LFG.HU

Hodossy Anna
szerepjátékrólCimkek

Nemreg volt szo a szerepjatek szemelyisegformalo erejerol. Bar
megoszlottak a velemenyek a jelensegrol, most egy jatek kapcsan
erdekes dolgra bukkantam.

Egy fiatal srac kezdett el jatszani nalunk (most elsos az egyetemen).
Jol jatszik, szellemes, bar kisse meg kiforratlan. Az elso jatek utan
az osszekoto reszben nemi maganakciokat bonyolitott, melyek torvenybe
utkoztek, es lebukott. Mikor felelossegre vontak, akkor erdekes dolog
tortent. Kb. ugy reagalta le a dolgot, hogy jol van no, elkovettem,
nem kellett volne, bocsnatot kerek. Aztan nagyon csodalkozott, hogy ez
nem eleg, es nemileg osszekulonboztek a meselovel.
Eloszor nem ertettuk, mi baja, aztan rajottem. Meg gyerek, noha
betoltotte a 18 evet. Most kerult el otthonrol, eddig elegge puha
kalitkaja volt.
Szoval meg nem tanulta meg viselni a cűtetteinek a kovetkezmenyeit.
Ekkor jottem ra, hogy ez lehet a szerepjatek egyik nagy elonye. Ebben
a mesterseges kornyezetben komolyabb karosodasok nelkul lehet
megtanulni a felnott viselkedes szabalyait. Az jatekos, aki gyakran
meg gyerek, keszit egy karaktert, aki felnott, onallo, es felelos a
sajat cselekedeteiert, es sorsaert.
Persze ahhoz, hogy valoban megjelenjen ez a szemlyisegformalo ero a
jatekban megfelelo meselo kell.


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.