LFG.HU

Levedi1
ismertetőCimkek

 “Beszélhetnék a tiltott tanokról, amikbe a nőstény bevezetett… vénségesen vén, förtelmes kultuszok, melyek ma is elevenek még a glóbusz eldugott zugaiban… Mit elevenek, tenyésznek és terjeszkednek, úgy lepik el a Földet, mint penész az almát!… És akik e bálványokat tisztelik, sokszor alig valamivel emberibbek náluk… még ha valaha rég apa nemzette, anya szülte is őket… Mert a mi fajtánkból néhányan olyan titkok tudói, amiket senkinek sem szabadna ismernie; és olyan dolgokra képesek, amiket senkinek nem szabadna megtennie.”
H. P. Lovecraft: A dolog a küszöbön (1933)
 
Az Arkham Now-nak minden esélye megvolt arra, hogy a Chaosium nagy dobása legyen a 2010.-es esztendőre. Hajdanán a kiadó legjobb munkái voltak a Lovecraft helyszíneit bemutató kiadványok: Kingsport; Escape from Innsmouth; Return to Dunwich; Arkham Unveiled.
 
Szinte szentségtörésnek tűnik a “kozmikus horror” ezen autentikus vidékeit az 1920-as évekből napjainkra adaptálni, és az Arkham Now-nak is csak részben sikerült megoldania a feladatot. Azonban az eredeti Arkham Unveiledet még így is felülmúlja a kiegészítő.
 
A szerzők Brian Courtemanche és Matt Sanborn két lelkes massachusettsi srác akiknek ez az első nyomtatásban megjelent művük, így a kiadványt jellemzi a lelkes amatőr munkák minden előnye és hátránya is. Az illusztrációk David Grilla, Andy Hopp és Marco Morte kezétől származnak.
 
Arkham és a világ az elmúlt 80 évben sokat változott. Ma szinte senkit sem találunk, aki a drogok és erőszak orgiájában még igazából hinne a visszajáró szellemekben, és kit érdekelnek a gyermekmesék temetőkben tallózó farkasemberekről, mikor az interneten ezerszer izgalmasabb összeesküvés elméleteket lehet találni?
 
Bostontól 40 percnyire fekszik az 1-A és a 128 autóút találkozásánál Arkham városa. A hajdani koloniál kisváros az ezredfordulóra sokat veszített ódon bájából és nem tudta elkerülni a gazdasági fejlődéssel együtt járó modernizációt. A New Dale és a második világháború konjunktúrája fellendítette a gazdaságot, a G.I. Bill-nek becézett törvény pedig lehetővé tette a hadseregből leszerelők továbbtanulását, így a Miskatonic Egyetem falai közé új élet költözött. Még 1987 csikorgó tele -amely számos régi házat véglegesen megrongált – sem tudta megakasztani a gazdasági fejlődést, és a 90-es évekre a számítógép-ipar is megjelent Arkhamban. Ma a város lakossága 25.000 fő amelyhez oktatási időszakban közel 5.000 diák járul.
 
Azonban a várost nemcsak az ATM-ek és az új bevásárlóközpontok lepték el. A villanylámpák árnyékában egyre több hajléktalan húzza össze szakadt kabátját, mikor novemberben lecsapnak északról a jeges szelek. A vidéket aránylag elkerülte a 80-as, 90-es évek nagy bűnözési hullámai, az évi 1-2 rablás és nemi erőszak már elég jelentős esemény ahhoz, hogy az újságok címoldalára kerüljön, a drogkereskedelem pedig a marihuánára és az LSD-re korlátozódik. A számos átutazó és illegális bevándorló miatt azonban sok eltűnés bejelentés nélkül marad.
 
A városra nemcsak az egyszerű bűnözők személyében leselkedik veszély. A régi Arkham mohó fenevadként vágja gyászkeretes körmeit a város lüktető, eleven húsába, és sugározza szét mérgeit az egészséges testben. Ott lapul a perverz pénzemberek kínzókamráiban és a taxik utasfülkéiben, a parkok sötét zugaiban és az egyetem olvasólámpáinak fényein túl. Lovecraft Arkhamja együtt növekedett a látható Arkhammal és árnyai mára messzebbre nyúlnak el, mint valaha. Az ősi kultuszok bár hiába várták a millennium apokalipszisét, megerősödtek és kövére híztak áldozataik vérén, ahogy a mélyben tenyésző förtelem is berágta magát a város földjébe.
 
A korábbi Arkhamok nekem valahogy mindig kicsit laposnak és élettelennek, a város egyes részeinek bemutatása telefonkönyvszerűnek tűnt. Az Arkham Nownak sikerül orvosolnia az eddigi hiányosságokat élettel töltve meg a város neon fényeit és sötét árnyait. A random bolt és egyéb házgenerálási táblázat viszont már kicsit túlzás: ha egy városrészt érdekesebbé akar tenni az Őrző, nyugodtan helyezzen át egy-két személyt vagy helyet az adott városrészbe egy másik kerületből.
 
A város negyedei szinte hihetetlen részletességgel vannak kidolgozva a legapróbb pizzériáig – több mint 250 helyszín részletes leírásával és kalandötletekkel! -. A következő bemutatás a teljesség igénye nélkül készült, az egyes városrészek bemutatásában csak pár helyi pletykát és néhány jellegzetes épületet ragadtam ki:
 
 
Northside
“Nekem jutott eszembe az üres Chapman tanya a Meadow Hill mögött, ahol a földszintet rendeztük be műtőnek és laboratóriumnak, miután sötét függönyökkel elrejtettük éjféli tevékenységünk nyomait. Ez a ház minden úttól messze esett, egyetlen másik tanyáról sem lehetett látni, ez azonban még nem tette fölöslegessé az óvintézkedéseket, mert ha véletlenül arra vetődő éjszakai csavargók elkezdenek pletykálni különös fényekről, az katasztrofális hatással lehetett kísérleteinkre.”
H. P. Lovecraft: Herbert West az újraélesztő (1921-1922)
 
A könyv a város északkeleti részének a Northside-nak a leírásával kezdődik. Itt a korábbi 18. századi épületeket mára felváltották a kertes családi házak, igazi kisvárosi hangulatot kölcsönözve a kerületnek.
 
A várost északnyugatról a High Lanen lehet megközelíteni ahol most egy remek kis étterem működik, a ház specialitása a sütőtök: fantázianevén Keziah Kedvence. A régi Arkhamból változatlanul megmaradt a Kaszáló Domb, és a Hill Side temető, de az Appley ház helyén most a város első zsinagógája emelkedik, amelybe sok munkát ölt a helyi izraelita közösség az elmúlt 4 évben. Azt beszélik, hogy valamilyen furcsa okból nincs minden rendben az éjszakai istentiszteletekkel, ugyanis azokat – a rabbi minden igyekezete ellenére – alig látogatják az egyház tagjai. A lustán hömpölygő Miskatonic partján két szálloda, szabadidőközpont és egy színház várja a városba érkezőt. A W. High utcán álló Arkham Hotelből remek kilátás nyílik a városra és a folyóra, mégsem tudott akkora népszerűségre szert tenni, mint a Guardian Apartments, pedig ez az első épület, amely a vonatról leszállók szemébe tűnhet. A szállót korábban Tilden Arms Hotelnek hívták azonban az 1928-as tűzeset során teljesen kiégett és újjá kellett építeni. A második emeleti szobákat szinte soha adják ki, állítólag azért mert furcsa petróleumszag szokott terjengeni éjszakánként az emeleten.
 
 
Downtown
 
A belvárosban fekszik Arkham igazgatási és gazdasági központja és a régi épületeket itt kevésbé érintették a 20. század változásai, mint a város északkeleti részén.
 
A Peabody Evanue és az East Curwen utca sarkán áll a városi rendőrkapitányság. A kapitányság bemutatása az egyik olyan része a könyvnek ahol megmutatkozik a szerzők hihetetlen alapossága. Kiderül, hogy hányan dolgoznak az állomáson milyen beosztásban, milyen cellák vannak, a rendőrség mennyit tud a mítosz tevékenységéről és megkapjuk a rendőrkapitánytól kezdve a detektívek és az egyszerű közrendőrök statisztikáit, életrajzzal együtt. A rendőrőrstől egy sarokra a Mars utca 650. alatt található a Winckelman temetkezési vállalkozás. Az öreg Marshall Winckelmant már több esetben kérték arra, hogy hozzon helyre a holttesteken olyan sérüléseket, amelyeket valami furcsa állat okozhatott, de senki sem figyelt fel az évek során az öreg egyre űzöttebbé váló tekintetére, remegő kezére. Ő látta, hogy azokat a sebeket nem okozhatta semmilyen a környéken élő vadállat, és tudja, hogy valami vagy valaki évtizedek óta él szentségtelen táplálékon Arkham temetőiben.
 
 
Easttown
“A vén Ammi szerint az egész a meteorittal kezdődött. Az ezt megelőző időszakban – egészen, boszorkányperekig visszamenőleg – nem születtek vad legendák, s az emberek feleannyira se félték a nyugati vadont, mint azt a kis szigetet, ott a Miskatonic folyón, ahol némelyek egy, az indiánoknál is régebben ott lappangó, különös kőoltár körül imádták az ördögöt. Nem tartották gonosznak az erdőt, és nem rettegték a szürkületet, egészen a Különös Napokig.”
H. P. Lovecraft: Szín az Űrből 1927
 
Easttown amely valaha a város portugál eredetű lakosságának adott otthont mára a hispán és délkelet ázsiai bevándorlók otthona lett, és egyúttal Arkham egyik bűnözéssel legjobban fertőzött kerülete.
 
Aki illegális cuccok beszerzéséért érkezik ebbe a városrészbe és új a környéken, legjobb ha az Armitage utca 650. alatt Greg Mortont keresi, aki nemcsak elosztó, hanem információval is kereskedik azoknak akiket érdemesnek talál rá. A kerület másik végében a Noyen Street 753. alatt él John Smith feleségével Sarahval együtt. John anno kétes hírnévre tett szert Bostonban mint profi hipnotizőr aki a night-clubokban fellépve a hipnotizált alanyokat vicces vagy obszcén dogokra tudta rávenni a transz hatása alatt. Amikor Smithék beköltöztek a házba. az egyik szobába igen furcsa dolgokat találtak: falra erősített láncokat és egy halom véres női ruhát az egyik dobozban, de egyenlőre nem szóltak senkinek a dologról. A múlt héten azonban az egyik hipnotizőr próbánál Sarah hirtelen Beatriceként mutatkozott be majd egyre ingerültebbé vált, végül üvöltve elkezdte karmolni a saját arcát. John, azóta beszüntette az otthoni főpróbákat és egyre jobban érdeklődik a ház múltja iránt.
 
 
Merchant Section
“Ülőhelyünk, a sírkő nagyon kényelmes volt, és tudtam, hogy földhözragadt barátomat nem fogja zavarni a hátunk mögött a gyökerektől kínpadra vont téglafal mély hasadéka, sem a feneketlenül sötét árnyék, amellyel a düledező, kihalt, tizenhetedik századi ház választott el bennünket a legközelebbi kivilágított utcától. Ültünk a sötétben, a kihalt ház mellett azon a repedezett sírkövön, beszélgettünk a “megnevezhetetlenről”, és miután a barátom végzett a gúnyolódással, elmeséltem neki annak a történetnek a félelmetes bizonyítékát, amelyen ő a legtöbbet élcelődött. “
H. P. Lovecraft: A megnevezhetetlen 1923
 
A város régi kereskedelmi kerülete elvesztette hajdani fényét és számos épülete már dekádok óta üresen áll. Más részeibe azonban az olcsó bérletei árak, és a relatív közelség a belvároshoz sok kereskedőt vonzott, akik nem tudják megfizetni a többi városrész drága bérleti díjait.
 
A készítők ennek a városrésznek – amely a Miskatonic partján húzódik végig – szentelték a legnagyobb figyelmet. Itt van a város több száz éve rosszhírű szigete, ami a boszorkányok eltűnése óta sem teljesen elhagyatott. A Northboundary utca 188. alatt található a régi “megnevezhetetlen” ház amely iránt  után az utóbbi időben különös érdeklődést tanúsít az Arkhami Történeti Társaság. Az akasztott ember dombjának helyén egy kis tó ezüst tükre csillan, de a Ballard autószalon változatlanul ugyanott működik ahol 80 évvel ezelőtt megnyitották. A Main utca és a West utca sarkán áll a Wark Rádió Társaság. A Társaság a Kingsport-i átjátszóállomás felállítása, azaz 1930 óta üzemel Arkham saját rádiójaként, de ha vihar tombol Kingsportban az állomás igen érdekes hangokat és zörejeket produkál: az 1920-as években eltűnt hajók segélyhívásától kezdve az ismert világon túlról érkező üzenetekig.
 
 
Rivertown
 
Talán a Folyóváros Arkham legmultikulturálisabb negyede. Az ember felváltva hall orosz beszélgetést a boltokban és pergő görög diskurzust a buszmegállókban, de belefuthat írekbe, kelet-európaiakba, és francia-kanadaiakba is.
 
A készítők erre az apró negyedre fordították a legkevesebb figyelmet, de így is jópár folyómenti szórakozóhely akad, amelyet a nyomozók felkereshetnek, illetve itt bérelhetnek motorcsónakot ha valamilyen vízi-sportra támad kedvük. Az igazán vállalkozó kedvűek pedig felkereshetik a régi mészárszéket ahol állítólag az 1970-es évekig illegális bevándorlókat és hajléktalanokat gyilkolt le titokban a tulaj és adott el kutyaeledelnek.
 
 
Miskatonic University Campus
“Sosem járt városban azelőtt, de körül se pillantott, egyre az egyetemi negyedbe vezető utat kutatta. Mikor odaért a könyvtárhoz, megállás nélkül elhaladt a bejáratot vigyázó hatalmas fehér kutya mellett, s az eb természetellenes dühvel, ellenségességgel csaholt, vadul rángatta rövid láncát.”
H. P. Lovecraft: Rémület Dunwichban 1928
 
A hajdani egyetem campusa az évek során olyannyira kinőtte magát, hogy, mára a Boundary utcától egészen az S. Garrison utcáig húzódik és több tucatnyi épületet foglal magába. Sajnos a fejezet készítői valamilyen rejtélyes okból kihagyták a korábbi Arkham Unviledben megtalálható térképet, amely a könyvtár mind a 4 szintjét részletese bemutatta, de azért így is maradnak remek részek ebben a fejezetben is. A legapróbb részletességgel bemutatásra kerül az egyetem összes tanszéke és a több mint 22 egyetemi társasága -köztük a kiadványra jellemző módon egy szerepjátékos klub. Természetesen a mítosz árnyait is megismerhetjük: egyes tanszékeke vezetői olyan dolgok nyomára jutottak, amelyek jobb lettek volna ha örökre feledésben merülnek, és a Nekronomikon egyetemen őrzött példányának is valaki olyan férkőzött a közelébe akitől szegény Armitage professzor mindig is meg akarta óvni az ősi kötetet.
 
Nem tudom megállni, hogy ide ne idézzem az egyetem alatt húzódó labirintusrendszer egyik rejtélyét: The smell of a recently extinguished fire lingers in one random corner of the tunnels. Investigation shows that someone has tried to burn some books and papers. Examining one of the charred fragments reveals only the words “Sandy Petersen: majority of 1983 text & Lynn Willis: most of current text.” To what book or report these words can be attributed to remains
a mystery.”  Tisztelet a Nagy Öregeknek.
 
A kampusztól nyugatra fekszik a Pierce víztározó amelyet a 30-as években építettek és amely vizét sokan felelőssé tesznek a városban azóta jelentősen megnőtt születési rendellenességekért.
 
 
French Hill
“Tudta, hogy az egykori Boszorkányházban van a szobája – hiszen épp ezért vette bérbe. Essex megye levéltára sok feljegyzést őriz Keziah Mason peréről, kínzásokkal kicsikart vallomásáról a törvényszék előtt, mely utóbbi egészen eszeveszett elragadtatást lobbantott Gilmanben.”
H. P. Lovecraft: Álmok a Boszorkányházban 1932
 
Megint egy olyan területe a városnak, amely szinte érintetlenül vészelte át a XX. századi változásokat és mai is számos művész választotta lakhelyéül azért, hogy tanulmányozhassa az “eredeti gyarmati vidék” örökségét.
 
Itt fekszik az öreg arkhami temető, amelyhez a legtöbb ősi történet kapcsolódik az arkhami “farkasemberekről”, és az újonnan épült ház az East Pickman utca 197. alatt, amely az eredeti 1931-ben lerombolt ház tervei szerint épült újjá és olyan sikert aratott a közönség körében, hogy már számos igen kedvező vételi ajánlatot is kapott. De itt található az egyetemisták által látogatott Srub-a-Drub 0-24 órás mosoda, amely kétes ügyletek helyszínéül szolgál, és a No Fat Chiks Chiken House amely Arkham legjobb csirkés étterme.
 
 
Uptown
“Ekkor belépett a pagonyban levő különös barlangba, az ijesztő “kígyóverembe”, amelyet a helyiek is elkerültek, Benijah pedig nem győzte inteni tőle. …. A fiú szokása szerint bemászott, a konyhából csent gyufával világítva, és önmaga előtt is érthetetlen buzgalommal araszolt végig az utolsó hasadékban. Nem tudta volna megmondani, miért közeledik a túlsó falhoz olyan magabiztosan, vagy hogy miért húzza elő ösztönszerűen a nagy ezüstkulcsot.”
H. P. Lovecraft: Az ezüstkulcs 1926
 
Arkham külvárosa olyan bérleti díjakkal és lakásárakkal, amelyeket csak a leggazdagabbak engedhetnek meg maguknak. Számos házat kerítés és riasztórendszer véd a külső behatolóktól, nem is beszélve a néhol feltűnő kültéri kameráktól és házőrző kutyákról. A várostól délnyugatra található Arkham ipari parkja és számos golfpálya, amelyek közül az egyiken fekszik Goody Flower érintetlenül meghagyott házikója.
 
A város felsőközéposztály által lakott negyedében áll a West High utcában az Arkham Club, amelynek tagjai között a város legbefolyásosabb személyeit találhatjuk, és ha a nyomozók egyszer bejutnak ezekbe a körökbe, akkor szinte minden kapu megnyílhat előttük a városban. Itt van a Whitechappel Terasz amely a város legjobb öregotthona 24 órás nővéri felügyelettel. Azonban a jóléttől és gazdagságtól kövérre hízott negyed pincéiben számos titok lapul, amelyet gazdáik őrökre el akarnak rejteni a kíváncsi szemek elől. (A fejezetet elolvasva kiderül, hogy a tengerentúl tényleg utálják azokat, akiket nem érintett meg a gazdasági világválság)
 
 
Lower Southside
 
Ebben a kerületben él Arkham ázsiai lakosságának nagy része, és a környék elég rossz hírnévre tett szert az elmúlt öt évbe egyre növekvő számú bűncselekmény miatt.
 
Itt működik a Larkin intézet ahol 2 pszichiáter és 5 pszichológus várja a borzalmaktól megviselt nyomozókat. A leg lelkiismeretesebb és legjobb köztük Martin Werner, aki ha megismeri azokat a borzalmakat, amikkel a nyomozók szembesültek, kiemelt páciensként fogja kezelni őket … egy jövőbeni publikáció reményében. A kerületben található a rég elhagyott Szent Szív templom és az Amara Szeme társaság. A fenti okkult társaságtól – amely már az 1920-as években is temérdek mítosz könyvel rendelkezett, és sikeresen rombolta a mesék hangulatát – valamilyen számomra ismeretlen okból most sem sikerült megszabadulniuk a szerzőknek. Nem tudom, hogy a többi őrző, hogy van vele, de nekem a hajam is égnek áll egy olyan délutáni klubtól ahova a nyomozók besétálva nyugodtan leemelhetik a polcról a Sussexi kéziratot, vagy a Liber Ivonist.
 
Összességében ez a negyed sikerült a legeredetibb hangulatúra, de itt is van jópár inkább vicces mint borzongató helyszín. Nekem személyes kedvencem az illegális plasztikai sebészet, amelyet egy műkedvelő kínai házaspár üzemeltet a South French Hill utcában.
 
 
A könyv a városrészek leírásán kívül még három kalandmodult is tartalmazz, lássuk hát őket:
 
Az első kaland a Magányos Szívek Íze a Legfinomabb egy jellegzetes Arkham-i történet. Az emberek és a ghoulok világának találkozása egy érdekes családi idillt eredményez, amely a nyomozók beavatkozása nélkül számos ártatlan ember halálát fogja okozni.
 
A második kaland az Elveszve Egy Könyvben rendhagyó ellenféllel állítja szembe a nyomozókat, akik egy gyerekkori barátjuk megmagyarázhatatlan bűncselekményei után kutatnak és közben egyre mélyebbre jutnak Arkham rejtélyei között. A kaland tényleg formabontó az ellenfél szempontjából, ezért még a tapasztalt játékosoknak is sok meglepetést okozhat, bár a modul nem kötődik szorosabban a kisváros egyik nagyobb titkához sem.
 
Az Azt Tettem Amit a Szűz Parancsolt, egy jellegzetes sztereotípiára építő modul, amely sem különösebb agymunkát, sem jelentősebb szerepjátékot nem kíván meg a játékosoktól, kivéve abban az esetben ha fanatikus katolikus nyomozókat alakítanak. Egyszerű tucatmunka fantázia nélkül.
 
A kalandok közül csak a leghosszabb középső csillantja fel az eredetiség szikráját, és sajnos látszik, hogy a másik két modul kidolgozásába csak minimális erőfeszítéseket fektettek. Ahhoz a tényhez pedig, hogy minden modulban milyen jelentős szerepet kap a szexualitás szerintem Freud bácsinak is lenne pár szava.
 
Az ismertető elején említettem, hogy a kiadvány egy amatőr munka minden erényét és hibáját magában hordozza. Bevallom, hogy első olvasásra nagyon pozitív benyomást tett rám a könyv, de a második és harmadik átböngészés után szinte teljesen eltűnt a lelkesedésem. Bár az egyes házak aprólékos, eredeti, minden részletre kiterjedő bemutatása, az Escape from Innsmouth-ot idézi, de ezt az érzést szinte teljesen tönkreteszi, hogy szinte minden utcára jut egy fantasy antikvárium, képregény, akciófigura bolt, vagy egy szerepjátékklub. Összességébe a kiadvány inkább egy hangulatos kis geek falunak festi le a kisvárost, mint az ódon titkok lakhelyének, és bár ez otthonos érzést kölcsönöz az olvasónak, teljesen tönkrevágja azt a borongós hangulatot, amelyet fel kéne idéznie a kiegészítőnek.
 
 
 
A KÖVETKEZŐ RÉSZ SZÁMOS SPOILERT TARTALMAZ EZÉRT HA JÁTÉKOS VAGY NE RONTSD EL A SAJÁT SZÓRAKOZÁSOD ÉS NE OLVASD TOVÁBB!
 
 
A kiadvány szerint két nagyobb a mítoszhoz kapcsolódó szervezet is működik Arkhamban: a ghoulok és Keziah Manson boszorkánykultusza.
 
A ghoulok akik több évszázaddal ezelőtt érkeztek Arkhamba mostanra birtokba vették a legtöbb temetőt, és járataik egészen Dunwichig húzódnak. Bár a könyv jónéhány példát hoz a városból olyan személyekre, akik sejtenek valamit a létezésükről, netán kapcsolatban is állnak velük, bennem azért erős hiányérzet maradt a fenti részekkel kapcsolatban. Egy a ghoulok járatait, azok kiterjedését bemutató rész nyugodtan elfért volna a kiadványban, mondjuk az egyik felesleges modul helyett. Itt nem feltétlenül egy Fatal expereiments: The lurker in he crypt-hez, vagy a Return to Dunwichez hasonló részletes járatrendszerre gondolok, hanem egy olyan térképre, amely tartalmazza, hogy merre vannak az alagútrendszer kijáratai, mely házak, pincék kapcsolódnak hozzá. Bemutatásra kerül az a két személy: egy bankigazgató és egy taxis is, akik aktív ghoul ügynökként tevékenykednek a városban, de a korábbi Delta Green kiadványokban felvetett ötletek – a modern környezetben szereplő ghoulokról – például nem kerülnek felhasználásra, amit én szintén hiányoltam.
 
Az igazi szívfájdalom viszont a boszorkánykörben rejlő lehetőségek kihagyása. A szerzők szerint annyi bemutatás bővel elegendő a fenti szektáról ha kijelentik, hogy a boszorkánykör nem oszlott fel, leírják az egyes tagok értékeit, ha szerencsénk van 3-5 sornyi résszel a motivációikról és itt a vége fuss el véle. Nem kerül bemutatásra a kultusz tagjainak belső kapcsolatai, és a nagy részüknél háttérben marad a motivációjuk is. Nem tudunk meg semmit a kultusz működéséről, arról, hogy a tagok miként tartják egymással a kapcsolatot, hogy a mi a kultusz célja és hogyan tüntetik el maguk után a nyomokat. Összességében ez a rész sem tud több lenni, mint néhány gyorsan ceruzavonással felrajzolt vázlat, amelyet az őrzőnek kell élettel és színekkel megtöltenie.
 
Másrészt a kiadvány egyáltalán nem használja ki azt ami szerintem Arkham legnagyobb erőssége: a részletesen és alaposan kidolgozott háttér egy hosszú kalandfüzérhez. Én valahogy azt vártam volna, hogy a szerzők élnek azzal a lehetőséggel, hogy Arkhamot tartós játékhelyszínné tegyék, amely több évre ellátná mesélnivalóval a lelkes őrzőket, és magához tudná láncolni a nyomozókat.
 
(Nem tudom megállni, hogy meg ne említsem, hogy milyen kalandötlet jutott szembe – a miután részletesen átolvastam a boszorkánykultuszról szóló részt, úgyhogy előre is elnézést kérek mindenkitől a következő bekezdésért:
 
Egy idős úriember aki a nyugdíjas klub oszlopos tagja, egy reggel arról kap hírt, hogy imádott legkisebb lányunokája nyomtalanul eltűnt. A lesújtott szülők fél év után feladják a keresést, de a nagyapa nem nyugszik bele a kislány elvesztésébe és saját szakállára folytatja a kutatást. Hamarosan kideríti, hogy az utóbbi 25 évben az ismertté váltaknál sokall több gyermekrablás, eltűnés történt, és egy viharos estén a klub tagjai elé tárja a megszerzett információkat. Ezután az öregek felelevenítve régi kapcsolataikat, és kihasználva az emberek közvetlenségét,- ha például egy kedves idős hölgy elegyedik velük beszélgetésbe – együtt nyomoznak tovább és hamarosan a gyanú a város lakosainak egy jól körülhatárolható csoportjára terelődik. Amikor pedig az öregúr nyomtalanul eltűnik, cselekvésre szánják el magukat. Miss Padington a város legcserfesebb vénlánya betér a fegyverüzletbe és vásárol magának egy kis revolvert a “csavargó huligánok ellen, akik már a kertjébe is bemásztak” Mr. Black szeretné nyugdíjas éveiben újrakezdeni a méhészkedést ezért egy nagyobb adag arzént szerez be a helyi patikában, Mr. Ballard pedig kölcsönkéri a fiától néhány új rendszámra váró használt kocsi kulcsát, hogy “tegyen velük egy kört a hétvégi farmon a régi idők emlékére”. És a közvetlen konfrontáció a kultistákkal kezdetét veszi…
 
Hiába no, a Vaskabátok eléggé kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem)
 
Mivel – hogy stílszerű legyek – sikerült iszamos mancsaimat rátenni egy 1992-es Escape from Innsmouth-ra ha sikerül befejeznem az Orient Expressből elvállat részek fordítását, akkor a következő ismertető, amivel szeretnék jelentkezni a fenti kiegészítőt fogja bemutatni. Előrebocsátanám, hogy Bolch megállapítása miszerint: Nagyon ritkán fordul csak elő, hogy az ember átlapoz egy CoC kiegészítőt, és azonnal – elolvasás nélkül – érzi, hogy remekművel van dolga” teljes mértékben megállja a helyét, a legjobb Cthulhu kiadványok toplistáján nálam vitathatatlanul az Escape from Innsmouth áll az első helyen.
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához