ide tartozik az a megjegyzésem is, hogy lehetőleg ne meséljünk be két-három harcnál többet, nem “harcos modul”, inkább a nyomozás a cél. A modul sok lehetőséget biztosít a mesélői kvalitások bizonyítására is, többek között az improvizatív részeken – vallom azonban, hogy egy modul ne úgy és azért biztosítson ilyen lehetőségeket, mert a modult írók lusták voltak az adott részeket kidolgozni. Ilyesmivel takarózni amatőr és a legkevésbé sem etikus cselekedet, ezért nem élek vele. Így aztán improvizációhoz is több segítséget nyújtottunk a megfelelő helyeken. Vastag betűvel bizonyos kruciális elemeket emeltünk ki, kiskapitálissal pedig a játéktechnikai utasításokat, segítségeket. Köszönetet szeretnék mondani Madovicknak a kidolgozás során nyújtott sokrétű segítségéért, Traninak, Madovicknak és Andrisnak a tesztelésben közreműködésért és egyéb javaslatokért, Traninak és Madovicknak pedig a fordításokért! A boxokat számos könyv használja fel segítségként, modulban azonban először Gambit mutatta meg nekem ezt a lehetőséget, hálás vagyok ezért neki is. Nektek pedig izgalmas játékot és jó mesélést kívánok!

Creep

/Letölthető a kapcsolódó link alatt./

 
 

 
Beszámoló a 4. Sas jele alatt Dark Heresy versenyről
 
A kiírásnak megfelelően a kilenc óra környékén érkeztünk meg A Helyre, ahol is a verseny lebonyolítására sor került. Könnyen oda találtunk a kis föld alatti antikváriumba, ami nem is volt olyan kicsi. A csapatok már javában készülődtek a játékra, a mesélők úgyszintén. A mi első dolgunk a székvadászat volt, amit követően átnéztük még egyszer a karaktereket, és az antikvárium kínálatát.
Miután felmértük a terepet, és kényelmesen elhelyezkedtünk felfedeztük, hogy kissé hűvös volt a pincehelyiségben, de a császár rendíthetetlen inkvizítorait ez nem zavarta. Unatkozásra nem jutott időnk, a mesélők hamarosan összegyűltek és egy rövid eligazítást tartottak, majd pár perc múlva el is kezdődött a játék.
A hangulat végig nagyon jó volt, hiszen az előző versenyekről is sokan jöttek, és ahogy megtudtam ez az eddigi legnagyobb létszámot felsorakoztató “Sas jele alatt” verseny. Mesélőkkel együtt úgy harmincan lehettünk, ami az előző versenyek csekély létszámához képest tényleg tekintélyesnek mondható.
Röviddel a kezdés után megtudtuk, hogy az egyébként nagyon barátságos, és segítőkész házigazdáktól mirelit pizzát, kólát, teát és sört is beszerezhetünk. A pizzára ugyan sokat kellett várni, mivel egyszerre sajnos csak egyet tudtak készíteni, de ez nem jelentett gondot. Legközelebb talán szendvicsekkel is készülnek a szervezők.
A játékot a csapat nagyon élvezte, hangulatos volt. A kaland végéig ugyan az idő szűkében nem jutottunk el, de ahogy hallottam ezzel koránt sem voltunk egyedül, mindenesetre igen élvezetes volt a mocsaras romvárosban, mutánsok között eltűnt inkvizítorok nyomát követni. A karakterek előtt az amúgy is igen sötét hangulatú birodalom, egy igen sötét bugyrának a képe bontakozott ki. Noha a kaland az előző verseny moduljának folytatása volt, mégsem állt fenn az a veszély, hogy az előző versenyen nem részt vevők értetlenül álltak volna a helyzet előtt, hiszen a mesélőnktől egy két oldalas írást kaptunk, ami kimerítően ecsetelte az eddig történteket. A történet fonalát így könnyen fel tudtuk venni, és máris a Fenksworld legocsmányabb zugában találtuk magunkat, ahol a négy éve eltűnt inkvizítorunk kutatásába kezdtünk. A mutánsok által lakott városban nem volt könnyű dolga a csapatnak, mindenhol veszély leselkedett ránk. Régi akolita társaink segítségével azonban, sikerült elindulni az igen szövevényes ügy kivizsgálásához. Tapasztalt mesélőként mondom, hogy jól megkomponált kalandot kaptak a játékosok, amiben a játékosok sosem lehettek biztosak abban ki áll mellettük, és ki az ellenségük. Ha minden igaz, hamarosan a kalandmodul is a nagynyilvánosság elé kerül, és mások is megismerhetik a történetet.
Noha a finálét nem értük el, de azért harcban így is volt részünk, ami igazi kihívássá vált a karakterek szűkös költségvetése miatt. A versenyt követően gyorsan távoznom kellett, mivel a vonat nem várt, így csak saját mesélőnk teljesítményéről tudok nyilatkozni, de negatív véleményt senkitől sem hallottam, és én is csak pozitív véleményt mondhatok.
Hat óra után a mesélők összegyűltek, hogy értékeljék a csapatok munkáját. Az értékelés fő szempontja a szerepjáték volt, nem a “killek” száma. Alig tíz perc tanácskozást követően meg is született az eredmény:
 
Legjobb szerepjátékosok:
1. helyezett: Timár-Geng András “Amper”
2. helyezett: Matejka György “Matej”
3. helyezett: Bence

A “Gárdista” különdíj nyertese: Balla Csaba “Godfrid”

Legjobb csapatok:
1. helyezett: A Kard csapata (Ollé Sándor, Bella Viktor, Tóth Endre, Surányi Roland, Németh Péter)
2. helyezett: Godfrid és a Császár Morzsák (Balla Csaba, Csobay Dávid, Tamás Gábor, Reiter András)

 
Amper egy ezüst aquila nyaklánccal büszkélkedhetett az első helye mellett, míg a többi játékost Dan Abnett regényekkel díjazták, illetve egy Dark Heresy GM’s Kit is szerepelt a nyeremények között. A mesélők rugalmasságát a díjazás terén mutatja a “Gárdista” különdíj is, amit szerény személyemnek ítéltek oda a Birodalmi Gárdista karakterem alakításáért.
A verseny tehát igen jóra sikerült, a helyszín hangulatos, és kellően tágas is volt.
Azt hiszem valamennyi játékos társam, és a szervezők nevében is beszélek, amikor azt mondom, hogy már tűkön ülve várjuk a következő megmérettetést a Sas jele alatt, és hogy a Birodalomért folytatott küzdelmünkben újabb csapatok is csatlakoznak hozzánk.
És ezen úton szeretnék külön köszönetet mondani a Császármorzsáknak, hogy befogadták soraikba a csapat nélkül maradt mesélőt.
Godfrid

Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://rpg.hu/download/moduls/wh40k_volt_nem_ereszt.zip]
A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához