LFG.HU

massza
RPGCimkek
A bűvös, varázsos holmik mindig is vonzották azokat, akik maguk képtelenek (vagy tehetség, vagy más okból) a varázslásra. Van, aki csak kivagyiságból, vagyonának fitogtatása miatt vásárol ilyeneket és vannak, akik igencsak pontosan tudják mikor és mire fogják majd alkalmazni. Maguk a varázsforgatók is gyakran gyűjtenek saját tulajdonba, pont hatalmuk, személyes védelmük növelésére, vagy pedig ellensúlyozásra azon területre, ahol hatalmuk nem terjed ki vagy nem elégé teljes.
A mágia félelemmel vegyes tiszteletet szül így egyesek pont ez a félelem miatt vértezik fel magukat a mágiát gátló vagy legalább enyhítő varázsholmikkal. És mivel a mágia szerteágazó, így a védelem sem teljes szinte sohasem.
 
Előfordulásuk
Két nagy csoportjukat érdemes megkülönböztetni. Első a szakrális eredetű, kegyeltek által létrehozott eszközök, melyek működése nagyban függ használója hitbéli meggyőződésétől is. Viselése az övéi közt hatalmas kegy de ellenségei közt viszont komoly veszély, hisz minden vallás előírja követőinek a saját kegytárgyak megfelelő kezelését és az ellenségének pedig elpusztítását. Ezért általában ritkán és rövid ideig pihennek illetéktelen kezekbe, velük való kereskedés igen ritka. Nemcsak a veszélyek miatt, hanem mert a készítő kegyelt halálával ezek a csodás eszközök azonnal elveszítik csodás erejüket (kiv ereklyék), így a legtöbb vásárló nem igazán elégedett egy bármikor csődöt mondható eszköz birtoklásával. Ezért ezen varázsos holmik leggyakrabban kegyeltek tulajdonában illetve az őket kísérő, nevükben eljáró igaz, elkötelezett (1-2-es) hívők eszköztáraiban találhatóak meg. Számuk és erejük a kegyeltek hatalmának függvénye, így a szakrális központba akár zavarba ejtően sok is előfordulhat.
A másik csoport, a mana alapú varázstárgyak, melyek forrása igen széles körű, mivel a nem szakrális hatalomtudók összes csoportja ide sorolandó. Ebből kifolyólag hatalmuk igen széles sprektumban mozoghatnak, az egészen haszontalantól akár az ereklyéket is megszégyenítő erőkig. És van egy igen kiváló tulajdonságuk, amivel ellenállnak az idő és bizonyos környezeti rombolásának, így évszázadokig, illetve nem ritkán évezredekig dacolnak létükkel mindennek, ami evilági. Ez nem azt jelenti, hogy elpusztíthatatlanok lennének, sőt, de a legtöbb ilyen tárgy jóval többet bír hason szűrő társainál. Gyakori, hogy apáról fiúra száll és családban maradva generációkat segíti hatalmával. Nagy előnyük, hogy készítőik halálával a tárgyak csodás hatalma töretlen. Alapvetően a legtöbb ilyen tárgy készítője jellemzően már nem is él, és a nagyobb hatalmúak akár korokkal ezelőtt is készülhettek. A jelenkor hatalomtudói is szívesen készítenek ilyen tárgyakat, igaz főleg saját és szövetséges használatra, kevés az, aki pusztán eladási szándékból tesz ilyet. Ennek egyik fő oka, hogy a csodás tárgyak készítése leköti a mágia tudó hatalmát, így csak limitált darabszámot készíthet. Ha hatalma megnő, vagy csak más célok lesznek a fontosak, az már meglévő eszközeiből visszanyerheti hatalmát és újat készíthet. De ha kikerül a készítő ráhatásából, akkor akár örökké csökkenthetik az adott hatalomtudó lehetőségeit, hisz amíg az meg nem semmisül bármi okból, nem készíthet helyette újat vagy mást. (ez egyébként igaz a kegyeltekre is)     
 
Kereskedés
Az első csoport eszközeivel a fent elírt okok miatt nem igen kereskednek, mivel túl sok problémát vet fel. A varázstárgy kereskedés főleg a másik csoportra összpontosul. Yneven a lakosság számához és a megtermelt javakhoz képest a varázstárgyak száma igen csekély, de mivel alapvetően egy igen szűk és kiemelkedett réteg birtokolja a nagyját, így gyakran szem előtt vannak, hatalmuk többször megtapasztalható, így a legtöbb halandó látott, halott vagy legalábbis ismer olyan lényt, aki látta azt, aki közel volt ahhoz, akinek van egy. Azaz mindenki tudja, hogy vannak ilyenek, egyesek (akik fantáziája élénkebb vagy csak túl sokat van rossz időben rossz helyen) pedig akár még vélt/valós hatásokról, varázssavakról is szeretnek fecsegni. Ha a kalandozókra gondolsz, mint helyes válasz, akkor tévedtél. Kétségtelenül sok varázsos eszköz van náluk, melyekhez általában jobban ragaszkodnak, mint életükhöz. Inkább éheznek, fáznak vagy nyavajától megtörten, betegen vergődnek, de nem válnak meg egykönnyen ezektől. Ennek ellenére nem náluk van a legtöbb, és nem ők azok, akik a legtöbbször súlyos aranyakat fizetnek egy-egy darabért. Előfordul persze, de a legnépesebb keresői ezen csodás hatalmaknak a nagyhatalmú (fő)nemesek és mesés vagyonnal rendelkező kereskedők. Kezükbe falvak, városok olykor országrészek vagyona összpontosul, így számukra a varázstárgyak igencsak borsos ára sem olyan horribilis, ellenben életüket, biztonságukat, hatalmukat igencsak féltik. Ezen réteg kiszolgálására, keresletükre épültek ki már jó ideje a varázstárgyakkal kufárkodók nem túl népes rétege. Veszélyes hivatás ez, hiszen az egyházak kivétel nélkül árgus szemmel figyelik őket és a kezükben átfolyó vagyonok sokak számára vonzó célponttá emelik őket. Egyetlen szerencséjük, hogy vásárlóik a zavartalan üzletet kedvelik, így a legtöbb helyen a főnemesek és/vagy kereskedő guruk védelmét élvezik. Tehát bárki, aki ellenük fellép, könnyen az adott régió, ország vagy akár kontinens igazi uraival találja szembe magát. Ez az elrettentő védelem még az egyházakat is nagyon óvatos, mondhatni minimál tevékenységre korlátozza, a kisebb hatalmak ármánykodását pedig nullára redukálja. A bizalom, a maximális kiszolgálás és a türelem üzlete ez, ahol a vásárlók speciális jellege miatt a szép szó, a megfelelő viselkedés és a tökéletes környezet gyakran többet nyom latba, mint maga az árú. A közvetítők mindig alaposan járnak el, mind a vétel mind az eladás oldalon. Független szakértők seregét vonják be, semleges, sok tényező által biztosított terepen folynak már a tárgyalások is, megtervezésre kerül minden következő lépés, a véletlenek teljes kizárása a cél. Az ügylet elejétől a végéig teljes a garanciavállalás, de az átadás után már az új tulaj dolga a további. (persze vannak kiegészítő szolgáltatások, de ezek igénybevétele jóval ritkább)  
 
Eladás a kufároknak:
 
Menete: Kapcsolat felvétel – bevizsgálás – tárgyalás – csere
 
Kapcsolat felvétel:
A varázskufárok mindig nyitottak egy (nem szakrális) varázstárgy megvételére, de sose sietik el és mindig alaposan utána járnak a dolgoknak. A legnagyobb városokban (fővárosok) mindig akad lerakattuk, ahol kapcsolatba lehet velük kerülni. Persze nem itt őrzik a tárgyakat, ez csak amolyan iroda, adminisztrációs központ, gyakran a karhatalom nyílt védelmében. (pl hivatali épületekben, vagy azokhoz nagyon közel)
 
Bevizsgálás:
A komótos ügyintézés elég időt ad nekik, hogy minden számukra fontos szempontot megvizsgáljanak, főleg magát a tárgyat alaposan kivizsgálva. Soraikban mindig akad kellő tudású hatalomtudó vagy ennek távollétében bizonyos tudását helyettesítő varázseszköz, akik felmérik a kérdéses tárgy valós hatalmát és lehetőségeit, így meghatározásra kerülhet az ár. Ez természetesen a bizalom jegyében történik, tehát legtöbbször valami semleges helyen, ahol a kufárok elvégezhetik a vizsgálatokat, de nem kell a tulajnak lemondani a tárgy birtoklásáról. Ezekre a templomok például kiválók lehetnének, de sajnos a legtöbb vallás ferde szemmel néz ezekre a tárgyakra és a velük kufárkodókra, és hajlamosak lennének minden másodikat megsemmisíteni holmi isteni sugallmakra hivatkozva. Ebben kivételek a dzsadok templomai, melyekben zavartalanul működhetnek az ilyen tevékenységek is. Optimális hely még a különféle bankházak (nem dreinás!, mert ők a gonosznak titulált dolgokra ugranak, hanem főleg tiadlani, dzsad és törpe tulajdonosúak) ahol letétbe helyezve a tulaj biztos lehet varázsholmijának biztonságára. A bevizsgálás főleg a tárgy tudásáról és lehetőségeiről szól, nem igazán fontos a tulajdonviszony igazolása. Erre való a lassított ügyintézés, hiszen ha lopott szajréról van szó, ennyi idő alatt eldől, hogy ki lesz végül a tulaj. Marad a mostani, vagy új szereplő kerül képbe. A mindenkori tulaj dolga, hogy vigyázzon tulajdonára, vélik a kufárok.
 
Tárgyalás:
Ebben a fázisban, szintén semleges terepen a kufárok közlik az árat és annak technikai feltételeit (miben, mikor, hol, stb). A legtöbb kufárnál nincs helye alkunak (kiv dzsadok), mondanak egy árat és vagy elfogadja a tulaj, vagy az egész folyamat stop. Az utóbbi esetben persze kissé megnő az esélye annak, hogy a tulaj vagy tárgya ellen véletlen rablótámadás alakuljon ki, célszerű ilyenkor gyorsan elhagyni a környéket. (ha nagyon értékes tárgyról van szó, akkor hosszabb és masszívabb érdeklődésre is fel érdemes készülni)
 
Csere
Ha mindkét félnek megfelelő az ár, akkor létrejöhet a csere, melynek biztosítása mindig kiemelkedő a kufárok oldaláról. Itt hajlandóak az eladó kedvére tenni, tehát bizonyos keretek közt Ő döntheti el a találka helyét és idejét. Ebben a fázisban ritkán van gond, ha a tulaj mégis elállni végül a cserétől, annak itt már komoly következményei lehetnek.
 
 
Vétel a kufároktól:
 
Menete: Kapcsolat felvétel – bevizsgálás – tárgyalás – csere
 
A fázisok nagyban hasonlítanak az eladáshoz, csak itt fordított a szerep és másra kerül a fókusz a kufárok oldaláról (főleg a kapcsolaton és a cserén van a hangsúly). A kapcsolat felvétel lehet a kereslettől, ha konkrét igénye van, vagy csak kellene valami, de lehet a kufároktól is, hisz idővel kiismerik a megrendelők igényeit, így nagy biztonsággal meg tudják ítélni, ki tarthat igény egy-egy adott varázstárgyra. A lényeg, hogy durván megy a rongyrázás, “kinyalják” a megrendelőt minden szempontból. A bevizsgálás során a kufárok semleges terepen lehetőséget adnak, hogy a megrendelő megbízottjai meggyőződjenek a varázsholmi tényleges tudásáról. Ha minden rendbe, akkor jön a tárgyalás, ahol az ár és az átadás körülményei kerülnek kibeszélésre. Ez általában rövid és gyors szakasz, mivel a megrendelők gyakran (hogy fitogtassák vagyonukat) igen nagyvonalúak és hajlamosak haszontalan részletekben kiélni magukat, míg a fontos dolgokra csak bólintanak. Ha itt is ok minden, akkor jön a csere, az átadás, mely igen aprólékosan van megszervezve és mindig (bizonyos korlátok közt) a megrendelő szava a döntő, ünnepségekkel vetekedő pompa, lássa mindenki, itt valaki nagyon potens.
 
 
Néhány Kufár-céh
 
A leghíresebb és legnagyobbnak titulált céh ezen a piacon Erionban székel és a hangzatos Főnix Kincstár névre keresztelődött. A városok városa példa nélküli széles választékkal rendelkezik és igen bő forrással mindkét irányból. Talán pont ez az előny egyben a hátrányuk is, mivel igen rugalmatlanok a többihez viszonyítva. Ha valaki velük akar üzletelni, csak Erionban hajlandóak asztalhoz ülni és a cserére is csak itt lehetséges. Tehát a megrendelőnek vagy személyesen vagy olyan delegálttal kell felkeresnie a várost (mely komoly pénz, idő és veszély tényező pl egy Ereni főnemes esetében) és az üzlet végéig maradnia is kell. A varázstárgy szállítása pedig szintén Őt terheli vissza otthonáig. Ennek ellenére igen sok ügylet folyik át a kezükön, egyesek szerint nagyobb a forgalmuk egymagukban, mint az összes többi összegezve. Ezt pontosan nem tudni, de kétségtelenül rugalmatlanságuk ellenére ők a piacvezetők.
 
Shulurban működő Csillagösvény néven futó céh forgalma a következő, igaz, főleg toroni megrendelőknek dolgoznak csak. A boszorkánymesteri rendből kinövő céh több hatalmas oltalmát is élvezi, így nincs még egy olyan varázskufár-céh, melynek biztosabban állna védelme és háborítatlanul űzheti tevékenységét. Főleg a nemesi házakkal üzletelnek, de a különféle (fejvadász, boszorkány és boszorkánymesteri) rendek valamint az arénák is gyakori vevőik. 
 
A sorban a következő helyet tiadlan kaotikus fővárosában, Elya-ban székelő Túlvilág Kapui elnevezésű céh birtokolhatja, akik tiadlanra jellemző módon a karhatalom elvi ellenzésének ellenére vígan virágzik és észak számos országából büszkélkedhet állandó vevőkkel. Itt gyakorikat a harcok a pyar egyházzal, de ezeddig egyik fél sem tudott komoly előrelépést felmutatni. Ebből kifolyólag az üzleteknél jelentős a titoktartás és utolsó pillanatban megváltoztatott helyek és időpontok, de sok megrendelő inkább élvezi ezt, mint kényelmetlenségnek éli meg. Vagy ahogy a legtöbb mondja, ez is benne van az árban.
 
 
Egyéb céhek
 
Ifinben, a kiváló fekvésű fővárosban minden ilyen tevékenység a Kobrák kezében összpontosul, akik legendásak a varázsholmik harácsolásában. Sajnos főleg maguknak garázdálkodnak, így Ifinbe nem igen kapható kimagasló tudású varázsholmi, ezeket a Kobrák megtartják maguknak, a piacon csak főleg a kevésbé hasznos holmik találhatóak meg. Igaz ezekből relatíve sok van, így majd minden aszisz nemesnek van valamiféle varázstárgya, ha más nem egy mindig szikrát csiholó pipagyújtója, vagy egy esőtől, esetleg bogaraktól védő talizmánja.  
 
A Riegoy öböl vidékén Dursah városát kell kiemelni, ami bár nem része hivatalosan, mivel kizárták a Sósöböl Paktumból, de igazi kis kalózváros, melyben renegát törpék kezében van jelenleg is a varázskufárság egyedüli joga. Forgalma nem vetekedhet a többi céhvel, de a környéket jól ellátja és néha napján igazi kincsek is feltűnnek, amiért a többi céh ügynökei komoly versengéssel csapnak le. További előnyük, hogy nem finnyásak, mindenféle varázsos holmival kereskednek, így a démonikus és aquir eredetű tárgyak is megfordulnak kezük közt.  
 
Alidarban, hiába a mágia egy fellegvára, nincs ilyen tevékenység. A város urai nem szívlelik, ha más kezébe is mágia van.
 
Eren, Erigow, Haonwell és Gianag területén nem folyik szabályos varázskufárság, Doran varázslói és a pyarr egyház keményen és sikeresen fellép ellenük.
 
Dwyl Unio területén a Ranil egyház és a dwoon nép sajátos felfogása megint csak nem kedvez az efféle tevékenységnek, így itt nincs is.
 
Gro-ugon területén meglepően sok varázstárgy felbukkan, sokszor zsákmányként. Ezekből a használhatóakat (főleg fegyver és páncél) az orkok használják is, vezérek és sámának tulajdonát gyarapítja, a maradékot pedig elcserélik a Kard lovagokkal jófajta fémre vagy egyéb számukra hasznos dologra. A kard testvériség pedig nem igazán kereskedik ezzel, megtartja magának, ezekkel jutalmazva a kisebb vezéreket.
 
Az északi városállamok területén nincs klasszikus céh tevékenység. Az ügynökök járják a világot, nyitott szemmel és füllel. A legtöbb itt felbukkanó tárgy végül vagy valamely nagyobb céh (vagy Kobrák, esetleg Alidax) kezébe kerül illetve a Sinemosi Liga központjába, Hesterdan városába köt ki, az ott székelő varázsló rendhez. Ők végeznek némi kereskedelmet, de nem ez a fő profiljuk, így leginkább csak a főrangúak szűk csoportja jut általuk ehhez. 
 
Délen:
Pyarron és vonzás körzetében (+Yllinor) szinten nincs ilyen tevékenység, a pyarr egyház és Lar-dor begyűjt minden gyanús tárgyat és a nagyját meg is semmisíti.
 
Shadon szintén teljes erővel harcol, főleg az egyház, de akik az egyházzal is dacolnak, valahogy mindig rendelkeznek varázstárgyakkal. Persze ezek sosem jól kitaposott források, inkább csak hirtelen, alkalmi vételek.
 
Gorvikban az a speciális helyzet állt elő, hogy pont az egyház a legnagyobb varázskufár. Igaz, Ranagol tanítása és egyedi egyház szervezete miatt nem kell egész Gorvikot behálózó szervezetre gondolni, de majd minden érsek rendelkezik kisebb-nagyobb kereskedelmi csatornával, hálózattal, hogy neki kedves embereknek jutalmat adjon vagy rajta komoly vagyonokat keressen.
 
Ibara, a Dzsadok világa, a számtalan emírség, oázis és egyéb varázsló rendek hazájában mindennel kereskednek, természetesen ezzel is. Talán a dzsadok széles körben híres leleményessége, talán más tényezők miatt, de ezeddig egyetlen egy céh sem tudta túlnőni a többit. Több mint egy tucat céh van nyilvántartva, akik bevallottan ezzel (is) foglalkoznak, egymással és bárkivel versenyre kelve ha üzletről van szó. Mindre jellemző a dzsad mentalitás, tolerancia és üzleti gondolkodás, de az árak és a portékák bődületesen különbözőek lehetnek. Ember legyen a talpán aki eligazodni akar köztük, mindenesetre a legtöbb kalandozó még is velük üzletel, hiszen sajátos életvitelükhöz, ízlésükhöz a dzsadok hihetetlen rugalmassága áll a legközelebb, no meg az, hogy a világ legeldugottabb helyén is megtalálhatóak legtöbbször. A többi céh túlságosan megszokta már a főnemesek világát, nem igen becsülik a kalandozót. Már pedig a legtöbb kalandozó többet ad a tiszteletnek, a hírnévnek, mint a csengő aranyaknak, legyen az bár ép akkor két zsák vagy egy kisebb hajónyi is.     
 
 
Varázsszavak
 
A szóban kiejtendő (halandó füllel halható) varázsszavak elvileg eltanulhatóak, de mindig csak annak a szájából halva engedelmeskedi a varázstárgy, mondják ki akár egyszerre 10-en is, akinek a személyes aurájának része. Ha ép nincs senkinél (pl földön fekszik) akkor bárki, aki magához veszi (és a tárgy nem rendelkezik önálló akarattal) máris személyes aurájának részévé tette. Így ha tudja a varázsszót, aktiválhatja azt. Ha valakinek a része, pl vele vív, és egy másik személy ráfog (birkózás, lefegyverzés, stb) attól még nem lett az övé, csak akkor, ha a másik féltől elszakad. Azaz mindaddig az alap tulaj aurája érvényes, amíg attól el nem szakad fizikálisan. (egyes varázslók képesek a lélekaltatásra, ilyenkor a személyes aura is kikapcsol, de aki ilyennek lett a célpontja, nem ez lesz a legnagyobb gondja :I)
 
A fentiek miatt érdemes óvatosan hangoztatni eme kulcsszavakat (illetve kétszer is meggondolni mikor válik meg tőle akár időlegesen is), illetve a készítőik is hajlamosak kacifántos szavakat választani (elfeledett nyelvek, nehéz szavak), hogy egyszeri hallásra ne lehessen olyan könnyen eltanulni.   
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához