LFG.HU

HammerTimeCafe
freelancer
RPG mesélőknekCimkek
Az alábbiakban pár CoC kalandmodul ötletet teszek közzé.  Jómagam a Mítoszfüggetlen modulok híve vagyok, de természetesen azok számára is kínálok megoldási lehetőséget, akik azt kedvelik.   A sztorivázlatok az 1990-es érában játszódnak, de kis alakítgatással bármely másik korba átültethetőek.
Jó szórakozást kívánok.
 (Örömmel veszem, ha valaki egy ötletemet felhasználva ír egy modult, amennyiben nem az anyagi haszonszerzés motiválja.)
 
Blueberry Hill
 
Blueberry Hill sáros, vidéki község, százötven lakossal, és összesen két családnévvel. Még a térképekre sem teszik fel, de ezen nincs mit csodálkozni: a helyiek sosem hajtottak végre nagy dolgokat, és istenigazából senkinek sem hiányoznának, ha egyik napról a másikra mind eltűnnének. Szerény megélhetésüket földműveléssel, állattartással és egy átutazók számára fenntartott benzinkúttal , valamint egy kicsiny panzióval biztosítják. A nyomozók épp úton vannak valahova, de balszerencséjükre pont ezen a lepratelepen robban le a kocsijuk. Négy napig kell kihúzniuk: Jedediah Smith helyi ezermester szerint ennyi időbe telik, amíg kijavítják a járgányukban (az ő szóhasználatában: csuda modern masinában) keletkezett hibákat. Ez a több mint fél hét nem ígérkezik kéjutazásnak: a helyiek vagy szóba sem állnak velük, vagy kifejezetten ellenségesek.
 
1: Blueberry Hill lakói bizalmatlanságuk, modortalanságuk, és komoly xenophóbiájuk ellenére a maguk módján becsületes népek, viszont van egy titkuk, amiről soha, senkinek sem beszélnek: szinte valamennyi házban él legalább egy torzszülött. Talán a víz a ludas, esetleg a beltenyészet, netán katonai kísérletek, vagy egy ősi átok, egy a lényeg: öt helybéliből egy mindössze egy értelmesebb kutya képességeivel bír, ámde szűkebb és tágabb értelemben vett családjukhoz roppant hűséges mutáns, torz, deformált külsővel, és komoly fizikai erővel. A helyiek igyekeznek őket elzárni a nyomozók elől, de mivel nincs komoly gyakorlatuk az ilyesmiben, nem nehéz észrevenni, hogy valamit nagyon titkolnak, ráadásul, nincs kizárva, hogy az egyik lény esetleg elszabadul, és így a nyomozók is megláthatják. Ha nem kérdezősködnek, négy unalmas nap elé néznek, de ha kutakodnának, a helyiek nem fognak finomkodni, bár sose ölnének embert, csak végszükség esetén.
 
2: Ha a nyomozók nem szellemi fogyatékosok, vagy döntenek úgy, hogy a négy napot `átugorják` és ki sem mozdulnak a szobájukból, csak az esetlegesen náluk lévő élelmiszert fogyasztva, fel fog nekik tűnni, hogy valami nincs rendben. Az árak kabaréba illenek, az egyetlen bolt kínálata nagyanyjuk-korabeli, jó eséllyel azóta megszűnt márkákból áll, a helyieknek tippjük sincs, mi az a televízió, egyetlen szállal sem kötődnek a modern élethez, egyszóval, úgy tűnik, mintha hetven-nyolcvan évet utaztak volna vissza az időben. Blueberry Hill-en átok ül: a helyiek számára minden nap 1925 március tizennegyedike. Tizenkét helyi férfi, - Jedediah vezetésével – megtámadott egy átutazó szeszcsempészt, és a bűntársait, mert a férfi kérkedett a vagyonával. Iszonyatos csata volt: ugyan az összes szeszcsempészt megölték, de a falusiak közül is sokan kaptak golyót. A csempészfőnök a Rézfogúként ismert Clarence Little, egy színesbőrű, délről érkezett nagyvárosi gengszter, aki a vudu hit követője, egyfajta pap volt. Mielőtt megölték, képes volt megátkozni a várost: újra és újra át kell élniük azt a napot, ameddig valaki meg nem töri a varázslatot, vagy rá nem veszi őket, hogy engedjék tovább. A varázslat a nyomozókra is hat, annyi változtatással, hogy ők emlékeznek a már megtörtént eseményekre – viszont a várost nem tudják két mérföldnél jobban elhagyni, ott mint ha falba ütköznének. A nyomozók érdeke, hogy minél előbb találjanak valami megoldást, ugyanis, egyfelől, mert a lövöldözésben ők is meghalhatnak, és bár másnap feltámadnak, az élmények hatására eszüket veszthetik, másfelől, a helyiek nem akarnak szemtanúkat – így minden estéjük azzal telhet, hogy az ölésre kész falusiak elől menekülnek.                                          
 
3: A közösség ártalmatlan, ugyanakkor sajátos vallási szabályok szerint élnek, amikről soha, senkinek sem beszélnek, és minden erejükkel titkolják. Természethívők, (Mítoszközpontú partiknál Shub-Niggurath sajátos elveket valló követői) az örök körforgást hirdetik. A kultusz része, hogy az öreg, magatehetetlen, vagy szenvedő embereket ha kérik, fájdalommentesen `átsegítik` a túlvilágra, illetve, hogy amilyen gyakran csak tehetik, állatokat áldoznak, vagy saját vérüket öntik a földre. Ugyanakkor, le kell szögezni: nem gyilkosok, nem áldoznak embert, és pláne nem tervezik azt, hogy végeznek a nyomozókkal. Mondani sem kell, csinos kis félreértés lehet abból, hogy ha a lényegében `csapdába esett` külvilágtól elvágott nyomozók kiszúrják, hogy egyesek a csuklójukat vagdossák – vagy éppen a falucska valamelyik öregjének a torkát…
 
4: Blueberry Hill ideális hely egy drogkartellnek az Államokba csempészett anyag pihentetésére: Jedediah csinos mellékest keres azért, hogy a pajtájában tárolja a kokaint. A férfi inkább műveletlen, mintsem ostoba: nem fog egyből arra gondolni, hogy a nyomozók a kábítószer miatt vannak itt, de ha sokat akadékoskodnak, esetleg fel akarják deríteni a várost, komoly bajba kerülhetnek.
 
 
White Lake
 
Andrew Owen racionális, két lábbal a földön álló, ugyanakkor, távolról sem ostoba ember: egy síparadicsom, White Lake sherrifje immár tizenhat éve. A város eddigi legkomolyabb bűnténye egy, a legbénább bűnözőket bemutató műsorba is bekerülő, bolti rablás volt, így a helyieket sokként érte a hír, hogy az egyik apartmanban három, különböző korú és nemű ember holttestére bukkant a tulajdonos. Owen, életében először úgy döntött – a város vezetőinek hallgatólagos támogatásával – hogy külső szakembereket von be a nyomozásba, ugyanis ez nem közönséges gyilkosságnak tűnik. (a holttestekkel kapcsolatos furcsaságok minden modulötletben mások, azokat lásd lentebb). A fent említett szakemberek nem mások, mint a nyomozók.
 
1: A holttestekben alig maradt vér, a nyakukon, a kezükön, és a nők esetén, a mellükön pedig harapások vannak. A nyomozók alighanem azonnal vámpírokra gondolnak, holott a helyzet némileg összetettebb. A házat valóban vámpírok bérelték, a meggyilkoltak az ő szolgáik voltak. Azonban, nem uraik untak rájuk. A gyilkosuk – aki kivéreztette őket, és aki végzett a vámpírokkal is, akiknek hamvait szétszórta a lakásban – egy Fred Miller nevű sorozatgyilkos. Miller afféle vándormadár: évek óta járja Amerikát, az útját mindenhol hullák szegélyezik. Jelenlegi vadászterülete White Lake, és környéke: kényelmes állása van a város legnagyobb bárjában, a Frostyban humoristaként és zongoristaként. Pár éve egy vámpír őt nézte ki vacsorának, azonban, Millernek szerencséje volt, és ő tudott végezni a lénnyel. Azóta mindkét fajta vadászik: komoly felszerelése, és a lényekkel kapcsolatos tudása van. Tudja, hogy a városka vendégei közt jó eséllyel akadnak még vérszívók, és feltett szándéka, hogy végez velük. Megjegyzendő, Miller nem vámpírölő hős, hanem pszichopata: ameddig nem bukkan rá a vámpírokra, különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül öl meg másokat is, főként mérgekkel, és balesetnek álcázott módszerekkel.
 
2: Az áldozatokat egy különös vésetekkel teli kőlapon találták meg, és a halál oka minden kétséget kizáróan jóformán elképzelhetetlen hideget feltételező fagyási sérülés. Ha a nyomozók alaposabban megvizsgálják a kőlapot, egy, az eszkimókhoz köthető legendakörhöz juthatnak el: a jelekkel Ithaqa, a Mérhetetlen Vén idézhető meg: az áldozatokat a vésetre kell helyezni, és elkántálni a megfelelő szavakat. Az áldozatoknak esélye sincs: a földön természetes körülmények közt nem mérhető hideg végez velük. White Lake lakói közül páran a Wendigo kultuszának hívei: mivel a csillagok állása most kedvező, mindent megtesznek, hogy megidézhessék urukat. Még két, kisebb áldozattal fognak próbálkozni, majd ha ezek nem járnak eredménnyel, bevetik a végső tervüket: az éj leple alatt vékony, alig látható vonalakkal televésik a Frosty táncparkettjét, és amikor a táncosok száma eléri az ötvenet, megkezdik a rituálét.
 
3: A `holtestek` legfeljebb orvosi értelemben halottak: a bomlás jelei mutatkoznak rajtuk, nincs pulzusuk, nem lélegeznek – ámde valahogy mégis élnek, és agresszívak: a sherrifnek és az embereinek be kellett őket zárniuk a házba, eközben azonban az egyik beosztottját megharapták. Owen mindezt telefonon keresztül nem meri elmondani a nyomozóknak, csak utalgat rá. A nyomozók legkorábban két nap múlva érhetnek oda: eddigre a város jó része már élőhalott. Akár el is menekülhetnének – ha a megérkezésük után nem sokkal nem törne ki az évszázad hóvihara. Nincs más lehetőségük: túl kell élniük a hideget, és az élőholtak támadását. Hogy egy vírus, a felelős, vagy egy kultista keze van a dologban, azt a nyomozóknak kell kideríteniük…
 
 
 
Puhafedelű
 
Kirk Rieder egy populista témaválasztásai miatt népszerű író: olcsó, hibáktól hemzsegő, de fiatalos stílusa, és egyszerű nyelvezete miatt jól fogyó könyveivel jól keres. Új írása, ami egy víz alatt élő civilizációról szól, nagy sikernek örvend, azonban öröme nem lehet felhőtlen. Rieder könyvének megjelenésével egyidőben gyilkosságsorozat vette kezdetét: A Tengerparti Fojtogatónak keresztelt tettes magányos úszókat, részeg bulizókat, és hasonszőrűeket gyilkol meg. A férfi nem tud szabadulni a gondolattól, hogy új könyve, és a gyilkosságok között összefüggés van. A nyomozók dolga, hogy bizonyítékot szerezzenek, így van e, vagy sem.
 
1: Rieder nem volt őszinte a nyomozókkal: nagyon is jól tudja, hogy ki a Tengerparti Fojtogató, mert ő pénzeli. A nő – mert hogy nőről van szó – neve Helen Wright. Profi gyilkos, akinek ezután az lesz a dolga, hogy valami vízhez köthető módszerrel megölje a nyomozókat. Rieder tudja, hogy ha ezután a bulvársajtóhoz fordul, a könyv eladásai jelentősen megugranak. Wright nem feltétlenül akarja egyszerre, egy helyen megölni az összes nyomozót: épp ellenkezőleg, lehetőség szerint egyesével próbálja őket elintézni.
 
2: A könyv jelentős része jól megírt ostobaság, amit neten terjedő lánclevelek, fantasy regények, már elfeledett, low-budget horrorfilmek és hasonló `források` alapján írt, azonban, van benne egy tökéletesen működő módszer a Mélységlakók megidézésére. Egy George Manrda nevű tizenéves - Rieder rajongói klubjának egyik alelnöke, egocentrikus, nagypofájú ember – a módszert használva megidézett egy lényt. Mandra beleőrült a rituáléba. Jelenleg elmeorvosi kezelés alatt áll, tehát az elűzést nem tudta végrehajtani, így a lény, mivel nem bocsátották el, a part menti vizeknél marad. Ha valaki meglátja, végez vele. A lényt meg lehet gyilkolni, az egyetlen probléma ezzel az, hogy utána nem sokkal egy másik Mélységlakó esik a varázslat béklyójába. Az egyetlen mód, hogy véget érjenek a gyilkosságok, hogy ha Mandra elvégzi a megfelelő rituálét – azonban ehhez meg kell szöktetniük, és mivel zavarodott elmebeteg, és amúgy is, nehezen kezelhető személyiség, apróbb gondokba ütközhet, hogy engedelmeskedjen.   
 
3: A könyv és a gyilkosságok közt nincs összefüggés – nem is lehetne, mert a Tengerparti Fojtogató kitaláció, egy Wally Milton nevű bulvárújságíró agyszüleménye. Ha alaposabban utánanéznek, kiderül, hogy valami nem tiszta: a halálesetek egy kivételével vízbefulladások, az egyetlen kivételnél pedig le is tartóztatták a tettest, csak ezt éppen nem írták meg. Milton több halottkémet is megvesztegetett, így a `gyilkos` mindaddig `aratni fog`, ameddig valahogy rá nem veszik Miltont, hogy ne keltsen fölösleges pánikot – el lehet képzelni, hogy egy bulvárpatkányt mennyire lesz könnyű meggyőzni, hogy az eladást az egekbe emelő sztorit dobja…
 
4: A gyilkosságok mögött Dagon kultistái állnak. Az áldozatokkal istenüknek hódolnak, ha pedig túl forró lesz a talpuk alatt a talaj, még végeznek Riederrel, - ugyanis, bár a férfi könyve jórészt zagyvaság, pár, meglepően pontos információt is közöl a kultuszról, aminek a tagok nem örülnek – és az egészet egy eszelősre kenik, akit bűnbaknak használnak. Már ha a nyomozók közbe nem lépnek…
 
 
Snuff. Com
 
Új, bizarr webes őrület van kibontakozóban: a Snuff.Com alighanem az egyik legnagyobb vitát kiváltó honlap, és a róla szóló hírverésnél csak a látogatottsága nagyobb. Egy egyszeri, tizenöt dolláros tagságiért bárki tag lehet, és korlátlanul tölthet le filmeket az oldalról. Valamennyi `alkotás` gyengécske, igénytelen pornófilmként indul, de rövid időn belül úgynevezett `ölős` vagy `snuff` filmbe csap át: a szereplőket egy maszkos-köpenyes férfi egyenként meggyilkolja. Változatos módszereket használ, de az utolsó halálraítélt sorsa mindig ugyanaz: lemészárolja egy drágakövekkel díszített, görbe tőrrel. A nyomozókat Sam Warrick, egy városi legendákkal foglalkozó kutató bízza meg azzal, hogy derítsék ki, ki vagy kik állnak az oldal mögött.
 
1: A filmek mindegyike közönséges, számítógépes effektekkel manipulált hamisítvány, ámde igen profik: szinte lehetetlen észrevenni, hogy átverés az egész (a számítógéphasználattal és az anatómiával összefüggő képességeknek egyaránt 90% fölött kell lenniük) . Az oldalt egy Lyle Stevens nevű pornóproducer üzemelteti, aki csinos hasznot zsebel be, és nem fog habozni minden rendelkezésére álló eszközt bevetni, hogy a nyomozók letegyenek a nyomozásról. Stevensnek kapcsolatai vannak a helyi alvilággal: eleinte csak verőlegényeket, majd bérgyilkosokat is a játékosokra küldhet. Megjegyezdő, hogy egy paranoiásabb, sok rémségen átesett játékosok könnyedén azt hihetik, hogy valami szentségtelen szektára bukkantak, és emiatt nem bánnak kesztyűs kézzel az eleinte tényleg inkább csak fenyegetőző, mint erőszakos gengszterekkel- ám az ilyesmi nagyon káros lehet az egészségre…
 
2: Daniel Oakville a legtöbbek szemében átlagembernek tűnik: közepesnél valamivel jobb állás egy elektronikai multinál, csinos, ámde jelzáloggal terhelt ház, és a hosszútávú párkapcsolatok hiányától eltekintve kiegyensúlyozott magánélet. Ám ez csak a látszat: Oakville átlagon fölüli szellemi képességekkel bír, de úgy-ahogy karban tartott mentális betegségei – amiket a vállalat pszichológusa elől el tudott titkolni- miatt sosem vitte olyan sokra, mint azt a képességei indokolttá tették volna. Ez végtelenül frusztrálta, bár nem mutatta ki: tudta, hogy ha egyszer alaposabban kivizsgálják, nem menekül a gyógyszeres kezeléstől, vagy a bolondok házától, ámde saját kiemelkedettségét is bizonyítani akarja: így jött létre a snuff.com. A módszere mindig ugyanaz: 2-6 férfit és nőt hajt fel hirdetéseken keresztül pornóforgatásra, majd elcsalja őket egy raktárhelységbe, és a feszültségoldóként körbekínált alkoholba kevert kábító hatású anyaggal kiüti őket, utána akcióba lép. A nyomozók egyetlen esélye hogy elkapják, ha maguk is jelentkeznek egy forgatásra, és valahogy túlélik azt: Oakville ez alkalommal ugyanis különleges, az eddigiektől eltérő műsort tervez: egy, az ötvenes években épült, bekamerázott óvóhelyen fog vadászni a kiszemeltekre. Ugyan lesz nála egy pisztoly, de inkább kedvenc késére, és ügyesen elhelyezett, lassú halált okozó csapdáira hagyatkozik, csak végszükség esetén húzza meg a ravaszt.
 
3: A nyomozók számára ismerős lehet a kés formája: a Nyarlathotep (kevésbé Mítoszközpontú partiknál a Sátán) számára bemutatott áldozatoknál használt szakrális tőrre hasonlítanak. Az elkövetők (mert többen vannak) Nyarlathotep / a Sátán követői, akik az áldozatokért cserébe varázslatokat kapnak, de ezért szörnyű árat fizetnek: testük egyre jobban eltorzul, és fizikai fájdalmat okoz nekik, ha huzamosabb időn keresztül nem onthatják valaki vérét.
 
 
Légió
 
A nyomozók egy közeli ismerőse – személye a mesélőre van bízva, az egyetlen fontos dolog, hogy szintén van köze az okkult dolgokhoz – felhívja az egyiküket. A beszélgetés zavaros, töredékes, azonban a Bibliában szereplő Jézus által kiűzött démon, Légió története köré csoportosulnak a gondolatok. Ha megpróbálnak a nyomára bukkanni, kiderül, hogy jó ideje nyoma veszett: eltűnése előtt egy komoly ügyön dolgozott, amiről azonban senkinek sem beszélt. Az egyetlen nyom, amin elindulhatnak, a város, ahonnan a hívást indították, valamint a telefonszám.
 
1: Az ismerős Mi-Gók után nyomozott, akik elkapták, és egy kísérletnek vetették alá. Az agyába megannyi, korábban elrabolt áldozatuk személyiségét ültették,majd szabadon engedték, és kémeik útján figyelik, hogyan tud életben maradni. A hajléktalanként élő, zavarodott férfi jóformán óránként más-más személyiséggel bír, így eltérő módon viselkedik. Ha megtalálják, és próbálnak rajta segíteni, a nyomozók könnyen a Mi-Gók áldozatai lehetnek. A lények titkos laborjukban még számos, `programozás` előtt álló áldozatot tartanak, az ő megmentésükkel keresztül húzhatják a tervüket.
 
2: Az ismerős egyszerűen megtébolyodott az élete során látott rémségektől, és tévképzetei vannak. Ha bármi olyat lát, amit természetfelettinek gondolhat, megpróbál ellene tenni – kedvenc duplacsövű puskájával..
 
3: Az ismerős nem véletlenül beszélt zagyván - ha egymás után többször is mellkason szúrnak egy késsel, az ritkán tud összefüggően gondolatokat megfogalmazni. Az ismerős egy, a Bibliában szereplő Légiót (Mítoszközpontú partiknál a lény lehet Nyarlathotep egyik avatárja) imádó kultuszra bukkant. A tagok nem tekinthetőek önálló személyiségnek, egyfajta kollektív tudatuk van, amit elsősorban a szekta vezetője irányít. Mivel az ismerős nem volt hajlandó elfogadni a `kegyet` hogy egybe olvadjon társaival, azok meggyilkolták. A nyomozók megtalálhatják a férfi feljegyzéseit, és így a kultuszt is felszámolhatják.
 
 

A szerző más irásai

[ további írásai]
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
 

» Ugrás a fórumtémához