LFG.HU

taverna
Ezüstszél
mesélőknekCimkek

>Ki hogyan szokott `erzelmeket`meselni a karaktereknek ?
>Hogyan meseli le, hogy milyen erzelmeket el a Jatszo
>karakter, hogyan `veszi ra`, hogy erzelmei legyenek…
>hogyan kelti fel benne a tervezett erzelmet stb ??
>bye
>sics

Hmmm… Valami dogletes buzt erzel… :)))

Na jo, jo, jo. Ertem en, hogyan gondolod… A fenti pelda sokkal inkabb
erzes, mint erzelem (mielott errol egy helyes kis flameben kioktatnanak
:)

A lenyeg viszont az, hogy vannak olyan erzelmek, amiket a karakterek
akaratuktol fuggetlenul ereznek, ugyanugy, ahogy az erzekszervek altal
nyujtott informaciot sem zarhatjak ki. En peldaul meg soha nem szerettem
bele senkibe … akaratlagosan… :) Azutan meg vannak olyan erzelmek,
amiket a karakter erezhet, de a jatekos nem. Ezeket az erzelmeket a
jatekmesternek kell lemeselni.
Vannak peldaul olyan helyek, amik arasztanak egyfajta hangulatot, ami
nem a terulet objektiv leirasabol fakad, hanem valami egyeb, nem
leirhato, de jelen levo hatasbol (biztosan Magia :) . Vannak olyan
idojarasi hatasok, amit mindenki megerez. Amikor valaki megbetegszik, de
meg nem tudja, hogy beteg, akkor rendszerint rossz kedve van.
Azutan vannak olyan erzelmek, amik egy egyszeru leirasbol nem
kovetkeznek. Itt van peldaul a szepseg es a karizma esete (az AD&D-ben).

Valaki lehet szep, es lehet kifogastalan a viselkedese, de ugyanakkor
szamodra lehet megis visszataszito, mert minden mozdulata, szemrebbenese
azt jelzi, hogy egy nyavajas kis pondronak tart. De persze ez csak egy
erzes. Lehet, hogy tevedsz. Egy ilyen jo modoru ficko biztos nem ilyen,
hiszen csupa kedves dologot mond neked, es a tobbiek is mosolyognak ra.
Vagy latsz egy eszvesztoen ronda oregembert. Megis valamiert
bizalomgerjeszonek tunik. Talan a nagyapadra emlekeztet. Vagy nem is,
egyszeruen a szeme az, ami megbabonazott… Pontosan olyan tiszta,
athatoan kek szeme van, mint az ocsednek, akit egy asszonynal hagytal,
hogy szuleid halala utan az nevelje fel… (a hatborzongas mar jatekos
szinten tortenik :)

En nem tudnek meglenni az erzelmek leirasa nelkul. Szerintem unalmasabb
lenne a jatek, mert kevesbe kovetne a valos vilagbeli gondolatokat.
Szerintem a jatekmester a karater szeme, fule, es egy bizonyos mertekig
az agya is – hiszen a valos vilagbeli esemenyekbe nem csak az objektiv
tenyek jatszanak bele, hanem az olyan szubjektiv dolgok is, mint a
babona, az eloiteletek, a neveles hatasa, amit lehet, hogy a jatekos nem
erez, de a karakter biztosan. Ezert pl. fenntartom a jogot arra, hogy
egy paladinnak lemeseljem, hogy undort es felhaborodast erez akkor,
amikor egy feleseget vero parasztot lat, legalabbis az elso ilyen
esetben. Mert igy kevesbe lesz feltuno, ha egy gonosz mentalista a
gondolataiba furakodott, es azt meselem neki, hogy szamara is meglepoen
elvezi ezt a latvanyt. Es akkor egy ido utan elkezdhet gondolkozni, hogy
valami nincs vele rendben. Az erzelmeinkre az esemeny kozben nem tudunk
felelni, de utolag rendszerint kepesek vagyunk tisztabban latni az
ugyben. Ez a tisztanlatas viszont mar a jatekosok dolga…

Ha pedig nem konkret erzelmeket meselsz, akkor a leirasban be lehet
segiteni hangulatfesto szavakkal. Azt hiszem, leteznek ilyen szavak, bar
tobbnyire erzeseket irnak azok is le (nyomaszto hangulatu szoba,
vilagossagot alig ado, sercego faklyak). Azt hiszem, az ilyen leirasok
keszitesi modjat leginkabb nem tanulni, hanem erezni kell :)

Udv: Ezustszel


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.