LFG.HU

lanozzunk
Frigabus
RPGCimkek
San Pantaléon egy kitalált latin-amerikai ország, melyet Marquez “A pártriárka alkonya” (El otoño del patriarca) című regénye alapján alkottam meg (a regényben az országnak nem volt neve). A történet “főszereplője” az ország diktátora, aki igazán egyedi, egyszerre szánandó és borzalmas főgonosz lehet bármelyik kalandban. A regénytől persze sok helyen el kellett térnem, hogy “szerepjátékosítsam” a helyszínt és a szereplőket. Gyarló a kísérletem arra, hogy visszaadjam a könyv hangulatát, de akinek tetszenek az alábbiak, az feltétlenül olvassa el a regényt. Bár a regényben sokszor pátriárkának nevezik, ezt a kifejezést a magyarban inkább csak egyházi értelemben használjuk, nem “tekintélyes családfő, vezető” értelemben, ezért akit zavar, az használja helyette a tábornok vagy az elnök szót.
 
(Mivel ezt a 30+ oldalas, szerintem rendkívül hangulatosra sikerült leírást egyetlen cikkhez túl hosszúnak találtam, a mellékelt, tömörített PDF-ben olvashatjátok végig. Néhány bekezdést azonban kedvcsinálónak bemásoltam…. – szerk.)
 

A pátriárka életrajza
 
A hivatalos életrajza már kötelező tananyag az óvodákban is, de ennek nem sok köze van a valósághoz. Ezt persze a helyiek is tudják, de felemlegetni önveszélyes cselekedet. Az alábbiakban az események kettős formában láthatóak: a hivatalos és a valós változat egymás mellett szerepel.
 
1900 Megszületik Alvaro Alvarado.
Anyja, Benedicion Alvarado egy tisztességes felföldi madarászasszony volt, aki őt szeplőtlenül foganta. Születési helye és ideje: augusztus 12., a Maria Immaculada irgalmas rendi zárda a felföldön.
A pátriárka nem tudja, hogy pontosan mikor és hol született, még az évet is csak hozzávetőlegesen. Anyja szegénységében a testét árulta, fogalma sincs róla, ki lehetett egyetlen gyermeke apja. A bejegyzés a zárda születési anyakönyvében utólagos hamisítás, amit tudatosan a hatalomátvételének napjára tettek.
Születésekor a bába megjövendölte, hogy egyszer az ország vezetője lesz.
Nem volt bába a születésekor, anyja egy kocsma istállójában szülte meg. Később, már mint köztársasági elnök, keresett fel egy híres jövendőmondó asszonyt, aki azt mondta neki, hogy legalább 107 évig fog élni, és álmában fogja érni a halál. A jóslat után az öregasszonyt saját kezűleg fojtotta meg.
 

A főváros
 
San Pantaléon (amit lakói csak Panta-nak hívnak) városa minden szempontból az ország közepe: gazdaságilag, politikailag, kulturálisan egyaránt. Az ország sorsát szinte teljes mértékben az itteni események alakítják.
Lakossága másfél millió fő körüli, vagyis minden hatodik ember itt él. Nagysága ellenére elmaradottsága miatt leginkább egy isten háta mögötti mexikói kisvárosra hasonlít, nem egy milliós nagyvárosra. Az utcaképhez hozzá tartoznak a marakodó kutyák, a félpucér kisgyermekek, a kocsma előtt mereven üldögélő öregek, a falat támasztó unatkozó munkanélküliek, a szemétkupacok, a kevély fiatal lányok, a kéregető utcagyerekek és koldusok, a kókadt szieszták, a körmenetek, a kutya- és kakasviadalok, tánctól heves ünnepek.
 
A város három éve még egy zsákszerű tengeröböl végén feküdt, mely nagyjából húsz kilométer hosszú volt, és öt kilométer széles. Vize sekély volt, így bár a nagyobb tengerjárók nem tudtak itt kikötni, a kisebb hajóknak nagyszerű védelmet biztosított a viharok elől.
Mára a helyzet megváltozott. Három éve a pátriárka eladta a tengeröböl alatti földterület hasznosítási jogát az UMI-nak, ami egy óriási gáttal elzárta az öböl bejáratát, majd kiszivattyúzta a vizet, hogy a bányagépei hozzáférjenek a földben rejtőző értékes mangánhoz. A várostól egyszerűen elvették a tengert. Azóta a tengeri szellők nem felüdülést hoznak, hanem a bányák porával lepik be a várost. A pantaléoniak gyűlölik az UMI-t, a portengert és a tengerüket eladó rezsimet. Állandóan terveket szövögetnek arról, hogy felrobbantják a gátat – nem számolva azzal, hogy a beözönlő tengervíz micsoda károkat tudna okozni.

Nem játékos karakterek
 
A regény központjában a hatalom természetének boncolgatása áll, ezért az alábbi szereplőket a hatalomhoz való viszonyuk alapján csoportosítom. Valamennyien részt vesznek a nagy küzdelemben, melyben az ország feletti hatalomból kívánnak maguknak részt kihasítani – a pátriárka helyett, mellett vagy azt irányítva.
 
I. A katolikus egyház (a betelepülőket nem számítva) egyeduralkodó az országban. Az 1800-as években még nagy hatalma és hatalmas vagyona volt, de mára az ismétlődő polgárháborúk és a növekvő politikai elnyomás már erősen megnyomorította. A közvetlen politizálást már feladták az egyháznagyok, mindent elkövetnek, hogy ne kerüljenek összetűzésbe a hatalommal. Az egyház helyzete nagyon kényes, mert a pátriárka olyan dolgokra akarja kényszeríteni a vezetőit (például anyjának, Benedíción Alvaradonak szentté avatása, illetve saját szeplőtlen fogantatásának elfogadása), ami alapvetően ellehetetlenítené, saját értékeivel szembefordítaná. A pátriárkával történő szembeszállás viszont annak a rémét veti fel, hogy az beváltja régi fenyegetését, és kiűzi az országból az összes egyházi személyt, eltörli a katolikus vallást.
Az egyszerű nép nagyon vallásos, bár hitébe rengeteg babonás elem is vegyül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha az állam üldözni kezdené az egyház tagjait, akkor szervezett fellépésre szánná el magát. Konkrét tettekben megnyilvánuló szimpátiával csak néhány olyan rend esetében lehet számolni, mely a szegények gondozásában aktívan részt vesz (mint az irgalmas-rendi apácák).
Ezért az egyházi vezetők alapvető taktikája az időhúzásra épül (várják a pátriárka halálával járó rendszerváltást). Nem vesznek részt a pátriárka elleni szervezkedésben, de mellette sem állnak. Fő pártfogójuk a volt apáca Leticia Nazareno, aki eddig még megmentette őket a nagyobb retorzióktól.

Jellegzetességek
 
·         Az ország pénzneme a pantaléoni peso, váltópénze a centavo. Minden pénzérmén, méghozzá azok mindkét oldalán a pátriárka arcképe látható (vagyis ezzel nehéz fej vagy írás játékot játszani). Ezen kívül a bélyegeken, a gyógyszereken, az osztálytermekben, a kirakatokban is ott van a képe. A képek nem mostani kinézetét ábrázolják, hanem egy negyvenes éveiben levő, erőteljes férfit mutatnak.
·         A Corneta az ország egyetlen újságja. Gyakran jelennek meg benne hírek arról, hogy a köztársasági elnök új iskolát, kórházat vagy hidat avat fel. A képeken mindig egy fiatal, tetterős embert látni – ugyanis ezek a képek évtizedekkel előbb készültek, és a megnevezett iskolák, kórházak és hidak sosem léteztek. Ez nyílt titok, melynek kimondása felforgató tevékenységnek minősül.
·         Az ország nehéz gazdasági helyzete miatt bevezetett intézkedésként új adót vetettek ki: fizetni kell öt centavot azoknak, akik aznap az utca árnyékos vagy árkádokkal fedett oldalán akarnak sétálni. Ennek eredményeképpen mindenki a napos oldalra zsúfolódik, ahol az emberek a forróságban szenvedhetnek, míg az árnyékos oldalon csak az adót beszedni hivatottak álldogálnak dologtalanul.
·         Estefelé időnként kimarad az áram pár másodpercre a városban. Ilyenkor használják ugyanis azt a kimustrált amerikai villamosszéket, amelyet a kikötői erődben állítottak fel. A “haláltrón” rengeteg energiát fogyaszt, nagyon megterheli a gyenge helyi elektromos hálózatot, és igen rossz hatásfokkal működik, inkább megsüti a halálraítéltet, mint gyorsan végez vele. Ilyenkor a kocsmákban az ott levők a következő poharat a kivégzett lelkiüdvére ürítik, a vallásosak pedig ugyanezen célból elmormolnak egy imát.

Kalandfonal
 
San Pantaléon elsősorban az intrikus, hatalmi harcokat kedvelő karaktereknek adhat terepet, illetve a gonosz elleni harcokat kedvelő forradalmárok is nagyszerű feladatok elé nézhetnek.
A kalandra kelő karaktereknek elsősorban azt kell eldönteni, hogy milyen származásúak lesznek, mert ez alapjában megszabja, hogy miként viszonyulnak hozzájuk az ország lakói.
-         A gringókhoz senki sem mer nyúlni, mert tartanak az Egyesült Államok megtorlásától, továbbá bizonyos józan keretek között számíthatnak a követség közvetlen segítségére. Ugyanakkor a helyiek gyűlölik őket, nem bíznak bennük, ahol lehet, átverik őket, és csak számításból kedvesek hozzájuk – amíg dollárszerzési esélyt látnak bennük.
-         Nem gringó külföldiek valamelyes védelmet szintén élveznek, a hatalom emberei csak akkor lépnek fel ellenük, ha tényleg túl messzire merészkednek a hatalom ellenében. Ilyen esetekben ritkán kerül sor hivatalos eljárásra, inkább balesetek, rablótámadások áldozatává válik a kényelmetlenné vált idegen. A helyiek kívülállónak tartják őket, akiknek irigylésre méltó a sorsuk (mert nem pantaléoni állampolgárok, és bármikor elmehetnek), alapvetően nem bíznak bennük. A helyzetük azért nem reménytelen, ha valahogy elnyerik a megbecsülésüket (például mert sokat tudnak a rumból inni, mert be merik verni egy besúgó képét, mert jól tudnak táncolni, mert értenek a kakasviadalhoz, a hamiskártyázáshoz vagy a verekedéshez), akkor számíthatnak a segítségükre.
-         A helyiek egész más helyzetben vannak. Életüket, vagyonukat semmi sem biztosítja, bármikor, bármilyen indokkal vagy akár anélkül letartóztathatják őket, hogy aztán soha többé ne lássák meg a napvilágot. Ugyanakkor beilleszkedési gondjaik nincsenek.

Kapcsolódó adatok Linkek/fórum

[http://rpg.hu/download/kieg/altalanos/San_Pantaleon.zip]
A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához