LFG.HU

Noro
ismertetőCimkek

A még 2008-ban megjelent kötet a Street Magic, a Runner’s Companion és az Arsenal mellett a negyedik kiadás “alapvető szabálykönyvei” közé tartozik. Mivel az rpg.hu-t frekventáló shadowrun-guruk a jelek szerint nem óhajtottak bővebben nyilatkozni erről a hangyányit ellentmondásos témáról, kénytelen leszek én elvállalni a melót. Már csak azért is, mert magyarul sosem jelent meg mátrixos kiegészítő, így néhányan talán azt sem tudják, pontosan mivel foglakozik egy ilyen könyv.
 
Az első fejezet a Mátrix Általában, egy játékszabályoktól mentes áttekintés a nagyvilágról. Kitér többek között az üzleti életre, az otthonokra, az oktatásra, a pénzforgalom működésére, a bűnözésre és a rendőri tevékenységre. Külön foglalkozik a “fejlesztett realitással” és a mátrixbeli szubkultúrákkal. A legérdekesebb (értsd: legfurcsább) alighanem az otthonok gépesítése. Az átlagember 2070-ben mindent megvesz a beszélő hűtőtől az önjáró vasalóig. A gyártó cégek persze mindent tökéletesen biztonságosnak mondanak. (Mert a cégek persze mind hazudnak, a cégrabszolgák pedig mind bolondok… ezt az elemét a hivatalos világképnek sosem bírtam.) A szöveg a “Shadowland dokumentum” stílust követi, ahogy az a SR kiegészítőktől megszokott, de mintha kevesebb lenne az öncélú belepofázás, mint a 2. kiadásban volt. Jó pontnak tartom még azt is, hogy hanyagolják a régi shadowrunos műzsargont, és az IRL létező fogalmakra IRL létező szavakat használnak. Ugyanakkor az Unwired írói ahhoz az elterjedt fejlesztői “iskolához” tartoznak, amelyik nem képes a lényeges és érdekes problémákra összpontosítani: vagyis a szöveg egy része teljesen triviális, kvázi fölösleges billentyűkoptatás.
 
A Mátrix Felhasználó című rész játéktechnikai tippeket ad mátrixzsoké karaktereknek. A lehetőségek kiegészülnek néhány új előnnyel és hátránnyal, valamint egy új életvitellel: ez a “full immersion”, vagyis az állandó virtuálban létezés, miközben csöpög beléd az infúzió. Ha valakinek erre van gusztusa…
 
A Mátrix Útmutató Idiótáknak természetesen az alapokkal foglalkozik. Érdemes egyszer elolvasni, mert világképi-hangulati alapokat ad a karakterek mindennapi életének kijátszásához. Haladóbb kérdéseket persze nem érint, ergo nem valószínű, hogy a játék során felmerült problémákra pont itt találnánk megoldást.
 
A Mátrix Topológia fejezete a hálózat működését részletezi. Szó esik különféle wireless eszközökről és csomópontokról, a hitelkártyától a fegyvercsatolón át az online könyvtárig. Ez például azért hasznos, mert a játékosok előbb-utóbb kitalálnak valamit (ehhez mondjuk jelen kötet is ad tippeket), amivel közvetlenül tudják támadni az ellenfelek kommlink alá rendelt hardvereit, és ekkor szükségünk lesz azok saját, beépített statisztikáira. Vázolják továbbá az adatátviteli eszközöket (kábel, rádió vagy irányított nyaláb), különféle protokollokat és jogosultságokat, a hálózatok alaptípusait (grid, klaszter vagy slave) és a virtuális megjelenítés trükkjeit. Nem tudom, egy valódi programozó mit gondolna minderről, de bennem egy-két apróságot azért tisztázott. Végül tanácsokat adnak a PAN összeállításával kapcsolatban. Az első alfejezet kivételével nem különösebben szabálynehéz rész, bár néhol beleszúrnak a szövegbe egy-egy célszámot vagy módosítót.
 
A Rendszerbiztonság című rész – nem meglepő módon – a hardveres és szoftveres védelmi eszközöket veszi sorra. Kódolások, Faraday kalitkák, Pókok (céges biztonsági operátorok) és hasonlók mellett ez a fejezet bemutat néhány JÉG-típust is. Mint már az alapkönyv utalt rá, a 4. kiadásban a jég egyszerűen egy keretprogram, ami különféle segédprogramokat futtat. Nincs tehát külön “gyilkos jég”, helyette olyan van, ami egyszerre futtat egy nyomkövető és egy fekete támadó programot. Itt található a kötelező “rendszertervezés” gyakorlat is. Ez azonban nem arról szól, hogyan rajzoljunk egymás mellé színes adattárakat és CPU-kat, kvázi dungeont-t építve a hackereknek (lásd 2. kiadás), inkább egyszerű, kompakt felépítésű hálózatokat mutat be, jónéhány példán keresztül. A példák igen változatosak: szerepel egyetem, reptér, céges létesítmény és szórakozóhely számítógéprendszere is.
 
A Hackerek Kézikönyve a nevezett egyének módszereiről szól. Ez a rész megint shadowland-adatbázis formájában jelenik meg, amit egy külön alfejezetben követnek a szabályok. Megtudhatjuk például, milyen melókért mennyit kell fizetnünk (vagy mennyit kaphatunk – most először, a 4. kiadásban feltétlenül érdemes olyan partit összeállítani, amiben van konzolzsoké, ellentétben a korábbiakkal, ahol praktikus okokból inkább egy NJK-ra lőcsöltünk a mátrix-munkát). Kitér még a hamisításra, különféle mátrixos trükkökre (hogyan zárjunk le egy csomópontot a felhasználók előtt, hogyan programozzunk botokat), és az ominózus kérdéseket is kielemzi: a kiberverek és a fegyvercsatolók hackelését. A legfontosabb tudnivaló ezzel kapcsolatban, hogy a “külsőleg” viselt kiberver – tehát például a végtagok – valójában nem használnak wireless csatlakozót (nofene, megszólalt a józan ész hangja?) Mondjuk a reflexhuzalozással és egyéb implantokkal még mindig gond van… engem az Unwired sem győzött meg, hogy holmi diagnosztikai szempontok miatt ekkora lyukakat kéne hagyni az ember védelmében. Ahol pedig muszáj kommunikálni a külvilággal (pl. fegyvercsatoló) ott használjunk skinlinket és ne kössük rá aktív kommlinkre. A fejezet végén a rigók is kapnak néhány használható tippet.
 
A Szoftver fejezet bevezeti a (hibásan) feltört programokat – igazán kellemes, amikor fegyverünk véletlenszerű időpontokban megkérdezi, hogy akarjuk-e most regisztráltatni a mesterlövész 6.0-t, mert a demo a gránátok kilövését nem támogatja – és a program opciókat, mint az írásvédettség, optimalizált méret vagy a pszichotropikus program. Bemutatnak még néhány AR-módosító rutint (az egyikkel például kitörölhetjük látóterünkből a valóság nem tetsző elemeit… kíváncsi vagyok, felmerült-e a kiagyalóban, hogy ezt támadólag is igen jól lehet használni), új hacker programokat és autoszoftokat, azaz járművek autopilótái számára készült szakértelem-programokat. Kapunk új programkészítési lehetőségeket, például tervezhetünk vírusokat és férgeket is. Az AR programok közül kiemelnek egy valóban hasznos darabot: ez a taktikai hálózat, amely segítségével csapatunk tagjai képesek egymás (kibernetikus) érzékeit használni. Végül a könyv bemutat néhány programcsomagot: ezek amolyan nevesített “egyet fizet, kettőt kap” akciók. Például ha veszel egy Knight Errant Önvédelmi Csomagot, a pusztakezes harc mellé jár egy kitérés tevékenységbázis is. Szerintem ötletes, elvégre ha a fegyvereknek lehet márkaneve, akkor a szoftvereknek miért ne? 
 
A Technomancer című rész sajnos egy nagy hiányossággal indul: bár tűrhetően bemutatja, milyen technomágusként élni, teljesen kifelejti a külső nézőpontot. Nem tudjuk meg, hogyan viszonyul a világ, a törvény, az átlagember ezekhez az újfajta csodabogarakhoz. A Street Magic ugyanezt korrekten lekezelte a varázslókkal kapcsolatban, így az ember valahogy itt is elvárná… A “tavalyi Queen Elisabeth kórházbeli eseményekre” és a “Tlaloc-ügy utóhatásaira” meg hiába hivatkoznak, attól nem leszünk okosabbak. Ennyit a háttérről. Játéktechnikailag a technomancerről tudni kell, hogy szinte mindenben a varázslók mintáját követik. Tradíciók helyett például vannak “Áramlatok” (stream): a régebbi kiadásokból ismerős lehet a kiberadeptus (ezt mutatja be az SR4 alapkönyv) és a mátrixsámán, az újak közül pedig megemlíteném a dronomancert, aki tulajdonképpen a rigó “mágikus” változata. Az Áramlatokat ugyanúgy a kimerüléshez használt tulajdonság és a megidézhető mátrixszellemek (sprite) listája határozza meg, mint a mágikus tradíciókat. A mágikus társaságok megfelelői a technomancer Hálózatok. Ezek segítik tagjaikat a bemerülési fokozatuk növelésében, ami természetesen a mágikus beavatottság megfelelője. A könyv számos új “Visszhangot” (technomancer metaképességet) mutat be: ezek egy része programozási trükk, mint a Makró (ezzel plusz tevékenységet nyerhetünk a mátrixban) vagy a Bigyókészítés (widget craft, ezek a programok a mágikus fókuszokhoz hasonlóak, de velük ellentétben csak néhány óráig léteznek, viszont nem igényelnek karmát). Más Visszhangok ennél jóval meglepőbb hatással bírnak: a technomancer idegrendszere ugyanis bizonyos testi kibervereket is emulálhat! Vannak tehát technomágusok, akik látják az elektromos erőtereket, másoknak a bőre skinlink gyanánt működik, de néhányan természetes képzettség-huzalozással is rendelkeznek. Egyvalami hiányzik, ami pedig végtelenül kézenfekvő lenne, és a fentiek fényében indokoltnak is mondanám: a szerves feji memória, vagyis egy szimpla adattároló. A fejezet végén pedig a Paragonok nem mások, mint virtuális “totemek”.
 
A Mátrixszellemek fejezetében újfajta szellemek és szellem-képességek jelennek meg. A megfelelő Áramlatok tagjai mostantól tehát megidézhetnek Kód, Lovag, Lopakodó, Tank és Tanító mátrixszellemeket. A mátrixban vannak még szabad és vad szellemek is, szövetséges szellemek sajnos egyelőre nincsenek. (Gondolkoztam amúgy azon, hogy a “sprite” szót tündérkének fordítsam, de a “tanktündér” egy kissé meredeknek tűnt… :-)
 
A Mátrix Jelenségek fejezet az Összeomlás 2.0 óta megjelent furcsaságokkal foglalkozik, megint Shadowland-módban. Tudniillik a 2070-es mátrix nyüzsög az olyan lényektől, sőt az olyan csomópontoktól, amiket senki nem programozott be. Intelligens, protointelligens és szuperintelligens kódok szaporodnak mindenütt. Veterán SR játékosoknak elég meghökkentő lehet, de érdemes felidézni, hogy a Neurománc-trilógia Gibsontól pontosan erről szólt. Tehát korántsem olyan példátlan marhaság, mint elsőre tűnik. (A Running Wild, a SR4 bestiáriuma egyébként egy fejezetet szentel a primitív MI-knek: ők nem mások, mint a mátrixvilág szörnyei.) De hogy a két bekezdéssel fentebb említett analógiát tűréshatárig vigyük: itt olyan technomancer Áramlatok és mátrixszellemek is szerepelnek, akik nyilvánvalóan a jó öreg “toxikusok” megfelelői. (Most már legalább tudom, hogy minden bajért a lefagyásszellemek okolhatók…)
 
A Szimstimek és Képzettségprogramok című rész önmagáért beszél: az elsőhöz szabályokat, a másodikhoz háttéranyagokat tartalmaz.
 
Végül a Mátrix Felszerelésben néhány új kütyü jelenik meg. Itt szerepelnek a hálózatoknál és a biztonsági rendszereknél leírt hardver-elemek árlistái is. Egy említésre méltóan szemét eszköz a Hacker nanobot: amikor egy hardvered ilyennel fertőződik meg, az lekapcsolódik a kommlinkről és elkezd szabadon sugározni mindenkinek. Ha tehát nincsenek saját védelmi programjai, máris keresztet vethetsz rá, mert egy tízéves hackerpalánta is lekezeli. (Konklúzió: a paranoid szamuráj telepítsen jeget a svájci bicskájába is.) A könyvet mindenféle összefoglaló táblázatok zárják.
 
Végeredményben, az Unwired nem egy rossz kiadvány. Néha úgy érzem, kicsit sok benne a rizsa (kivéve a technomancereket, ahol egy kicsit kevés), de ez még mindig jobb, mint a 2. kiadású szabálykönyvek száraz szabályhalmazai. Azokon persze nem segít, akiknek nem jön be ez az egész wireless world, de akiknek igen, azoknak valószínűleg szükségük lesz rá.
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához