LFG.HU

ismeretlen
szerepjátékrólCimkek

1999. augusztus 22.

Fiatalok kérdezik: veszélyesek-e a szerepjátékok?

“A képzelet határ nélkül szárnyalhat. Egyszer mágus
vagy, máskor pedig harcos. Tetszés szerint különféle szerepeket ölthetsz magadra.
Nincsenek korlátok` (Kristóf).

`VÁLJ azzá, ami az életben nem lehetsz.` Egy folyóirat ezt a
jelmondatot idézte, amikor egy népszerű fantáziajátékról készített ismertetőt.
Több millió fiatalra nagyon csábítólag hat, hogy elmeneküljön a szerepjátékok
képzeletvilágába. De pontosan mik is azok a szerepjátékok? A Jeux de róle
című könyv szerint `egy küldetés vagy kutatás kedvéért minden játékos egy legendás
személy bőrébe bújik, és felkészül arra, hogy kalandokat fog átélni a képzeletvilágban”.
A játék célja az eljátszott személy egyéniségének a megformálása, a küldetés
elvégzéséhez szükséges tapasztalat, pénz, fegyver vagy mágikus erő megszerzésével.

A szerepjátékok az 1970-es években váltak népszerűvé a Dungeons
and Dragons című (Lásd az Ébredjetek! 1982. március 22-i angol számának a 26.
és 27. oldalát!) játékkal. Azóta e játékok forgalmazása már több millió dolláros
üzletté nőtte ki magát. Ezek közé a játékok közé tartoznak a társasjátékok,
kártyajátékok, “kaland, játék, kockázat” könyvek, számítógépes játékok,
sőt az élő szerepjátékok is, amelyekben a résztvevők eljátsszák a a kalandokat.
A jelek szerint hatmilliónál is több rendszeres játékos van az Egyesült Államokban,
és több százezer Európában. Franciaországban sok középiskolának klubjai vannak,
ahol szerepjátékokat lehet játszani, Japánban pedig a szerepjátékok a legnépszerűbb
videojátékok.

A támogatók úgy érvelnek,hogy ezek a játékok öszöntzik a képzelőerőt,
problémamegoldó képességeket fejlesztenek ki, és előmozdítják a csoporton belüli
együttműködést. A játék ellenzői azonban összekapcsolják ezeket a játékokat
az öngyilkosságokkal, gyilkosságokkal, nemi erőszakkal, sírgyalázással és sátánizmussal.
Madridban két fiatalt tartóztattak le, mivel arra gyanakodtak, hogy azok megöltek
egy 52 éves férfit, miközben egy szerepjáték forgatókönyvét játszották el. Japánban
egy tizenéves megölte a szüleit, majd felvágta a saját ereit, mintha csak egy
ilyen jellegű szerepjáték befejező részét mutatta volna be. Igaz, ezek kivételes
esetek, a legtöbb játékos intelligens és társaságkedvelő. A keresztény fiatalok
azonban jól teszik, ha megkérdezik maguktól: “Nekem valók a szerepjátékok?
Szükség van óvatosságra”?

Erőszak és okkultizmus

A szerepjátékoknak széles skálájuk van, s a játékok jellegükben
és tartalmukban eltérnek egymástól. Ám sok ilyen játékban – ha nem a legtöbben
– szerepet kap az erőszak. Valójában a játékok által megteremtett képzeletbeli
világban az előrelépéshez vagy az életben maradáshoz gyakran szervesen kapcsolódik
az erőszak. Hogyan lehetnek hát összhangban az ilyen játékok a Biblia tanácsávval?
A Példabeszédek 3:31 ezt mondja: “Ne irigykedjél az erőszakos emberre,
és néki semmi útát ne válaszd.” Ezenkívül a Biblia arra ösztönöz minket,
hogy a “békességet keressük és kövessük”, nem pedig az erőszakosságot
(1Péter 3:11).

További aggodalomra ad okot, hogy számos játékban hemzsegnek
a mágikus elemek. A játékosok sokszor varázslókká vagy más varázserejű személyekké
válhatnak. Az akadályokat vagy az ellenségeket ekkor okkult fegyverekkel kell
legyőzniük. Egy népszerű játék állítólag “lehetővé teszi, hogy a játékosok
az arkangyalok szolgálatában angyalok, a démonfejedelmek szolgálatában pedig
démonok bőrébe bújjanak… Burkolt szentségtörés teszi a játékot szórakoztatóvá.”
Egy számítógépes játékban a játékos még teljhatalmat is kaphat, s ezért csupán
annyit kell tennie, hogy beírja a gépbe a “Sátán” szót.

Néhány keresztény fiatal úgy érvel, hogy semmi rossz sincs a
szerepjátékokban, amíg az ember nem tölt túl sok időt velük. “Ez csak játék”
– mondja egy fiatal. Talán csak az. De Isten figyelmeztette az izraelitákat,
hogy ne keveredjenek okkultizmusba. A Mózesnek adott Törvény kijelentette, hogy
“aki jóslással foglalkozik, mágiát gyakorol, vagy aki előjelek után kutat,
vagy aki varázsló, vagy olyan, aki másikat megigéz, vagy aki spiritiszta médiumtól
tudakozódik vagy az események hivatásos jövendőmondójától… utálatos Jehova
előtt” (5Mózes 18:10-12, NW).

Vajon akkor bölcsességre vall olyan játékokkal játszani, amelyek
előmozdítják az okkultizmust? Vajon az, ha olyan szereplők vagyunk, akiknek
varázserejük van, nem lenne egyenlő azzal, hogy “a Sátán mélységeibe”
ássunk? (Jelenések 2:24). Egy fiatal beismeri: “Miután egész nap egy szerepjátékkal
játszottam, féltem elmenni otthonról. Azt hittem, hogy valaki rám fog támadni.”
Egészségesnek mondható-e az, ami effajta bénító félelmet idéz elő?

Amit még mérlegelni kell

“Az idő rövidre van szabva” – jelenti ki az 1Korinthus
7:29. Egy további igencsak nyugtalanító vonásuk ezeknek a szerepjátékoknak az
az időmennyiség, amelyet gyakran rájuk kell fordítani. Némelyik játék órákat,
napokat, sőt mi több, heteket vesz igénybe. Ráadásul a szerep annyira lekötheti
a személy figyelmét, akár még rabul is ejtve őt, hogy az életében minden más
a második helyre szorul. “Ahogy állomásról állomásra jutottam, nagyobb
erőpróbákra és valószerűségre vágytam – vallja be egy fiatal. – Tényleg a játék
lett a szenvedélyem.” Hogyan érintheti az ilyen függőség a fiatalok iskolai
feladatait és szellemi tevékenységeit? (Eufézus 5:15-17)

Egy japán fiatal így emlékszik vissza: “Még akkor is arra
gondoltam, hogy mit tegyek majd a játékban, amikor nem játszottam. Az iskolában
és az összejöveteleken nem tudtam másra gondolni, csak a játékra. Eljutottam
odáig, hogy már egyáltalán nem tudtam gondolni semmi másra. A szellemiségem
darabokra hullott.” A bevezetőben említett Kristóf elmondja, hogy már nem
a való világban élt. Az igaz, hogy `ideje van a nevetésnek, és ideje a szökdelésnek`
(Prédikátor 3:4). De vajon megengedhető, hogy a kikapcsolódás kiszorítsa a szellemi
tevékenységeket?

Arra is gondolni kell, milyen szellemet mozdítanak elő a játékok.
Egy francia folyóirat a következő szavakkal jellemzi az egyik szerepjátékot:

“Erkölcstelen, egészségtelen és perverz élmények színes
skálját élheti át az ember. Ezeket úgy állították össze és tervezték meg, hogy
az ember ereiben megfagyjon a vér, és állandóan változzon a világról alkotott
elképzelése.” Vajon az effajta szellem összeegyeztethető a Biblia tanácsával,
hogy “a gonoszságban legyetek gyermekek”? (1Korinthus 14:20). Kristóf
végül arra a következtetésre jutott, hogy az általa játszott játékok “nem
egyeztethetők össze a keresztény erkölcssel”. Majd hozzátette: “Rájöttem,
hogy nem prédikálhatok, nem vehetek részt az összejöveteleken, s nem tanulhatok
olyan jó dolgokról, mint a keresztény szeretet, miközben olyan szerepeket játszok
el, amelyeknek semmi közük sincs a keresztényiséghez. Egyszerűen ésszerűtlen
volt e két dolgot összepárosítani.”

Ábrándképek vagy valóság?

Sok fiatal azért vonzódik ezekhez a játékokhoz, mert szeretne
elmenekülni a valóság elől. De vajon egészséges az, ha valaki elmerül a fantáziavilágban?
Laurent Trémel francia szociológus megjegyzi: “A valós világ, melyben bizonytalan
a jövő…, és a virtuális, de nagyon is valószerű világok között óriási a kontraszt.
Ezekben a világokban az ember végül is a szabályok ura, s úgy alakíthatja a
szerepeket, hogy a saját egyéniségét tükrözzék vissza, vagy azt, amivé válni
szeretne.” Etty Buzyn elmegyógyász szakember továbbá megjegyzi: “A
fiatalok, amikor játszanak, úgy érzik, hogy veszélyes életet folytatnak, s megváltoztatják
a világot. De valójában nem néznek szembe semmilyen valós veszéllyel, hanem
menekülnek a társadalom, valamint annak korlátai elől.”

Ez a menekülés végső soron nem vezethet máshoz, csak kudarcélményekhez,
mivel a valóság ott kezdődik, ahol a játék véget ér. A valósággal előbb vagy
utóbb szembe kell nézni. Az elképzelt szerepben elért siker vagy átélt kaland
tulajdonképpen sohasem fogja ellensúlyozni az igazi élet sikertelenségeit vagy
szürkeségét. A legbölcsebb az, ha farkasszemet nézünk az élet realitásaival.
Tedd gyakorlottabbá az érzékelőképességedet azáltal, hogy valós helyzetekkel
nézel szembe (Zsidók 5:14). Fejlessz ki olyan szellemi tulajdonságokat, amelyek
képessé tesznek arra, hogy szembe tudj nézni a nehézségekkel (Galátzia 5:22,
23). Ennek megtétele sokkal kielégítőbb lesz, és nagyobb jutalmakkal jár majd,
mint az, ha bármilyen játékkal játszol.

Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy minden szerepjátékkal kapcsolatos
játék káros. A kisgyermekek már a bibliai időkben is játszottak olyan játékokat,
amelyekben valamilyen mértékben használniuk kellett a képzelőerejüket, és amelyek
bizonyos fokig szerepjátékok voltak. Erre még maga Jézus is felfigyelt (Lukács
7:32). S Jézus nem ítélte el az ártatlan kikapcsolódási formákat. A kersztény
fiataloknak és a szüleiknek azonban állandóan “meg kell gondolniuk, mi
kedves az Úrnak” (Efézus 5:10). Ha megvizsgálsz egy játékot, kérdezd meg
magadtól: “Vajon ez a játék a testnek cselekedeteit tükrözi? Aláása az
Istennel ápolt kapcsolatomat?” (Galátzia 5:19-21). Ezeknek a kérdéseknek
a mérlegelésével bölcs döntést hozhatsz a szerepjátékokkal kapcsolatban.




Beküldte: Monress

honlap: www.extra.hu/monress


A szerző más irásai
Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.