LFG.HU

HammerTimeCafe
antiserver
ismertetőCimkek

Köszöntök mindenkit az RPG.HU társasjáték rovatának negyedik részében. A mai epizódban a BANG! nevű, nagysikerű kártyás játékot, illetve a Dodge City névre keresztelt kiegészítőt fogom bemutatni.
 
A játék célja, hogy minden egyes játékos megpróbálja teljesíteni a saját karakterének kiosztott feladatot. Hogy ez pontosan micsoda, az attól függ, hogy ki milyen szerepet kapott az adott játékban: a serif feladata, hogy megöljön minden renegátot és bűnözőt, a serif helyettesek saját főnöküket igyekeznek megvédeni, a bűnözők célja, hogy megöljék a serifet, míg a renegátok dolga talán a legnehezebb – minden más játékossal végezni, és a végén egy párbajban legyőzni a serifet.
A játékot nehezíti, hogy senki sem tudja, hogy mások milyen szerepet kaptak, kivéve a serifet, akinek mivolta nyilvános. Ezekre csak akkor derül fény, ha az adott karaktert megölik, és ekkor kiderül, hogy kinek a bőrébe is bújt a játék elején.
A játék kivitelezése, dizájnja rendkívül hangulatos, és igen jól vissza tud adni egyfajta vadnyugati hangulatot. A rajzok igyekeznek minél változatosabbak lenni, jó példa erre, hogy a “bang” és a “missed” kártyákra is igyekeztek minél több fajta ábrát tenni, hogy kevés ugyanolyan legyen közöttük. Rengeteg karakter közül lehet választani, és főleg a kiegészítőnek köszönhetően, rendkívül sok cselekvés közül. Ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, talán annyi kritikával élnék ezen a téren, hogy magának a játéknak a dobozát talán csinálhatták volna kicsit tartósabb, vastagabb anyagból, mert a jelenlegi vékonyabb borítás tartósabb használat után óhatatlanul is elszakad néhol, meggyűrődik, lekopik a szállítástól… stb.
A szerepjáték, mint olyan – vagyis hogy a játékos a társasjáték során érzi azt, hogy ő egy másik karakter bőrébe bújt, annak feladataira és különleges képességére alapul a játék – igen nagy mértékben van jelen. Az, hogy milyen szerepet kapott valaki, gyakorlatilag meghatározza a teljes játékát, és cselekedeteit, és emellé még társul az is, hogy a karakter, aki azt a szerepet kapta, rendelkezik különleges képességekkel. Az ember érzi azt, hogy ő tényleg egy vadnyugati cowboy, aki kiáll a serif elé, és két lövésből leteríti, mielőtt az bármit is csinálhatna. Ez a hangulat gyakorlatilag meghatározza az egész játékmenetet, ha a társaság is partner mindehhez, akkor gyakorlatilag nem lehet megunni az egymást követő indiánrohamokat, pisztolylövéseket, vagy késdobálásokat. Rendkívül pörgős, ugyanakkor nem tömény, átlátható játékélményt kap kézhez az ember.
 
A játékszabályok könnyen megérthetőek, bár egy kis kritikát tennék ezen a ponton: az egyes kártyákon lévő jelzések nem mindig egyértelműek elsőre. Többször előfordul, akár még több játékot követően is, hogy egy kártya hatásának megfejtésekor meg kell kicsit állni, és átvizsgálni a kiosztott infósegédleteket, vagy akár a szabályokat. Ezzel mindössze annyi a probléma, hogy meg tudja törni az egyébként nagyon pörgős játékmenetet egy kis időre, igaz hozzátenném azt is, hogy egy 6-7 játék után már azért mindenki tudja kívülről, hogy az egyes kártyákon lévő jelek milyen hatást jelentenek.
Összességében azt kell, hogy mondjam, a rovat – számomra – eddigi legjobb, leghangulatosabb társasjátéka van ma terítéken, amelyből szerencsére magyar verzió is érhető el már a piacon. A játékban viszonylag kis szerepe van a szerencsének (gyakorlatilag csak néhány lap, amelyre fel kell csapni a pakliból, vonja be ezt a fogalmat), komoly terveket kell szőni a végső győzelem megszerzése érdekében, mégis ennek ellenére egy rendkívül könnyed, és hangulatos társasról beszélhetünk.
 
 
Értékelés:
Kivitelezés: 4 / 5
Szerepjáték elemek: 5 / 5
Játékmenet: 5 / 5
Szabályhiba mentesség: 4 / 5
Összesen: 18 / 20
Játékidő: kb. fél óra
 
 
 
1. rész:

 
2. rész:

 
3. rész:


A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához